Magyar Hiradó, 1971. július-december (63. évfolyam, 26-52. szám)

1971-12-02 / 48. szám

Thursday, Dec. 2, 1971 V]4<;V4k HÍRADÓ 9. oldal HOMOKI ERZSÉBET LELKI KLINIKÁJA MARGIT, BRONX. — Kedves Miss Homoki, én már túl vagyok azon a koron, hogy mindig csi­nosnak kell lennem, hogy a férjem figyelmét ma­gam felé irányítsam és mint étvágyerjesztő sze­repeljek. De azért furcsának találom, hogy a há­zasság békéje csupán azon nyugszik, hogy meny­nyire jólápolt és csinos a feleség. Szeretném is­merni az ilyen igényes férjeket, hogy ők hogy néznek ki és mennyire gusztusosak, jólápoltak. Vagy talán behódoljak ennek a ronda férfi divat­nak, hogy a fejükön csupán a két szem szőrtelen és a többi rész szőrrel borított, borostás. Nem tudnám elhinni, hogy egy szőrpamacsot gusztus­sal meg lehetne csókolni. A férjek elfelejtették, hogy a feleségek szemei is pont ott vannak, mint a férjeké és a hibákat ők is meglátják. Ezt a sző­rös divatot egyenesen merényletnek tartom a fele­ségekkel szemben. A nő születésénél fogva hiú, csinos és szép akar lenni és tetszeni akar, de ez nem minden esetben kivihető, különösen nem, ha ötödmagára kell dolgozni. Én magam is neveltem egy pár gyereket, tudom milyen óriási munkát ró egv nőre a gyereknevelés és mire mindennel vé­gez, holtfáradt. Igv lehet az a négygyerekes anya is, aki a múltkor a Lelki Klinikában panaszkodott Miss Homokinak. Én szívtelennek tartom az ilyen férjet, aki a feleségét birálgatja ahelyett, hogy segítene neki, hogy több ideje legyen a maga ápo­lására is. VÁLASZ. — A szőrmókusok elleni szellemes vádiratával egyetértek, de hozzá kell tennem, hogy jócskán akadnak nők, akiket a csókolózás­ban nem zavar a bozontos szakáll. Ez részben gusztus dolga és már a régi rómaiak megmondot­ták, hogy Ízléseken nem lehet vitatkozni. Abban tökéletesen igaza van, hogy a gyereknevelés, a háztartás öttagú családban sok munkát ad a fele­ségnek. Ennek ellenére sem feledkezhet meg ar­ról, hogy a nő nőnek születik és nő marad akkor is, ha családanya lesz. Ehhez a minimális kellék az, hogy ne járkáljon otthon lomposan, borzasán, ne hanyagolja el magát, ne akarja minden nap újra és újra bizonyitani a férjének, hogy ő már nem nő. Mert aki sokat bizonygatja, magára ves­sen, ha a férj tudomásul veszi és másfelé kezd ka­csingatni. Persze a férjek sem mind angyalok. Van, aki elvárja, hogy a felesége ápolt legyen, ö azonban weekenden borotválatlanul, papucsban csoszog a házban, mondván, hogy a feleségnek igy is jó lesz. Ez nem egyszerűen csak lustaság, hanem a feleség lebecsülése. Éppen olyan rossz és Tosszra vezető szokás, mint amikor a feleség ki­­esipi magát, ha társaságba megy, de otthon nem ad magára. Levelében azt Írja, furcsának találja, hogy a házasság békéje csupán azon nyugszik, hogy mennyire jól ápolt és csinos a feleség. Nem csupán ezen nyugszik, de ez is egy tégla a házas­ság épületében. Márpedig, ha egy-egy tégla kiesik a falból, hozzájárul ahhoz, hogy az egész fal ösz­­szedőlhet. sje :I< :!< MRS. B. (CL).