Magyar Hiradó, 1971. július-december (63. évfolyam, 26-52. szám)

1971-07-08 / 27. szám

Thursday,- July, 8, 1971 MAGYAR HÍRADÓ fi. oldal HOMOKI ERZSÉBET LELKI KLINIKÁJA FLÖRT JELIGE. — A férjemet sohasem fogom megcsalni. Ez olyan biztos, mint kétszer kettő az négy. 21 évi házasság után azonban a férjem már nem olyan mint volt és a házasságunk ella­posodott. Én csak 50 éves vagyok, nem vagyok öregasszony és szeretném kipróbálni, hogy vonzó vagyok-e még a férfiaknak. Elhatároztam, hogy flörtölni fogok, csak egy kis játéknak veszem az egészet. Más feleségek is csinálják ezt. Mit mond erre? VÁLASZ. — Kérdésére először kérdéssel fe­lelek. Miért csak a férjén veszi észre, hogy a há­zasságuk ellaposodott és a férje már nem olyan, mint régen volt? Ez nem csak a férjétől függ. Kettőn áll a vásár. Maga még éppen olyan mint a házasságuk elején volt? Ki akarja próbálni, hogy még vonzó-e? Próbálja ki a férjén. Flör­töljön vele, neki bizonyítsa be, hogy még vonzó. Ez talán nehezebb feladat, mint idegen férfiak­kal flörtölni, de mindenesetre kevesebb veszély­­lyel jár. Mert nem árt tudomásulvenni, hogy a já­tékosnak tartott flört közben könnyen elkaphat­ja a gépszij. Márpedig akkor ráfizet a játékra. A férje kidobja, a játék-partnere pedig eltűnik és maga a nagy játék után arra ébred, hogy két szék között a pad alá esett. * * * MRS. E. K. — Kedves Miss Homoki, kertes házban lakunk és a szomszédok váratlanul, hirte­len elköltöztek. Kölyök Bernáthegyi kutyájukat otthagyták. A kutya két napon át ugatott, voni­­ot. mert nem volt vize és ennivalója. A férjem megsajnálta és áthozta hozzánk. Úgy megszeret­te, hogy meg akarja tartani. Nekem nem kell kutya, követeltem, hogy azonnal vigye a fenébe, de nem fogadott szót. Nem vagyok hajlandó etet­ni egy kutyát amelyik olyan nagy lesz, hogy fon­tokban kell zabáltatni, inkább megmérgezem. A férjem olyan buta, hogy azt mondotta, hogy in­kább lemond a cigarettáról és abból a pénzből ete­ti a kutyát. Mondtam neki, hogy vagy a kutya vagy én és képzelje, hogy nem kergette el a ku­tyát. Mit tanácsol? VÁLASZ. — A tanácsot majd a végére teszem. Előbb valami mást. Hallja-e tisztelt Mrs*. E. K., én nem nagyon csodálkoznék, iha a férje véglegesen a kutyát választaná, mert micsoda feleség az, aki a férjével kapcsolatban ilyen szavakat ir le; kö­veteltem, nem fogadott szót, buta és igy tovább. Ha nekem igy ir róla, képzelem, hogyan beszél vele, hogyan bánik vele. Alighanem kutya dolga van szegénynek maga mellett. No és mit akar at­tól a szerencsétlen kutyától, mármint a bernát­hegyi kutyától. A kertjükben elfér, ami enniva­lót ad neki, abba nem fognak tönkremenni. Most pedig a tanács. Jöjjön meg az esze: legyen jó a kutyához — és a férjéhez is. * * * ÖZVEGY. — Kedves Erzsébet, egyszer nagyon régen olvastam egy verset, az anyáról szólt, aki öregségére magára maradt és a költő úgy irta, hogy olyan, mint a szedett szőlőtőke. így élek én is. 63 éves vagyok, a férjem 3 évvel ezelőtt meg­halt, a lányom férjnél van, a fiam nős, nagyon ritkán jönnek hozzám, nincs idejük. Legfeljebb egy óráig maradnak nálam. 