Magyar Hiradó, 1971. július-december (63. évfolyam, 26-52. szám)
1971-11-18 / 46. szám
Thursday. Nov. 18, 1971 MAGYAR HÍRADÓ UTINAPLÓ: Mult és jelen, a “Riviérán"... A “Riviéra” fedélzetén ülünk. Mi utasok, Amerikából, Távol-keletről vagy éppen Európából. Azaz, a világ minden tájáról. E név most nem a hires francia fürdőhelyet jelenti. Hanem egy alig négymotoros csónak nevét, amely Raguza-Dubrovnik város kikötőjéből, kirándulásra indult az Adrián. A terv szerint mindjárt Lokrum szigetét is kellett volna érintsük, közvetlen közelben. Amely növényzetéről, sétányairól hii*es, a “szerelem szigete” nevét viseli. S ahol még Ferenc József testvére, Miksa császár épített mesébe illő kastélyt annak idején. De mert váratlanul felkelt a szél, az Adria pajkosan háborogni kezdett, tovább megyünk, utunk főiránya felé, Cavtat szigetére. Amely tulajdonképpen szülőanyja Raguzának. Mivel a várost annak idején a Cavtat-szigetről menekült lakósok alapitották. idején. Az azelőtti időkben, Epidaurus görög város nevét viselte Cavtat. Annak legutóbbi időkig fennmaradt római színházával, nevezetességével együtt. S hogy azóta mennyi változáson ment át, hogy mennyi történelmi fordulatot látott, szinte elképzelhetetlen emberi szemnek ... Igen, 1806— 18Í8 között még Napóleon is dirigált itt. De mert szokva voltak az itt lakók azelőtti és azutáni fordulatokhoz, lám e kis sziget minden régiségével, múzeumával, de legmodernebb hoteljeivel és vendéglőivel, egymaga is adriai különlegesség. Irta: IVÁNI ZOLTÁN Az alig párezer lakosú sziget művészi és emberi érdekessége ma Ivan Mestrovic személye. A világhíres festőjé és szobrászé. Keze munkálván! Zoltán ját hirdeti a leggazdagabb hajómágnás mauzóleuma. Ahol évszámok jelzik a hírneves család tagjainak elhaltát. Részben az 1918-as európai spanyol járvány áldozataiként. Igen, a “Racic” családét. Minden szobrával, képével örök és gazdag műkincset jelentve a sziget hírnevében. Megnézzük a régi római színház romjait is. És amikor a hajó kikötőjénél visszaérkezőben megebédelünk, a legyezőalakban kipanirozott csirkecomb fogyasztása közben, még gasztronómiai élvezetben is igazat kell adjunk az évszázados kultúrának és mai nyomainak. Pálmafák közé rejtett hotel-kolosszusaival egyetemben. Két ciprusfa árnyékában keveredünk, vendégek, turisták. És beszéd közben, a múlt szépségein túl, mielőtt felülnénk a hajóra, elnézünk a messze távolba. Abba az irányba, ahová visszamenet visz az utunk. S ahol Kupari szigete hiv most várakozóan, minket, arra haladókat, érdekességével. A beszédtéma lassan az adriai, a dalmát-tengeri kis szigeték és városok egész történelmének szabadságküzdelmeire fordul. Amelyek igen nagy diplomáciai jártassággal, bármily fennhatóság alatt is voltak, hajózási, kereskedelmi ügyességüknek köszönhették fennmaradásukat, fejlődésüket. Volt idő, mikor 180 kereskedelmi hajójuk is volt, hatezer tengerésszel. De hadihajójuk soha. Úgy szemtől szembe, csak az arabok betörését és egypár szláv lázadó lerohanását védték ki. Különben az úgynevezett török-velencei és egyéb nagyhatalmaknak, tengeri tudományukat rendelkezésre bocsátva, értettek a szemben álló erők kijátszásának tudományához ... S most a látogatók, a turisták szavai mintha a jelenre térnének át. — Igaz, hogy a Tito-villa mellett fogunk elhajózni? — kérdezi egy holland utitárs. Aki, különben is nagy elismeréssel szemléli a hajózásban éppen ilyen hires és szakértő itteni sorstársait. — De mennyire igaz! — feleli az egyik velencei olasz. Aki hálás az utazásában, az erre felé látottaknak. Elvégre Velence cölöpjeit is a dalmát fenyőerdőkből pótolták, a dogék occupációja idején. És amikor mindnyájan a hajón elindulunk, nemsokára — minden pajkos hullámzás ellenére is — szinte körülfogjuk a “bemondó” csinos horvát lánykát. Kupari sziget gyönyörű szállodájának megszemlélése közben, a régi hírességekkel, még pedig azzal ismerkedünk, hogy itt valamikor tetőfedő és téglavetési munkában tűntek ki az itt lakók. Majd a szomszédos kis szigetre nézünk. — “És most kedves vendégeink, e