Magyar Hiradó, 1971. július-december (63. évfolyam, 26-52. szám)
1971-07-22 / 29. szám
n nldal MAGYAR HÍRADÓ Thursday, July 22, 1971 SPORTVILÁG: A SPORT ÉS A VÉR ÓHAZAI SZÍNFOLTOK Az utolsó pörgekalap-készítő Még egy év és a világ sportolói ismét találkoznak a legnagyobb seregszemlén, az olimpián Münchenben. A várható eredményeket csak találgatni lehet, olyan gyorsan emelkednek a sportteljesítmények. Ebben egyre nagyobb szerepe van a tudománynak. Egyrészt a sportolók szigorú tudományos-egészségügyi ellenőrzés mellett készülnek fel a versenyekre, másrészt feltárják azokat az élettani folyamatokat, amelyekkel a szervezet a sportolás jelentette fokozott megterheléshez alkalmazkodik. Ä tudományos kutatás egyik érdekes területe: a szervezet belső környezetének a — sporttevékenységek hatására létrejövő — változás vizsgálata: ugyanis nemcsak a vörös vértestek száma, hanem azok minősége — heinoglobinta r t a 1 m a, oxigént megkötő és eleresztő képessége — is fontos. Márpedig a kisméretű, fiatal vörös vértestek hemoglobinban szegények, az oxigént megkötő képességük csekély és gyorsan pusztulnak. Kényszerhelyzetben ugyan bedobja őket a szervezet a keringésbe, de ez károsodással fenyeget. (Fiatal tornászokban a futhatott felkészülés, az egymást túlságosan gyorsan követő erőfeszítések hatására — a vértestek gyors pusztulása miatt — még a vérszegénység jelei is megfigyelhetők voltak.) Többek között az is oka annak, hogy miért nem lehet felkészülni egy-két hét vagy hónap alatt a versenyekre. Ez arra figyelmeztet, hogy sokat számit az edzések száma és időtartama. Nem kevésbé fontos a helyes beosztás. Gyakran hallunk olyan esetekről, hogy válogatott sportolók fontos mérkőzések idején hirtelen megbetegednek-, egy-egy beállított csúcs után — miközben testi erejük teljében vannak — hőmérsékletük felszökik, érzékenyebbé válnak a fertőzésekkel szemben. Ennek magyarázatát a fehér vérsejtek körül kell keresnünk. Ismeretes, hogy a fehér vérsejtek egy csoportja fagocjtálni képes, vagyis bekebelezi a szervezetbe jutó mikroorganizmusokat. A kutatók megállapították, hogy az edzések megkezdésétől a mérkőzésekig a fehér vérsej féknek ez a képessége jelentősen megnövekszik; a kellően edzett sportoló szervezete sokkal ellenállóbb lesz a fertőzésekkel szemben, mint a hétköznapi embereké. A laboratóriumban megvizsgálták a vérplazma biokémiai állandóit is, többek között a benne levő cukor és tej - sav arányának a változását. Ez a szervezet energetikai folyamatairól ad felvilágosítást. Az izmok működéséhez szükséges energiatermelő folyamatokban — mint az egyik “kiindulási” anyagnak — fontos szerepe van a vérben levő cukornak (a szőlőcukornak, más néven glukóznak). A vércukor oxidálódik a sejtekben egy bonyolult folyamat révén, enzimek közreműködésével. A feladat itt kettős. Egyrészt egyenletesen pótolni kell az izomsejtek által a vérből felhasznált cukrot. Az utánpótlás elsősorban a májból történik, mert a legtöbb cukrot — glikogén formájában — a máj raktározza. Ez a pótlás a jól felkészült sportolókban gyorsan végbemegy: a hosszutávfutó vagy az országúti kerépározó vércukorszintje sem csökken — a nyugalmi 100-ról — 80-90 mg(/c alá a célba