Magyar Hiradó, 1972. január-június (64. évfolyam, 1-26. szám)
1972-03-02 / 9. szám
10, oldal MAGYAR Hl RaPf Thursday. March 2, 1972 IRODALMI KALÓZOK Irta: RUBY ERZSÉBET Voltak már hajós-kalózok, ma a forma megváltozott, de a lényeg ugyanaz: most repülőgép-kalózok garázdálkodnak. Hogy ki ne vesszen a magjuk, újabban irodalom-kalózok nyüzsögnek a reménykedő és jóhiszemű írók körül. Az előbbiek fegyverrel a kezükben dolgoztak, az irodalom kalóz, vagyis a kéziratfordító — tisztelet a kivételnek — az író zsebében kotorászva, lelkiismeretlenül kizsebeli, s azután eltűnik ... Irótársaim általános panasza: — Sikernek mondhatjuk, ha a magyar nyelven kiadott könyvünk eladási bevételével a nyomdát ki tudjuk fizetni! Ezért iparkodnak íróink rövidebb, vagy hoszszabö lélegzetű műveiket idegen nyelvre — itt Amerikában: angol nyelvre lefordítva értékesíteni. Szomorú, de így van: Csak olyan szerzőkkel állnak szóba a kéziratokban turkáló atyaúristen kiadók, ha a fordítás témában, stílusban és helyesírásban megfelel a kívánalmaknak. — Sokan nem tudják, hogy fordítani technikailag annyit jelent, mint a magyar nyelvű anyagot átültetni az angol nyelvre. Ezen fordul meg a kézirat, vagyis az író sorsa. Az angol nyelvű kiadók a legkiválóbb műfordító munkáján is megérzik a fordítás. Fáznak a lefordított anyagtól, még akkor is ha a témája világszenzáció. Vagy: legyen az a kézirat silány, vérszegény és unalmas. de ha megérzik rajta, hogy eredeti angol, nagy kegyesen elfogadják. Az élet csatlanós történetekkel lep meg bennünket. Napjainkban úgy záporoznak ránk az új események, mint a szeptemberi csillaghullás villanásai és ezek a történetek mindenképpen tolira kívánkoznak — megörökítés végett. Napjainkban az emberiség úgy' telítve van élményekkel, hogy annak jó, vagy rossz átélése érzelmi okokból kifejező szavakat követel. Ezért mondják, hogy ma minden ötödik ember ír ... A hivatásos író, rendkívüli adottságánál fogva, a jelentéktelen témát is érdekessé és értékessé építi fel tehetségével. Amerikában élő nemzetiségi írók, köztük a magyar író is, legyen az próbálkozó kezdő, vagy jól ismert kiváló író, mindegyik angol nyelven szeretné megjelentetni művét, mert pénz kell a házhoz és az angol nyelvű könyvre egyetlen magyar író se fizetett még rá. Ez az állapot termelte ki a felelőtlen és lelkiismeretlen fordítók seregét. Ezek tudják, hogy a szerző nem képes munkáját ellenőrizni és csak azt nézik, hogy egy oldal, ív, minél előbb megteljen, amiért 3 dollárt, sőt mostanában 4 dollárt fizet az áldozat, vagyis a szerző. Olyan tülekedés van ma a fordítási vonalon, amilyen még nem volt. A fordítót védi az a körülmény, hogy ő nem tehet arról, hogy' a kiadónak nem tetszett a mű, vagyis a téma. Pedig minden esetben a fordítótól függ a kézirat sorsa. Okulás céljából a sok közül elmondok egy esetet. Egy' írótársam, aki inkább prózaíró és fiókjában sok kézirat hever, de magyar nyelven kiadni nem meri, mert — mint előbb említettem — nem fizetődik ki. Elhatározta, hogy angol nyelvre fordíttatja le a kéziratát. A szerző a jelentkező fordítók közül egy doktorátussal rendelkező egyént bízott meg a fordítással, akit egy közismert magyar ember ajánlott, mert ő is bízott benne. A szerződés értelmében a szerző nem fizeti készpénzzel a fordítást, hanem a könyv megjelenésekor 50—50 százalékban elszámolva megosztoznak a bevételen. A fordító elvitte a kéziratot és a synopsist. Teltek múltak a napok, a fordító jelentkezett, de nem a lefordított anyaggal, hanem azzal, hogy már lefordította az összefoglalt anyagot és a regényből is jelentős mennyiséget, csak az a baj, hogy' a kiadók 50 dollárt kérnek azért, hogy a kéziratot elolvassák, mert a kéziratok elolvasására külön személvzetet tart. Eddig ez lényegében igaz volna, de nem 50 dollárt,, hanem tíz dollárt kérnek a fordítók, de ezt se mindegyik. A szerző jóhiszeműleg oda adta a kért 50 dollárt, de még egy sort se látott. Mindenféle kifogásokkal jött, s annyi kifogással hozakodott elő, hogy a szerző egyszer csak azon vette magát észre, hogy eddig már 400 dollárt fizetett a fordítónak. A szerző gyanút fogott. Pár nap múlva felhívta telefonon, hogy küldje vissza a kéziratot, de a hívott szám nem felelt. Ismét próbálkozott, s megint nem vette fel senki a kagylót. Türelmét vesztve, átadta az ügyet egy ügyvédnek. Az ügyvéd átadta a periratot a bíróságnak. Az ügyész idézést küldött a fordítónak, de a jelzett lakásból elköltözött. A szerző itt áll kézirat nélkül és az ügyvédi költséggel együtt 500 dollár veszteséggel. Ruby Erzsébet LONDONI RIPORT TELEVÍZIÓ-ŐRÜLET Az angol televízióban, mint a hatvanas években. Amerikában. az úgynevezett sorozatoknak van a legnagyobb