Magyar Hiradó, 1972. január-június (64. évfolyam, 1-26. szám)
1972-02-17 / 7. szám
6. oldal MAGYAR Öl ka00 Thursday, February 17, 1972 ELESETT NŐK Irta: ACZÉL BENŐ Nemcsak férfiak és katonák esnek ei a háborúkban, hanem nők is, még hozzá olyanok is, akik nem katonák. Nők, akiken az ellenséges, katonák erőszakot követtek el. Ezek ugyanolyan M áldozatok, mint az elesett, vagy nyomorékká lett katonák s ugyanolyan részvét és tisztelet illeti meg őket, mint a férfiakat. De a nők világszerte hullámzó harca a rovásukra elterjedt előítélet ellen, erre nem gondolt. Amíg most egy valóban elborzasztó eset nem irányí- ACZÉL BENŐ tóttá a figyelmet a problémára. A most felszabadult Kelet-Pakisztánban, amely a Bangladesh nevet nyerte, megállapították, hogy Nyugat-Pakisztán vad katonái mintegy kétszázezer nő ellen követtek el erőszakot, ami ebben az országban sokkal súlyosabb szerencsétlenség, mint bárhol másutt. Ugyanis, ha férjes nőt ért a katasztrófa, az uralkodó vallási felfogás, vagy népi hagyomány alapján a férj nem fogadja az asszonyt viszszá, hanem kirekeszti a családból, mert a feltevés szerint “elhagyta a férjét”. Az erről beszámoló helyi riportok jelentik, hogy Bangladesh új kormánya törvényjavaslatot tervez, amely kötelezné a férjet a felesége visszafogadására, de tudvalevő, hogy a mélyen bégyökeresedett előítéleteket törvénnyel nehéz megváltoztatni. Ilyenformán nem lehet tudni, mi lesz a szerencsétlen nők sorsa. Ennél vérlázítóbb igazságtalanságot nehéz elképzelni, de az igazság az, hogy a bengáliai előítélet többé kevésbé minden országban létezik. A magyar nyelv különbséget tesz az "esett nő” és az "elesett nő” között, mert a háború áldozataira csak a második jelző alkalmazható. "Esett nő” az, aki elcsábult, akár érzéki, akár más okok miatt, de önként bocsát-A New York Times nevű napilap vezércikket irt arról, hogy Nixon elnök állítólag megígér a Mindszenty József, Bécsben tartózkodó magyar kardinálisnak, hogy a magyar Szent Koronát nem adja vissza a jelenlegi magyar rezsimnek. A New York Times annak a véleményének ad kifejezést, hogy a koronát mindenképpen vissza kellene szállítani Budapestre, mert a jelenlegi magyar rezeimet nemzetközileg elismerik, többek között, Amerika is diplomáciai kapcsolatot tart fenn Magyarországgal. A közelmúltban elterjedt a hire annak, hogy Izrael és Jordan nemhivatalos béketárgyalásokat folytat egymással. Golda Meir, izraeli miniszterelnök, azonban cáfolta a hirt. A jezsuita rend generálisa, Pedro Arrupe, körlevelet bocsátott ki a világ 31,700 jezsuitája számára és körlevelében felkérte a jezsuitákat: működjenek közre abban, hogy a pápa iránti szeretet és megbecsülés növekedjék. A körlevél nyilvánvaló cáfolata annak a híresztelésnek, hogy a Vatikán és a jezsuita rend között feszült a viszony. Olaszország Cornaredo nevű városában nem mindennapi esküvő történt: Oscar Salvioli és Norma Zorzano, cirkuszi artisták, templomban házasságot kötöttek, majd utána megismételték a házasságkötést — a cirkusz oroszlánketrecében. Cuasaveban (Mexico) 5 fiatalember elrabolta Guilabaldo Llanes Hereida, jómódú nagybirtokost. Az emberrablók néhány nap múlva 3.5 millió peso (280,000 dollár) váltságdíj ellenében szabadon engedték túszukat. kozott házasságon kívüli viszonyba. Ennek ellenére a katonák brutalitásának áldozatait nemcsak az új Bengáliában, hanem az európai országokban is részvét helyett inkább valami megvetés féle kíséri, mintha tilosba tévedtek volna s úgy történt velük, ami történt. Tragédiájukat ha nem is mulatságosnak, de kissé humorosnak tartják, ami nagyobb elfogultság a nőkkel szemben, mint az, hogy állásokat nehezebben nyerik el, mint a férfiak. A nők elleni erőszakot Stalin egész természetesnek tartotta, azzal az indoklással, hogy ha a katonák vállalják a halál kockázatát, egy kis “mulatság” is megilleti őket. A háború természetesen nem alkalmas arra, hogy az erkölcsöket nemesítse és a brutalitás velejár. Mégis érdekesnek tartom, hogy a katonák között sokan vannak, akik noha megőrizték keresztény erkölcseiket, különösen civilekkel szemben, a nőkről mégis úgy gondolkoznak, mint Stalin. Az első világháborúban, amelybe káplári rangban vonultam be 1914 augusztusában, egyszer felvetettem ezt a kérdést a vezetésem alatt álló “raj” — vagy harminc parasztfiú — előtt. Kijelentettem, hogy