Magyar Hiradó, 1971. július-december (63. évfolyam, 26-52. szám)
1971-07-01 / 26. szám
' 10. oldal MAGYAR HÍRADÓ___________________________________ Thursday, July 1, 1971. AFRIKA - MA AMERIKA UJ ARCA A jó és a rossz vegyüléke Tudják-e kedves olvasóim, hogy mi az a “s a f a r i” körutazás ? Hát igen, kisegítem önöket. A “safari” szó, azaz fogalom, őserdőben való utazást jelent. Ahol láthatók oroszlánok, majmok, zsiráfok, ezerféle madárcsodák. Úgy, amint élnek természetadta elszigetelésükben. Hát ki ne lenne kiváncsi az ilyen rejtett csodákra? Emberi lényként. Velem is igy történt. így, nyári szabadságra való készülődés közben. Mert ugyebár, a mindenkor kéznél lévő múzeumok, a világrészek minden fővárosában nem adhatnak igazi kikapcsolódást. Valami rendkívülit vár az ember ilyenkor. Rendkívülit, ami abban csúcsosodik ki, hogy ne múzeumokra, a voltakra légy kiváncsi. Hanem arra, ami örök... És mi örök? — kérdezhetné az olvasó. Hát, a sáfár i-utazás! Amely állatok közé visz el. így, gondosan böngészni kezdtem hivatali tízórás magányomban, egy fekete közben, az afrikai tájakat. Hamar rájöttem, hogy New Yorkból csak Nairobi-ig kd’l elérjek. Szinte ingyen utazás egy repülővállalat alkalmazottjának, tehát megyek. Irta: IVÁNI ZOLTÁN A “megyek szó” azonban rámfagyott. Éppen akkor, amikor határozni kellett volna, az afrikai utazás felől. Mert Joe -— aki valóban Afrikából vonta ki magát ide, a szomszédos Íróasztal mellé, a Pánamerican épületében, Iváni Zoltán hogy sorsát megossza, felhő“magányunkban” — hirtelen könnyed mozdulattal jegyzi meg, amint böngészem a prospektust: — Vigyázz, ne ülj fel ennek !... Afrika már nem őserdő ma. Hanem kitenyésztett nemzeti park. Amelyben fel van parcellázva minden... A rejtelem, a sejtelem, a vadak élete, vijjogása, szerelmi élete, táplálékutáni kutatása. S az is, amikor valami vízhez mennek inni. Ez igaz? — kérdeztem meglepetten. Annál is inkább, hogy pár évvel ezelőtt, Párisban, egy társadalmi asszony elragadLÁSZLÓ VALÉRIA: HALOTTI BESZÉD Oly furcsa az, hogy egyszer nem leszek, hogy szétomlik most frissen feszülő bőröm, hogy rugalmas húsom majd halott anyaggá pépesül. Hajam, körmeim nőnek majd tovább és nem érzem, s néha iszonyú, mert kevesebb vagyok, mint a tompa kő, ki milliárdok óta egyformán halott, s ilyen lesz akkor is, ha én már nem leszek. Bársony bőröm, hullámzó hajam és szemem kékje mulandóbb a percnyi időnél, néhány közönséges elem és háromnegyedrész viz ravasz vegyitéke, mi gondolkodik, él, öl, ölel és szeret most: egy pillanat — és már megsemmisül. Kell, hogy legyen valami értelme az egésznek, ez ügyes halmaznak, mi most én vagyok, nem lehet, hogy nyom nélkül tűnjek el végleg, mert hiába születtem volna akkor a földre. Akár vers, barát vagy gyerek őriz majd tudatlan, valami — mindegy: ami csak általam létezhet és nélkülem nem lett volna soha ... Mindegy, valami ami jó és sohasem iszonyú. Nem, mert iszonyú néha a gondolat és rettegek a kiszámíthatatlan perctől, mikor tehetetlen ! leszek ... — de néha azt hiszem: ha fáradt már nagyon az ember, hiába várja bármi, csak az ágy ba vágyik, s jó, oly jó ilyenkor, ha hívhatja az álmot. tatással beszélt élményeiről. Az éjszakai Afrikáról. Amikor leshelyeken elhelyezkedve, hirtelen kigyult reflektorok segítségével elkapták az egész őserdőt, állataival, úgy legrejtettebb pillanataiban. Amikor a zsiráf hosszú nyakával csókolja párját, az oroszlán minden másról meg. feledkezve, bődül egy nagyot, szerelmes társa ülepén, a majmok pedig a fákról lecsüngő ágakon ölelik egymást. Elképzeléseimre Joe oktatólag megszólalt: — Lehet, hogy ilyesmi is előfordul. De csak azoknak, akik magán ismeretség révén jutnak az őserdőbe. Különben az ilyesmi sok pénzbe kerül. Hát nem igaz a prospektus ? — vetettem ellent Jóénak. — Persze hogy nem. —felelte Joe. — Figyeld meg. Vannak ilyen áru és olyan áru körséták. Van, ami 140 dollárba kerül. Van, ami 280- ba ... Mi a különbség? — kérdeztem. — Az, hogy az olcsóbbnál nincs is őserdő. Nincs is igazi elkapott állatvilág. Hanem, akár csak az állatkertben járnál. Etethetnéd is őket. — Nocsak — feleltem izga>tottan. Nem érdemes részt venni ebben? — Részt vehetsz. De ne számold a pénzed. Hogy egy oroszlán megjelenése: 10 dollár! Két oroszláné: húsz! Mert akkor, magad is rájösz, hogy színfalak mögött mozogsz. — Nem igazi? — feleltem hosszú csend után Jóénak, csodálkozva. És ő