Magyar Hiradó, 1971. július-december (63. évfolyam, 26-52. szám)

1971-12-23 / 51. szám

14. OLDAL MAGYAR HÍRADÓ Thursday, Dec. 23, 1971 HIRES BŰNÜGYEK A "NEVETŐ GYILKOS" SZABADLÁBON VAN DE MÁR ELFELEJTETT NEVETNI Az alábbi történet kezdetét nyugodtan tehetjük 19'35-re, amikor egy jólöltözött, ma­gas, fiatal férfi besétált egy san franciscoi újság szerkesz­tőségébe, közölte, hogy neve Slipton Feli és arra kérte az egyik riportert: Írja meg Fa­rán Wide nevű barátja eltű­nésének “különös és szivhez­­szóló” törtnetét. A riporter látszólag ko­molyan vette a dolgot, leje­gyezte a fantasztikus infor­mációt és másnap megjelent az újságban a cikk. Slipton Feli tréfája azonban nem si­került: a különös történetből, természetesen, egyetlen szó sem volt igaz, a történet el­­mondója, egyszerűen bolond­dá akarta tenni a riportert, hogy azután jót nevethessen az újságon. A riporter azonban intelli­gensebb volt, mintsem a tré­­facsináló gondolta: humoro­san irta meg a történetet és a megírás módjából érződött, hogy a történet minden sza­vát hazugságnak tartja. Később a riporter magán­­nyomozást végzett és kide­rült, hogy a magát Slipton Felinek nevező férfi igazi ne­ve Ralph Jerome von Braun Selz. Nemsokkal a sikertelen tréfakisérlet után Selz állást kapott egy oaklandi gázállo­másnál, mint felvigyázó és kiszolgáló. Selz nagyszerűen beszélt angolul, németül, spa­nyolul, franciául és határo­zottan vonzó egyéniség volt — ennek ellenére, a gázáilo­­más tulajdonosa hamarosan kiadta az útját. Az elküldés oka alighanem az volt, hogy Selz szokásos, bosszantó és éretlen tréfálko­zásaival próbálkozott és a gázállomás tulajdonosa meg­unta a dolgot. Nemsokkal ezután Selz ál­lást kapott egy woodsidei gázállomásnál. Annak ellené­re, hogy sokan elsőrangú mi­nősítéssel folyamodtak az ál­lásért, mégis Selzre esett a választás és ez érthető is: senkinek sem voltak olyan nagyszerű ajánló levelei, mint Selznek. Az előző gázállomás tulajdonosok valósággal agy­­ba-főbe dicsérték Ralph Jero­me von Braun Selzet. Az ajánló levelek értékéből két­ségtelenül levon valamit az a körülmény, hogy a leveleket maga Selz irta. Egyik délelőtt a gázállo­más tulajdonosát felhívta te­lefonon egyik régi vásárlója, egy Mrs. Ada French Meng­ler Rice nevű nő, akinek volt eg ynyaraló San Meateo me­gyében, Woodside Glensen. Mrs. Rice éppen akkor érke­zett Seattleből (Wash.) és kocsija generál javításra szo­rult, mert be sem lehetett in­dítani. Mrs. Rice arra kérte a gázállomás managerét, hogy küldjön ki egy szerelőt. — Van egy emberem, aki az ön nyaralójának a közelé­ben lakik — mondta a mana­ger — Selznek hívják, ma azonban éppen szabadnapos. — Mindenesetre, adja meg a telefonszámát, — kérte Mrs. Rice. Mrs. Rice a telefonszám birtokában felhívta Selzet és Selz csakhamar megjelent a nyaralóban. Selz ekkor 28 éves volt, 6 láb magas és 230 font súlyú, rendkívül vonzó, erőteljes fér­fi. Mrs. Rice 58 esztendős volt, azonban ahhoz a típus­hoz tartozott, akit ismerősei igy jellemeztek: még mindig szép asszony. Mrs. Rice új­ságíró és iró volt és egy­úttal meggyőzőaéses