éréskor. Ellenben a kellően fel nem készült szervezetben a pótlás lassú, a vérből nagyon sok cukor fogy el, a vércukorszint 50-60 mg%-ra csökkenhet. Az ilyen mérvű csökkenés már izomremegéssel, gyengeséggel, rosszulléttel: súlyos kimerüléssel jár. Másrészt a sejtekben a cukrok bonyolult oxidációs lebontását biztositó enzimrendszernek tökéletesen kell működni. Ez az enzimrendszer — ha kellő oxigén áll rendelkezésre — széndioxidra és vizre bontja a cukrokat, és a folyamat közben sok energia szabadul fel. Az elbomlásnak van egy másik, sokkal kevesebb energiát adó útja is, amikor a cukorból tejsav lesz. Ez akkor megy végbe, ha a sejtekben kevés az oxigén vagy nem termelődnek kellő mennyiségben az előbbi folyamathoz — a széndioxidra való lebontáshoz — szükséges enzimek. A jól edzett sportolóban kialakulnak a cukor széndioxiddá való lebontásának jobb feltételei: a vörös vértestek — mint láttuk — fokozottan ellátják a sejteket oxigénnel, és megnövekszik a lebontáshoz szükséges enzimek termelése is. Rövid ideig tartó nagy erőfeszítéskor — a rövid távú futáskor, a dobáskor stb. — ugyan az edzett sportoló vérében is felszaporodik a tejsav 70-80 mg%-ra, de ez meg sem közelíti az edzetlen sportolókét. Bennük a vér tejsavszintje 140-150 mg%-ra — tehát a duplájára — is emelkedhet, az oxigénnel való hiányos ellátottság és az oxidációban részt vevő enzimek alacsony szintű egyenetlen termelése miatt. Különbségek mutatkoznak a nagy sportteljesítményeket követően a szervezet egyensúlyának a helyreállítása során is. Jól edzett sportolók esetében a megterhelés után legfeljebb 30 percig tart a szervezet regenerálódása, amikor a megfordítható biokémiai folyamatok ismét a nyugalmi állapotnak megfelelő szintre a megfordított biokémiai reakciók lelassulnak, az egyensúly helyre állítása órákba, sőt olykor napokba is telhet. A kutatómunka folytatódik ezeken a területeken. P. Szokoly Mária DEMÉNY OTTÓ: ÍGÉRET Milyen vagy? Kőben szunnyadó arc. Kivág a véső majd — az élet. Lesz óriás sötét szemed, szép szájad, magas homlokod; de most még mindez csak ígéret. Most még szunnyadsz élő anyagban. Most még csak álmodoznak rólad. A kezek, a csípők, a vállak fényre verekszik magukat. Az időben kirajzolódnak. SZÉPÍTIK A RÁKÓCZI-VÁRAT SÁROSPATAK — A Rákóczi-vár szépítését az idén folytatják Sárospatakon. A következő években feltárják és helyreállítják a belső várat “körbefogó” védőfalakat, melyeket még Perényi Péter építtetett s amelyek már pusztulásnak indultak. Megkezdték az úgynevezett “vizikapu” újjáépítését is. MADÁRBARÁTOKNAK! MISKOLC — Vízirigók tűntek fel a Bükkben. A barna fejű, fehér mellényes, fekete csőrü rigók a Szinva és a Garadna patakok mentén, a sziklahasadékokban raktak fészket. Ki hinné, hogy ma is csinálja még valaki a pörge kalapokat, a Kossuth-kalapokat; s hogy a hortobágyi csikós elzarándokol az utolsó maszek kalaposhoz, aki nagyapjától örökölte a kalapformáló masinákat, a technikát, az egyéni stílust? A műhelyt egyetlen mestergerenda tartja, polcain prések, formák sorakoznak. A földes helyiségben ókori “tüzkohó”, Minervatipusu varrógép, ollók, kések, kalaptágitók, egy asztalon polipkaru gépprés, egyszerű technikával, valahonnan