Magyar Hiradó, 1971. július-december (63. évfolyam, 26-52. szám)

1971-11-18 / 46. szám

■ 10. oldal MAGYAR HlRAlX) Thursday, Nov. 18. 1971 BÉCSI POSTA: HABSBURG OTTO MAGYARSÁGA Habsburg Ottó dr. bécsi magyar nyelvű előadásáról szóló beszámolónkban meg­említettük, hogy a hozzáin­tézett nagy számú kérdés kö­zött az érdekelte volna leg­jobban a közönséget: honnan tud olyan kitünően magyarul és hogyan van az, hogy a nyilvánvalóan gyerekkorában megtanult nyelvet a mai na­pig nem felejtette el, és kiej­tésén semmiféle idegen ak­centus nem érződik? A kér­dést az idő rövidsége miatt nem volt módunk feltenni neki. A napokban levél érkezett bécsi munkatársunk, Klamár Gyula címére dr. Habsburg Ottótól. A következőket irta: “Már annak idején olvas­tam cikkét bécsi előadásom­ról. Szándékomban volt azon­nal felelni, bokros teendőim és állandó utiprogrammjaim miatt mindmostanáig nem ju­tottam hozzá. Minthogy azon­ban — a cikkéből kiviláglóan — mintegy várja a választ, most hogy néhány nyugodtab napom van, összeállítottam a feleletet az el nem hangzott kérdésre, és mellékelem sora­imhoz. Kérem, használja fel tetszése és belátása szerint. A küldött érdekes nyilat­kozatot az alábbiakban ad­juk. * * * Tulajdonképpen azt mond­hatom, hogy magyarul nem tanultam, hanem a magyar nekem anyanyelvem. Anyanyelvem a némettel együtt; kettős anyanyelvű vagyok. Szüleim gondosan ügyeltek arra, hogy már a kezdet-kezdetén magamba szív jam a magyar hangokat, szavakat, magyar beszédet is. Apám pedig nem sajnálta •az időt, hogy egész kicsi ko­romban is beszéljen velem magyarul és vesződjön a ta­nításommal. így például még alig cseperedtem fel, már tud­tam Petőfi-verseket, mert ö volt apám egyik legkedvesebb költője. Etelka húgomnak s nekem gyakran olvasott fel és mondott el egy-egy Petőfi­­verset. Emlékszem, mi min­dig kuncogtunk egy kicsit azon a soron, hogy a juhász “nagyot ütött botjával a sza­már fejére”, de persze egy kicsit mindig sajnáltuk is a szamarat. Apám többször el­szavalta azt a Petőfi-verset is, hogy “akasszátok fel a ki­rályokat.” Később, a máso­dik világháború előtti évek­ben aztán belgiumi ottho­nunkban egy hazai bará­tunk megküldte azt a lemezt, amelyen megzenésített Pető­­fi-versek voltak, ha jól em­lékszem, Kiss Ferenc éne­kelte többek között azt, hogy “Fürdik a holdvilág az éj ten­gerében.” Apám halála után aztán, spanyolországi otthonunkban párhuzamosan tanultam a magyar és az osztrák tan­terv alapján. Néha lázadoz­tam, hogy túl sok a két or­szág tananyagának elvégzése, de most már hálás vagyok anyámnak, mert megérte az a munkatöbblet. A magyar irodalmat, ezt nem hallgat­hatom el, a legjobban szere­tem valamennyi közül. Ezt két pannonhalmi szerzetes tanáromnak köszönhetem, a bencés atyáknak, elsősorban Sólymos Vendelnek és minde­nek felett Blazovich Jákónak. Tőlük nemcsak magyarul ta­nultam, hanem a nyelv szelle­mét és a magyar nyelv géni­uszát is ők plántálták belém és tették érthetővé. Petőfi mellett főleg Vörös­marty, Ady Endre és Sík Sándor költészetét ismertet­ték meg velem paptanáraim, később pedig Kosztolányit szerettem olvasni. Ma már, ismervén a világirodalom