Magyar Hiradó, 1971. július-december (63. évfolyam, 26-52. szám)
1971-07-22 / 29. szám
Thursday. July 22, 1971 MAGYAR MIKADO 11. cMal ÉVFORDULÓ: / ^ jt BÉLYEGSAROK VÁSÁRHELYI PAL Még csak 51 éves volt, midőn a szüntelen fizikai-szellemi erőfeszítéstől s az Al-Duna mocsaraiból szerzett maláriától megviselt szive hirtelen felmondta a szolgálatot. Halála drámaiságában eleven jelkép. Úgy halt meg, ahogy élt; maradisággal, társadalmi és személyes önzéssel, tudatlansággal, politikai elvakultsággal küzdve, egy milliók jóletét, s eljövendő jobblétét szolgáló nagy mü megvalósításáért harcolva. 1846 áprilisi napján, a Tisza-szabályozás egyik — ki tudja hányadik — viharos vitája közben. Azóta a történelem s a tudomány által sokszor bebizonyitotta igazát védelmezve melléhez kapott, s holtan hanyatlott az asztalra, melyen már ott volt kiteregetve a “Tisza folyó általános szabályozásának tervezete” — az a jövőbe tekintő nagy terv, melynek diadalmas megvalósulását, de még első kapavágását látni sem adatott meg alkotójának. Ifjan, kora egyik neves mérnöke, Huszár Mátyás oldalán vesz részt a Körösök vidékének felmérésében. Feljegyzései tanúskodnak róla, hogy a fiatal Vásárhelyiben már ekkor a Tisza szabályozásának az a teljes és nagyszabású gondolata fogan meg, amelyek végül is a Tiszavölgy száz és százezer holdnyi drága termőföldjét megszabaditották az árvizek természeti csapásaitól. De a Tiszához csak kerülő utón, életének utolsó, rövid szakaszában érkezik vissza a vizi mérnök. 1829-től uj feladat szólítja, s kelt benne lázas tudományos érdeklődést, munkavágyat. Megkezdődik az a térképészeti munka, amelyet a tudományos világ mindmáig a vízrajzi térképezés klasszikus alapművének tekint az úgynevezett Dunai mappáció. Régi megsárgult lapokról hadd álljon itt egy korabeli idézet. A Lánchíd építésével kapcsolatban a hazai mérésekkel és térképekkel szemben — Vásárhelyit ugyancsak nem kezelték saját hazájában prófétaként — gyanakvó osztrák hatóságok neves angol mérnököket kértek fel ellenőrző vizsgálatokra. Az általuk készített jelentés a Vásárhelyi-térképekről ezt mondja: “meglepetést gerjesztők bennünk e tervek tökéletességükkel, melyeket eléggé dicsérni szavakat nem is találánk.” Vásárhelyi életében bizony í'itkán részesülhetett a támo-Irta: SZÁSZ ISTVÁN gató helyeslés ilyen meleg szavaiban. Hiába pusztították évenkénti árvizek a Duna, s a Tisza völgyét, hiába sürgette a rohamos gazdasági fejlődés a teljes hosszában “járható” dünai hajózó ut megteremtését, a magyar nagybirtokos osztály önzése, érdektelensége, fukarsága, s az osztrák hivatalok ellenszenve az egyébként is roppant vállalkozások terheit a gáncsoskodások tehertételeivel súlyosbították. Akinek alkalma volt végighajózni a mai Al-Dunán, s látni a Kazán-szoros mindmáig veszedelmes zuhogóit, az összeszűkülő szirtek között napjainkig csak külön kormányossal a “zuhatagi kalauzzal” hajózható keskeny folyamcsikot megjárni, látni a függőleges sziklafalon “csüngő” parti országutat, csak mérhetetlen csodálattal és tisztelettel adózhat Vásárhelyi bátorságának. Széchényi támogatásával Vásárhelyi 1834-ben belevágott a Duna-szabályozás mai szemmel is roppantnak