Magyar Hiradó, 1971. július-december (63. évfolyam, 26-52. szám)
1971-12-02 / 48. szám
10. oldal MAGYAR Hl KALK* Thursday, Dec. 2, 1971 FLORIDAI POSTA Orlandói álomország Amikor az ötvenes évek közepe táján megszületett Disneyland a californiai Anaheimben, a hírközlés mesterei nem takarékosko dtak a “nagyszerű és “gyönyörű” jelzőkkel. Néhány éven belül a narancs ligetekkel és üres telkekkel körülvett szórakozó parkból óriási mágnes lett amely Amerika és a világ minden részéből vonzotta a látogatókat. Nyikita Kruscsevnek két hetes országos körútja alatt az fájt a legjobban, hogy nem nézhette meg a hires látványosságot. Akkora sikere lett Disneylandnek, hogy körülötte gomba módra nőttek ki a földből újabb turista attrakciók. Knott Berry farmja korábban lekvár eladásából tartotta fenn magát. Most Disney Matterhomjához hasonló mesterséges heggyel és arany bányához vezető kisvasutta! kápráztatja el a gyerekeket és szüleiket. Tavaly a Disneylandre tapadó vállalkozások ötször annyit vágtak zsebre, mint maga a fő attrakció. Walt Disney októberben megnyílt floridai parkjának bőven lesz módja terjeszkedésre a következő évtizedekben. Több mint húszezer acre a területe, tele szórva tavakkal, séta és lovagló utakkal. Disney World maga nagyjából az anaheimi szórakozásokat nyújtja. A beépített terület központjában emelkedik aranyozott tornyaival a Hamupipőke kastély. Mögötte található a Mickey Mouse színház, az elvarázsolt épület “élethü’ szellemeivel és táncoló csontvázaival, a fantasztikus komputerizált mackó előadás és ott láthatók Amerika elnökei is, Lincoln Ábrahámmal az élükön. Az ifjúság kedvence az autó versenypálya, ahol tekervényes útvonalon rohannak az áramvonalas kocsi csodák. A kastély előtt kezdődik az igazi álomország, Main Street U. S. A. Ódivatú házak, elegáns üzletek, romantikus sikátorok tarkítják a környéket. Az utca közepén lóvasut, kézi pumpás tűzoltó autó és a századforduló stílusában épített taxik szállítják a közönséget a kastély és a vasútállomás között — ami külön attrakció. Igazi gőzmozdony vontatja a vonatot, amelyről látni lehet az egész Irta: SZILASSY SÁNDOR valószinütlen szórakozó-várost. A monorail és a drótkötélpálya kezelői, akár Jókainak A Jövő Század Regénye cimü könyvéből léphettek volna ki, annyira modern, egyszerű és szokatlan az öltözetük. Testhez simuló acélszürke egyenruhában járnak, műanyag sapkát viselnek a fiuk, éppúgy, mint a lányok. Persze a több mint hatezerötszáz alkalmazott között csak egy színfoltot jelentenek. Disney World tervezői a legváltozatosabb ruhatárat kreálták a zenészeknek, kiszolgálóknak, turista vezetőknek, hotel alkalmazottaknak és szemétszedőknek, nem is szólva az állat-kosztümökbe bujtatott rajzfilm karakterekről. Gyertya készítők, kertészek, varrónők, mosónők, masszőrök, hentesek, pékek, parfümkészitők, kazántisztitók és tűzoltók mind részei a hatalmas szervezetnek. A park megyei önkormányzata keretében maga gondoskodik a rend fenntartásáról is. A floridai állami rendőrség csak a forgalmat irányítja a kapukon kívül. Rövid kifutópályát igénylői repülőgépek szállítják az utasokat a nyolcvan millió dolláros költséggel épült uj tampai repülőtérről Disney Worldbe; gumikerekű vonatok viszik az autóval érkezőket a parkoló helyről az egysinü magasvasutig, úgyhogy