— Kedves Miss Homoki, mit szól az olyan nőhöz, aki társaságban semmi más­ról nem beszél csak sajátmagáról és ez olyan unalmas, hogy nem lehet elviselni. Azért kérde­zem ezt, mert tavaly mentem férjhez, a férjem legjobb barátja a mi esküvőnk után néhány hét­tel nősült, sokszor jönnek hozzánk, mi is sokszor megyünk hozzájuk és a felesége mindig csak ön­magáról beszél. Mondtam a férjemnek, hogy egy­szer figyelmeztetni fogom, hagyja abba, a férjem azonban nem akarja ezt. Megjegyzem, társaság­ban is gyakran együtt vagyunk velük és mást* is mondják róla, de azok sem akarják figyelmez­tetni. hogy ne beszéljen annyit magáról, mert az nagyon unalmas. VÁLASZ. — Azt kérdezi, mit szólok hozzá. Em­beri gyengeség. Nincs megfelelő ön-kontrollja. Észre sem veszi. Kényes dolog figyelmeztetni rá. De hozzá teszek még valamit. Legyünk őszinték: az emberek azt tartják unalmasnak, aki olyan so­kat beszél magáról, hogy ők nem tudnak beszélni önmagukról. * •* * VÁLASZTÁS JELIGE. — Kedves Erzsébet, két férfiről van szó. Az egyik fiatal, jóképű, vi­dám, csak sokszor van közöttünk nézeteltérés, mert nem megértő. A másik középkorú, nem olyan vonzó, de mindenben nagyon megértő. Mit gon­dol, melyiket válasszam végleg. VÁLASZ. — Ha megértésre van szüksége és úgy érzi, hogy a középkorú megértőbb, mint a fia­tal, akkor válassza a középkorút. Általában azon­ban a férfiak három korosztálya nem érti meg a nőt: a fiatal, a középkorú és az idős. TÖRÖKORSZÁGI KÉPESLAP: A HÁREM TITKAI Majdnem négy évszázadon át az ottomán szul­tánok egy Bagdadtól Bécsig terjedő birodalom fe­lett uralkodtak, de egyéni életük hazájukban,, a konstantinápolyi nagy Topkapi háremben, főleg az ágyban vagy unatkozva telt el. Az egyik 17. századbeli szultán (akit találóan az őrült Ibrahim­nak neveztek) annyira unatkozott, hogy idejének túlnyomó részében a Topkapi palota mentén aranypénzeket dobált a halaknak a Boszporusz­ba. S miuátn háremét is alaposan megunta, egy napon elrendelte, hogy ezeregy ágyasát kötözzék össze és vessék a tengerbe —, és persze gondos­kodjanak helyettük másokról. Az őrültségi roha­mok között viszont Ibrahim és a Topkapi palotá­ban élt 24 másik szultán 1850-ig a művészet és az építészet drágakövévé változtatta palotát. Harminckét évig tartó restaurálási munkálatok után most nyitják meg a turisták előtt a nagy há­rem 400 szobájának egy-harmadát. Ezeket a he­lyiségeket a múltban a szultánon, az ágyasain és az eunuchokon kivül ritkán látta más halandó. A sok gonddal végzett restaurálási munkának poli­tikai célkitűzése is van: be akarják mutatni a mo­dern törököknek a régi rendszer dekadenciáját. A palotában találhatók a hires Topkapi-éksze­­rek is, amelyeket már hosszú ideje minden turista megtekinti, aki napjaink Isztambuljában jár. Mégis a legfőbb látványosságot a csodálatosan dekorált lakosztályok jelentik. A turisták meg­tekinthetik a szultán aranyozott nagy csarnokát, ahol az uralkodó brokátteritővel borított heverő­kön pihenve élvezték a táncosnők csábos táncait. A nagy csarnok mellett vannak a királyi fürdők, melyeket márványpadló borit, aranyból készültek a vízcsapok, és rabszolgalányok fürdették a szul­tánt. A fürdőszobák után következnek az aranyo­zott és intarziás