felelte szakértelemmel: Ez van! Ez a valóság a safari-utazásokban. Elvégre onnan jöttem. Tudom, ismerem a helyzetet. Higyjék el kedves olvasóim, Joe szavai után még sokáig böngésztem az afrikai utazás különböző ajánlatait, kedvezményeit. Nem tudtam hová menjek, Nairobiba, vagy Kenyába1. De a legmegdöbbentőbb az volt, e magam körüli tusakodásban, hogy milyen állat is az ember. Minden humanista gondolkozása ellenére is. Lám: nem tetszik neki, ha gondozott a vadság, ha etetik a királyi vadakat, nemzeti parkban, állatkert módjára. Hanem azt akarja látni, Szöveg egy californiai újságban : “Emlékszel még, amikor a levegő tiszta volt és a szex volt a mocskos?” szövegű matricalevonatok olvashatók. Ha napjainkban körutazást teszünk Amerikában, az első, mindent háttérbe szorító benyomásunk az, hogy milyen sok a változás ebben az országban. Annyi minden történt az utóbbi fél tucatnyi évben: a négerek öntudatosodása, annak minden látható jelével; a fiatalok forradalma, amely a barátságtalan csipkelődések állandó célpontja, de mégis vitathatatlan tény; az ökológiai mozgalom, ami nyilvánvalóan több mint átmeneti divathóbort. Súlyos csapásként hat az emberre a városok hanyatlása. Bármennyi rémtörténetet is olvasunk New Yorkról az újságokban, a látogató mégsincs felkészülve erre a kopott szegénységre, a piszokra, a leromlott utcákra, a renoválásra szoruló épületekre és az üres, kifejezéstelen arcokra. Washington, amely nagy nyitott térségeivel esztétikai bájt sugárzott, grandiózitásba süpped. Tönkretette a partmenti frontot Edward Stone gigászi katasztrófája: a Kennedy Center for the Performing Arts épülete. A Pennsylvania Avenue-n most épül az FBI óriási központja, az eddigi legköltségesebb állami hivatal: ez a hivatalok feldicsőitésének legmegfelelőbb jelképe. Az ország változásra áhítozik — nem csupán tárgyi változásokra, ha nem az értékelések megváltoztatására is. S ebben rejlik a fiatalok jelentősége. Könnyű nevetni rajta vagy neheztelni miatta, de ha valaki hosszabb időt távol töltött Amerikától, annak számára az élet egyik legfelamikor úgy igazi ösztönös vadsággal átharapja az egyik vad, a másik torkát. Úgy frissiben, vérében tántorogva. És ezt a szomorú ösztönt, a turistákban, nemcsoda ha nem tudja biztosítani a “safari”Jkirándulás. Legfeljebb 300 dolláron felül. — Ezért csalás?... Magam sem tudom. Csak kissé szégyelem ebben a pillanatban az afrikai kirándulásra készülődést. Hogy előbb magamat venném talán számba, úgy vad-szelid alapon. tünőbb jellegzetessége egy különálló ifjúsági kultúra létezése. S ez egyáltalán nem korlátozódik az ország keleti részére vagy a középosztály felső rétegeire. Országszerte az egyetemeken és a főiskolákon az a benyomás alakul ki a látogatóban, hogy egy más nemzet bontakozik ki. A bizarr külsőségek mögött ezt a másik Amerikát eltérő célkitűzések is - jellemzik. Elvesztette vonzóerejét a régi szerzési vágy. Kétségtelen, hogy egyes fiatalok még mindig arról álmodoznak, hogy valamikor ők lesznek a leggazdagabbak ia1 városban, de többen vannak, akik eltökélték, hogy valamiféle társadalmi célkitűzést keresnek az életben, vagy pedig a másik alternativa: éppen csak létezni akarnak. Ismételten elhangzik az a kijelentés is, hogy az emberek azt szeretnék, ha ők egyénileg is változtatni tudnának a dolgokon. Mindez az ismétlődő kételyek szivszaggató országává teszi napjaink Amerikáját. Valójában azonban tény, hogy az egyén még számit Amerikában. A közvélemény akadályozta meg az Egyesült Államokban a szuperszonikus személyszállító repülőgépek gyártását, ugyanakkor Angliában és Franciaországban nem tudta kifejezésre juttatni ez irányú vágyait. Az amerikai vállalatokat minden egyébnél nagyobb mértékben aggasztják a fogyasztók köréből kikerülő olyan személyek, akik éberen őrködnek cikkeik minősége felett. S az Egyesült Államokban fordult elő az is, hogy a hadsereg egyik 29 éves kapitánya egy erkölcsi kérdésben kihívást intézhetett az ország politikai vezetői ellen, s olyan hatást fejtett ki, mint Aubrey Dániel kapitány a Calleyügyben. Anthony Lewis (A párisi Herald Tribune.) Neveletlen gólyák VASVÁR — Vasszentmihályon egy beton villanyoszlop tetején rakott fészket tavaly egy gólyapár. Elköltözésük után, biztonsági okok miatt leszedték. Az idén — fittyet hányva a kilakoltatásnak — ismét ,a villanyoszlop tetejére fészkeltek, s már fiókák is vannak. ■ Terjessze lapunkat!
