Magyar Hiradó, 1972. január-június (64. évfolyam, 1-26. szám)
1972-02-24 / 8. szám
Thursday, February 24, 1972 ALMtYAK lilKAlM' 9. oldal HOMOKI ERZSÉBET LELKI KLINIKÁJA-------------------------------------------í FELESÉG JELIGE. — Kedves Miss Homoki, én, mint fiatal özvegy 4 évvel ezelőtt mentem férjhez egy olaszhoz. Megtakarított pénzemen egy kis vendéglőt vettünk, jól ment, most is jó üzlet. A férjem is jól dolgozott, de én tízszer annyit, mint ő és még ma is reggel héttől estig dolgozok. A férjem egy kicsit többet iszik, mint kellene és olyankor goromba volt, azonban elnéztem, mert más férfivel is van ez. A múlt évben kihozatta a szüleit és velük jött egy 21 éves rokonlány. A három nálunk lakik. Azóta pokol az életem. A szülei iszákosak, egész nap az üzletben ülnek, esznek-isznak, az após bort iszik, az asszony megiszik egy féliiveg pálinkát, ilyet én még nem is láttam egy nőtől. Ivás közben veszekednek, kiabálnak. Már több déli vendég szólt, hogy kimarad, ha nem szűnik meg az állandó kiabálás. A férjem azonban semmit sem tesz, hogy változtasson rajta. A lány, aki velük jött, az varrónő, azonban nem megy munkába, pedig megvan a zöld kártyája és kapna munkát. Mikor megérkezett csak pár rongya volt és nemsokára új ruhákat, gyűrűket vett. Gyanús volt, hogy honnan van a pénze. Hamar megtudtam, hogy kikezdett a férjemmel. Titokban, amikor nein vagyok otthon, jóba vannak és ő adja neki a pénzt. Követettem a férjemtől, hogy tegye ki a házból, de azt mondta, hogy vigyázzak, mert ha sokat beszélek, engem dob ki és a lány marad. Azt mondta, hogy neki ilyen nő kell és én arra vagyok, hogy dolgozzak és ha valamit teszek a lány ellen, akkor összetöri a csontjaimat. A vallásom miatt a részemről válásról szó sem lehet. Félek a fenyegetésétől is, hogy elkerget. Az üzlet az én nevemen van ugyan, de félek, hogy ezek összefognak és erőszakkal elvesznek tőlem mindent. Nem tudom, hogyan próbáljam megoldani ezt? VÁLASZ. — A megoldáshoz elsősorban erély, határorottság kell. Válás helyett szeparáltathatja magát. Menjen ügyvédhez, aki majd mindenről felvilágosítja, ari'ól is, hogyan védje meg anyagi érdekeit, mert eszerint kell eljárni. A lányt egyszerűen ne engedje be a lakásba, tegye ki az ajtó elé a holmiját, menjen ahová akar, nem köteles idegent tűrni a házában. Ha a férje ragaszkodik a nőhöz, menjen utána, maga semmit sem veszít vele. Lehet, hogy a nő és a férje hangos botrányt rendez, de inkább viselje el egy kellemetlen botrányt, mintsem tűrje, hogy a férje magával egy fedél alatt éljen egy nővel és ráadásul még maga dolgozzon rá, a maga pénzéből ruházkodjon és vegyen ékszereket. Mindenekelőtt sürgősen beszéljen ügyvéddel, de akkor aztán cselekedjen bátran. Meg kell szabadulnia a férje egész pereputtyától, mert ha nem siet akkor lelkileg is, anyagilag is tönkremegy. ☆ ☆ ☆ Mrs. E. V. — Kedves Erzsébet, a barátnőm két hónappal ezelőtt férjhezment. Értékes szép nászajándékot küldtünk nekik. Most meghívtak minket vacsorára, mi leszünk az első vendégek náluk. Kötelesek vagyunk ajándékot vinni, vagy elég az, hogy nászajándékot küldtünk? VÁLASZ. — Ajándék sohasem kötelező. Első látogatásnál vagy új lakás esetén szokásos. Maguk ráadásul első vendégek az új pár új lakásában. Ha anyagilag megengedhetik maguknak, vigyenek valamit, egy kis porcellánt vagy hasonlót ,akár egy cserép szép zöld is jó. Nem az a