Magyar Hiradó, 1971. július-december (63. évfolyam, 26-52. szám)
1971-07-22 / 29. szám
Thursday, July 22, 1971 MAGYAR HlfMH-P 9. oldal Egy finom ember emlékezései irta: MÁRER GYÖRGY Márer György A barátom nagyon finom ember. Ő meséli nekem. Illetve dehogyis nekem. Inkább sajátmagának mormolja; amit mond, nem annyira elbeszélés, mint inkább elmélkedés, íme: “E’gy férfi megy előttem az utcán. Nagy, lomha ember, testes, a vállai csapottak, kicsit lompos, a nadrágja vasalatlan. Lúdtalpai pincérre vagy rőföskereskedőre vallanak, olyan emberre, aki sokat van talpon. Az arcát nem látom; az az érzésem, hogy igen közönséges lehet, zsíros és bibircsókos, a szeme meg savós és kifejezéstelen. Egészbe véve kultúrálatlan jelenség. Nem szeretem az ilyen alakokat. Én magam igen kifinomult lény vagyok. Nem vagyok gyakorló demokrata, az emberiséget leginkább csak szagláson túli távolból viselem el, annyira irtózom az emberszagtól. De mit tegyek? Együtt kell élnem ilyen alakokkal, mint ez az ócs. kás itt előttem. Egy társadalomba vagyunk befizetve klubtagnak. Együtt kell utaznom velük a földalattin, néha szinte elviselhetetlenül egymáshoz préselve, hogy az izzadtságuk átnedvesiti a ruhámat. Együtt kell velük tolakodnom a szupermarketben; szívesen elhalasztanám ilyenkor a bevásárlásomat, de más időben ugyanez a helyzet. Együtt kell elesnem velük a harc mezején és — jobb esetben — meg kell osztanom velük a börtöncellámat, ha történetesen becsuknak. lenne a levegőszennyeződés, az air-pollution, mennyivel több hely lenne a földalattin, a fogorvos előszobájában, moziban, színházban, a börtönökben, sőt még a temetőkben is, ahonnan helyszűke miatt minden 30 évben kilakoltatják a halottakat. De hiába beszél a magamfajta ember, ezek a ludtalpasok vannak többségben és az ilyen demokráciában, ami van, könnyen leszavazzák az értékes kisebbséget. Nem igaz, hogy néma többség, “silent majority” él az országban. A többség egyik oldalon is, a másikon is jó hangosan hallatja a hangját, illetve nincs is két oldal. A többség nem jobboldali és nem baloldali, a többség egyáltalán nem is politikai fogalom, a többség az, amelyik állandóan grasszál az utcákon és más nyilvános helyeken és folyton ordít. Csak kisebbség van, hallgatag és bosszankodó és ez mi vagyunk, a finom emberek, akik finynyásan elvonulnánk varázskertünkbe, a komondor hasára raknánk a lábunkat, mély lélegzettel sziv-Igazságtalan a világ, rossz a társadalmi berendezkedése. Úgy lenne jó, ha minden embernek szép árnyas kert volna rendeltetve százados tölgyekkel, az egyik pázsitos tisztáson vöröskockás abrosszal terített asztallal, rajta jó erős párolgó kávéval, foszlós kaláccsal, sárga irós vajjal, aranyló illatos lépesmézzel. És a fűben persze fehérszőrü hatalmas komondorral. A kertben kis fürdőmedencének is kellene lennie, benne hajkurászó, kacarászó nimfákkal. Általában az egésznek nem valami valóságos világnak kellene lennie, hanem egy szép színes oldalnak valamely gyönyörű aranykötésü képeskönyvből. Az embernek álmodnia kellene az életet, nem pedig csinálnia. Akkor biztosan szebb és jobb lenne ... Amikor az első ember még az Éden-kertben élt, minden ott állt rendelkezésére, amire szüksége volt, milyen tökéletes