Magyar Hiradó, 1971. július-december (63. évfolyam, 26-52. szám)
1971-08-05 / 31. szám
Thursday, August 5, 1971 MAGYAR HÍRADÓ 15. ©Mil Á munkanélküliség örömei Irta: SIMA FERENC Foglalkozásomra nézve ezidőszerint gyakorló munkanélküli vagyok. Nem időszakosan, hanem Kanada kormányának jóvoltából állandó jellegüen. Ez a foglalkozás nagyon megnyugtató. Az egyéb foglalkozást űzőknek folytonos és idegtépő gondja, hogy jaj, ha netalán kirúgják őket. Ilyen gondom nekem nincs. Én teljesen nyugodt vagyok. Foglalkozásomból, a gyakorló munkanélküliségből engem egyszerűen nem lehet kirúgni. Mert nincs hová.Ez tehát egy teljesen biztositett állapot. Viharvert életemben sokféle foglalkozáson mentem át. De mindig voltak irigyeim. Mindig volt valaki, aki a pozícióra tört és ezért megfúrt. Most azonban végre valahára senki sem irigyel és senki sem fúr. Próbálja ki akárki, hogy ez a foglalkozás példátlanul szilárd. Biztos pozícióra törekszik ön? Kövesse példámat és legyen ön is munkanélküli! Ki ne szeretne takarékoskodni? És ugye, hogy nem megy? Én kérem, amig munkanélkülivé nem léptettek elő, többnyire taxival jártam. Milyen sokba került ez havonta! Most összeszámoltam és boldog örömmel állapítom meg: ime mennyit takarítok meg azzal, hogy munkanélküliségem beállta óta gyalog járok mnidenfelé! Szinte visszafojtott lélegzettel, várom azt a szép napot, amikor megdrágul a taxi, amikor emelik végre a viteldijat! Mondanom sem kell hogy miért. Mert attól fogva még sokkal többet takarítok meg azzal, hogy gyalog járok. Orvosom a múltban mindig gondbaborult tekintettel nézte gömbölyödő kis pocakomat. Féltett, hogy túllépem a határt és elhízom. Most egyre derűsebben látja, hogy rohamosan fogyok, fogyadozom. Mert hála a munkanélküliségemnek, nincs mit ennem. Már valamennyi nadrágom úgy lötyög rajtam, hogy két munkanélküli is elférne benne egyszerre. És annyira könyünek érzem magamat, mintha csak űrhajón volnék a kozmoszban. Hányszor fogadtam meg magamnak, kétszemközti becsületszóra, hogy a jövő héttől fogva pedig nem dohányzom. Ámde komisz fráter voltam és mindig megszegtem a magamnak adott szavamat. Újra meg újra csak rágyújtottam megint. El kellett jönnie ennek az áldott állapotnak, a munkanélküliségnek, hogy csakugyan ne dohányozzam többé. Mert régóta nem telik arra sem. Ugyanigy szoktam le a naponkénti kis borocskáról is. Mert hol vagyok én már attól a heti párdolláros zsebpénztől, amiből egy-egy fiaskó borocskára is futotta. Antialkoholista és antinikotinista hölgyek számára viszont most váltam végre partiképessé. Azt hiszem, csak a szentek lehettek erkölcsileg olyan patyolattiszták, mint én vagyok már hoszszu ideje, kormányunk jóvoltából. Mivelhogy nőre sincs pénzem. A munkahelyükről ki-nem-rugottaknak ezeregy ilyen-olyan kívánságuk van. A munkanélkülieknek viszont csak egyetlenegy. Az, hogy munkához jussanak. Na mármost, vegyük csak el amabból az ezeregy kívánságból ezt az egyetlenegyet. Marad pontosan ezer. Ennyi kívánságtöbblete van a munkábanlévőknek. Szentséges Egek! . . . Hiszen az enyémnél ezerszerte több kívánságba bele lehet őszülni. Sőt belekopaszodni is! . . . Áldjuk hát a sorsot, drága kartársaim, hogy munkanélküliek lehetünk. Gonoszkodó emberek, főként az egykori barátnők, csupasz bosszúvágyból gyakran feltelefonálják legszebb álmaiból is az embert. Nincs ellenük semmi egyéb biztonságos védekezés, csupán a munkanélküliség, amikor is a telefonvállalat három havi nemfizetés után radikálisan kikapcsolja az állomásunkat. Amikor van az embernek valamiféle állása, akkor töprengve és a centeket összeadva-kivonva, osztva és szorozva járja az üzleteket, hogy hol kapja meg legolcsóbban azt, amit meg kell vásárolnia. És ha vásárlás után az ember rájön, hogy huszonöt üzlettel és kilenc keresztutcával odébb olcsóbban is megvehette volna azt az izét, akkor felbőszültén szeretné magát úgy felpofozni, hogy a falnak nyekkenve kirepüljön legalább féltucatnyi foga. Ez a töprengés, keresgélés, ez a düh és ez a végiggondolt önfogkiverés határozottan meggyorsítja a sejtek elégésének láncreakcióját és igy jelentékenyen öregiti az embert. Ámde mindettől mentesül és fiatalosan üde marad az ember, ha a munkanélküliség áldásáért egy lyukas garasa sincs és igy nem vásárolhat semmit. Összegezzük szépen a leszűrt tanulságot: a maradandó fiatalság titka nem más, mint a munkanélküliség, amelyet ezért, ha nem volna, sürgősen fel kellene találnunk. Nagyon ritkán jutok hozzá, hogy negyed dől lárt eltékozolva autóbuszra szálhassak. Ccucsforgalom idején ez köbreemelten nagyobb egymásnak préseltséget jelent, mint a fejüket-veszitett kis szardíniáké a