Magyar Hiradó, 1972. január-június (64. évfolyam, 1-26. szám)
1972-02-17 / 7. szám
Thursday^ February 17; 1972 MAGYAR HIRAflC ___________- 11. oldtl ' CARELLI GÁBOR JUBILEUMÁRA... * 0 én szép ifjúságom... Irta: IVÁNI ZOLTÁN Ezüst utazó órát kapott ajándékba, 20 éves jubileumára, a Metropolitan Operától tenoristájuk: Carelli Gábor. Egyszerű a hir. De annál több van mögötte. Érdekességben. És a nevéhez most éppen találó ajándékban. Amely egy budapesti kisdiák magyar és ember ügyben tett utazását sejteti, művészkarrierjének keresztmetszetében. Igen, úgy ahogy Ady irta: “az ér befut a nagy óceánba . . .” A mostani, amerikai és magyar körök körében való ünneplés közben kértük meg őt, hogy mondja el, egy ilyen nem mindennapi pályafutás és siker “hogyanját.” — Órát kaptam! — feleli, oly finom, választékos egyszerűséggel, mintha itt be is fejezhet nők az interjút. — Node mégis, Gábor? .. . A magyar olvasóközönség, aki ismeri neved, budapesti, olasz és amerikai operákból?... És hirtelen rááll a nyilatkozatra : mint karrierjéhez nem tartozó valamire. De akkor tévednénk a legjobban. Mert Carelli Gábor útját, ez a minden emberhez egyforma úri Iráni Zoltán modor mentette meg a különben miivészpálykon ismert hullámzásoktól. íme, ezt sejtetik további szavai. Amiket igy felsorolásban szinte “szentségtörés” lenne megzavarni. 13 éves • voltam. A Markó utcai gimnázium, növendéke. Amikor templomi vagy iskolai ünnepségeken, a kórusbáni éneklés közben észrevettük, hogy eltérően a többi ilyen korú diáktól, az én hangom nem változik. Úgy ér-Carelli Gábor — llát igen, vannak mér' földköyek. ■>-— Édesapám Heves vár, ~ megye tiszti főügyésze volt; Ott laktunk a Fáik Miksa utcában. Egy bérházban. Amelyet a-jótékonyságáról ismert bankár-nagyapám építtetett. . S amelynek különös érdekessége volt, hogy mindegyik • emeletén; egy-egy fia alkott a családjával. Hétvégi estéken, ha összeült a nagy családi unokákkal, unokatestvérekkel, úgy negyvenen ülhettük ' körül a családi asz-' táít! v~ • -- Itt ’'’hirtelen beleszólnánk tém, átmeneti szünet nélkül alkalmas az éneklésre. Amikor pedig érettségiztem, Vajthó László irodalmi tanárom figyelmeztetésére az elnök felkért, hogy éneklés helyett,—- mert az mégsem illik vizsgatételnek — elszavaljam a “Sole mio”-t úgy prózában. Igen, siker volt, szokatlanul nagy. így a jogi fakultás mellett, Székelyhidy Ferencnél tanultam énekelni. Mindkét iskolát elvégeztem. De az, hogy mit választok, ekkor kétséges volt. Édesanyám szólt közbe; “Elmegyünk együtt Bécsbe, Kari Alvinhez, az opera karnagyához.” Aki, amikor meghallgatott — 19 éves voltam - igy kiálltott fel: “Ezt Giglinek hallania kell! . . . így is történt. A Bécsben, majd Budapesten vendégszerepiő Gigli magához hivatott, a Hungária szállóba. Vele érkező barátai között volt De Curtis is. A “Sorrentoi emlék” szerzője. A “Szerelmi bájital”-t és a nagy áriát énekeltem a “Martha”-ból. És akkor édesanyám és Plesz Laci a zongorakisérőm összecsapták kezüket, az ámulattól. Amint Gigli — Caruso után az olasz operaénekesek legnagyobb fejedelme, fogadta szereplésemet: — Ó mio bello giovanne •— ó én szép ifjúságom,” — mondta az akkor már ötven felé járó mester. Akihez valóban arcra is hasonlítottam. És megölelt, meghívott magához Olaszországba. — Ennek már édesapám sem tudott ellenállni. Hiába emlegette, hogy azért a “rendes” foglalkozást sem kellene elhanyagolni. A következő évre Gigli vendége lettem Rómában. Szállást keresett, korrepetálókat énekiskolámhoz. Kottaforditónak vitt magával, koncertjeire. Amelyekből én rengeteget tanultam. És a hivatásbeli sikon túl, Ancona alatti, “Recanati” kis városkában lévő otthonában állandó vendég voltam. Vagy ő jött két Ízben velem Budapestre, az operába, szerepelni. És családunk körében tölteni idejét. — A többi már magától ment? — vágjuk most közbe. — Nem éppen — válaszol