közönségük. Napról napra követik a sorozatok egyes epizódjait és valóságos forradalom tört ki, amikor a bányászsztrájk: következtében áramszünet állt be és a televízió' is szünetelt. A derék angolok mindent megbocsátottak a bányászoknak, csak azt nem, hogy nem tudták követni kedvenc sorozatuk következő epizódjait. Az öt most futó sorozat: a 1^Coronation Street” cirnii társadalmi dráma, a “Dr. Who” cimü tudományos fantasztikum, a “The Moonstone”, amely folytatólagos bűnügyi történet, a “Crossroads”, amely a kissé érzelmes “szappanopera” műfajába, tartozik és a “Brit Birodalom” cimü történelmi sorozat, amelynek minden - egyes epizódja, a birodalom hajdani s dicső ékkövének megszerzésére?, csillogásáról, majd a birodalmi koronából való kihullásáról szól. Ez utóbbi talán a legtöbb ellentétes véleményt és érzelmi megnyilatkozást váltja ki a nézők millióiból. Akik számára a birodalom Anglia iegdicsőbb korszakát jelenti, úgy vélik, hogy e sorozat Írói és szerkesztői túlságosan is keményen bírálják ezt a korszakot, kevés szépet és büszkeségre méltót ábrázolva benne. Akik pedig maguk is heves bírálói Anglia gyarmatosító és birodalom-épitö korszakának, azok szerint a sorozat nem egyéb, mint szerecsen-mosdatás. Ebben persze nehéz igazságot tenni és a BBC a maga részéről nem is vállalkozik ilyesmire, a sorozat minden egyes fejezetét ismert irók Írják, a helyszínen forgatják — igen sok korabeli fényképanyagot, hiradórészletet vágva bele montázsként az uj jelenetek közé. Már a sorozat tervezésének, majd készítésének idején sem volt kétség afelől, hogy viharokat vált ki, mellette-ellene hozzászólások tömegét. Viszont mindenki nézi, mindenkit érdekel s mindenkit véleményre ösztönöz. A másik négy sorozat koncepciójában, cselekményében már sokkal kevésbé ellentmondásos, szórakoztatásra törekszenek, egy-egy feszültségteljes óra, vagy félóra nyújtására. A legbosszantóbb áramszünet éppen a Moonstone cimü sorozatot érte, amelynek utolsó, befejező részletét vasárnap sugározták, amikor az országnak közel egynegyed részére sötétség borult. A közönség tiz héten át követte a Godfrey Ablewhite nevű nagystílű szélhámos merész kalandját — egy felbecsülhetetlen értékű gyémántot lopott el roppant leleményes módon egy indiai templomból — ezzel nemcsak súlyos fejtörést okozva az intemacáonális rendőrségnek és természetesen mesterdetektivünknek, de ráadásul nemzetközi bonyodalmakba is sodorta Angliát. Kilenc héten át folyt a hajsza és a tizediken, amikor végre eljutott a végkifejlődéshez — az áramszünet megfosztotta a nézők egyrészét, hogy értesüljenek róla. Maga Godfrey Ablewhite sem álmodhatott ekkora szerencséről — már nyomában volt a rendőrség, amikor kialudtak a villanyok. Senki sem csodálkozhat azon, hogy ilyenkor a BBC telefonközpontjának kapcsolótábláján egyszerre gyulladnak ki az összes villanykörték — Anglia minden részéből telefonálnak a feldúlt s lelki nyugalmukat nem lelő nézők, hogy követeljék a részletes táj ékoztatást: Mi történt Godfrey Ablewhite-tal, elíőgták-e, visszakerült-e a gyémánt a Buddha homlokába és elsimulnak-e a nemzetközi bonyodalmak, egymáséi lesznek-e a szerelmesek és a mesterdetektiv elkönyvelhete egy újabb diadalt. Azt természetesen senki sem várhatja a BBC telefonos kisasszonyaitól, hogy részletes dramaturgiai tájékoztatásban részesítsenek minden érdeklődőt, annál is kevésbé, mert hiszen ők maguk sem látták a végkifejlést, ha egyszer telefonügyeletet tartottak, de arra azért felhatalmazást kaptak az igazgatóságtól, hogy minden telefonálónak ennyit mondjanak: — Godfrey Ablewhite-t elfogták és a gyémánt visszakerült a templomba. íme, ilyen bonyolult a világ és ugyanakkor ilyen egyszerű. Mert amíg annyiféle gond szövevényéből keresi a kivezető utat Anglia: Észak- Irország, heves viták a közöspiachoz valói csatlakozás körül, sztrájkok s az azokkal összefüggő összes kínos kérdések, nagy televízió központjának, a BBC-nek telefonos kisasszonyai ülnek a kapcsolótáblák előtt, fejükön a fülhallgatóval és türelmesen és megértőén ujra és újra, ezerszer egymásután elmondják ugyanazt: — Godfrey Ablewhite-ot elfogták és a gyémánt visszakerült a templomba. Ami arra mutat, hogy a valóság összes izgalmai között — még mindig a mese a legizgalmasabb. Nagybányai János JÉKELY ZOLTÁN: Bátortalan tavaszodás Száguld a koldus-szagu szél, szirmok esőjét záporozza. Emlékeim felé, elálmodozva, egy mag-viíhrlás ringva utrakél. L'tána megremegve bámul a kis pipehur — érzelmes pici kék szem — és búcsút int a rom-kőkeritésen a primula, S csak száll a mag, mint égi készülék, mely ismeretlen csillagokba indul, de nem jut a felhők határain túl: körülveszi s lehúzza majd a jég.