mindenki kipihenten érkezik a parkba. Szinte hihetetlen a szervezettség magas foka. A fenntartási részleg emberei azonnal ott teremnek, ahol szükség van rájuk. A festők újra festik az épületeket mielőtt a hajszálrepedések jelentkeznek. Fiatal legénykék pillanatok alatt felszedik a lehullott papirdarabkákat a járdákról. Szinte az egész park mosolyog a csinos bakfisokkal együtt, akiket különös gonddal választottak ki a jelentkezők tömegéből a nyár folyamán Disney emberei. Valahogy az a benyomása a látogatóknak, hogy a Disney gépezet szinte magától működik. Az alkalmazottak többsége fiatal, akik láthatóan élvezik a munkájukat és a barátságos mosoly nem tűnik mesterkéltnek. A huszonöt-harminc dollár, amit egy átlagos négytagú család elkölt naponta a parkban a belépő díjjal és az étkezés költségével együtt, megéri a spórolást. Amikor ezek a s^>k megjelennek, az egymilliomcdik látogató már átlépte Disney World képzeletbeli küszöbét, holott a hivatalos megnyitás október végén volt és a nyári turista szezon Az év minden napján az egyszerű amerikaiak és a külföldi látogatók százai keresik fel az arlingtoni temetőt, s ott is John F. Kennedy sirját. Az értelmiségiek körében azonban sokat vesztett tekintélyéből Kennedy, mint elnök. Ebben egyetértenek az establishment régi emberei és az uj reformhullám fiataljai. Dean Acheson régebben már azt mondotta egy angol újságírónak, hogy Kennedy halála előtt mélypontra jutott a Fehér Házban. Walter Lippmann pedig egyetértett Achesonnal. Garry Wills újságíró arról ir, örömmel tölti el az a tény, hogy az ország már nem annyira rabja a Kennedy-mitosznak. Könyvekben, bíráló hangú folyóiratokban és újságokban megjelenő interjúkban folytatódik Kennedy “leértékelése.” Ez a folyamat közelebbi vizsgálatot érdemel. Azt mondják, Kennedy indította el azt a fajta külpolitikát, amelyet Lyndon B. Johnson folytatott oly katasztrofális megosztó jellegű következményekkel az Egyesült Államokban. E'zen túlmenően a Kennedy által kinevezett személyiségek — Rusk, McNamara, Bundy — hajtották végre ezt a külpolitikát. Átfogóbban szólva: Kennedy szónoki tehetségével és nagyratörő politikájával intenzivebbé tette a globalizmust, az Amerikáról, mint a világ csendőréről alkotott képet. Gyakran idézik Kennedy beiktatási beszédének ezt a mondatát: “Tudja meg minden nemzet, akár jóindulatú velünk szemben, akár nem, hogy hajlandók vagyunk megfizetni minden árat, viselni minden terhet, szembeszálh(i minden nehézséggel, támogatni minden barátot, és visszaverni minden ellenséget, hogy biztositsuk a szamár befejeződött, a téli pedig csak december elején kezdődik. Az orlandói és tampai építkezési láz bizonyítja, hogy a siker tartósnak ígérkezik. Egymásután készülnek el az uj hotelek, motelek és vendéglők, hogy helyet biztosítsanak a turisták tízezreinek. Milyen kár, hogy a gyerekek és a mesevilágot talán még náluk is jobban kedvelő felnőttek barátja, Walt Disney, nem érhette meg négyszáz millió dolláros álma megvalósulását. badság fennmaradását és sikerét.” Ki állíthatja azonban, hogy John Kennedy szükségesnek tartott volna egy nagyszabású szárazföldi háborút Dél- Vietnamban, hogy “biztosítsa a szabadság fennmaradását?” Lyndon Johson döntött igy 1965-ben, amikor Kennedy már mintegy tizenöt hónapja a sírban pihent. Senki