Magyar Hiradó, 1972. január-június (64. évfolyam, 1-26. szám)
1972-02-24 / 8. szám
710. oldal MAGYAR HíHa'PC Thursday, February 24, 1972 A BELLE EPOQE, ahogy az 1800-as évek végét és az 1900-as évek elejét nevezték, szinte legendásan véste be magát a franciák emlékezetébe. Szó szoros értelemben az is volt! A kornak koronázatlan királynője: A SZÉP OTERó, andaluziai cigánylány. Apja görög eredetű francia tiszt, anyja sátoros kocsiban vándorló vajda gyermeke . . . Oteró Párisban, a Folie Bergéreben is táncolt. A Maxim’s étteremben, tüzes cigánymuzsikára pattant mint a szikra, hajlongott, mint a láng . . . VII. Eduárd angol trónörököstől kezdve, hercegek, mágnások hevertek lábai előtt, észbontó szépsége, temperamentuma megőrjítette őket. És mégis az a hir járta, hogy a szép Oterónak nincsen szive. Az a nóta illett rá: “Kő a szived, márvány ajkad, a szerelem nem fog rajtad . . .” Meseszerü ékszerekkel árasztották el! A cári korona kincseiből brilliáns nyakékeket viselt. Eugénia, volt francia császárnőnek z a f ir o k k a 1, brilliánsokkal ékesitett karkötői fogták át Oteró karcsú csuklóit. A legszebb rubinok csillogtak keblein, gyűrűinek pazar szépsége, csak azoknak számával vetekedett . . . Az első aszony, aki egy férfi szerelmének zálogául gyémántot viselt: Soréi Ágnes volt! 1444-ben, VII. Károly francia király ajándékozott szerelmének, a Föld kohój tóban fehér tüzzé égett drága-CARMEN ÉS OTERÓ követ, forró szenvedélye zálogául. O.terónak már két milliót érő értékpapírja is volt! Párisban luxus villái, Észak-Franciaországban kastélya, Oroszországban, St. Petersburg mellett, beláthatatlan földek, gazdag kúriával. Luxusyachtot, az amerikai Vanderbuiltől, a vasutak királyától kapta ajándékba. Oteró meseszerü életéből a gonosz mostoha sem hiányzott, igazi anyjának gyönyörű képében. Annak regényszerű sorsából pattant ki egy századnak legigézőbb mákonya, pipacsa, rózsája: a szép Oteró . . . Oterót tulajdonképpen Caroline Carassonnenak hívták és egy ikertestvére volt, aki szépségben korántsem érte utói, alig beszélnek róla . . . Carmen, Oteró anyja, egy vándorcigánytörzsnek volt a gyermeke. Sátoros kocsiban látott napvilágot, és Andalúzia poros országútja volt a hazája. Minden falu határán tanyát ütöttek, tenyérből jósoltak, aranyért: szem verést gyakoroltak. Esténként Carmen, pásztdrtüznél, casctagnettával táncolt, hajladozott, mint a nád. Szüzességén az apja, a vajda és a szerelmes cigányifjak őrködtek . . . HEGYI-FÜSTŐS ISTVÁN: Hogy beszelnek a madarak? Cirpen a fácántyuk, rikolt a kakasa Csivikél, csicsereg: a csíz, meg a fecske A tengelic pittyen, ámde olykor eippant A “huzó” szalonka a párjának csekként Csaukol a csóka, a seregély csacsog Dobol a dobosgém, a szarka meg: csörög Dörrög a fajdkakas, a pacsirta csirren — Mármint a ve'lésben, ám trillázik ott fönn A rigó, a sárga: üdén fuvolázgat A fekete rigó cifrán fütyörészget Gagyog a vadliba, avagy gágog vígan Ám, ha baji neszint meg: vészes hangon geggen Sápog a vadruca, gurrolgaí a szárcsa Jajong, sir a bíbic, visitoz a vércse Kaffog a nagybagoly, a kisebb meg: huhog Pörcög az ökörszem, a füzike: sipeg Mi az, ami huppog? — Hát a bubosbanka! A lappantyú madár, — hogy szólal?... — Percegve! Tyütyükél a cankó, a gém vakkantva szól A szél-kiáltója tilinkózva beszél A fogolyné asszony minduntalan kotyog A fürj asszonyság meg kényeskedve trigyeg A fogoly-bácsika: zsebeg — udvarolván Fürj-uram gavallér: pittypalattyol szépen Hogy nyerít a vöcsök!... Hogy krugat a daru! S mint rossz macska nyávog — a falánk keselyű Turbékol a galamb, kacarász a gerle ... — Csupáncsak a túzok nem kapható szóra. Irta: MAJOR ILONKA Carmen észbontóan szép volt. Cadizban, Dél-Spanyolországban látott napvilágot. Ugyanott, egy szobrásznak hoszas könyörgés után és hatalmas összegért sikerült a vajda engedélyét elnyerni arra, hogy Carment a katedrába számára, mint Madonnát megmintázza. A cadizi Madonna hires, ki gondolná, hogy a szép Oteró anyjának vonásait tükrözi vissza . . . A bókok és a férfiak hódolata csodálatos módon hidegen hagyták Carment. Az sem lepte meg, hogy egy alkonyon amikor a frissen mosott fehérneműt a fák ágára akasztotta, egy magas, elegáns, polgári kiilsejü ifjú megszólította. Rá sem hederitett. Az sem tűnt fel neki, hogy a remek külsejű idegen, mindenüvé követi a törzset, csakhogy láthassa őt. Carment a férfi elárasztotta bókkal, könyörgéssel. Hiába! De a párisi huszártisztnek görögvér folyt az e reiben! Egy napon, kétségbeesésében, egy alacsonyrendü csínyhez folyamodott. Három markos legényt felfogadott, azok a cigánylányt