Magyar Hiradó, 1971. július-december (63. évfolyam, 26-52. szám)
1971-12-16 / 50. szám
6. oldal MAGYAR HÍRADÓ Thursday, Dec. 16, 1971 Látogatás a bíborosnál . . . Irta: KLAMÁR GYULA gl«már Gyula A bécsi Boltzanngasse a klinikákkal egymagasságban található az un. Alsergrund nevű városrész szélén. Kanyargós, tipikus bécsi utca öreg házakkal, erkélyekkel, az ember nem hinné, ha nem tudná, hogy mennyi szépséget rejtenek magukban. Ilyen épület a “Pazmaneum” is, amelyet még Pázmány Péter bíboros alapított, hogy otthonuk legyen a Bécsben tanuló kispapoknak. Az épületnek néhány hét óta világtörténelmi jelentősége van: a vastag falak rejtik magukban a Magyarországról kijött és végleges lakóhelyéül Bécset választó Mindszenty József bíborost. A második emeleten, valahol hátul van a lakosztálya. Alul lent egy un. Hospiz található, melyet a Banhofmisszió tart fenn és ahol olcsó szoba kapható, ha éppen van. Mindszenty József lakosztályába nem visz fel lift, a ház még abban az időben épült, amikor még nem is álmodtak ilyesmiről, igy bizony a látogatónak fel kell kapaszkodnia a márvány lépcsőkön. Naponta sokan megteszik mostanában ezt az utat. A Mindszenty titkárság ugyan éberen vigyáz arra, hogy ne terheljék túl a látogatók, de mindig akad köztük olyan személy, akit nem lehet elutasítani. A személyi titkár mosolygós, már nem fiatal ember, aki hosszú évtizedek óta ismeri Mindszentyt és sokáig mellette volt azelőtt is. Ő nyitja ki az állandóan csukva tartott ajtót, amely egyenesen a fogadóba nyílik. Köröskörül barnára lakkozott ajtók láthatók, a jobboldali az ebédlőbe vezet. Az ajtó tárva-nyitva, az asztal már terítve, mert közeledik az ebéd-idő. A földszinti konyhából finom pecsenyeszag húzódik föl máris. Az asztalon három teríték, az aranyszegélyü fehér tányérok között van egy csokor rózsaszínű szek-A közelmultban Indira Gandhi, indiai miniszterelnök, beszédet mondott egy népgyülésen New Delhiben és ez alkalommal Amerikát tette felelőssé a Pakistani konfliktusért. Mrs. Gandhi azt állította: Amerika biztatta arra a Pakistani kormányt, hogy a nép követeléseit ne vegye figyelembe és azzal a körülménnyel, hogy az országot “állig felfegyverezte”, valójában nem erősebbé, hanem gyengébbé tette Pakistani. Rendszerint jólértesült washingtoni körök szerint Hubert Humphrey, minnesotai szenátor, aki legutóbb a Demokrata Párt elnökjelöltje volt, január közepén hivatalosan bejelenti, hogy 1972-ben ismét pályázni fog pártja elnökjelöltségére. Hussein király, Jordan uralkodója, kijelentette a New York Times munkatársával Ammanban folytatót} beszélgetése során: Meggyőződése, hogy az arab világ nem eléggé felkészült ahhoz, hogy Izrael ellen háborút viseljen és Jordan ezúttal nem engedi magát belekeverni egy ilyen háborúba, amely az arabok számára csak kudarccal végződhet. A “Sepia” nevű amerikai néger folyóirat országos felmérésének eredménye: A négerek 30 százaléka Edward M. Kennedy, massachusettsi szenátorra szavazna, amennyiben a szenátor indulna az 1972-es elnökválasztáson. Ez a legnagyobb százalékarány, amelyet egy fehér elnökjelölt a négerek között elérne, a többi lehetséges jelölt ennél mind kevesebb szavazatot kapna — a legkevesebb néger szavazat Richard M. Nixonra esnék. fii. A falakon köröskörül képek arany