Magyar Hiradó, 1971. július-december (63. évfolyam, 26-52. szám)

1971-07-01 / 26. szám

fi. oldal MAGYAR HÍRADÓ Thursday, July 1, 1971. EGY NAP MAGYAR HÍREI Irta: KLAMÁR GYULA Találomra nyitok ki egy bécsi újságot és bön­gészgetem, magyar anyag után kutatva. Biztosra vehetem, hogy bőven találok benne nemcsak ha­zai, de emigráns vonatkozású hirt i s. Nem csoda; Bécs mind­össze ötven kilométerre van a magyar határtól és Budapesttől is mindössze 250-re, tehát köze­lebb fekszik az osztrák főváros­hoz, mint Salzburg vagy pláne Innsbruck. A két világ itt talál­kozik össze: Nyugat és Kelet, a kapitalizmus és az u.n. szocializ­mus világa, az Európai Közös Piac EFTA a kommunista KGST-vel, a NATO a Varsói Szövetséggel. És még sokáig lehetne folytatni, mi mindennek a válasz­tóvonala a kis semleges Ausztria fővárosa. Ez a magyarázata annak, hogy az osztrák lapok tele vannak érdekes hirekkel innen is, onnan is. Mostantól kezdve — olvasom az egyikben — teljes kártérítést kapnak a Német Szövetségi Köztársaság kormányától azok a hazájukból kiül­dözött németek is, akik 1953 október 1. után ér­keztek Nyugatra.. Eddig csak azok kaphattak tel­jes kártérítést, akik e dátum előtt jöttek ki és mindeddig csupán egy kis segélyhez jutottak. Ez a döntés tulajdonképpen azokra az izraelita vallásu magyarokra (és lengyelekre, csehekre stb.j vonatkozik, akik a német kulturközösség­­hez való kapcsolatukat hitelt érdemlő módon iga­zolni tudják. Ezek legtöbbjének ügye már régeb­ben folyamatban volt, de a német jóvátételiható­­ságők az eljárást önhatalmúlag leállították, majd végül mindenkinek egy csekély összeget akartak folyósítani. Most azonban a legfelsőbb bíróság ki­mondta, hogy ez az intézkedés törvényellenes volt V. , A következő oldalon ismét egy magyar vonat­kozású hir, az u.n. Deutsch-ügyről. Prof. Hans Deutsch, egy dúsgazdag “jóvátételi ügyvéd” képviselte a németek előtt a báró Hatvanyicsalá­­dot abban a perben, amelyet a nagyértékü Hat­­vanyi-képtár fejében indítottak. A sok milliót érő képeket a Budáról menekülő német csapatok magukkal vitték. A kártérítés összegére a Hat­­vanyiak,- illetve Prof. Deutsch már jelentős elő­leget kapott, amikor beütött a “krach”: egy Wilcke nevű volt SS-tiszt, aki annakidején a kép­rablást intézte, megjelent a német hatóságok előtt és kijelentette, hogy hamis vallomást tett: nem a németek, hanem valószínűleg az oroszok rabol­ták ki a Hatvanyi-villát és a nagyértékü képek Moszkvában vagy Leningrádban találhatók meg. Egy bizonyos Bethlen grófnő is, aki korábban szintén vallomást tett, dr. Deutsch ellen fordult, akit erre letartóztattak, a pénzek további folyó­sítását pedig leállították. Később az ügyvédet te­kintélyes kaució ellenében szabadlábra helyezték. Most — olvasom — az ügy teljes rehabilitáció előtt áll: az SS-tiszt visszavonta “beismerő val­lomását” és az is kiderült időközben, hogy az azó­ta elhunyt Bethlen Magda grófnő — Bethlen Ist­ván egyik fiának volt a felesége — abban az idő­iben, amikor a terhelő vallomást tette, nem volt teljesen beszámítható . . . A sportoldalon Puskás Öcsi nevével találkozom. Azt írja az újság, hogy Puskás lett Európa leg­jobban fizetett futballtrénere: havi 65 ezer oszt­rák schillingnek megfelelő drachmát kap Athén­ben, és prémiumot minden megnyert mérkőzés utáp. Puskás Öcsi — az “őrnagy”, ahogyan a bé­csi lap írja a “Honvéd” egykori sztárjáról — so­kat vesztett a spanyolországi kolbász-gyáron, de Elamáx Gyula most úgy látszik, teljesen rendbe tudja hozni a szénáját. Szerződése egyelőre három évre szól. Vannak még csodák! — kiálthatunk fel egy híradással kapcsolatban. Azt Írja egy kisebb cikkben az újság, hogy a napokban kerülő utakon Bécsbe jogos tulajdonosához került végre egy nagyértékü aranykincs, amely közel harminc esz­tendeig feküdt egy pesti ház pincéjében. Gazdá­ját