20 évig laktunk egy lakásban. Amikor a férjem meghalt, nem volt kedvem ottmaradni, elköltöztem, uj környéken lakom, itt nincsenek ismerőseim, nincs senkim. Elég egészséges vagyok, anyagi gondom nincs, szerényen megélek, de megöl a nagy magányos­ság, senki sem törődik velem, igy nincs értelme az életnek. VÁLASZ. — Azt írja “senki sem törődik ve­lem.” Törődjön maga másokkal és akkor meglát­ja, hogy nem lesz olyan magányos. Egészséges és még olyan korban van, amikor feladatokat tűzhet ki maga elé. Ha emberek nem mennek magához, hát önmagának kell megtalálni az utat, hogy em­berek közé kerüljön. Keressen valami szociális munkát. Biztos, hogy kórházban, öregek otthoná­ban vagy más hasonló helyen tárt karokkal fo­gadnák a szívességét, az emberek akiknek segí­tene, hálásak lennének, nem lenne magányos, nem érezné magát elhagyatottnak, érezné, hogy va értelme az életnek. Az ilyen munka során uj ismerősöket, uj barátokat is találna az uj kör­nyéken, magányos nőket vagy családokat, akik­hez eljárna és ők is eljárnának magához. Fogjon hozzá minél előbb, mert ha mai érzése elhatalma­sodik a lelkén, még bele is betegszik. •Je * * Üzenetek. — 1. S. F. Akit levelében Ábrányi Relly néven említ, az Ábrányi Aurél újságíró. Bécsből, ahol Ön megismerte, évekkel ezelőtt el­tűnt. Állítólag elrabolták, Magyarországra vitték és ott börtönbe került. A többi Ábrányi, akinek a személye után érdeklődik, a következő. Ábrányi Emil költő és műfordító, ő fordította magyarra Rostand müveit. Ifj. Ábrányi Emil zeneszerző és karmester, egy ideig a budapesti Opera igazgatója volt. Id. Ábrányi Kornél zeneszerző, zeneakadé­miai tanár. Ifj. Ábrányi Kornél iró. 2. — Vietnam jelige. Indokina néven öt országot foglatak ösz­­sze: Tonkin, Annám, Laosz, Cambodia és Kokin­­kina, ez utóbbi a mai Vietnam. Az első négy fran­cia védnökség, Kokinkina pedig francia gyarmat volt. TÖRTÉNELMI MITOLÓGIA AZ "ISTENI” GÖRÖG NŐRŐL Egy ókori szólásmondás szerint “Knidoszban el­sősorban gyógyitani, építeni és kereskedni tud­nak.” De ezzel Nikodémusz király aligha érthe­tett egyet, ö ugyanis a knidosziak tetszése sze­rinti összeget kínált a város egyik szobráért, mégsem tudta megkapni azt. Igaz, ez a mü Praxitelész világhírű “Aphrodi­­té”-je volt, mely Knidosz, a Kosz és Rhodosz szi­gete között fekvő sziklás lakóinak nemcsak mű­alkotást, hanem az idegenforgalmi fellendülést is jelentette. A dicséret nem könnyen osztogató idősebb Pli­­nius leírása szerint “A knidoszi Aphrodité, a kor csodája, a világ legszebb szobra, melyhez száz és száz esztendők óta tolongva zarándokolnak a szép­ség rajongói, közemberek, nemesek, urak, kirá­lyok.” EGY ÉS MÁS APHRODITÉRŐL Aphrodité az antik mítoszok szépségkirálynő­je. Szépségének és varázstalatainak senki sem tu­dott elenállni, sem isten, sem ember, igy hatalma szinte végtelen lett. És mint az erősekhez és ha­talmasokhoz mindig, az antik mitológiában is kü­lönböző istenek és félistenek szegődtek szolgála­tába, közülük az egyik saját fia, Erosz, a szere­lem ifjú istene, akinek nyila elől nem volt me­nekülés. Mint a legtöbb szépségkirálynő, Aphrodité szár­mazása is homályos. Homérosz úgy tudja, hogy a főisten Zeusz és az esőistennő Dioné leánya. Ezzel szemben Hésziodosz azt állítja, a habokból született és Küprosz (a mai Ciprus) szigetén lé­pett partra, vagyis — tulajdonképp — Uranosz, az égbolt istenének lánya. Ma a tudósok azt állítják, hogy Aphrodité tu­lajdonképp az asszír — babiloni Isztar, majd az ezt követő szír — föníciai Asztarté alakjából