a múlt századból. — Régen, az volt az igazi akkor még a nemzet is mi csináltuk — mondja a mester. — A gyaput megvettük a juhásztól, mostuk, kártoltuk, pácoltuk, amikor tiszta volt, vitriolos vizben gyúrtuk. Az aztán tartós volt. Akkor egy ember 24 óra alatt 3-4 kalapra valót tudott begyurni, a tűz négy helyen is égett. Akkor egy kalap 32 latos (20 deka) volt, most a fele se. Hogy miként készült — és VILÁGUNK . . . AKR0P0LISZ A világ leghíresebb fellegvárának, a több évezredes athéni Akropolisz romjainak falai, oszlopai, csarnokai erősen porladnak. Magas város? — Az ókori görög városokat olyan helyen építették, ahol középen magaslat volt. Ez lett az uralkodó székhelye. Várfallal vették körül. Az időszámítás előtti első évezredben az akropoliszok egy-egy nép vallási kultuszainak, politikai küzdelmeinek központjai. (A görög szó magyarul: magas város.) Leghíresebb az athéni. Itt már az időszámítás előtt 3000 évvel laktak emberek. Niké temploma? — Az Akropolisz nevezetességei: a Pelargikon erődítményt i. e. 1300-ban építették. Az Erechtheion i.e. 421- 406 között emel szentély. (A Spártától elszenvedett vereség miatt nem tudták befejezni.) A Parthenon — a szűz Athéna temploma — Periklész meg bízásából, Pheidias művészi tervei felhasználásával. Iktinos és Kallikratés munkája. (1687-ben a levegőbe repült. A fellegvárat a velenceiek lőtték s eltalálták készül ma is — a mesternél a kalap?A nemzet gőzben áttüzesiti. “A mostani olyan, mint bádog, ötször is tüzbe kell tenni.” Aztán jön a curikktolás, sablonokra huzása fazonirozás. (Régen kézzel csináltuk), majd a sajkákba préselés,a varrás, a hideg-meleg párna, a kalap peremet “kihúzni” s ha kicsi a páciensnek: ott a tágító. A mester divatcikke: a juhászkalap. Kúpos része kisebb, a zsinórja dupla, két aranyos-fekete makk csüng a végén, a kalap “visszatart” egy kicsit, vagyis “szélezett”. Megy még: a körösi kalap és a gavallérkalap. Patav Dezső bácsi az utolsó juhászkalap-készitő, Nagykőrösön él. Műhelye ablakait póhálóval süőttes be az idő. Inast már nem kap, harminc éve is csak abból lett igazán kalapos, aki örökölte ezt a mesterséget. Szezonban 40-50 kalapot ad el, ugyanennyit javít. De vásárra már nem jár . . . Hetvenöt éves az utolsó pörgekalapcs. a törökök Parthenonban tárolt lőszerét.) Az Akropolisz “bejárata” a Mnésikléstől tervezett kapuépület: a Propylaia. S említést érdemelnek a Niké, valamint — a Parthnenón mögötti — Augusztus templomok. — A szakértők megállapították : a lassú, állandó pusztulás okai: tengervíz részecskék, levegőszennyeződés és a repülőgépek rezgése. Az épületekre tulajdonképpen veszélyessé váltak a 150 esztendővel ezelőtt végrehajtott védőintézkedések. Ugyanis az 1833-ban, a törökök kivonulása után felállított vastámasztékok rozsdásak és szétfeszítik a követ. Tapasztaltak ezenkívül úgynevezett márványbetegséget is: 'elöregedés következtében a kőről rétegek válnak le, ami gyengíti az oszlopok tartóerejét. 1971- ben az Akropolisz veszélyeztetett épületeinek vasgerendák adnak biztosabb tartást.A romok fölé tetők kerültek, igy óvják az esőtől. Az életnagyságnál nagyobb szobrokat pedig mindenütt megtámasztották, Historicus Terjessz« lapunkat
