Magyar Hiradó, 1971. július-december (63. évfolyam, 26-52. szám)
1971-12-23 / 51. szám
14. OLDAL MAGYAR HÍRADÓ Thursday, Dec. 23, 1971 HIRES BŰNÜGYEK A "NEVETŐ GYILKOS" SZABADLÁBON VAN DE MÁR ELFELEJTETT NEVETNI Az alábbi történet kezdetét nyugodtan tehetjük 19'35-re, amikor egy jólöltözött, magas, fiatal férfi besétált egy san franciscoi újság szerkesztőségébe, közölte, hogy neve Slipton Feli és arra kérte az egyik riportert: Írja meg Farán Wide nevű barátja eltűnésének “különös és szivhezszóló” törtnetét. A riporter látszólag komolyan vette a dolgot, lejegyezte a fantasztikus információt és másnap megjelent az újságban a cikk. Slipton Feli tréfája azonban nem sikerült: a különös történetből, természetesen, egyetlen szó sem volt igaz, a történet elmondója, egyszerűen bolonddá akarta tenni a riportert, hogy azután jót nevethessen az újságon. A riporter azonban intelligensebb volt, mintsem a tréfacsináló gondolta: humorosan irta meg a történetet és a megírás módjából érződött, hogy a történet minden szavát hazugságnak tartja. Később a riporter magánnyomozást végzett és kiderült, hogy a magát Slipton Felinek nevező férfi igazi neve Ralph Jerome von Braun Selz. Nemsokkal a sikertelen tréfakisérlet után Selz állást kapott egy oaklandi gázállomásnál, mint felvigyázó és kiszolgáló. Selz nagyszerűen beszélt angolul, németül, spanyolul, franciául és határozottan vonzó egyéniség volt — ennek ellenére, a gázáilomás tulajdonosa hamarosan kiadta az útját. Az elküldés oka alighanem az volt, hogy Selz szokásos, bosszantó és éretlen tréfálkozásaival próbálkozott és a gázállomás tulajdonosa megunta a dolgot. Nemsokkal ezután Selz állást kapott egy woodsidei gázállomásnál. Annak ellenére, hogy sokan elsőrangú minősítéssel folyamodtak az állásért, mégis Selzre esett a választás és ez érthető is: senkinek sem voltak olyan nagyszerű ajánló levelei, mint Selznek. Az előző gázállomás tulajdonosok valósággal agyba-főbe dicsérték Ralph Jerome von Braun Selzet. Az ajánló levelek értékéből kétségtelenül levon valamit az a körülmény, hogy a leveleket maga Selz irta. Egyik délelőtt a gázállomás tulajdonosát felhívta telefonon egyik régi vásárlója, egy Mrs. Ada French Mengler Rice nevű nő, akinek volt eg ynyaraló San Meateo megyében, Woodside Glensen. Mrs. Rice éppen akkor érkezett Seattleből (Wash.) és kocsija generál javításra szorult, mert be sem lehetett indítani. Mrs. Rice arra kérte a gázállomás managerét, hogy küldjön ki egy szerelőt. — Van egy emberem, aki az ön nyaralójának a közelében lakik — mondta a manager — Selznek hívják, ma azonban éppen szabadnapos. — Mindenesetre, adja meg a telefonszámát, — kérte Mrs. Rice. Mrs. Rice a telefonszám birtokában felhívta Selzet és Selz csakhamar megjelent a nyaralóban. Selz ekkor 28 éves volt, 6 láb magas és 230 font súlyú, rendkívül vonzó, erőteljes férfi. Mrs. Rice 58 esztendős volt, azonban ahhoz a típushoz tartozott, akit ismerősei igy jellemeztek: még mindig szép asszony. Mrs. Rice újságíró és iró volt és egyúttal meggyőzőaéses antialkoholista: valamikor a Women’s Christian Temperance Union redwood! városi csoportjának az elnöknője volt, Mrs. Rice háromszor volt férjnél: második férje August Mengler mérnök, házassági bontóperi keresetet nyújtott be a bírósághoz, azzal az indokolással, hogy felesége sokkal inkább érdeklődik a társadalom jóléte, mint saját házassági kötelességei iránt. Ennek ellenére, soha nem került bontóperi tárgyalásra a sor: Mengler leegyszerűsítette a helyzetet, nem sokkal a házassági bontóperi kereset benyújtása után, szivszélhüdés következtében meghalt. Özvegye később feleségül ment egy Charles Freeman Rice nevű, 72 éves seattlei építési vállalkozóhoz. E’z a házasság rövid ideig tartott. Mrs. Rice nemsokkal később — ismeretlen okból — otthagyta férjét és californiai nyaralójába költözött. így állottak tehát a dolgok, amikor Selz megjelent Mrs. Rice nyaralójában és egy délelőtti munkával rendbehozta az autót. Mrs. Rice nagyszerű borravalót adott és egy pohár limonádéval kínálta meg Selzt, aki zsebrevágta a borravalót, fanyalogva megitta a limonádét (Selz nem volt antialkoholista), majd távozott. Ralph Jerome von Braun Selz azonban korántsem távozott véglegesen, rövidesen visszatért. Selz egyre gyakrabban jelent meg a nyaralóban. A helyzet az volt, 'hogy a szomszédok mind gyakrabban látták őt, nem látták azonban Mrs. Ricet. Az egyik szomszéd egy Ízben érdeklődött Mrs. Rice felől és ekkor nevetve válaszolta: — Adát Görögországba helyezték külföldi tudósitóként és