antial­koholista: valamikor a Wom­en’s Christian Temperance Union redwood! városi cso­portjának az elnöknője volt, Mrs. Rice háromszor volt férjnél: második férje Au­gust Mengler mérnök, házas­sági bontóperi keresetet nyújtott be a bírósághoz, az­zal az indokolással, hogy fe­lesége sokkal inkább érdeklő­dik a társadalom jóléte, mint saját házassági kötelességei iránt. Ennek ellenére, soha nem került bontóperi tárgyalásra a sor: Mengler leegyszerűsí­tette a helyzetet, nem sokkal a házassági bontóperi kere­set benyújtása után, szivszél­­hüdés következtében meghalt. Özvegye később feleségül ment egy Charles Freeman Rice nevű, 72 éves seattlei építési vállalkozóhoz. E’z a há­zasság rövid ideig tartott. Mrs. Rice nemsokkal később — ismeretlen okból — ott­hagyta férjét és californiai nyaralójába költözött. így állottak tehát a dolgok, amikor Selz megjelent Mrs. Rice nyaralójában és egy dél­előtti munkával rendbehozta az autót. Mrs. Rice nagysze­rű borravalót adott és egy pohár limonádéval kínálta meg Selzt, aki zsebrevágta a borravalót, fanyalogva meg­itta a limonádét (Selz nem volt antialkoholista), majd távozott. Ralph Jerome von Braun Selz azonban korántsem tá­vozott véglegesen, rövidesen visszatért. Selz egyre gyak­rabban jelent meg a nyaraló­ban. A helyzet az volt, 'hogy a szomszédok mind gyakrab­ban látták őt, nem látták azonban Mrs. Ricet. Az egyik szomszéd egy Ízben érdeklő­dött Mrs. Rice felől és ekkor nevetve válaszolta: — Adát Görögországba he­lyezték külföldi tudósitóként és ezenkívül, egy Michael Baronovich nevű bolgár lo­vastiszt kisérte el ,akibe Ada halálosan beleszeretett. Selz csakhamar teljesen Mrs. Rice elhagyott nyaraló­jába költözött és 1936 feb­ruárjában jelentést tett a rendőrségen, azt állította. — Azt állította, hogy valaki a gázállomáson egy nehéz, tom­pa tárggal leütötte s amikor eszméletlen volt, elvett 28 dollárt a pénztárból, azután elszelelt. — Amikor magamhoz tér­tem, sem a támadót, sem a kasszában levő 28 dollárt nem találtam — mondotta Selz. — Meg tudja adni a táma­dó személyleirását ? — kér­dezték a rendőrségen. Selz összeráncolta a homlo­kát és pontos személyleirást adott — saját magáról. A következmény az volt, hogy hamis bejelentését le­tartóztatták. A 28 dollárt vissza kellett adnia a gáz­­állomás tulajdonosának, ezen­kívül 30 napi fogházbüntetés­re ítélték, amelyet, annak rendje és módja szerint le is ült. Amikor megkérdezték, mi­érte tette ezt a bejelentést és miért adta meg végül önma­ga személyleirását, amikor a támadó felől kérdezték a rendőrségen, Ralph Jerome von Braun Selz, nevetve vá­laszolta: — Tréfa volt az egész. Bo­londdá akartam tenni a he-1 kusokat — és sikerült. Kürthy Miklós: KRÓNIKA A bárpult mellett alig né­­hányan ültünk, az asztalok mind üresek voltak.Ez a belvá­rosi mulató­­bely valamikor nagyon nép­szerű volt, most már azonban még p é n t e ken és szombaton éj­szaka is majd­nem Üres. Kürihy Miklós A hely elegáns és méreg­drága, vagyis, minden kellék megvan ahhoz, hogy az em­ber jól érezze magát. Cleve­­landban azonban — akárcsak a többi amerikai