fontos, hogy az ajándék drága legyen. A lényeg az, hogy örömet szerezzenek nekik a baráti gesztussal. ☆ ☆ ☆ HÁZASSÁG JELIGE. — Kedves Erzsébet, a sógornőm 5 évvel ezelőtt meghalt. A bátyám, aki most 64 éves, a felesége halála után eladta a házát és ide jött lakni hozzám. Én özvegy vagyok, eszembe sem jut férjhezmenni, örültem, hogy hozzám költözött és nem voltam egyedül. Együtt jártunk mindenhová, közös ismerősökhöz, színházba, társaságba, hangversenyre. Az egyik családban van egy 35 éves elvált asszony, akit én ki nem állhattam, mert nagyon buta, nem is szólva arról, hogy elég csúnya is. Most derült ki, hogy a bátyám beleesett, előzőleg nem szólt nekem semmit csak egy este röviden azt mondta, hogy másnap lesz az esküvőjük. Mondhatom majdnem leszédültem a meglepetéstől. A bátyám intelligens ember, nem tudom megérteni, hogyan vehette el ezt a nőt és azt sem értem, miért titkolózott előttem, nem tudom, hogy mi lehetett ennek az egésznek a hátterében. VÁLASZ. — Miért nem szólt előre a bátyja? Szerintem azért, mert tudta, hogy maga ki nem állhatja azt a nőt, viszont nem akart átesni egy lebeszélő-kurzuson. Ami a nő csúnyaságát illeti: az Ízlések nem egyformák. Buta a nő? Lehet, hogy általában az. De az biztos, hogy van egy tudománya: el tudta felejtetni a bátyjával, hogy 64 éves. VILÁGUNK 1972-BEN AZ ÉLET ÉS HALÁL STATISZTIKÁJA UNITED NATIONS — A UN által közölt legújabb statisztikák szerint az ember egyre inkább válik városlakóvá és a szülési arányszám megközelíti a halálozási arányszám két és félszeresét. Az emberek faluról városba vándorlása és a világ lakoságának fáradhatatlan növekedése 3632 millióra 1970 derekán — ezek a UN Demográfiai Évkönyvében megjelölt legfőbb irányok. A tanulmány szerint 1965 és 1970 között a születési arányszám 34:14 arányban múlta felül a halálozási arányszámot 1000 lakosonként. A lakosság globálisan több mint egy milliárddal szaporodott az eltelt 20 év alatt. Ha a jelenlegi 2 százalékos növekedés folytatódik, akkor mindössze 30 éven belül 6,4 milliárd ember fog élni a Földön — jelenleginek majdnem a kétszerese. Az évkönyv adatai mutatják, hogy jelenleg 7 országnak van 100 milliónál több lakosa: Kina, Szovjetunió, Egyesült Államok, India, Pakisztán, Indonézia, Japán. Emellett 133 város lélekszáma haladja meg az egymilliót — ez 29 várossal több, mint tiz évvel ezelőtt. A világ legnagyobb városa Tokió, 10 millió lakossal. Követi New York, majd London 7,8, illetve 7,7 millióval. (Elővárosok nélkül.) Kina továbbra is a világ legnépesebb országa, 759,6 millió lakosával. A második India, 550 millióval, majd a Szovjetunió 242,7 millióval és az Egyesült Államok 205,3 millióval. A tanulmány fényt vet az utóbbi 20 évben bekövetkezett bizonyos fordulatokra is, 1950 óta Indonézia és Pakisztán a lakosság számát tekintve, túlszárnyalta Japánt. Most több az ember Nyugat-Németországban, mint Nagy-Bitanniában és Nigéria megelőzte Olaszországot és Franciaországot. A világnak jelenleg 1784 olyan városa van, amelyeknek 100,000-nél több a lakosa. Ez tiz év alatt 20 százalékos növekedést jelent. A világ egyre fokozódó városiasodásának másik kifejezője, hogy a világ lakosságának 34 százaléka él most 20,000 lakosúnál népesebb városi településeken, a tiz évvel ezelőtti 30 százalékhoz viszonyítva. Az évkönyv szerint megnövekedett a 100,000- nél népesebb városok lakosságának aránya