ala­kult ki. Küproszon és Küthéra szigetén keresz­tül kerülhetett már a legrégibb időkben a görög mondavilágba. A görögögnél a legjobban tisztelt istenek egyike volt. Sokfelé neki szentelték a mir­tuszt, a hársat, a rózsát, az almát, a mákot, a nős­tény galambokat, a delfineket, a fecskéket, és mindenfelé hatalmas templomokat állítottak tisz­teletére, például Paphoszban, Korinthoszban, Kosz, szigetén, és Knidoszban. Különösen Knidoszban Aphrodité nemcsak az istenek világának szépségkirálynője, hanem a fél­sziget földi uralkodója is volt. “Földi helytartói”, a papok, mindent az ő nevében cselekedtek. S mert hasznukat Aphrodité hozta, kultuszát “tö­kéletesre” kívánták emelni, ezért az athéni Pra­­xitelésznek, a kor már fiatalon egyik leghíresebb szobrászának adtak megbízatást egy Aphrodité­­szobor készítésére. , SZOBRÁSZ — HETEDIZIGLEN I Praxitelészről alig tud valamit a művészettör­ténet. Egyes források szerint i. e. 370—330 között élt, de ez aligha életkorát, inkább alkotó periódu­sának tartalmát jelzi. Tudjuk, hogy müveit mindig is alaposan megfi­zették — és bár gondjai nem voltak, de vagyona sem volt, aminek alighanem a hetérák iránti túl­zott érdeklődés a magyarázata. A hetérák közül egyet, bizonyos Phrynét külö­nösen megszeretett, olyannyira, hogy ő választot­ta Aphrodité-szobra modelljéül is. Phryne legendás szépség volt, egy szépségideál megtestesülése, a görög szépségé. Egy i. e. 4. századi költő igy énekelt: “Ki Phry­­nével találkozik, a Szépséggel találkozott.” Okunk van feltételezni, hogy Phryne valóban rendkívüli szépség lehetett. Mindaz, ami koráb­ban és későbben vele történt, ugyancsak erre en­ged következtetni. | EGY FÉLREÉRTETT FOGALOM: HETÉRA Phryne hetéra volt. A szó mai csengése, félreértett fogalomra vall. Sokan a magukat árusító nőkkel azonosítják őket, holott igazi szerepük inkább az “élettárs”, a “ki­sérő” fogalmának felel meg. A magyarázat a görög társadalmi struktúrában keresendő. Az antik görög világ a feleségnek sem­milyen jogot sem biztosított. Férjét nem kisérhet­te el, a házat ritkán, akkor is csak rabszolgái tár­saságában hagyhatta el, legfőbb feladata a ház, rendben tartása, a gyermekek gondozása és a fő­zés volt. Tudjuk, hogy Phryne a müveit, nagyra becsült és igen nagyravágyó hetérák közé tartozott. PÁLYA SOK ISMERETLENNEL ( Phryne a halhatatlanságra vágyott. Tudjuk, hogy igazi neve Mneszarete volt, hogy Thespiában született, ott töltötte gyermekkorát mint rabszolga, mivel édesapja rabszolgaként egy nagyobb földterületet müveit, és már kiskorában a földekre parancsolta. A krónikák itt foghíjassá válnak. Mneszarete (Folytatás a 15-ik oldalon) AZOK A KEDVES j GENGSZTEREK... í (Folytatás a 8-ik oldalról) A fiukat is, a nagypapát is. Azt a drága, szigorú, de igazságos embert. Hát ezért sírtam. — És most? 1 — Moziba megyek. Fél óra múlva kezdődik. Olasz film. Azt mondják, van benne néhány geng­szter, meg egy detektív, de az is olyan, mint a gengszterek. A rendőrség ellen dolgozik. — Miért? tó* — Pénzért. És gyönyörű kék szeme van. Csak ránéz az emberre, és már üt is. Be sem mutat­kozik, csak üt. — És a végén ? *>'" 1 — Még nem tudom. De amilyen gonosz ez a világ, a végén még le is lőhetik. Azt a szép, kék szemű embert! Érzem előre, sírni fogok. Vilcsek Anna

Next

/
Thumbnails
Contents