meglepték, ajka elé kloroformot tartottak és Carasson hadnagy lakására cipelték. Carmen végre az övé. Közönye és haragja növelték szenvedélyét, a kacagása, gúnya, megőrjítette. Most a hatalmában volt! Legalább is Carasson azt képzelte. Amikor Carmen felébredt és az előtte térdeplő franciára ismert, felháborodása nem ismert határt. Szinte földöntúli erővel döntötte fel a bútorokat, hogy meneküljön, de a férfi szenvedélyes erővel visszatartotta addig, amig képes volt Carment meggyőzni arról, hogy feleségül akarja venni. Végre a lány megszelídült. Rájött arra, hogy a férfi, aki szerelmében mindenre képes, az ő fajtájából való! Carasson, a vagyonos párisi huszártiszt, szakított múltjával és elvette az andaluziai cigánylányt feleségül. Boldogságuk leírhatatlan volt, Cadizban gyönyörű házat vettek és gyermekeik, két fiú, s a leányikrek, boldogságukat megkoronázták. Az egyik leányiker Caroline Oteró, anyjának szépségét temperamentumát és tehetségét örökölte. Az apja kedvence volt. Carmen, mint annyi anya, féltékeny lett a lányára. Carmennál ez az érzés akkor változott át gyűlöletté, amikor Carasson, egy örökség ügyében Párisba utazott és a kis Oterót magával vitte . . . Carmen, az első hízelgővel megcsalta az urát és vesztére beleszeretett. Elhatározta, hogy elhagyja őt és a gyermekeit. Amikor Carasson visszajött, az élete derékba tört. Riválisával megverekedett, de annak vadsága tulment a párbaj szabályain, és megölte Oteró imádott apját. Carmen nem szégyelt a gyilkos szeretőhöz költözni! Gyermekeit szélnek eresztette, Oterót szigorú zárdába záratta ... A kislány leírhatatlan szenvedéseken ment keresztül. Éveken át, a legdurvább munkákat végezte, büntették, verték. Amikor az anya két év múltán végre meglátogatta, helyeselte a “nevelési módszert”. Egy alkonyon, a tiz éves, meggyötört kislány a kútra ment. Görnyedt háttal cipelte a vízzel teli korsókat. Egy tizenhat éves fiú, í’észvéttel és csodálattal nézte a gyönyörű Oterót. Megszólította és kérte, hogy jöjjön vele flamencót táncolni. Oteró emberfeletti módon ki tudott szökni éjjel a zárdából. Tiszta volt, HUMOR SZERVIROZÁS A vendég becsengeti a szobapincért és kéri a reggelijét. — Ágyban parancsolja a kávéját, uram? ! — Nem. Csak csészében. AZ EGYIK FÜLÉN BE... A feleség: Beszélj, csak beszélj. Tudhatod, hogy amit mondasz, az egyik fülemen bemegy és a másikon ki. .. A férj: Természetesen! Hiszen a két füled között légüres tér van. FOGAS KÉRDÉS — Apu! Voltak az Édenkertben molyok? — Bizonyára voltak, kisfiam. — És miből éltek, amikor az emberek még nem viseltek ruhát? KÉRDEZNI TUD AZ ASSZONY Reggel frissen jön ki a férj a fürdőszobából és igy szóba feleségéhez: érintetlen, semmi rosszra nem gondolt. A fiú sem akart tőle mást, csak vele táncolni. Elmentek egy kávéházba és a kislány, ősi tehetséggel, ritmussal, a zene ütemére táncolni kezdett. A vendégek véget nem érő tapsban törtek ki! A gyermek visszaszökött. Még kétszer képes volt az életveszélyes szökést megismételni. De sikerének hire ment, Carmen megtudta a turpisságot. Hogy hogyan büntették meg a gyermeket, nem írom le . . . Oterónak kálváriáját, csak a sikerével lehet felmérni. A kőszívűnek tartott táncosnő, amikor anyja egyedül maradt, segítette őt, Párisba is elhozatta, de Carmen nem maradt sokáig. Visszatért a cigánytörzshöz, melytől egy nagyvilági férfi szerelnie elszakította őt és az élet boldogságára és gyötrelmeire megtanította . . . Oterónak egyetlen igaz szerelme Vii. Eduard Wales hercege volt. Anyja halálának napján, a sokat gyötört gyermekaszszony az Ő vállán sírta ki magát. Egyedül Ő vigasztalhatta meg ... A hercegeket a mesében sem a pénzükért, hanem forró szerelmükért szerették . . . Oterót, csak Wales hercege, az é!ő walesi herceg nagybátyja,nevezhette Ninának. Úgy, ahogyan imádott apja becézte őt . . . Nizzában nemrégen, szegényen, magányosan halt meg egy tüzes szemű, hófehér hajú nénike . . . Oterónak hivták . . . — Borotválkozás után 10 évvel fiatalabbnak érzem magam. Mire az aszony megkérdezi : — Fiacskám, akkor miért nem este borotválkozol ? FŐ AZ ELŐÍRÁS — Látja, ma már sókkal jobban néz ki. — Igen, mert betartottam az orvosságos üvegre irt utasítást. — Mit volt az? — Szorosan zárva tartandó .. . * « * Egy nyugalmazott angol admirális elviszi a feleségét az operaházba. Történetesen a Pillangó kisasszony megy. A asszonynak nagyon tetszik az előadás, könnyezve figyeli a kibontakozást, majd a végén megjegyzi: — Hogy lehet egy tengerésztiszt ilye lelkiismeretlen? Mire a férje, a nyugalmazot admirális : — Bizonyára nem hivatásos volt ...