lí­rai termését, merem állítani, hogy minden literatura leg­szebb szerelmes verseit Ju­hász Gyula irta és férfi még nem mondott annál nagyobb szerelmi vallomást, mint az, hogy “benne élsz Te minden félrecsuszott nyakkendőm­ben.” Juhász magyar táj­verseiről pedig mindig gödöl­lői gyermekkori kedves nap­jaim elevenednek meg ben­nem. Talán mondanom sem kell, hogy többször elolvastam az “Egrj csillagokat,” Göre Gá­bort pedig gyerekkorunkban megpróbáltuk előadni. A poli­tikai irodalomból főleg Széc­henyi, de az övéinél is jobban Eötvös munkáit tanulmá­nyoztam. Megmondom őszin­tén, Széchenyi szövegével so­kat kínlódtam s magamban örültem is annak, hogy én fi­­atalabban kezdtem magyarul tanulni, mint “Stefi gróf.” Eötvöst ma is az egyik legna­gyobb politikai gondolkodó­nak tartom, európai és világ­­viszonylatban is. A két háború között a fa­lukutatók és a népi irók mun­káit végigtanulmányoztam, mert Etelka húgom a magyar tanyarendszerről irta doktori disszertációját és mivel én jobban tudtam magyarul, se­gítettem neki a forrásmun­kák feldolgozásában. Igen hasznos volt számomra Ma­­tolcsy Mátyás, Erdei Ferenc és Féja Géza könyveinek megismerése, hasonlóképpen Illyés, Németh László és Ko­­dolányi munkái. Mint regény­írót igen szerettem Márait, Krúdy alkonyáról irt “Szin­­bádja” olvasásakor szinte honvágyam támadt a soha nem látott pesti irodalmi ká­véházak és irodalmi főpincé­rek világa után. Az újabbak közül néha olvasom Sánta Ferencet, Fejest, Szabó Mag­dát és persze Passuthot. Saj­nos, igen kevés az időm olva­sásra, s amellett, mint diák­korom óta mindig, ma is ol­vasok több otthoni és idekin­­ti magyar lapot. A mai költők közül Nemes Nagy Ágnest, Weöres Sándort, Forrai Esz­tert és Tűz Tamást szeretem. Egyébként — végül vissza­térve Petőfihez — azt hiszem, a “Szeptember végén” mellett a magyar irodalom legszebb őszi versét éppen Weöres Sándor irta a “Valse triste” soraival: “Hűvös és öreg az este.. Bábuhoz Kicsi a leány Nagy a vágya, Álomszerű a kivánsága. Yan is aki teljesiti Öröm benne gyönyörködni. Szép vágyait messze vinni, Teljesítve megőrizni Boldogság az osztályrésze Gyerünk kislány messze véle. Bódy Pálné Ellenőrzik az árvízvédelmi töltéseket SZOLNOK — Megkezdő­dött az ár- és belvízvédelmi müvek, védelmi szervezetek nagy őszi szemléje. A Közép- Tiszavidéki Igazgatóság szak­emberei, a megyei tanácsok képviselőivel közösen több mint 650 kilométeres gátsza­kaszt ellenőriztek többek kö­zött a Tisza és a Zagyva mentén. Megállapították: az idei alacsony vizállás kedve­zett a partvédelmi, gáterősi­­tési munkáknak. Megközelítő­en 800-900 ezer köbméter földdel erősítették meg a töl­téseket. Jan Meeus belga csillagász elektronikus számitógéppel kiszámította: állandóan rövi­dül a leghidegebb évszak, a tél. Persze, ne örüljünk, az el­térés viszonylag csekély, s a különbséget helyi tényezők befolyásolhatják, sőt, egyes helyeken úgy is tűnhet, mint­ha hosszabb lenne a legkelle­metlenebb évszak. Téli félév — nyári félév Népszerű csillagászati köny­vekben is helyesen olvashat­juk, hogy a téli félév szep­tember 23-tól március 21-ig, körülbelül 179 nap, mig a