pléhdobozban, olajjal, mustár ral, vagy paradicsommal. Ez az egybepréseltség a zsebtolvajok aranyideje. Vígan korotásznak a szomszédos szardíniák, akarom mondani a szomszédos felebarátaik zsebében. Hogy féltem én tőlük hajdanában-danában, amikor még, becsületszavamra, volt énnálam is pénz. De manapság, hölgyeim és uraim, ennek a félelemnek is vége. Távolabb van tőlem az efféle félelem, mint a magasságos egek két legtábolabbi pontján hunyorgató két kicsike csillagnak átrepülhetetlen meszszesége. Mert zsebtolvaj legyen a talpán, aki valamennyi zsebemet kiforgatva egy megveszekedett petákot is talál nálam. Akár már kezdhetik is. Mindössze arra az egyre kérem a zsebtolvaj urakat, hogy kotorászás közben meg ne csiklandozzanak. Mert akkor én a legjobb akaratom ellenére is felsivalkodok és köldökön rugóm őket. Oh, mennyi, mennyi egyéb gyönyöre is van a munkanélküliségnek! Nem győzöm én mindazt felsorolni ebben a műfajában az ujságirodalomnak. Regény kellene hozzá. Ezért azt ajánlom a munkaadó uraknak, hogy mindezeknek a gyönyörűségeknek megtapasztalása végett, legalább öt évre cseréljenek sorsot velem. Azt hiszem ez az öt év ahhoz is elég lesz, hogy jelenlegi kormányunknak a mostani állapotokba történő belebnkása után az uj kormány a politikai egyszeregy ismeretével megszüntesse a munkanélküliséget, és igy sürü könnyhullajtások közepette méltóképpen elsirathassuk azt, minden csodálatra méltó gyönyörűségével együtt. AUGUSZTUSI ÉVFORDULÓK ÁPRILY LAJOS költő halálának 4. évfordulója. TELEKI SÁMUEL erdélyi kancellár, a marosvásárhelyi Teleki Téka alapitója 149 esztendeje halt meg. ILLYÉS GÉZA sebész, az urológia első magyarországi egyetemi tanára, akadémikus halálának 20. évfordulója. BALOGH ERNŐ orvos, egyetemi tanár—nemzetközileg elismert rákkutató volt — 81 esztendeje született. . • LAVOTTA JÁNOS zeneszerző és hegedűművész, a verbunkos zene kiváló úttörője halálának 151. évfordulója. TÜRR ISTVÁN magyar szabadsághős, olasz altábornagy 146 esztendeje született. HELTAI JENŐ Kossuth-dijas költő, elbeszélő, drámairó születésének 91. évfordulója. SCHÖPFLIN ALADÁR Kossuth-dijas iró, a 20. századi magyar kritikai irodalomtörténetirás egyik kiemelkedő alakja 21 esztendeje halt meg. FRANYÓ ZOLTÁN erdélyi magyar költő, műfordító és tanulmányíró születésének 84. évfordulója. HAGGENMACHER KÁROLY gépész, a malomiparban használt sikszita feltalálója halálának 50 évfordulója. PÁLFY MÓR geológus, a Földtani Társulat első titkára és a Földtani Közlöny szerkesztője, jeles kutató és szakiró 41 éve halt meg. ISTVÁNFFY GYULA botanikus, a Szőlészeti Kísérleti Intézet megszervezője halálának 41. évfordulója. í Történelem pongyolában Jean-Baptiste Jules Bernadotte francia tábornagy, 1806-ban Ponte Corvo hercege, 1810-ben véd trónörökös, 1818-ban XIV. Károly János néven Svédország és Norvégia trónjára lépett. A fényes karriert futott generális a francia forradalom idején heves republikánus volt, s akkoriban aligha hitte, hogy valaha is korona kerül a fejére. Mint Skandinávia két nagy országának királya, élemedett korában súlyosan megbetegedett. Az udvari orvos a király állapotát válságosnak Ítélte, s véleménye szerint sürgősen érvágást kellett alkalmazni. Ám amikor az orvos hozzá akart látni a köpölyözéshez, a király hevesen tiltakozni kezdett. _ Nem — mondotta — nem engedem, semmiképpen sem engedhetem meg! Csak hosszas rábeszélés után, mikor az orvos már ismételten figyelmeztette a végzetes következményekre, akkor járult végre hozzá, hogy feltürjék hálóinge ujját. — De doktor — szólott a király — előbb meg kell esküdnie, hogy azt, amit most látni fog, soha senkinek el nem árulja . . . Az orvos megesküdött, felhajtotta a patyolating ujját, s ekkor előtűnt a letörölhetetlen forradalmi emlék, amit őfelsége 1793-ban tetováltatott a karjára: egy csinos frigiai sapka, alatta a szöveg: “Halál a királyokra!”-------------------f Hagy Lajos glóriásan Középkori magyar egyházmüvészeti remekmű került elő Zolnay László ásatásai során a hárshegyi volt budaszentlőrinci pálos főkolostor romjai alól: annak a márvány síremléknek egy töredéke, amelyet Fráter Dénes pálos szobrász Remete Szent Pál ereklyéi számára készített a 15- ik század végén. A vörösmárvány domborműtöredék — Gyékényessy Béla művészettörténész szerint — Nagy Lajos királyunkat ábrázolja, fején a szentek glóriájával. Nagy Lajost ugyanis a pálos rend szentnek tekintette. A márvány mesteri faragása, a szakállas arc finom kidolgozása, a királyi palást gondos mintázása nemcsak a magyar művészettörténet büszkeségévé, de az európai egyházmüvészetnek is figyelemreméltó darabjává avatja a leletet.