lenne a világ ma is, még a megnövekedett igények mellett is, ha a gépek mindent-de-mindent elvégeznének helyettünk és mindjárt helybe is hoznák a gyártmányaikat a mi használatunkra, mondjuk, ide a kertbe a százados tölgyek alá. Ennek a lompos, közönséges embernek bizonyá-. ra nincsenek ilyen vágyai, ő biztosan nem is álmodik és ha mégis, akkor valószinüleg olyanokat, hogy meg akar lógni a tartozásával Mr. Smith elől, de az kitartóan kergeti és ő hiába erőlködik, nem tud megszökni előle, mert földbe gyökerezik a lába. Lúdtalppal egyébként sem lehet kitartóan futni, még álomban sem. Ez az alak már csak azért sem tudna fiirdőző nimfákkal álmodni, mert amilyen műveletlen, bizonyára azt sem tudja, hogy mi az a nimfa. És talán még azt sem, hogy mi az a fürdő. Utoljára valószinüleg kisgyerek korában fürdött, amikor anyai tilalom ellenére kiállt a zuhogó esőre. Akkor biztosan kapott néhány jól elhelyezett pofont, amitől tüstént gyermekkori traumája támadt és nyilván azért nem fürdött azóta sem. Ha az ilyen emberek mamája idejében fogamzásgátló pirulát vett volna be, mennyivel kisebb ÖZVEGY JELIGE — Négy évvel ezelőtt meghalt a férjem, fiatalon özvegyen maradtam. A szomszédban lakik egy agglegény, aki két évvel idősebb, mint én. Azt mondja, hogy elvenne feleségül, de ő már többször csalódott nőkben, nem vesz el olyan nőt, akinek nem ismeri a természetét, ezért azt ajánlja, hogy előbb költözzek hozzá néhány hónapra és akkor majd meglátja. Egyezzek bele? VÁLASZ — Eszeágába se jusson belemenni. A cukrász sem engedi, hogy vásárlás előtt belekóstoljanak a tortájába. * * * VÁLASZT VÁROK — Kedves Miss Homoki, néhány hónap óta fel van dúlva a lelkem és ezért fordulok Önhöz, hogy hallgasson meg életemnek nagy problémájában. Sokat írnak az újságok arról a bébyről, akit egy leány-anya a születése után örökbe adott egy házaspárnak és most viszszaköveteli tőlük a gyereket. Ez kavarta fel a lelkemet. Elmondom a történetemet. A háború alatt, 1944-ben a szüleimmel együtt az oroszok elől kitelepültünk Németországba, a szüleim nem voltak fasiszták, de féltek az oroszoktól. Én akkor 17 éves voltam. Egy Grefenwöhr nevű faluban kaptunk lakást. A falu mellett katonai tábor volt, ahol német és magyar katonák voltak. Megismerkedtem egy magyar hadnaggyal, fiatal fejjel megszédültem és az övé lettem. Ekkor esküvel fogadta meg, hogy elvesz feleségül. Az Ígéretét nem válthatta be, mert két nappal később amerikai légitámadás volt a tábor ellen és ő meghalt. Nekem kislányom született. A szüleim nem akarták, hogy törvénytelen gyerekem legyen. Édesanyám akkor 43 éves volt és úgy jelentették be, hogy ő szülte a gyermeket, akkor ezt meglehetett csinálni, mert a hivatalokban nagy volt a zűrzavar, nem törődtek az ilyesmivel. Mi teherautón mentünk el, az utón összeütköztünk és a szüleim meghaltak. Én a kicsikével Deggendorfba kerültem menekült-táborba. Ott belémszeretett a mai férjem, egy amerikai katona, aki elvett és később átjöttünk Amerikába. A férjem nánk be a fák ózonát és pásztordalokat költenénk az illatos kávé szürcsölése közben. De, nini, ez az alak itt előttem lelassította lépteit, veszem észre. Mintha tájékozatlanul keresne valamit. Ahogy igy habozva topog egyhelyben, beérem