keretben, kizárólag portrék, méghozzá nem valami jók. Tulnan irógépkopogtatás, ott lehet a titkárság. A fogadó terjedelmes. A barnára lakkozott ajtók felső része homályos üveg, azokon csiszolt diszek. Nem biborosi pompa, annyi szent, inkább jó bécsi polgári ízlés. A falakon itt is csupa portrék látható, de jóval nagyobb méretűek, mint az ebédlő képmásai. A bejárattal szemben Pázmány Péter, az alapi tó impozáns méretű arcképe, balfelől Mária Terézia széles aranykeretü barokk portréja, szintén a jobbak közül való. Egy régi négyfiókos kommód, egy frissen áthúzott barokk garnitúra Pázmány képmása alatt képezi a fogadó bútorzatát. Piros gyári szőnyeg fedi a megsötétedett parkettát. A látogató azonban mindezt futó pillantásra méltatja, mert minden figyelmét a fogadó bal sarkában látható valamivel alacsonyabb, de ugyancsak barnára lakkozott ajtóra koncentrálja, amely mögül halk beszélgetés zaja szűrődik ki a csöndbe. Az ajtó mögött van Mindszenty József dolgozószobája. A szoba berendezéséről a látogató már sokkal kevesebbet tud elmondani, mint a fogadó-szobáról, mert mihelyt belép oda és megpillantja Mindszenty József kicsiny, törékeny alakját, minden figyelmét ő köti le és csak futólag rögzíti a dolgozó-szoba berendezését az agyában: az ablak előtt jobbról álló szép nagy Íróasztalt, temérdek irománnyal a hátán, legfelül öt-hat összekötözött papircsomaggal, amely bizonyára az emlékiratok iveit foglalja magában. Egészen elől egy ovális bidermajer asztalka, rajta virágváza friss virággal, mellette két szék: ide ülteti látogatóit Mindszenty József és ő maga is itt foglal helyet. A látogató közvetlen közelében. Mögötte a falnál villanymeleitő. Központi fűtése van ugyan az épületnek, de a hirtelen beköszöntött tél megfagyasztja ma a legfiatalabb emberekben is a lelket. Valami furcsaság mégis tapasztalható ebben a szerény dolgozó-szobában, amely különben nagyon illik az aszkéta-haj lamu bíboroshoz. A fal melletti könyvespolc második lapján egy ócska, divatból régen kiment rádió áll és zöldes szemével folyton a látogatóra hunyorog. A készülék ugyanis fel yan csavarva és ha az ember nem lenne figyelmes a zöld varázsszemre, okvetlenül felfigyelne az időnként kihallatszó zörgő-visitó hangokra. Műsor ugyanis nincs, csak légköri zaj... A bíborost azonban mindez nem látszik zavarni, mintha nem is hallaná. A látogatónak eszébe jut, hogy már König biboros-érsek említette évekkel ezelőtt, egyik budapesti látogatása után, hogy Mindszenty amerikai követségbeli szobájában állandóan be van kapcsolva a rádió és folyton zörög-csörög, visit, sivalkodik, ami a bécsi főpapot eleinte zavarta, mindaddig, amig meg nem ismerte a bekapcsolt rádió titkát: ez szolgáltatta a “hangkulisszát” a bizalmas beszélgetésekhez, a zörgő-csikorgó rádió tette lehetetlenné, hogy még oly érzékeny mikrofon segítségével is kihallgathassák esetleg illetéktelen füllek a bizalmas eszmecserét ... Persze Bécsben és a “Pazmaneumban” ilyesmitől nem kell többé tartani, ámbár mit lehet tudni? Ezt a bizalmatlanságot tükrözi a recsegő rádió és egyben azt is, hogy még a kellemetlent is meg lehet szokni a magányosság tizenöt hosszú esztendeje alatt. A kis biborosi sapka minduntalan hátracsuszik a tarkó irányába. Ilyenkor egy megszokott kézmozdulat és a sapka ismét a