pillanatban Tito marsall villája előtt haladunk el. Mellette a diplomatáknak fenntartott hotellel. Itt fogadta legutóbb a Marsall, a bizonyára önök által is jólismert szinészházaspárt: Elizabeth Taylort és Richard Burtont.” A szemünk rátapad a gyönyörű erdővel borított helyre, a kiemelkedő épülettel, alig ötven méterre, igy közvetlen elérhetőségben. És amint tovább haladunk, egész utón Raguzáig, mindenki félig mosolyogva, félig várakozóan, dolgokat elismerően és boncolgatón, a dalmát tengerparti városok régi ügyességét, majd a raguzai “Rektorok palotáján” átömlő jelmondatot idézgeti: “Öblíti privatorum publica curate” ... Szabad fordításban: “Saját érdekedet felejtsd el, a közügyek intézésében”. . . Meglepetten hallgatom turista-társaim1 szavait. Majd “Öreg ember nem vén ember” — talán még sosem volt olyan időszerű Jókai népszerű regényének cime, mint éppen napjainkban. Az öregedésről és az ezzel kapcsolatos problémákról beszélgettünk a XX. század uj tudományának, a gerontológiának egyik legkiválóbb képviselőjével, dr. Haranghy László professzorral. — Az öregség egy életszakasz, más, mint a többi, de nem kevésbé értékes. Téves az a felfogás, hogy valaki végelgyengülésben hal meg. Az idős emberek halálát is, akárcsak a fiatalabbakét, valamilyen betegség okozza. Van egy bizonyos biológiai életkor, amely minden élőlényre meghatározott. Ez az embernél 115—120 év. Lehet, hogy elérkezik majd az idő, amikor az emberek elérik majd ezt a biológiai korhatárt. Ugyanakkor a tudomány mai álláspontja szerint a megfiatalítás biológiailag lehetetlen. — Mi az oka, hogy a nők általában tovább élnek, mint a férfiak? — Sokan tévesen azt vallják, hogy a nők kevesebbet dolgoznak, isznak, cigarettáznak, mint a férfiak, és kevesebb izgalomnak vannak kitéve. Ez nem igy van. Kutatásaink szerint az okot az ivarsejtek termelésében kell keresni. A nőknél a nemi sejtek termelése a klimax után megszűnik, a férfiaké viszont olykor 70—80 éves éves korig is megmarad. — Milyen irányban folynak napjainkban a gerontológiai kutatások? — Három irányban. A biológiai kutatások az élettartamot és az elöregedés okait vizsgálják. A kutatások az 'idős kori betegségekre, gyógykezelésükre irányulnak. Ugyanakkor vizsgálják az öregek helyzetét a társadalomban. — Az utóbbi talán az egyik legfontosabb probléma. Első11. oldal ] magamra kérdezek: — Vajon csakugyan horvát-örökség lenne ez is? Amit látok, hallok most magam körül?... Túl az itteni népek symbiosisán. Amelyből lám, a város, amelybe éjszakai szállásra hazahajózom, a XIV. században, római-szláv és egyéb keveredésből horvát jellegibe nőtte ki magát. rendű feladat az idős emberek foglalkoztatásáról intézményesen gondoskodni, hogy ne érezzék magukat feleslegesnek a társadalomban, és meglegyen a lehetőségük, hogy megfelelő munkát végezzenek. És nem utolsósorban: ne szakadjanak el a fiatalabbaktól. —- Helytelen, ha az idős embert kiszakítják megszokott környezetéből, legyen az családi vagy munkahelyi, ahol nyugdíjban is tovább dolgozhat. Az idős kor egyik legjellemzőbb tünete ugyanis, hogy csökken az alkalmazkodási képesség. Ami az egyéb ártalmakat illeti, veszélyeket rejt az idős emberek számára a tultápláltság, az alkohol és a nikotin túlzott fogyasztása. De hangsúlyozom, a legsúlyosabb veszélyt az rejti magában, ha az idős embert tétlenségre kárhoztatják — fejezte be tájékoztatását Haranghy László professzor. Bállá Ödön CSANÁDI IMRE: SZÜRET Szőllő érik, vessző hajlik, levele tarkul, vig nesz hallik: Gazda, gazda, mossál kádat, szüretelőid várton-várnak; pántos puttony hadd forogjon, porharunkba must csurogjon, réz bográcsban hús Totyogjon, jószagu gőze göndörödjön! Folyószabályozás SZENTGOTTHÁRD — A Magyar-Osztrák vízügyi egyezmény alapján szabályozták a Szentgotthárdot átszelő Lapincs-patakot. Folytatják a Pinka szabályozását is. Ez utóbbinak medermunkálatai 22 millió forintba kerülnek. Ahol Tito nyaral Kupari szigete madártávlatból A szláv-illir-trák beözönlések “ÖREG EMBER NEM VÉN EMBER...” Senki sem hal meg végelgyengülésben