nagyváros­ban — nem mernek az em­berek elmenni hazulról söté­tedés után. Az élet minden egyébnek nevezhető, csak biztonságosnak nem. Ez a mulatóhely egyébként nemcsak ürességénél, de jel­legénél fogva is igyekszik lé­pést tartani a korral: go-go táncosnője van. A go-go tán­cosnőt hatalmas transparens hirdeti. Az egyetlen hiány az, hogy a go-go táncosnő nem ketrec­ben táncol és ezáltal az egész dolog talminak tűnik. Mikor megláttam a színpadi emel­vényt ketrec nélkül, rosszal­­lóa nkérdeztem meg a csapos­­nőt: — Miért nem ketrecben táncol a lány? — Úgyis alig van közön­ség ! Minek ide ketrec ? — vá­laszolta a csaposnő szkepti­kusan.'­Ezekután megjelent a szí­nen, illetőleg a színpadon, a go-go lány. Fedetlen felső­résszel táncolt, úgy, ahogyan ezt minden jobb mulatóhe­lyen megkívánják ma már a vendégek. A táncot dermed­­ten figyeltem. A go-go lány kicsit hízásnak indult, szőkí­tett hajú nő volt, erősen kö­zel a negyvenhez. A tánc fá­rasztotta. Eltorzult az arca A tréfa azonba mégsem sikerült teljesen. Amikor ugyanis Selz a hamis beje­lentést tette a rendőrségen, azt is állította, hogy a táma­dó ellopta az autóját. Miután letöltötte fogházbüntetését, érdeklődött a rendőrségen, hogy megtalálták-e ellopott autóját. — Én nem hiszem, hogy az autót valóban ellopták jegyezte meg szkeptikusan a rendőrtiszt, akinél annakide­jén Selz a bejelentést tette. Selz jóízűen felnevetett: — Igaza van, én tudom, és látni lehetett, hogy erőlkö­dik. Amikor a táncot befejez­te és elhaladt mellettem, aka­dozva, lihegve szedte a léleg­zetet. Rámvillantotta fáradt szemét: — HU — mondta lihegve. — Nehéz az élet! — vála­szoltam halkan. Hamarjában nem tudtam mást mondani, mint ezt a hülyeséget — ami egyébként igaz. A go-go lány magára te­rített egy köpenyt, leült a bárpult távoli sarkához és rendelt egy dupla konyakor. Ott gubbasztott, mint egy ázott veréb. Csapzott volt és kiábrándult. Fáradt volt. Li­­hegése lassan alábbhagyott és kisimult az arca. Az öre­gedő go-go lány a bárpultra támasztotta könyökét és fe­jét a tenyerébe hajtotta. Az­után felnézett és üres, kié­gett tekintettel bámult ma­ga elé. Nemsokára felkelt, levette a köpenyt, fellépett az emel­vényre. Azonnal fizettem és elmentem. Nem akartam . .'. nem lettem volna képes még­­egyszer végignézni ennek az öregedő go-go lánynak a vo­­naglását. Nem tudtam volna nézni, amikor levegőért kap­kod. Aznap éjszaka öregedő go­go lányokkal álmodtam, akik lihegve ,eltorzult arccal, ket­rec nélkül táncoltak körülöt­tem. Nehéz feladatok előtt ál George H. Boldt, a II Fázis, — Nixon el­nök által életrehivott — Pay Board elnöke. hogy hol van az autó — majd megkérte a rendőröket, hogy vigyék haza, a nyaralóba. Antikor odaérkeztek, Selz, a tréfa betetőzéseképpen meg­mutatta a garázsban a “lo­pott autót”. A detektívek — éppen csak a rend kedvéért — vé­gigkutatták a kocsit. Az au­tóban megtalálták Mrs. Rice útlevelét és egyik fényképét, ezenkívül egy darab kötelet találtak, ragasztó szalagot, gyapotot, ammóniát és egy meleg takarót. (Folyt, a jövő héten) Kürihy Miklós

Next

/
Thumbnails
Contents