hálóhelyiségek. A szultánok természetesen nagyon válogatósak voltak hálótársaikat illetően. Azokat az ágyaso­kat, akiknek egy zsebkendőt vetettek oda, jelez­vén, hogy felkeltették érdeklődésüket, a szultán “szemrevételezettjeinek” nevezték. S a maroknyi “szemrevételezett”, aki valóban eljutott a szultán ágyába, az volt csak az igazi ágyas. A szerájban a szexuálitás időnként másodlagos szerepbe szorult, és előtérbe lépett az intrika. A szultánok szülőanyja és a főeunuch gyakran lega­lább oly mértékben uralkodott, mint maga a szul­tán. Sokszor túl sok fiú született, aki szóba jöhe­tett, mint a szultán örököse. Nagyratörő szultán­­fik — vagy édesanyjuk — gyakran egész egysze­rűen megölték a versenytársakat. így például III. Mohammed, mielőtt 1595-ben szultán lett, 19 fél­testvérét ölte meg. S hogy biztosan kiirtson min­den lehető versenytársat, megölte apja ágyasai közül azt a hetet is, aki pillanatnyilag állapotos volt. Ez még a Topkapi palotában uralkodó szo­kásokhoz képest is rendkívül “szélsőséges” ma­gatartásnak számított. Mohammed utódja, I. Ahmed uj lakosztályt építtetett. Ezt később a hercegek lakosztályának, vagy belső használatra a “ketrecnek” nevezték. Ebben a lakosztályban a fiúgyermekek sokszor férfiakká cseperedtek és megöregedtek, anélkül, hogy a külvilágot egyáltalán ismerték volna. Időnként valamelyik nagyratörő anyának mégis sikerült bérgyilkost — hagyományosan egy sü­ketnéma eunuchot — a ketrecbe küldenie, hogy megfojtsa fia versenytársait. 1909-ben megürült a nagy hárem, amikor is Abdul Hamidot, az utolsó szultánok egyikét né­hány hivével száműzték Szalonikibe. Szabadon engedték 370 ágyasát (ezek szultáni mércével mérve öregek és másodosztályuak voltak), továb­bá 127 eunuchot is. Most a törökök tervbe vették, hogy a Topkapi palota “kulturális központ” lesz, ahol koncerteket tartanak, szavalóesteket rendez­nek, és baletteket mutatnak be. Tóth László FLÓRIÁN TIBOR: ÁLDOZAT A földműves felmutatja tenyerén a búza testét a megszentelt munka bezárt öklében pihen fölmagasztalja holnap a föld az eső és a nap > áldottá teszi a kévekötő asszonyt kéz könyörgő szeme a gyermeknek a kenyeret osztó anya ujjainak puha érintése melytől szűnni kezd végre a felzavart égtájakon az éhség szüntelen sírása H-u-m-or ŐSZINTE BETEG A beteg hölgy idegességről panaszkodik és el­megy az orvoshoz, akinél nem először jár ebben az ügyben. Az orvos megvizsgálja, majd felír neki egy erős szert. Megnézi a beteg a receptet, — majd nagyon határozott hangon igy szól az orvoshoz: — Doktor ur, ezt a gyógyszert nem kérem. — Miért? 1 — A múltkor már ezt kaptam és nem vált be. — Miért? Nem nyugtatta meg? — De igen, nagyon is megnyugtatott. Olyan emberekhez is barátságos voltam, akikhez állan­dóan undok akarok lenni. :* * :> VAN NÉMI ÖNKRITIKÁJA | A fiatalember látogatást tesz szive választottja szüleinél és beszélgetnek. Közben bátortalanul uta­lást tesz arra, hogy szeretné megkérni a kedves lányuk kezét. A mama szabadkozik: — De hiszen mi nem is ismerjük magát . . . Mire a fiatalember felcsillanó szemmel: — Szóval remélhetek?

Next

/
Thumbnails
Contents