is. 1970-ben ez a világlakosság 19 százaléka volt, szemben a 10 évvel ezelőtti 16 százalékkal. A legurbanizáltabb ország élén meglepő módon Ausztrália áll 83,3 százaléknyi városi lakossággal. A sorban következik Izrael, Bahrein és Uruguay, több mint 80 százalékkal. Ugyancsak Ausztráliának van a legtöbb olyan városlakója, aki 100,000-nél nagyobb városban lakik — 67,3 százalék. Nyomban utána következik az Egyesült Államok 66,6 százalékkal és Japán 51,2 százalékkal. A lista másik oldalán áll Burundi és Tanzania, melyeiknek lakossága “nem mutat hajlandóságot’' a városi élet iránt. Burundiban a legalacsonyabb az urbanizációs arány — mindössze 2,2 százalék. Az Észak-Amerika-i lakosság 64 százaléka él városokban és az emberek 51 százléka 100,000- nél nagyobb lakosú városokban. A Szovjetunió városaiban az emberek 56 százaléka él, a nagyvárosokban pedig 32 százalék. Dél-Amerikában a városi lakosság aránya 54 százalék, Európában 53 százalék. Ázsiában és Afrikában a lakosságnak kb. 21 százaléka él városokban. A UN-évkönyv azt mutatja, hogy néhány fejlődő országban gyors iramban emelkedik a születési arányszám, 13 olyan országot jegyeztek fel, ahol 1000 lakosra a születési arányszám 50, vagy annál is több. Ezek közül hét ország Afrikában van (Angola, Dahomey, Malgas, Niger, Ruanda, Swaziland, Togo). A többi ázsiai (Afganisztán, Maldive, Pakisztán, Szaud-Arábia, Jemen és a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság). Swazilandnak a világon a legmagasabb a születési arányszáma — 1000 lakosonként 52,3. TAKÁTS GYULA A látványon túl Minden pillanat csak egyszer él... Mégsem hallott: a teljes része! ; A látványon toil szivünkkel , indul a mindenségbe. AZ IFJÚ KÖLTŐ ES A KESZTYŰ (Folytatás a 8-ik oldalról) Pár lépésről megfordult és furcsálóan visszanézett. Lehet, hogy ő lesz a tanú ? ő látta erre ólálkodni a véres kesztyű tulajdonosát . . . Ha most sarkon fordulna és egyenesen a buszhoz . . . most már nem lehet. Ha nem zörget be, annál gyanú sabb ... És ha negyed óra múlva itt a pesti busz. Megzörgette a sarki ablakot. Fény villant. — Maga az? Lekéste a buszt? — hallatszott egy örvendező-csodálkozó hang, a Mráz Editke hangja. — Jöjjön be. — Nem, én csak ittfelejtettem . . . azt akarom. — Várjon, kijövök. És már jött is Editke, nagy kendőt a vállára kerítve, a ház elé. — Mit felejtett itt? Te jó Isten, ez igy még gyanusabb. Először letagadom, hogy az enyém a kesztyű, aztán lekésem a buszt miatta, visszajövök, mert valami miatt annyira fontos nekem az a rongyos és véres kesztyű . . . igy már több, mint gyanús, igy már akkor is nyomozni kell utána, ha tiz éve nem volt bűntény ebben a megyében . . . — A szivem felejtettem itt, Editke -— mondta lágyan a költő. — Nem volt erőm elutazni, úgy ért a szerelem, mint a villámcsapás. Ha valaha álmodtam valakiről, akit egész életemben hűen tudnék szeretni . . . — Ugyanezt éreztem én is, Csongor. Az első pillanatban, amint belépett . . . Tudtam, hogy ... no, jöjjön . . . anyuuu . . . bemutatom a vőlegényemet . , . Ha pedig valakit érdekel a kesztyű sorsa, azt Kende Csongorné, született Mráz Editke nagynénje, özvegy Takács Pálné takarítónő találta meg. Megszemlélte, egy pillanatig mérlegelte, hogy adja-e le a talált tárgyaknál —, de miután úgy érezte, hogy ezt a rongyot csak szánt szándékkal dobhatta el valaki — rásöpörte a szemétlapátra. Fehér Klára