ható vállalkozásába! Primitiv eszközökkel száz és száz üreget vájtak a Duna sziklás medrébe, s korábban szinte ismeretlen, a munka közben kialakított módszerre] viz alatti robbantások tömegét végezték. Keskeny, alig 12 méter széles folyosót vágtak igy a j Duna fenekén, miközben a sziklapartba 5 méter széles utat építettek amelyen a roppant gyors — másodpercenként 3—4 méteres folyássebességü — Duna-szakaszon árral szemben lehetett felvontatni a gályákat. Vásárhelyi kubikosaival, bányászaival éjt nappallá téve együt robotolt e példátlan természetátalakitó munkán. Megbetegszik, maláriát kap, megsérül, az osztrák hivatalnokok állandó anyagi nehézségeket gördítenek a munkák folytatása elé, napirenden van, hogy a munkálatok folyamszakaszán az osztrák és a török határőrök valóságos ütközeteket vívnak. Vásárhelyi tántoritlanul dolgozik. Széchenyi igy inti őt aggódva: “A magyart, ha hazafi, nem arra kell inteni, hogy kötelességét teljesítse, hanem, hogy lelkiiismeretes munkálkodásával tulságba ne menjen.” Vásárhelyi mindenhol, mindenben “tulságba ment”, vállalkozásainak sikerével és nagyszerűségével saját úri osztályásak és az osztrák kamarillának gyűlöletét egyaránt kivívta. Ferenc császár halála után még az akadozó anyagi támogatást is megvonják tőle, igy végül is 1837- ben munkáját csak a leglényegesebbekre korlátozva, s elvégzését az utókorra bízva, meggyötört lélekkel, lázadozó szivvel kénytelen félbehagyni. De Vásárhelyi nem az elkeseredés és a kudarc embere; nincs az a méltatlan hántás, sérelem, amely kedvét, energiáját szegné. Ekkor már ifjúkorának nagy terve keríti hatalmába: a Tisza-völgy szabályozása. 1845-ben kidolgozza azt a tervet, amely Magyarország térképét valósággal átformálta: elkészül a Felső-Tisza szabályozásának úgynevezett “előleges javaslata”. A terv már puszta számait tekintve több mint kétezer kilométernél hosszabb tiszai töltéssel csaknem 3 millió holdnyi földterületet volt hivatva ármentesiteni. Vásárhelyi koncepciója évszázadon átnyúlva szervesen kapcsolódik a mai magyar társadalom és gazdasági élet igényeihez. Tiszai vízrendezése megvetette alapját annak a hatalmas műnek, amely ma több mint 4200 kilométer 1 hosszúságú védgátat emelt s ezek segítségével az ország területének csaknem egyharmad részét szabadította meg a mocsarak, tavaszi vadvizek uralmától, nyitva meg a mezőgazdasági és ipari munka lehetőségét az egész Tiszavölgy ben. Vásárhelyi gondolata él tovább azokban a nagyszabású országos tervekben, melyeket ma valósítanak meg, s amelyek, miként azt Vásárhelyi is kívánta, nem szakadoznak kicsiny helyi részletmunkákra, hanem átgondolt, az ipar, a mezőgazdaság és a lakosság érdekeit egyszerre több módon szolgáló szerves egészet alkotnak. KÜLÖNÖS KARRIER A tekintélyes zürichi Schwenn cég legutóbbi árverési katalógusában, sók világritkaság között két, Magyarországról származó levél is szerepel. Mindkettőt 1874- ben adták postára, címzettjei Kubin községben laktak és a 3 krajcáros portódijat az akkor forgalomban volt 2 krajcáros bélyeggel, valamint egy ugyanilyen bélyegfélénél ki! sebb darabkájával rótták le. A levelek egy temeskubini ügyvéd hagyatékából származnak. Szakértők