Magyar Hiradó, 1971. július-december (63. évfolyam, 26-52. szám)

1971-07-01 / 26. szám

f Thursday, July 1, 1971. MAGYAR HÍRADÓ fi. oldal AMI JEFFERSONBÓL MEGMARAD Irta: ACZÉL BENŐ E sorok írója már régóta — mondhatnám, kez­dettől fogva, — nem titkolta azt a nézetét, hogy az amerikai demokratikus rendszer alapelvei, ame­lyek a Függetlenségi Nyilatko­zatból keletkeztek és az alkot­mányba bekerültek, jórészt ela­vultak. Azóta annyi minden tör­tént, — például Hitler és Sta­lin, — és a tapasztalatokról nem venni tudomást szinte lehetet­lennek tűnik. Az egyéni szabad­ság elvét, amely az amerikai alkotmány alapve­tő princípiuma, annyira túlzásba vitték, hogy — mint emlékezetes — Robert Kennedy gyilkosa esetében a letartóztató detektívek legsürgősebb­nek azt tartották, hogy a gyilkosnak felolvassák, miféle alkotmányos jogai vannak. Vagy hogy még jellegzetesebb példát említsek, ha valaki a rendőrségen bevallja, hogy gyilkosságot követett el, megmondja, hol ásta el áldozatát, a holttes­tet a megjelölt helyen meg is találják, a gyil­kost a bíróság felmenti, mert állítása szerint a rendőrségi vallomást kényszer hatása alatt tet­te. Több ízben megtörtént. Fő az egyéni jogok védelme, a gyilkosok védelme, — hiszen az áldo­zatai mindössze az történt, hogy a Függetlenségi Nyilatkozatban említett jogai közül elsőnek em­lített jogát, az élethez való nem létezett; a gyil­kost vagy meglincselték, vagy felhúzták az első fára, mert ők még azt tartották természetesnek, hogy ha valaki főbenjáró bűncselekményt köve­tett el, annak nem járnak alkotmányos jogok, te­hát az egyéni szabadság joga sem. A feltétel ter­mészetesen az, hogy a tett rá legyen bizonyítva, amiről az esküdtszék döntött. (Gyakran még a lincselés élőt is.) E sorok Írója, aki nem felejtette el, mit ta­nult Hitler és Stalin példáiból, a maga európai fejével úgy okoskodott, hogy akinek nem kell a demokrácia, annak nem kellenek a lemokratikus jogok sem. Szóval demokrácia csak a demokrácia híveinek jár. Aki kommunista, az követelheti a kommunista rendszerből fakadó jogokat, de ne hivatkozzék az egyéni szabadság elvére. Ám az amerikai hatóságok és bíróságok nem igy gondol­koztak és szigorúan védték még a börtönlakók emberi és egyéni jogait is. Ezért vallom, hogy a jeffersoni alkotmány elvei reformra szorulnak és sok nem marad meg közülük. De egy jeffersoni alapélv megmarad, amíg a demokrácia — Lincoln értelmezésében a nép kor­mánya, amelyet a nép választ és a népért léte­zik — el nem vész a földről. Ezt az elvet is Jef­ferson fejezte ki, mikor ezt mondta: “Ha választanom kellene az alkotmány és a sajtószabadság között, a sajtószabadságot válasz­tanám.” Bölcs választás. Mert a sajtószabadság az al­kotmány legerősebb biztosítéka. Amig senki sem lehet biztos abban, hogy amit elkövet, egyszer nyilvánosságra juthat, addig él az ország és meg­marad a demokratikus rendszer. Mindegy, hogy ki és mit követett el. Lehet, hogy nem követett el bűnt és lehet, hogy az ország többsége helye­selni fogja, amit tett. Lehet, de nem bizonyos. Két országos hirü lap, a New York Times és a Washington Post, megkezdte egy tanulmányso­rozat közlését, amely arról szól, hogyan kevere­dett bele Amerika a vietnami háborúba. A kor­mány erre eljárást indított a két lap ellen, mert a szóban forgó