Magyar Hiradó, 1971. július-december (63. évfolyam, 26-52. szám)
1971-12-02 / 48. szám
Thursday, Dec. 2, 1971 MAGYAR H1KAU0 15. oldal ÉDES ANYANYELVŰNK Idegen eredetű szavak a magyar nyelvben Ótörök jövevényszavaink száma mintegy kétszázra tehető, az oszmán-törököktől átvett szavak közül azonban ötven se vált mai szókincsünk részévé. Ez a kétszáz szó nem olyan sok, ha arra gondolunk, hogy nyelvünk ősi, finnugor eredetű szavainak száma mintegy ezer. Török jövevényszavak viszonylag nagy száma azonban sok tudóst ahhoz a téves feltevéshez vezetett, hogy nyelvünk nem finnugor, hanem török eredetű. E nézetnek még a múlt században is akadtak lelkes, elszánt védelmezői. Hasonló volt némileg a helyzet szláv eredetű jövevényszavainkkal, amelyeknek viszonylag nagy száma — mintegy 550 — arra a téves következtetésre vezetett néhány külföldi nyelvészt, hogy a magyar egyfajta szláv nyelv. Hanem lássuk: hogyan, milyen uton-módon került ez a mintegy félezer szláv jövevényszó nyelvünkbe ! Hogy a legelején foghassunk hozzá, vissza kell utaznunk újra az ősi hazába, hiszen tudjuk, hogy a magyarság vándorlása orosz földön folyt le, és igy őseink már ott kapcsolatba kerülhettek szláv nyelvű népekkel. Az első ilyen találkozás Dél- Oroszországban történhetett meg, ahol a történeti kútfők tanúsága szerint a magyarok orosz rabokat adtak el a bizánciaknak. Legősibb szláv szavaink tehát óorosz eredetűek, zs bár számuk nem nagy, fontossak, mert azt bizonyítják, hogy a magyarság már a honfoglalás előtt szorosabb művelődési kapcsolatba került szláv népekkel. Ilyen óorosz redetii szavunk a lengyel nép neve, a jászok neve, továbbá a halom szó, és a ma már ritkán használt kerecsensólyom névének első tagja, továbbá a halászatban használt varsa és esetleg a tanya, amelynek eredeti jelentése “halászóhely' volt. Még az is lehetséges, hogy a szombat, a kereszt és a karácsony is az oroszból kerül a magyar nyelvbe a vándorlások során; a kereszténység ugyanis nem volt egészen ismeretlen őseink előtt már a honfoglalást megelőzően sem. A szláv szavak nagymértékű beáramlása azonban akkor következett be, amikor a vándorló magyarság a mai Magyarország területén megtelepedett és államot alapitott. A honfoglalás idején a Duna völgyében szétszórva sokfelé élt szláv lakosság : a nyugati részeken sűrűbben, a keleti területeden ritkábban. A keresztény vallás felvétele és a nyugati királyságok mintájára megszervezett államigazgatás révén a magyar királyi ház szoros kapcsolatba került a szláv uralkodóházakkal: lengyelekkel, ukránokkal és szerbekkel. Enne a korszaknak nyelvi emléke a mai szókincsünkben is élő szláv eredetű király, ispán, megye, tiszt, pénz, perel, pecsét szavunk. A keresztény vallás terjedésével ekkor kerül be nyelvünkbe a keresztel, a szent, a malaszt, a pap, a barát, az érsek, az apáca, az apát, a zarándok, a pünkösd szó és a hét napjai közül a szerda, a csütörtök, péntek és talán a szombat neve. Sokat fejlődött a földművelés s az állattenyésztés is a szláv népekkel való együttélés hatására: a bolgár-török eredetű búza és az árpa után (ebből alakult különben az Árpád személynév, a honfoglaló magyarság vezérének neve) most kerül be szókincsünkbe a szláv eredetű rozs és zab, a gabona (amelynek eredeti jelentése, ‘bőség, bő termés’ volt a szláv nyelvekben); e kor nyelvi emléket a “bot, husáng’ jelentésű csép, amellyel a szemet a gabonából kiverték, “kicsépelték”; a cséplésböl visszamaradó szalma a pelyva neve ugyancsak szláv eredetű, akárcsak a széna és az asztag. Az ótörök eredetű borsó után most kerül nyelvünkbe a szláv eredetű bab és lencse, a gyiimöl-DR. SZILÁGYI FERENC csők közül az ótörök alma, körte után a szilva, a cseresznye, a barack, a szamóca. (Jegyezzük meg zárójelben, hogy e szavak a szláv nyelvekben sem mind eredeti szavak: a barack például latin eredetű: a latin persica azaz, ‘perzsa’ szóra megy vissza, amely a malum Persicum — szó szerint ‘perzsa alma, gyümölcs’ — kifejezésből keletkezett; ez a szó van meg — bármily furcsának tűnik is — az ‘őszibarack’ jelentésű angol peach szóban is: a latin persica, szóból az ófranciában pesche lett, innen került át a közép-angolba. Ilyenformán, a mi barack szavunk azonos tőről sarjadt az angol peach-csel, és mindkettő azt jelentette szó szerint eredetileg: ‘perzsiai gyümölcs’.) A szlávból átvett cseresznye is latin, illetőleg végső sorcn kisázsiai görög eredetű. A szó átkerült más nyelvekbe is: az angol cserry is egy tőről sarjadt, a magyar cseresznyével, csak hozzánk a szláv nyelvek közvetítésével került, az angolba meg a francián át. S e kis kitérő után kanyarodjunk vissza a gabcnaföldekre: a