sem kényszeritette Johnsont ennek a döntésnek a meghozatalára. Hivatalba lépésekor meg volt győződve arról, hogy érdemes harcolni Vietnamért, és a saját meggyőződése alapján cselekedett. Abszurditás úgy beállítani külpolitikai téren, mint elhunyt elődje politikájának tudatlan eszközét. Ahol szükségesnek találta’ Johnson megváltoztatta Kennedy külpolitikáját. így például közvetlenül hivatalba lépése után latin-amerikai kérdésekben gyors ütemben megváltoztatta a Kennedy-politika hangnemét és irányát. S mi a helyzet Rusk, McNamara és Bundy vonatkozásában? Amikor Kennedy bírálói abból indulnak ki, hogy Kennedy ugyanúgy követte volna Vietnammal kapcsolatos tanácsaikat, mint Johnson, akkor megfeledkeznek arról, hogy halála előtt Kennedy már kiábrándult Ruskból, és tervbe vette, hogy az 1964-es választások után leváltja. Ezen túlmenően a bírálók megfeledkeznek arról is, hogy az elnök halála után távozott az a két férfi, aki Kennedy legbizalmasabb tanácsadója volt kül- és belpolitikai kérdésekben, vagyis Robert Kennedy és Theodore Sorensen. Kennedy tervbe vette, hogy 1964 tavaszán Japánba és a Szovjetunióba látogat. Második elnöki megbízatására nagyarányú külpolitikai kezdeményezéseket tervezett. S éppen, mert a globális politika hive volt, valószínűleg nem kötelezte volna el Amerikát túlzott mértékben Délkelet- Ázsia egyik kis sarkában. Senki sem tudná megmondani, mit tett volna Kennedy Vietnamban, ha életben marad. Feltehető viszont, hogy amennyiben a nagyarányú beavatkozás után kedvezőtlenül alakul a háború, nem ragaszkodott volna mereven annak folytatásához és nem hagyta volna, hogy pártja és hazája válságos helyzetbe kerüljön. Kennedy túlságosan érzékenyen reagált a közvélemény áramlataira ahhoz, hogy hosszú ideig hajthatatlan maradjon. Az egyetlen alkalom, amikor Kennedy erőt alkalmazott, a Bay of Pigs-ben történt. Amikor azután ez a támadás balul ütött ki, inkább vállalta a kínos visszavonulást, mintsem, hogy a hibát légitámadásokkal, és tenge-, részgyalogos erősítésekkel próbálta volna leplezni. Egész kormányzása idején (akár a kongresszussal, akár pedig Kruschevvel, vagy déli fajüldöző kormányzókkal, - esetleg acélvállalati vezetőkkel volt dolga) Kennedy következetesen az ellentétek leszűkítésére törekedett, békitést és nem konfrontációkat akart, s a tekintélyt megőrző kompromisszumokat keresett. Életében a liberálisok azért bírálták, hogy nem elég agresszíven küzd kongresszusi ellenfeleivel szemben. A hidegháború hívei bírálták, mert búzát adott el a Szovjetuniónak, és egy nem megvalósítható rendezést hozott létre Laoszban 1962-ben. Ellenfelei felismerték benne azt, ami valóban volt: a békéltetőt. Kennedy intellektuálisan tehetséges férfi volt, és korának legtehetségesebb országos politikusa. Megvoltak a maga gyengéi, és követett; el hibákat. Halála idején azonban már a legjobb utón haladt afelé, hogy nagy ember és nagy elnök legyen. William Shannon MADÁCH IMEE EMLÉKÉRE BALASSAGYARMAT — A Madách Imre irodalmi színpadi napok rendezvényei megkezdődtek Balassagyarmaton. A műkedvelő színjátszás* rangos találkozóján ez alkalommal csaknem 100 együttes mintegy háromezer színjátszója, versmondója szólaltatja meg a magyar és a világirodalom nagyjainak', remekműveit. MÍTOSZ és valóság JOHN FITZGERALD KENNEDY