ezenkívül, egy Michael Baronovich nevű bolgár lovastiszt kisérte el ,akibe Ada halálosan beleszeretett. Selz csakhamar teljesen Mrs. Rice elhagyott nyaralójába költözött és 1936 februárjában jelentést tett a rendőrségen, azt állította. — Azt állította, hogy valaki a gázállomáson egy nehéz, tompa tárggal leütötte s amikor eszméletlen volt, elvett 28 dollárt a pénztárból, azután elszelelt. — Amikor magamhoz tértem, sem a támadót, sem a kasszában levő 28 dollárt nem találtam — mondotta Selz. — Meg tudja adni a támadó személyleirását ? — kérdezték a rendőrségen. Selz összeráncolta a homlokát és pontos személyleirást adott — saját magáról. A következmény az volt, hogy hamis bejelentését letartóztatták. A 28 dollárt vissza kellett adnia a gázállomás tulajdonosának, ezenkívül 30 napi fogházbüntetésre ítélték, amelyet, annak rendje és módja szerint le is ült. Amikor megkérdezték, miérte tette ezt a bejelentést és miért adta meg végül önmaga személyleirását, amikor a támadó felől kérdezték a rendőrségen, Ralph Jerome von Braun Selz, nevetve válaszolta: — Tréfa volt az egész. Bolonddá akartam tenni a he-1 kusokat — és sikerült. Kürthy Miklós: KRÓNIKA A bárpult mellett alig néhányan ültünk, az asztalok mind üresek voltak.Ez a belvárosi mulatóbely valamikor nagyon népszerű volt, most már azonban még p é n t e ken és szombaton éjszaka is majdnem Üres. Kürihy Miklós A hely elegáns és méregdrága, vagyis, minden kellék megvan ahhoz, hogy az ember jól érezze magát. Clevelandban azonban — akárcsak a többi amerikai nagyvárosban — nem mernek az emberek elmenni hazulról sötétedés után. Az élet minden egyébnek nevezhető, csak biztonságosnak nem. Ez a mulatóhely egyébként nemcsak ürességénél, de jellegénél fogva is igyekszik lépést tartani a korral: go-go táncosnője van. A go-go táncosnőt hatalmas transparens hirdeti. Az egyetlen hiány az, hogy a go-go táncosnő nem ketrecben táncol és ezáltal az egész dolog talminak tűnik. Mikor megláttam a színpadi emelvényt ketrec nélkül, rosszallóa nkérdeztem meg a csaposnőt: — Miért nem ketrecben táncol a lány? — Úgyis alig van közönség ! Minek ide ketrec ? — válaszolta a csaposnő szkeptikusan.'Ezekután megjelent a színen, illetőleg a színpadon, a go-go lány. Fedetlen felsőrésszel táncolt, úgy, ahogyan ezt minden jobb mulatóhelyen megkívánják ma már a vendégek. A táncot dermedten figyeltem. A go-go lány kicsit hízásnak indult, szőkített hajú nő volt, erősen közel a negyvenhez. A tánc fárasztotta. Eltorzult az arca A tréfa azonba mégsem sikerült teljesen. Amikor ugyanis Selz a hamis bejelentést tette a rendőrségen, azt is állította, hogy a támadó ellopta az autóját. Miután letöltötte fogházbüntetését, érdeklődött a rendőrségen, hogy megtalálták-e ellopott autóját. — Én nem hiszem, hogy az autót valóban ellopták jegyezte meg szkeptikusan a rendőrtiszt, akinél annakidején Selz a bejelentést tette. Selz jóízűen felnevetett: — Igaza van, én tudom, és látni lehetett, hogy erőlködik. Amikor a táncot befejezte és elhaladt mellettem, akadozva, lihegve szedte a lélegzetet. Rámvillantotta fáradt szemét: — HU — mondta lihegve. — Nehéz az élet! — válaszoltam halkan. Hamarjában nem tudtam mást mondani, mint ezt a hülyeséget — ami egyébként igaz. A go-go lány magára terített egy köpenyt, leült a bárpult távoli sarkához és rendelt egy dupla konyakor. Ott gubbasztott, mint egy ázott veréb. Csapzott volt és kiábrándult. Fáradt volt. Lihegése lassan alábbhagyott és kisimult az arca. Az öregedő go-go lány a bárpultra támasztotta könyökét és fejét a tenyerébe hajtotta. Azután felnézett és üres, kiégett tekintettel bámult maga elé. Nemsokára felkelt, levette a köpenyt, fellépett az emelvényre. Azonnal fizettem és elmentem. Nem akartam . .'. nem lettem volna képes mégegyszer végignézni ennek az öregedő go-go lánynak a vonaglását. Nem tudtam volna nézni, amikor levegőért kapkod. Aznap éjszaka öregedő gogo lányokkal álmodtam, akik lihegve ,eltorzult arccal, ketrec nélkül táncoltak körülöttem. Nehéz feladatok előtt ál George H. Boldt, a II Fázis, — Nixon elnök által életrehivott — Pay Board elnöke. hogy hol van az autó — majd megkérte a rendőröket, hogy vigyék haza, a nyaralóba. Antikor odaérkeztek, Selz, a tréfa betetőzéseképpen megmutatta a garázsban a “lopott autót”. A detektívek — éppen csak a rend kedvéért — végigkutatták a kocsit. Az autóban megtalálták Mrs. Rice útlevelét és egyik fényképét, ezenkívül egy darab kötelet találtak, ragasztó szalagot, gyapotot, ammóniát és egy meleg takarót. (Folyt, a jövő héten) Kürihy Miklós