barázda, az ugar, a mezsgye szintén a szláv népekkel való találkozás emlékét őrzi. De szláv eredetű paraszt szavunk is, amelynek eredeti jelentése, ‘egyszerű, nyers, durva’ volt; a parasztvászon a nyelvjárásokban ma is azt jelenti : ‘durva szövésű vászon’. Sok uj szóval gyarapodott az állattenyésztés szókincse is: az ősi finnugor eredetű tehén, öszvér és az ótörök bika, borjú, tinó, ürü, kos, disznó után megjelenik a szláv eredetű bárány, birka és jerke (‘nőstény bárány’). A tinók az udvaron jászol-nál rágják a szénát: — a jászol is szláv jövevényszava nyelvünknek, akárcsak a járom, az iga vagy a zabla. A ház körüli bokros, erdős helyek eladdig ismeretlen vagy esetleg más szóval jelölt növényei uj neveket kaptak: juhar, jegenye, boróka, cser, galagonya, rekettye, páfrány, gomba, moha — ez mind szláv jövevény nyelvünkben. Sok állat nevét is az itt élő szlávoktól vették át az uj hazába tedepültek: a veréb, a galamb, a gerlice, a szarka neve most került be nyelvünkbe, a vizek lakói közül meg a csuka, a pisztráng, a rák, a vidra neve gazdagítja szókincsünket. MOZGALOM A KÁROMKODÁS ELLEN RÓMA — A nem jóját, a rézangyalát, a jégen kopogóját. Olyan szavak ezek, amelyek nem fakasztják könnyekre a Jézuskát, sem a Jóistent, sem a Madonnát, sem a szenteket. Sőt, az Olasz Országos Káromkodásellenes Mozgalom kiadványa szerint (35,000 példány, 9. kiadás) nagycnis áldásos hatásúak, helyettesítik a rut káromkodásokat, és hasznosan levezetik a dühöt, vagy más haragos érzelmeket. A kötetecske ábécé-rendbe szedve tartalmazza a javallott ártatlan szitkokat. Az a fontos, hogy ne sértsenek semmit, ami a vallással kapcsolatos. Szabad viszont pogány istenségeket, például Dianát vagy Bacchust emlegetni. A káromkodások javallott jegyzékére került a Sacripante név is, amelynek hangzása ellenére semmi köze a szentségekhez, hanem Ariosto egyik müvében szereplő személy neve. Engedélyezi a könyvecske a “menj az ördögbe” vagy ‘csapjon beléd a ménkű” kiszólásokat is, mivel a szerzők szerint ezeket “nem gondolják komolyan”. Az Országos Káromkodásellenes Mozgalom székhelye Milánóban van. Tiz évvel ezelőtt jött létre. Egy vallástanár alapította tiz tanítványa társaságában egy, pingpongteremben. Azt mondja, tanítványainak ötlete volt, hogy tenni kellene valamit a káromkodás terjedése ellen. A kezdeti kudarcot sikerek követték. Jelenleg több mint 59,000 tagja van a mozgalomnak egész Olaszországban. A tagság három kategóriára oszlik: gyermekek, középiskolások és egyetemi hallgatók, felnőttek. Minek köszönhető a siker? A lelkiismeret váratlan ébredése? Valószínűbb, hogy a mozgalom ugyanazokkal a reklámmódszerekkel érte el sikereit, mint bármely fogyasztási cikk. Harmincnyolc különböző kiadvány jelent meg több százezer példányban. Falragaszokat terjesztenek a városokban és a közlekedési eszközökben. Több mint 90,000 röplapot osztottak szét vendéglőkben, üzletekben, hivatalokban. Tízezer vasúti fülkében helyeztek el háromszinü intő táblácskákat. Még a San Siro stadionban is van egy 15 méter hosszú transzparensük, amely 78,000 lírába került. A mozgalom reklámszakemberei a jelszavak megfogalmazásánál az üzleti reklámok stílusát követik, de a diáktiltakozás stílusától sem riadnak vissza. Vajon ki fedezi ennek a hadjáratnak a költségeit? Don Giuletti, azt mondja, hogy a mozgalom független a Vatikántól, bár kezdeményezésüket annak idején jóváhagyta Montini akkori bíboros (a jelenlegi pápa). A mozgalom tagjai szerint az olaszok a világ legkáromkodósabb népe. Az olasz férfiak 40 százaléka, a fiatalok 30 százaléka, a nők 10 százaléka káromkodik. Nézetük szerint az olasz vendégmunkások helyzetét is megnehezíti külföldön a sok káromkodás. HAJNAL ANNA: TÉLESTI DAL I Mikor halok meg nem tudom fáradt vagyok. Pillám nehéz. Szivemben lehunyja szemét a szenvedés. Egy mosoly nyílik. Tagjaim megkönnyülnek megzsonganak, sugárzik ereimen át egy mézsugaru nap. Vagyok. Nem vén. Nem fiatal. Fülembe téli hó felett nyomott ég alól érkezik egy cinkedal: egy üzenet. Mély zsongásomba benyilall az ezüstnvil, a cinkedal; a csipkerózsa sűrűség, sugárzó álomszövedék megrezzen s újra körülzsong-----Egy lassú téli méhe dong a fagyos ablakon álmos nagyon. .-L ? J. i J 1 1 GONDOLATOK Ennek elintézést holnapra hagyom. Mára már elég hibát csináltam. * * <: Ha valakit távol érzel magadtól, lehet, hogy te távolodtál el tőle. * * * Az egészség a legfőbb kincs. Hátha még kamat is járna rá! * * * Olyan illedelmes ember, hogy még a jégszekrényen is kopogtat, mielőtt benyit. $ * * A szülők kiváltképp azért szeretik csecsemőiket, mert legalább azok nem szólnak bele, hogyan kell bánni a csecsemőkkel.