tanulmányt “bizalmasnak” tart­ja, amelynek közlése esetleg az ország biztonsági érdekeit sérti. Most a kormány és a lapok ügy­védei verekednek és nem is kétséges, hogy a dön­tő szót a Legfelsőbb Bíróság fogja kimondani. A két lap azt vitatja, hogy az ország biztonsági ér­KCZÉh BENŐ dekeit a közlés nem sértette, csak a kormány biztonsági érdekeit sértette. Szerintem mindegy, kinek van igaza. Valaha a magyar vidéki lapokat csúfolták azzal, hogy a legkisebb ügyben is kedvenc vezércikk-frázisuk: “Videanst consules!” — (Vagyis vigyázzanak a konzulok, — már mint a régi róami birodalom ve­zető tisztviselői, — mert az ország fontos érke­­keiről van szó! . . .) Most én ismétlem a régi kopott frázist: “Vigyázzanak a konzulok . . A sajtószabadság az alkotmány főbástyája. Mindegy, mi történt: abból, hogy az egész or­szág megtudja, nagyobb baj nem keletkezhetik. Legfeljebb a legközelelli választáson megbukik az elnök, de annyi elnök megbukott már, és az or­szágnak semmi baja nem történt. De ha a sajtót megfékezik, vagy akárcsak elriasztják köteles­ségének fanatikus teljesítéséből, abból olyan baj lehet, amit ma még elképzelni sem tudunk. Elég hiba, hogy még nincs olyan törvény egyetlen ál­lamban sem, amely az újságokat éppúgy felmen­ti forrásainak kiadásától, mint a papot a gyó­­nási titok elárulásának kötelezettségétől. Demok­rácia nem létezehetik sajtószabadság nélkül. Vi­­deant consules . . . HOMOK! ERZSÉBET LELKI KLINIKÁJA MRS. KERN — Kedves Erzsébet, én konzer­vatív nő vagyok és azt mondom, hogy a családfő a férj, a barátnőim azonban azt mondják, hogy ez az idő már elmúlt, ilyen már nincs. Nekik van igazuk vagy nekem? VÁLASZ — Magának is igaza van, nekik is igazuk van. A férj a család feje, de a feleség raj­ta a kalap. * * * FELESÉG. — Kedves Erzsébet, 35 évi házasság után történt, amit nem hittem volna. A szomszéd­ban lakik egy körülbelül 30—35 éves elvált, ma­gányos asszony. Kacérkodni kezdett a férjemmel, aki 63 éves. A férjem belebolondult ebbe a nőbe, ékszereket, gvürüt, karkötőt, drága aranyórát és másokat vett neki ajándékba. Hiába sírtam, hiá­ba könyörögtem neki, ha szóltam csak kiment a szobából. Éh nagyon el voltam keseredve, hogy ezt csinálja velem 35 év után. Külön szobába köl­töztem és nem beszéltünk azóta egymással. Több mint egy fél évig tartott ez. A nő kapott egy fia­tal barátot és azóta már rá sem néz a férjemre, nem is áll szóba vele. Kedves Erzsébet, a férjem a világ legjobb férje volt, amig ez a nő nem bolon­dította meg, boldogan éltünk, még szóváltás sem volt köztünk. Tudom, hogy semmi sem történt köztük, a nő csak hitegette, kacérkodott vele, ígér­getett neki. Most látom, hogy milyen szomorú és mennyire szégyelli a történteket.. Annyira sajná­lom őt, hogy néha már szólnék hozzá, de vissza­tart a büszkeségem, hogy ilyen nagyon megbán­tott. Kedves Erzsébet, szeretném, ha őszintén megírná a véleményét. VÁLASZ. — A sajnálat gyakran együtt jár a szeretettel, a szeretet pedig a megbocsátással. Ter­mészetes, hogy a feleségnek fáj, ha a férje igy viselkedik és joggal haragszik rá. Azt Írja, hogy a férje fizikailag nem csalta meg. Szerintem ép­pen elég volt az, amit anélkül tett. De ha már ér­zéseiben a sajnálatig eljutott, fejlessze tovább az érzéseit. Keresse számára a mentségeket. Ebben