megállapították, hogy ezúttal nem az abban az időben sokszor előfordult esetről van szó, amikor, ha valamely postahivatal nem rendelkezett kisebb címletű bélyeggel, egy nagyobb névértékű kettévágot és a fele bélyeget felragasztva, pótolta a hiányt, hanem a posta kárára elkövetett viszszaélésről. Ugyanis az ügyvéd alkalmazottja olyan, már felhasznált 2 krajcárost, amelyiknek egy nagyobb részére nem került bélyegző lenyomat, a levélről leáztatta, az érintetlen darabkát levágta, vagy leszakította, és felragasztotta a másik mellé. Furcsa módon a posta a primitiv ; manipulációt nem vette észre, pedig az ügyvédbojtár 45, igy bérmentesített felszólító levelet küldött el, amit azután az iroda visszakapott. Ellenben, amig a kisstílű szélhámos iizelmeivel minden levélen egy krajcárt keresett, addig az általa készített kuriozitás — mint ahogy az a filatéliában gyakori — időközben igen nagy karriert csinált: a katalógus szerint mindegyik levélnek kétezer-ötszáz svájci frank a kikiáltási ára!... AMI NEM TETSZIK Visszatetszést keltett a gyűltök körében, hogy amikor még pontosan el sem döntötték, mikor indul a Holdra az Apollo 15., a dél-ázsiai Bhutan Állam postája—nyilván amerikai filatelisták gyüjtőszenvedélyében bízva — szükségesnek tartotta, hogy az űrhajó ábrájával máAzt marasztia Hogy fogadná] — mindegy már nekem, árulásod rég nem érdekel. Törve már a tévelygő hajó — Érzed-e, hogy benned, ami jó, azt marasztalja őrizőn a szó? Teljességed messze, képtelen, arcod árnya néma, vértelen, szobrot ebből nem formálhatok: napról napra szabadabb vagyok. INCZE MÁRIA ris bélyeget bocsásson ki. Ugyanis négy értékből álló sort jelentetett meg, amelyből kettő a Lunohod 1-et, a másik kettő pedig az Apollo 15-öt ábrázolja. Egyébként Niger postája is jelezte, hogy az Apollo 15. ábrájával 150 frankos bélyeget bocsát ki. A sportfilatélia híveinek viszont az nem tetszik, hogy a Jemeni Köztársaság, amelynek sportolói eddig sohasem vettek részt olimpián, egyremásra bocsátja ki a müncheni és a sapporói olimpiát propagáló sorait. Legutóbb egyszerre 21 bélyeget és blokkot adott ki. Egyetlen enyhítő körülmény: a bélyegek valóban szépek. * * * A vatikáni posta kapta meg az olasz bélyeggyűjtők nagydiját, az “Arany bélyeget” azokért a bélyegekért, amelyeket az oszakai világkiállítás alkalmából bocsátott ki. NEVESSÜNK MINDIG EGYENESEN — Bocsánatot kérek — szólít meg valaki egy ismeretlen embert az utcán —, hogyan juthatok el a népjóléti hivatalba? — Egyszerű! Menjen csak: mindig egyenesen — hangzik a felelet —, soha ne térjen le az egyenes útról, s akkor előbb-utóbb oda jut... TALPRAESETT DIÁKOK Azt kérdezi a tanító néni a gyerekektől, hogy ki volt az, aki bement az oroszlánbarlangba és sértetlenül jött ki onnan ? Kórusban felelnek a diákok: — Tárzán! MAI HÁZASSÁG A férj szomorúan panaszkodik a feleségének: — Valamikor én voltam nálad fontosság szempontjából az 1. szám. Aztán szert tettél egy kutyára és én már csak a 2. szám lettem. Később megszületett a kisfiúnk, és én lekerültem a harmadik helyre .. . Az asszony kifakad: — Igazságtalan vagy velem szemben! Ma is legalább úgy szeretlek, mint a kutyát . . . HIRDESSEN LAPUNKBAN