Carelli Gábor. És sor kerül az első önálló olaszországi szereplésére. Amikor már 1938 novemberét írjuk, Ő Firenzében a “Bohémek’ Rodolfoját énekli. Mint Gigli pártfogolt ja. S amely segítségre már semmi szükség nem lenne a továbbiakban. De a történelem közbeszól. — Megyek Amerikába — szól Gigli feléje. Majd utánam jössz. És igy is történt. íme: — Az Ő közbenjárására kaptam kiutazási engedélyt. A “Conte di Savoya” hajón érkeztem Amerikába, 1939- ben. Itt is bemutatott minden opera-körben, szakmaiak,, előtt. Nyitva vcfít minden. De amikor visszament Gigii, a titkára valami nem tetsző A hipnotizálás rejtélyes tudománya (Folytatás a 10-ik oldalról) ta. Az illető már közel egy év óta betegállományban volt, és attól tartottak, hogy esetleg műtéttel át kell vágni ezt az izmot. Hipnotikus állapotban parancsot kapott, hogy keljen fel, sétáljon a szobában, közben tartsa egyenesen a fejét, majd forgassa jobbra-balra. (Hipnózisban azért kellett felkelteni, járatni a beteget, mert a nyakmerevedés csak álló helyzetben jelentkezett.) Néhány heti hipnotikus kezelés elegendő volt a gyógyuláshoz, — a sitve aránylag rövid az időtartam, de mégis tartós az eredmény. Sajnos még ^komoly orvosi, sőt idegorvosi körökben is felüti a fejét néha az a hiedelem, hogy a hipnotizált egyén “elveszti akaraterejét,” vagy hogy továbbra is függő viszonyban marad a hipnotizáló orvossal. Mindennek éppen az ellenkezője igaz: a beteg a gyógyulás folyamán akaraterős lesz, önbizalma visszatér. (Betegség alatt persze ebben az esetben a neurózisokat, vabeteg már ébren is tudta forgatni a fejét, újból munkaképes lett. Minden beteg nem hipnotizálható, de körülbelül 10 közül 9 igen. Egyesek félnek, előítéletekkel telve jönnek a rendelésre. Ilyenkor az orvos általában nem is próbálkozik hipnózissal, hanem elbeszélgetve igyekszik a betegség okát, eredetét kideríteni, más szóval a pszichoanalízis módszeréhez folyamodik. De egyesítve is alkalmazható a két módszer, vagyis a pszichoanalízis és a hipnózis, ilyenkor hipnoanalizisről beszélhetünk. Mivel ugyanis a pszichoanalízis “oki” gyógymód, a hipnózis “tüneti” gyógymód, az analízis hoszszu kezelési módszer, de tartós eredményt ad, a hipnózis gyors, de nem tartós eredményt nyújt. A kettőt egyegyis a nem szervi eredetű betegségeket kell érteni. Például: izomgörcs vagy krónikus fejfájás, esetenként nem szervi eredetű vesepanasz és igy tovább.) Az előítéleteknek azonban van egy másik fajtája is. Ez elsősorban a hipnózis évezredes misztikuma ellen irányul, de a cirkuszi, mutatványok, a szemfényvesztők produkciói ellen, az orvosok küzdenek a legjobban. Innen már csak egy lépés a gépi hipnózisig, amellyel kísérletek folynak és talán kész is van az első hipnotizőr-gép. Hipnotizálni lehet “gépi” utón, de “gyógyítani” nem. Ehhez szuggesztiv egyéniség nagy tapasztalat és — ami talán a legfontosabb — a gyógyítani akarás soha el nem múló igyekezete kell. Erdei Grünwald Mihály politikai nyilatkozatot tett. Amit a New York Times leközölt. — No és, — vetjük a kérdést eléje. — Mindent újra kellett kezdenem. Pár évig könyvtárban dolgoztam. Ahol a doktori diplomám miatt feltételezték, hogy az “ABC”hez értek és sorba tehetem a kartotékokat ... De ettől függetlenül, a kiima változás miatt, két évig nem tudtam volna énekelni. A hangommal. .. így a változás itteni életemben csak 1942-ben ért el. Doráti Antal, a dallasi szifónikus zenekar karnagya hivott meg szereplésre, Beethoven IX-ik szimfóniájának tenorszólóját elénekelni. Ezt a rádió is közvetítette. Nyugati és keleti part között. Majd Toscanini vezetésével egy NBC programban, a Falstaff-ban Dr. Cajus szerepét énekeltem. — Ezek a szereplések és hanglemezek hozták meg itteni sikeremet. Amikor 1951-ben, a Metropolitan opera állandó tagként szerződtetett. James Braid, manchesteri sebész hipnózisnak nevezte el a gyógymódot.