próbálok a segítségére le-nni. Férfiakkal gyakran megesik, hogy ebben a korban beleesnek valami ravasz, számitó nő hálójába. Fizikai és lélektani alapja van ennek. Ezek az esztendők férfilétük utolsó esztendeit jelentik és ha nem elég erős a jellemük, akkor minden kínálkozó lehetőséget ki akarnak még használni. A férjével is ez történt. Kábultan futott egy látszólag kínálkozó fiatal nő után és nem vette észre, hogy csak ki akarja hasz­nálni. Most, hogy felébredt kábultságából, keser­ves csalódást, megbánást érez és szeretne vissza­térni magához, de önérzete utolsó roncsaival fél az elutasítástól. Könnyítse meg neki a visszatéré­sét. Tegye meg feléje az első lépést. Mintha mi­sem történt volna, kezdjen vele beszélgetni a napi dolgokról. Oldja fel a feszültséget és lassan-lassan terelje vissza közös életüket a régi kerékvágás­ba. * * * MENYASSZONY. — Kedves Erzsébet, novem­berben lesz az esküvőm. A vőlegényem müaszta­­los és én paplan-műhelyben dolgozok. Arról be­szélgettünk, hogy esküvő után is járjak munká­ba vagy nem, miután az ő keresetéből is meg tu­dunk élni. Mi az ön véleménye. VÁLASZ. — A megélhetésnek több formája van. Lehet egyszerűen csak megélni, lehet jobban élni és mégj óbban élni. Amellett vagyok, hogy tartsa meg az állását legalább addig, amig nem jön gyerek. Uj otthon megalapozása sok költség­gel jár, jól jön az asszony keresete is, mert ami­kor beköltöznek a lakásba, azt hiszik, hogy min­den megvan, de aztán rájönnek, hogy még sok­minden hiányzik. Úgy gondolom, maguk nem gazdag emberek, akiknél a pénz nem sokat szá­mit. Tehát dolgozzon csak az asszony is. De ak­kor viszont a férj segítsen neki a házimunkában, mert az igazságtalan, hogy ő hazajön a munkából és letelepszik a készhez, az asszony pedig duplán dolgozik: a munkahelyén is, otthon is. Fontos, hogy a férj necsak egyszerűen kötelességének hanem kedves kötelességének tartsa a segítséget és ne lógassa az orrát, mert segít a mosogatás­ban és csak félórával később ülhet a televízió elé. Ugyanakkor azonban az asszony tartson mérté­ket a házimunka elosztásában. Modern idő ide, modern idő oda, a házimunka mégis ősi asszonyi munka, neki többet kell belőle vállalnia, még ak­kor is, ha egy kis áldozatot hoz. Ha nem csinál a férjéből Katuskát, akkor nem is lesz kifogása a házimunka ellen. * * * I Üzenetek. —1. Nörsz. írja meg nekem az illető nevét. Akkor gondoskodom arról, hogy az illeté­kesek kivizsgálják az ügyet. Tedmészetesen tel­jes titoktartással kezelem, maga nem fog szere­pelni. — 2. J.Zs. Az emberiség robbanásszerű szaporodása valóban élelmiszerhiányt okozhat. Tudósok és tudományos intézetek, szervezetek foglalkoznak is ezzel a kérdéssel. A probléma egyik része az, hogy Földünk területének 70 szá­zalékát viz borítja, tenger, tó, folyó, 18 százaléka hegység, sziklás vidék, sivatag, mocsár, 9 szá­zaléka túl forró, túl száraz túl hideg és ma mindössze csak 3 százaléka alkalmas emberi élelmiszer és állati takarmány termelésére.-------------- í NAGY LÁSZLÓ | JULIUS Julius nagy láng, világ aranya, születésemkor mentiykő és ragya — érzi anyám: lüktet a pólya, s két villám közt mint mézes-bubát illeszt engem mesebeli lóra — Megszenvedve már annyi csudát: jutok-e a Tündér udvarába? Júliusból csak a zúzmarába, J

Next

/
Thumbnails
Contents