Magyar Hiradó, 1971. július-december (63. évfolyam, 26-52. szám)
1971-12-02 / 48. szám
14. OLDAL MAGYAR HÍRADÓ Thursday, Dec. 2, 1971 HIRES BŰNÜGYEK I A TÜKRÖK HAZÁBAN GYILKOLTA MEG SZÉP, SZŐKE SZERETŐJÉT A KALANDOR Anglia északi, mocsaras részén, egy falucska közelében, áll egy ház, amelyet igy hívnak; The Garths. A házban két különálló lakás van, jelenleg azonban üres az épület: senki sem akarja kibérelni, mert a ház fekvése különös és mert a különös fekvésű házhoz különös és borzalmas emlék fűződik. A ház egy temető közvetlen közelében áll és az ingoványból felszálló pára kísérteties ködfátyollal veszi körül a házat. A ház mindkét lakásának külön bejárata van, a két lakást azonban egy belső, titkos rejtekajtó köti össze — erre csupán a detektívek nyomozása derített fényt. A házban egy gyönyörű szőke asszonyt meggyilkoltak és a környéken mindenki tud a temető melletti ház borzalmas titkáról. S ezért üres a The Garths. A házban, amely North Otteringban (Yorkshire) van, az egyik lakásban 1966 óta egy Mrs. Elizabeth Louise (Tina) Strauss nevű, gyönyörű, szőke elvált asszony lakott Claire Louise nevű lányával. Amikor Tina beköltözött a házba, 37 éves volt, lánya pedig 12 esztendős. A ház másik lakását egy Timothy John Franklin nevű, 38 éves agglegény foglalta el. Franklin magas, vállas, karcsú, éles arcvonásokkal rendelkező, bajuszos férfi volt, valamiképpen Errol Flynn és Douglas Fairbanks keveréke. Amikor ebben a házban lakott, Franklin jómódú üzletember volt, egykor azonban az angol hadsedeg tisztje volt, egyidőben pedig Dél-Amerikában fizetett guerillaként harcolt és ezeknek az emlékéül még mindig őrnagynak szólították Franklint, aki voltaképpen kalandor volt. Franklinnak több pozíciója volt ebben az időben, többek között a felvonókat gyártó Pickering Ltd. of Stocktonon-Tees nevű vállalat egyik alelnöke volt. A környékbeliek tudtak néhány dolgot az őrnagy előéletéről és ez érthető: Franklin egyáltalában nem rejtette véka alá érdekes és regényes múltját. A környékbeliek azonban rendkívül keveset tudtak a ház másik lakójáról, Mrs. Straussról. Amit tudtak felőle, az körülbelül csak annyi volt, hogy Mrs. Strauss valamikor a Nyugatindiai Szigeteken élt és egy Richard Strauss nevű, dúsgazdag banán-nagykereskedő felesége volt és férjétől elvált. A Strauss házaspár 1963- ban vált el egymástól és Mrs. Strauss havi 200 dollárnak megfelelő összegű ideiglenes tatrásdijat kapott elvált férjétől és a megegyezés az volt, hogy a Strauss vagyon örököse Claire Louise lesz. A Strauss vagyon egyébként, a jólértesültek szerint, egyáltalában nem volt jelentéktelen, 1,250,000 dollárt tett ki. Mrs. Strauss korántsem kedvelte az angol micsaras éghajlatot és gyakran beszélt arról, hogy melegebb, naposabb vidékre költözik. Mrs. Strauss, lányával együtt, gyakran látogatott el a közeli St. Michael templomba. A templom alig 150 yardnyi távolságra volt a The Garthstól és egyébként, az épület, valamint a közvetlen közelében levő temető is az egyházközség tulajdona volt. Mrs. Strauss az egyházközség pénztárosa lett, ezenkívül, gyakran vállalt önkéntes ápolónői szolgálatot a közeli Friarage kórházban és végezetül, gyakran látta vendégül lakásában a környékbeli hölgyeket egy délutáni teára. Mrs. Strauss és lakótársa, az őrnagy, szemmelláthatólag jó barátságban voltak, külsőleg azonban ez a kapcsolat nem tiint többnek, mint két szomszéd felületes barátságának. Nem kétséges, hogy ha a teára hivott hölgyek tudtak volna Tina Strauss és az őrnagy titkos szerelméről, sohasem ittak volna teát Mrs. Strauss fogadószobájában. Az őrnagy gyakran töltötte estéit a közeli fogadóban, egykét pint gyömbérsör és kellemes beszélgetés mellett. A környékbeliek kedvelték a közvetlen, barátságos természetű férfit, akiről egyszer megjegyezte valaki: — Lehet, hogy Franklin őrnagy kalandor, annyi azonban bizonyos, hogy gentleman. Amint az évek múltak, Mrs. Strauss és lánya és az őrnagy, egyre jobban összebarátkoztak egymással. Egy alkalommal Mrs. Strauss és az őrnagy együtt utazott rövid vakációda és a környékbeli hölgyek ekkor suttogni kezdtek . . . Tina és Franklin nemsokára hazatért, kapcsolatuk szemmelláthatóan továbbra is csak barátság vol és a pletyka elhalkult. S amikor egy nap, 1970 január 23-án, Claire Louise, aki akkor már 16 éves volt és gyönyörű, érett lánnyá fejlődött, hazatért az iskolából, az őrnagy közölte vele: édesanyja Spanyolországba utazott. Claire Louiset nem az a körülmény lepte meg, hogy édesanyja a mocsaras Angliát felcserélte a napsütötte Spanyolországgal, hanem az, hogy búcsú nélkül távozott. Amikor a szomszédok érdeklődtek Mrs. Strauss felől, az őrnagy azt válaszolta, hogy Tina Spanyolországba