helyén, az ősz fej tetején. Közvetlen, meleg, emberi minden, s mégis fenséges. Az embert Mindszenty József lenyűgözi szellemének elevenségével, okosságával, pompás logikájával. Sokkal fiatalabb, mint az ember képei után hinné, semmiesetre sem hat megtört aggastyánnak. Hangja is meglepően friss, fiatalos, fogait nem fogtechnikus készítette, ami szintén nagy dolog pátriárkái korban . . . Minden érdekli és mindent tud, ami a világban történik, mert minden lapot elolvas. Jelenleg azonban legjobban nagy müve érdekli, amelyet arra szán, hogy a világ közvéleménye elé tárja Magyarországnak a történelem során végzett fontos szerepét és ezen belül a magyar Egyháznak és papságnak munkáját, áldozatvállalását. KARÁCSONYI SZOKÁSOK Ősi szokás, hogy ünnepekkor zöldellő ágakat tűztek ki a házakra, ajtókra; a régi Rómában az évfordulókon szerencsét jelképező olaj-, vagy babérág diszitette a lakást. A pogány eredet mellett szól az is, hogy az egyház kezdetben nem jó szemmel nézte ezt a szertartást; a strassburgi dóm hires prédikátora, már 1657-ben szemrehányólag jegyezte fel, hogy egyesek “holmi pogány rítusra emlékeztető fákat behoznak a házba, s azt felcicomázzák”. A szokás — talán egyházi ellenkezés miatt — lassan terjedt, s először az evangélikusok békültek ki vele, majd a katolikusok is hozzájárulásukat adták hozzá. Véglegesen a közép és délnémet területeken honosodott meg. Drezdában először 1807-ben láthattak karácsonyfát. Weimarban 1787 óta. Bécsben 1820 után a Chriskindlmarkt már hozzátartozott a város életéhez. Svájcban még később jelentkezett, s ott nem is karácsonykor, hanem ujé'vkor szokták felállítani. Vay Sándor szerint a karácsonyfát József nádor harmadik felesége vitte be először Magyarországra. Mások szerint a karácsonyfa meghonosítása Magyarországon Brunswick Teréz, Beethoven szerelmese nevéhez fűződik. Általánossá a múlt század második felében vált. Petőfi, aki nem egyszer verselte meg karácsonyi emlékeit, még nem tudott róla: a magyar irodalomban Jókainak egy, a hatvanas években irt novellájában találkozhatunk először vele. A karácsony, illetve a télforduló ünnep volt már a régi kulturnépeknél is. Elődeit a hinduknál Pongol, a perzsáknál Mithras, az egyiptomiaknál Osiris, a rómaiaknál Saturnus tiszteletére rendezett ünnepekben kell keresnünk. Ezek az ünnepek a világosságnak a sötétség felett, az életnek a halál felett való diadalát hirdették. A karácsonyhoz fűződő régi magyar népszokások közül a kántálás, az alkalmilag összeverődött kórus éneklése a rómaiak népüdvözlő énekeinek a kései utódai; de ez is egyre inkább kimegy a divatból. A karácsonyi ajándékozás, az “angyalfia” szintén századók óta ismert, s a római saturnáliák gyermekajándékozási szokásait őrzi. A karácsony vasárnapján hajdan dívott regöléssel is egyre ritkábban találkozhatunk. EARSY IRMA: 1 Karácsony este i Szenteste anyám két szemében mennybolt csillogott tiszta kéken. Szép szelíd fény áradt belőle, kicsiny világunk jobb lett tőle A szegénységét szedte össze, átvarázsolta friss örömre: kalácsillat, uj ruha, játék — mindnyájunknak jutott ajándék. Jézusváró csillagos éjben j jóságos kezét most is érzem . . . Arcok, emlékek megfakulnak, de van, mi soha el nem múlhat: j a szeretet, mely benne jár itt valahol még ma is világit. )