mindig megakadályozta éppen valami, hogy értékeit onnan kivigye és értékesítse; egyszer a németek, egyszer az oroszok, egyszer a kommu­nista rezsim. Legutóbb, amikor hazájából elke­rült, szintén nem tudta kiásni és magával hozni. Most aztán végre sikerült bizalmas barátok ré­vén. Az aranykincs 150 férfi aranyórából, ugyan­ennyi női aranyórából, 400 darab köves gyűrű­ből, számtalan karkötőből stb. áll. A kincs sértet­lenül vészelte át három évtized viharát. Az órák leforrasztott acél kazettában voltak és megfelelő tisztítás, olajozás és vámolás után piacra kerül­hettek. Az aranykincs értéke sok-százezer schil­ling. Mi minden lehet még a pesti pincék mé­lyén? — teszi fel a kérdést az újság. A magyar ügetőlovak és az osztrák ügetőlovak is versenyben állnak egymással. Egyszer Bécs­­ben, egyszer Pesten folyik a nemes vetélkedés. Az első mérkőzésre a magyar fővárosban került sor és noha az osztrák ügetőversenyzés olyan nagy ágyukkal vonult fel, mint Adolf Übleis világbaj­nok hajtó, a magyarok vezetnek 2:0 arányban. A következő versenyre Bécsben, illetve Baden bei Wienben kerül sor. Remélhetőleg saját pályáju­kon is legyőzzük az “osztrákokat” — akik külön­ben származásukat tekintve szintén magyarok, a bábolnai állami ménes trapperei . . . Irta: MIKES MARGIT MINT HARANGOK NYELVE Hol vannak a tiszta, jámbor szentek? itt, itt a szivemben térdepelnek, szememben ezüst szárnyvillanásuk, fülemben a hangjuk, zsolozsmájuk. Fejemre hamut szór vezeklésük, ők sírnak értem és megyek eléjük, mert jaj csak miattam vezekelnek, mint. eltévedt juhocskát terelnek. Az arcom néha az arcuk mása, de örömük napfogyatkozása ha vétkezem, mert a bűn sötétség: csillagtalan reménytelenség. Óh zsolozsmázzatok lelkesebben, óh zokogjatok keservesebben ti glóriás, tisztaszivü szentek, nehogy egyszer újra elvesszek. Nyelvetek mint a harangok nyelve, magát az Istent hivja esengve, hogy ő rázzon fel, az Isten lelke tespedésemból, uj életkedvre. KÖRBE, KÖRBE DIVAT Az áruházban tanácstalanul forgolódik egy férfi. — Mit óhajt? — kérdezi az egyik eladó. — Olyan divatos • kis nadrágot szeretnék vá­sárolni a feleségemnek. — Kérem. És milyen nagyságban? — Nem is tudom . . . — És milyen alakja van a kedves feleségé­nek? — Hát tudja, már nem olyan, hogy a férfiak utánaforduljanak . . . VIZSGÁLAT A rendelőben az orvos alaposan megvizsgál­ja a pácienst. — Semmit sem találok magánál. De lehet, hogy minden csak az ittasságtól van. — Jó — válaszol szolgálatkészen a beteg, — akkor eljövök máskor, amikor a doktor ur jó­zan. MEGTALÁLÓ A rendőrségre beállitt egy ember, az előző napon tizezer frankot talált a telefonfülkében. — Miért nem tetszett azonnal jelentkezni a pénzzel? — Már késő este volt, nem akartam önöket za­varni. — És ma reggel? Miért nem jött kora reg­gel? — Mert már semmi sem maradt a pénzből, felügyelő ur. EGÉSZEN MÁS . . . A tűzoltók nagy szirénázással érkeznek ki a tűz helyszínére. Fel az emeletre, be az égő la­kásba! Nagy nehezen átvergődnek a sürü füstben, a szoba sarkába, ahol egy ittas férfit találnak a parázsló ágyban. Gyorsan kiviszik a szabad levegőre, s ott ne­kiesnek : — Megőrült maga, hegy az ágyban cigarettá­zik? A férfi fölényesen visszautasítja a gyanút: — Én? Én nem is dohányzom. Az ágy már égett, amikor belefeküdtem. GONDOLATOK Rosszmájú megjegyzés: egyetlen drágakő sem tud úgy szikrázni, imnt egy mérges asszony sze­me, mert nem kapta meg. * * * Hogy igazán kedveljenek, azt sem szabad ki­mutatnod, milyen okos vagy, s azt sem, milyen buta vagy. * * * Némely ember kétszer annyit érne el, ha fele­annyit beszélne. * * * Féltékenynek lenni nem más, mint semmit sem tudni, sokat sejteni és mindent feltételezni. * * * Ahogy látom, az uj, divatos forró nadrág há­rom méretben kapható: kicsi, közép, nem leha­jolni benne.

Next

/
Thumbnails
Contents