ment, ott élő édesanyját meglátogatni. A később vizsgálat kiderítette, hogy Mrs. Strauss édesanyja valójában nem Spanyolországban, hanem Angliában élt. Elmúlt a tél és Tina nem tért haza Claire Louise ellenben ott lakott a házban, az őrnagy melletti lakásban. A szomszédoknak sem ez az együttlét nem tetszett, sem pedig az, hogy Mrs. Strauss olyan sokáig marad távol. Ennek ellenére, nem tagadhatták, hogy Franklin úgy viselkedik a lánnyal szemben, mintha apja volna és semmi sem mutatott kettejük között szerelmi viszonyra. Tavasszal Franklin és Claire Louise rövid utat tett a Kanári Szigetekre. A szomszédok azt várták, hogy Tinával együtt fognak hazatérni, azonban nem igy történt: Franklin és a lány hazaérkezett — Mrs. Strauss nélkül. Ezen a nyáron a környékbeli pletyka és suttogás, végülis, Arthur Harrison, detektív főfelügyelőhöz is elérkezett és Harrison elhatározta, hogy rövid megbeszélést rendez az őrnaggyal. A megbeszélés alkalmával az őrnagy meglehetősen ridegen közölte Harrisonnal, hogy Mrs. Strauss londoni ügyvédje alighanem bővebb felvilágosítást tudna adni Mrs. Strauss hollétéről, mint ő maga. Harrison tovább nyomozott és a nyomozás során kiderült, hogy a londoni ügyvéd április Kürthy Miklós: KRÓNIKA Nagyképü kritikusok és azok, akik intellektualitásukra büszkék, gyakran ócsárolják a délutáni , televiziós soap] operá kát. A soap operák elleni kifogás ál-f tálában az,! hogy az életi k i s e b b - n a-j gyobb, a z o n-j ban általában Kürthy Miklós jelentéktelen problémáit dramatizálják és ez a dramatizálás a dramatizált anyag jellege folytán giccses. Az emberek általában azt hiszik, hogy az jelenti intel•lektualitásukat, ha bírálják a soap operákat, éppen úgy, mint ahogy egyesek azzal áltatják magukat, hogy jó emberek, mivel lakásukban virágot tartanak, “márpedig, aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet.” S mindezek után, hadd hadd mondjam el, hogy a legutóbbi szombaton szerelők érkeztek lakásomba. Már maga az a tény határozottan megrendített, hogy eljöttek a megbeszélt időpontban, habár megígérték. Ketten voltak és ők maguk is érezték a pillanat ünnepélyességét. A helyzet az volt, hogy a nappali szoba radiátora folyott. A két szerelő körülményesen letette a szerszámládát ,azután szemügyre vették a radiátort. Becsületszavamra úgy néztek a radiátorra, mint ahogyan az orvos egy súlyos beteget szokott szemügyre venni. — Gondolják, hogy minden rendben lesz? — kérdeztem szorongva. Az egyik szerelő rámnézett (a másik még ránézésre sem méltatott) és megnyugtató válasza igy hangzott: — Well . . . Ezután hozzáfogtak a szereléshez. Szétszedték a radiátort, amely bénán és holtan, darabjaira bontva, tehe17-én táviratott kapott Mrs. Strausstól, Malagából (Spanyolország.) T á v i r at ában Mrs. Strauss biztosította ügyvédjét affelől, hogy jól van, egészséges és “rendben mennek a dolgok”. A távirat el aláírását “Betty” volt és az ügyvéd közölte: Tina Strauss valóban használta olykor ezt a keresztnevet. Két hónappal később Mrs. Strauss Angliában élő édesanyja hasonló szövegő táviratot kapott lányától, ugyancsak Malagából. tetlenül feküdt a nappali szoba ujságpapirosokkal fedett szőnyegén. A radiátor ekkor már nem folyott, pusztán a csőből ömlött a viz. Vedret tettünk alája. Kölc-sönkértepi egy vedret az egyik szomszédomtól, azután újabb vedrek következtek. Időnkint kiürítettük a vedreket, a szerelők és én, felváltva dolgoztunk ezen, verejtékezve. Délután 6 óra lehetett, amikor a beszédesebb szerelő, aki egyszer már rámnézett és azt mondotta, hogy “well”, élesen rámvetette tekintetét és igy szólt: — A radiátort ki kell. cserélni. A szavak vibráltak a levegőben, odakiinn már sötétedett és a hangulat pontosan olyan volt, mint amikor az orvos közli a feleséggel, hogy férje menthetetlen rákbeteg. A két szerelő uj radiátort hozott és este 11 órakor elmentek, miután a nappali szobát minden igyekezetükkel bepiszkították. Kicsit kimerültén néztem utánuk .,. elmúlt a szombat . . . elmúlt az egész szombat a radiátorszereléssel . . . olyan volt az egész, akár egy délutáni soap opera a televízión . . . nincs igazabb, mint a giccs ... a giccs életünkhöz tartozik, jobban, mint bármi más ... Ron Jacobs rádió és televíziós dokumentum-műsorokat r e n d| e z, legutóbbi epikáját Elvis Presleyről készítette. Nemsokkal később viszont, a londoni ügyvéd gépirt levelet kapott Mrs. Strausstól, aki. pénzügyi problémáit tárgyalta meg az ügyvéddel és levelében feltette a kérdést: nincs-e mód arra, hogy tartásdiját felemelje a bíróság? Harrison defekt iv-főfelügyelő ekkor már kételkedett abban, hogy a táviratokat és a leveleket valóban Mrs. Strauss küldötte. (Folytatjuk a következő héten)