őt. Nyomban hozzám fordul és megkérdezi: megmondanám-e, hogy merre van a 2118-as szám. Meglepetéssel ismertem fel boltozatos, oko3 homlokáról, a bölcs tekintetéről, a lapokban sokszor megjelent a képe. — Hogyne, professzor ur —, mondom készséggel —, jobbra, körülbelül a harmadik sarkon. Megköszöni és már megy is abba az irányba, ahová irányítottam, megfontolt, lassú léptekkel. Ez a megnyerő külsejű ur a Columbia egyetem, hires matematika-tanára, úgy emlékszem, Nobel-dijat is kapott már. Felsőbb matematikát ta.nit. A kérdés is szakmai. Mert egy 200<)-en felüli szám már biztosan a felsőbb matematika körébe tartozik. S -mennyire jellemző egy ilyen szórakozott tanárra, hogy nem tudja, hol van a 2118-as szám. * * * Eddig a barátom, a finom ember. Emlékezései ékesen bizonyítják, hogy általában milyen hebehurgyán és egyoldalúan Ítélünk, különösen, ha ez az oldal a szóbanforgó egyén hátaközepe. nagyon jó volt a kislányhoz, felnevelte, azt hitte, hogy a húgom, nem árultam el neki a titkot, mert féltem. Házasságunkból már három gyerek van, a lányom most már 26 éves, de ő sem tudja az igazat, mert azt hiszi, hogy a nővére vagyok. Amerikai fiú vette el, de Mexicoban élnek, két fiuk van. Ha meglátogatom őket, vagy ők jönnek hozzánk, a fiuk néninek szólítanak, miután nem tudják, hogy én vagyok a nagyanyjuk. Eddig hallgattam, de mióta olvastam, hogy a newyorki leány-anya visszaköveteli a kisgyermekét, azóta nagyon rossznak tartom magamat, meri hazudok a lányomnak és a férjemnek, aki most nagyon beteg, a gyermekeimnek és unokáimnak is hazudok. Szabad ezt tovább folytatni vagy mondjak el mindent? VÁLASZ — Története olyan, mint egy regény. Kezdete óta több, mint negyed század telt el. Mai helyzetében gyakorlatiasan kell gondolkoznia. Természetesen hiba volt, hogy mai férjének a házasság előtt nem mondta meg az igazságot. A hibát azonban ne tetézze másik hibával. Ha most mindent elmond a férjének, talán végzetesen súlyos lelki és fizikai megrázkódtatást okoz annak az embernek, aki jó volt magához és a lányához, a házasságukból származó gyermekeknek sem lenne egyszerű dolog a múlt feltárása. Mindezen felül végeláthatatlan hivatalos eljárásokba bonyolódnának. Például bírósági Ítélet kellene ahhoz, hogy a lányát elismerjék lányának, ki kellene javítani a lánya születési boznyitványát külföldön, házassági bizonyítványát pedig Amerikában és igy tovább. Nem lenne vége -hossza éa évekig tartó izgalmak zaklatnák fel az egész családot. Hagyja ki a gondolatmenetéből a “hazugság” szót, mert az igazság ebben az esetben sok nehézséget okozhat azoknak, akiket szeret. Oldjál fel magát a hazugság vétke alól. 18 éves korában, a világba egymagában kidobva, súlyos helyzetben követte el. Szeresse a “húgát” anyai szeretettel, az “unokaöccseit” pedig nagymamái” szeretettel, de hallgasson. * * * ESKÜVŐ JELIGE — Kedves Erzsébet, a lányom esküvője miatt nagy vitám van a férjemmel. Egyetlen lányunk és én szeretnék nagy esküvőt rendezni, miután azt akarom, hogy szép emléke legyen és azt is szégyellném, ha az ismerősök kibeszélnének, hogy egyetlen lányunknak nem adtunk szép esküvőt. Szeretném, ha szállodában lenne az esküvő, körülbelül 100—120 (Folytatás a 10-ik oldalon.)