akit rajtaérek, amint egy nővel erőszakoskodik, lelövöm, mint a kutyát. Valószínűleg nem tettem volna, de a kijelentés így is óriási felháborodást keltett. Miért, kérdezték, a férfiakat megölni szabad, de a nőkhöz hozzányúlni tilos? Hiába érveltem, hiába magyaráztam nekik, hogy az erőszaktevés nagyobb kárt tesz a nőben, mintha a férfi a féllábát veszti el, nem voltam képes egyetlenegyet sem meggyőzni a bakák közül. Végül is egy érv volt, amely egyeseket megtántorított. — Arra nem gondolnak — kérdeztem —, miféle férfi az, aki csak erőszakkal tud nőt kapni? Az osztrák—magyar-ármándiában tilos volt erőszakoskdni a nőkkel. A háború folyamán később, mikor már tiszt voltam, megtörtént, hogy egy anya panaszára erőszakos viselkedés miatt egyik katonámat letartóztatták és feletteseim elrendelték, hogy köttessem ki az embert, már nem emlékszem, mílv hoszszú időre. Mint kiderült, a katona nem követett el erőszakot senki ellen, mert a lány anyja kellő időben közbelépett. így azután a kikötést az előírásosnál jóval szelídebben hajtottuk végre, de a baka a leckét így is tanulságosnak tartotta. Sajnos, az osztrák—magyar ármádia volt az egyetlen civilizált hadsereg, amelyet ismertem. Az amerikai hadsereget nem volt alkalmam megismerni, de úgytudom, hogy a nők elleni erőszakot szintén szigorúan bünteti. S ha Bangladeshben nem történik valami, ami az elesett nők sorsán változtat, igazán nem vagyok bizonyos benne, hogy érdemes volt-e felszabadítani? ÁLLATVILÁG: HAJÓEVŐ RÁKOK A korrózió és a természetes rongálódás mellett a rákok is veszélyeztethetik a hajók épségét. Tarisznyarákok serege a Japán-sziget egyik kikötőjében, Kobe-ban horgonyzó hajókat és tengeralattjárót támadott meg. A rákok a csápos Ízeltlábú kopoltyúsok máig fennmaradt egyetlen, de igen népes osztálya. A rövid farkú rákok csoportjában találhatók a tarisznyarákok. Több száz fajuk ismeretes. Zömükben a sós vizű tengerek lakói, de például a nyugat-indiai szigetvilágban szárazföldi fajok élnek. Ugyanakkor egyes rokonaik a trópusok édesvízi tavaiban, folyóiban is megtalálhatók. Nevüket pásztortarisznya formájú fej toruk miatt kapták. Nagyságra nem túl változatosak; többségük arasznyira nő. Már ritkábbak az inch nagyságú tarisznyarákok. Érdekességük: közeli rokonuk a világ legnagyobb rákja, a japáni óriásrák,, amely a hat yardos hosszúságot is elérheti. Az oldalazva mozgó állatok lábtöveiken levő kopoltyuikkal a vízben is, a szárazföldön is képesek az oxigént kiválasztani. A parti, sziklás területeken élő rákokat az ősi ellenségeiken, a tengeri sirályokon kívül tömegesen pusztítja a nagy erejű hullámverés is. Rendszerint évenként kétszer vedlenek. A rákok jellemzője a néha rendkívüli nagyságúra növő olló. Szorítása erőt, nagy fájdalmat, komoly sebet okozhat. Egymással vivott csatáikban gyakran előfordul, hogy levágják egymás ollóit, de ez a vedlések idején regenerálódik, újra képződik. Az ollókkal feldarabolt élelmet mászió lábaikkal juttatják a rágószájba. A tarisznya rák ok a dokkokban pihenő hajók fedélzetéi) rövid idő alatt minden faanyagot, szövetet, műanyagot megrágnak, ami utjukba akad. A váratlak támadókat csak erős sugara, úgynevezett “Niagara” fecskendővel lehet visszavonulásra késztetni. FLÓRIÁN TIBOR: A magad ritmusára A nyár sírja körül már régen sirató asszonyok ülnek. Vágyaink sorra lecsendesülnek. A; ősz ballag csendesen, s megáll a nyitott sírok között. A novemberi fű fénylő dér-ruhába öltözött. December jön lassan, \ s átlép a hegyen, fehér angyalok ülnek sok ködlábú jellegen. \ Lassú menet indul, már nem siet senkisem, a bokrok és a fák visszatartanák a telet, mely minden évszakot sorba eltemet. Ülj hát te is csendben, lobogjon lángod csendesebben! Figyeld a változást, s hallgatva várj! Ne menetelj az évszakokkal, mindenhol és minden időben a magad ritmusára járj! NEVESSÜNK 1 • ARISZTID VICC -— Tasziló, miért tetted az újságot a hűtőszekrénybe? —' Hogy a hírek frissek maradjanak! ÓVATOSSÁG A férj látja, hogy a felesége keres valamit a könyvespolcon. — Mit keresel, drágám? — Egy könyvet. — És melyiket? — “Hogyan lehetünk százévesek?” — Ne keresd.. Elégettem, nehogy anyád kezébe kerüljön. ELŐKELŐ Valakit megszólítanak az utcán: — Bocsánat, meg tudná mondani, hány óra van ? — Itt a telefonszámom. Alkalomadtán hívja fel a titkárnőmet, majd megmondja.