nyarat és az őszt magában foglaló, úgynevezett nyári félév (március 21-től szep­tember 23-ig) 186 nap. Elmé­letileg tehát a kellemesebb félév pontosan egy héttel hosszabb. Ez az eltolódás a Föld pályaelemeiből, ponto­sabban az égimechanikából, valójában pedig Kepler II törvényéből következik. (Em­lékeztetőül : Kepler II. tör­vénye szerint a bolygót a Nappal összekötő egyenes — rádiuszvektor vagy vezérsu­gár — egyenlő idők alatt egyenlő területeket ir le.) Ez annyit jelent, hogy pél­dául júliusban — naptávol­ban (!!) — a Föld gyorsab­ban halad, mint napközeiben, amely szerencsére januárra esik. De külön-külön mennyi egy évszak időtartama? Első közelítésben a tavasz 92 nap és 19 óra, majd a leghosszabb évszak, a nyár következik, ennek tartama 93 nap és 15 óra. A téli félévből az ősz 89 nap és 20 órát tart; szeren­csére legrövidebb a tél, amely kereken 89 nap. Ezek kissé kerekített adatok. Jön a minimum Meeus pontos számítások­kal észrevette, hogy a tél leg­alábbis egyelőre, rövidül. (Ér­dekes, hogy a belga csilla­gász is éppen a telet vizsgál­ta és nem a nyarat.) Egészen különös eredményt kapott. Az 1970/71. évi tél 89 nap és 2 percig tartott, a most következő 1971/72. évi tél időtartama azonban 88 nap 23 óra 58 perc lesz. Az ismert belga asztronó­­mus azonban messze a jövő­be is számolt. A Föld pályá­ját a többi bolygó erősen za­varja — ezt perturbációnak nevezzük. Most olyan perió­dusban vagyunk, amikor a zavaró hatások szerencsés módon hatnak a Földre és rövidül a tél. Mig kr. u. 1000-ben átlagosan 89,47 nap volt a tél hossza, 2000-ben már csak 88,99 nap lesz. Ezer év múlva, tehát körülbelül kr. u. 3000-ben csak 88,74 napig fog tartani a számunkra oly kellemetlen évszak. A mini­mum — Meeus szerint — kr. u. 3500 táján következik majd be, körülbelül 83,5 na­pos időtartammal. A tél hossza azon túl kissé növekszik majd, de emiatt ne fájjon a fejünk. Körülbelül 50—100 ezer év múlva valószínűleg mind a négy évszak időtartama egy­forma hosszúságú lesz és a Föld-pálya alakja (a mai el­lipszis helyett) tökéletes kör lesz. Gauser Károly HUMOR SZIGORÚ ORVOS Egy férfi belép az orvosi rendelőbe. Az ideges orvos rákiált: — Menjen be a másik szo­bába és vetkőzzék le. A beteg engedelmeskedik. Átmegy a másik szobába, ahol már egy meztelen férfi láthatóan régóta didereg. Mondja az uj beteg: — Miféle orvos ez? Fáj a torkom, erre beküld ide le­vetkőzni. — Mit akar? — fakad ki a másik. — Én táviratot hoz­tam, és itt ülök már egy órá­ja meztelenül. KI HOZTA? Két gyerek beszélget. — Ki hozta nektek a gye­reket ? — Dr. White. — Érdekes. Nekünk is ő szállít. VIZSGÁLAT A pszichiáter aggodalom­mal : — És mikor érezte először, hogy örül anyósa látogatásá­nak? TÉVEDNI EMBERI DOLOG A tisztviselő bemegy, a vál­lalat könyvelőségére és fel­háborodva tiltakozik, miért vontak le a fizetéséből 100 dollárt. — Azért — mondja a fő­könyvelő —, mert a múlt hó­napban valami tévedés foly­tán 100 dollárral többet ka­pott. Akkor miért nem rek­lamált? — Egyszer még csak elné­zi az ember, de hogy lehet minden hónapban tévedni ? ÉLET ÉS TUDOMÁNY: RÖVIDEBB A TÉLI FÉLÉV

Next

/
Thumbnails
Contents