Magyar Hiradó, 1971. július-december (63. évfolyam, 26-52. szám)

1971-10-07 / 40. szám

19 *»Hdal

MAGYAR HÍRADÓ

Thursday, .October 7, 197t

, Tizenhárom esztendeje ültettük az első fát, egy év múlva felnőttek a ház falai, a kert, mint csecsemő csak nagyon lassan, a természet törvénye szerint fejlődött, kapta profilját. Bizonyosan volt már Tihany életében hősibb korszak is, mint ez az utolsó tizenkét év, mégis bennem úgy él, mint hatalmas, tavasztól őszig forgó színpad. Színeivel, hangulatával éppúgy, mint a változó embertájjal, az egyre mélyebb gyökerekkel, jó és rossz napokkal, félelmes széllel, Balaton tükrével, egymásba torlódó “jegyes mackók” fehér tajték-futásával. Előttünk a csodálatos jegenyesor. Harcoltunk érte, nagyjában mindannyian, akik ideszoktunk, Írással, kiáltásokkal. Elcsendesedtek a bulldózerek. A táj, ősz küszöbén szinte egy napról a másikra változik. Eltűntek a forróságban félmeztelen vezetők körül táborozok, a mozgó, félelmes szekérvár. Amikor a nyaralóvendég hazakészül, kezdődik itt, az Északi Parton a bensőségesebb .titkosabb évad, a kettősértelmü második nyár.

Úgy kezdődik, hogy reggel már idehozza a szél a mester szerszámának szavát; Boros Miklós a szomszéd, ismerem vésőinek pengését, amikor a kalápács belehasitja élüket a féher, vörös vagy fekete márványba. Miként ő is hallja, amikor elindul Írógépem pergése. Melyikünk a szorgalmasabb? A rádió a világ dolgait s országos problémák hirét hozza csak el; itt nincsen senkinek körülöttünk telefonja, mégis ideérnek valamilyen ősi, hirnök-futtató szisztémával, postával, Füredre látogatók üzenetével a helyi hírek, meghívások, alkalmi események, néha varázslatok.

Amikor a másfél ezer éve ezen a tájon született Nagy Theodorik gót király sorsát kutattam, régies lobogásában állt előttem ez a tihanyi kisvilág. Leginkább a Földvár foglalkoztatott: a sima-oldalú hegy, amelyet egykor talán még sóval is behintettek, (hogy ne nőjjön rajta semmiféle növényzet; a védők innen figyelhessék a római útról fellopákodó ellenséget. Mert akkor még nem létezett a Füredről Tihanyba Vezető mai müut őse; a hegy meredeken szakadt le a tóba. Innen nem lehetett megközelíteni Tihany csúcsát, csak kívülről, mondjuk Aszófő felől, így néztem a kisvilágot, kérdeztem az őslakókat, jártam pincék közt, sóvárogva kutattam a “hajdani” után. Sajkódon római villa nyomaira bukkantak, amikor az emlékek fölött házat építtetett magának Csányi bácsi, a muze-MAGYAR VIDÉK:

TIHANYI SZEPTEMBER

umigazgató. Nálunk, a Dióstetőn múlt esztendőig nemigen vetett ki magából a föld régiséget, de akkor csontvázra bukkantak,szinte kőhaj itásnyira fölötttünk; ott voltunk a régészeti kihantolásnál. Kis vaskés is előkerült, de az övcsat gyanúsan újnak látszott. Néhány hét múlva uj lelet hirét hozták, nem messze találták, az elsőtől. Itt már kétségtelenné vált, hogy avar temetkezőhely nyomai kerültek elő. Ami magát a Földvárat illeti — múlt évben kezdődött a tihanyi múzeum nagy jelentőségű összefogó munkája: földmérő fiatalok, nyári gyakorlatképpen, feltérképezték ezt a különös, félig a természet, félig emberkéz formálta őskori erődítményt. Most érnek majd- a részletes feltáráshoz, történelmi elemzéshez az archeológusok.

Olyan hatalmas táj a Tihanyi Félsziget, hogy még akkor is, amikor a kánikula heve tízezreket csal partjára s zsúfolásig telíti az Apátság környékét — a vándor magányosan járhat a dombok, lankások, szőlők, egykori levendulások világában, csak a hegy fölött köröző ragadozómadarak vijongása veri fel a csendet, s alkonyaikor őzek szaladnak át a réteken. A őszbe forduló heteknek legszebb színei tükröznek ilyenkor a Plinius-árok környékén.

Galerius római császár egykoron — nyilván nem imperátori játékból, de hadászati megfontolások miatt szigetet akart teremteni Tihanyból. Megkezdte a nyak átvágását, ott, ahol a legkeskenyebb. Úgy tudjuk (mennyi ilyen legendába kapaszkodunk), hogy légifelvételek világosan mutatják az egykori római csatorna kezdeteinek nyomát. Miért tették le a szerszámokat, nem tudjuk. A másik legenda, hogy Plinius, az ifjabb, a nagy utazó is járt ezen a tájon s merörökitette Írásaiban, hogy az előttevaló régi időből népek, amelyek itt éltek, nagyon mély árkot ástak s igy védelmezték magukat és jószágaikat. Lám, ez lenne az árok? Az Árpád-kori kis templom romjaitól a lankák felé fordítva máris észreveszi a bavatott szem a sűrűn benőtt, néha bugákkal díszes árokvonulatot, melynek keskeny a szája, de sokkal nagyobb a mélysége — némely helyen lehet hat-hét méter is. Az árok két kőfalát emberkéz simította ilyen pontosra. Kik lehettek itt az elődök,

akik kedvéért, úgy hiszem, kitalálták a Plinius-legendát. Mert még nem találtam magam sem nyomára, nem hiszem, hogy lenne olyan classica filológus, aki valóban olvasta, a nagy latin világjáró tihanyi szövegét. Elgondolkoztató viszont, hogy Plinius után körülbelül ezer esztendővel épül be örökre ez a tájék — magyar nyelvünkbe. Ennek emlékét (lagalábbis másolatban) meg is tapogathatjuk a tihanyi múzeumban. Ez az 1055-ben kelt Alapítólevél, melyben feltűnnek első magyar szavaink, leírva, a deák szöveg árjában, apró szigetekként. A falvakban, révnek, malomnak, Fehérvárnak nem volt a közszájon másféle neve, mint amit errefelé használtak a népek, s amikor Írásba foglalták az apát és apátság kiváltságait, a nyilván papi nótárius, aki lejegyezte, igyekezett minél pontosabban elhatárolni a közhasznú, közismert helységneveket, lokális fogalmakat. Amikor látom a múzeumban járva a Tihanyi Alapítólevél másolata előtt csoportosulókat, mindig valami rejtett büszkeség tör fel bennem. Már beszéltünk, ragoztunk, mondatokat formáltunk, le is jegyeztünk belőle egyetmást — immáron kilencszáz éve.

Ilyenkor, egy lépéssel szinte a szüret előtt egyenlőtlen küzdelem kezdődik — a seregélyekkel. Nekünk talán 35 tő szőlőnk van, ételnek, s nem bornak, azt is féltjük. Hát még azok, akik hajnalban már szőlőőröket állítottak ki, puskával kereplővel, parittyával. Mert a seregélyek százezrével is lehetnek, a mezőőrré vedlett öreg falusi csak egymaga. Mig irom e sorokat, kinézek. Lekopogom a régi faasztalt, amelyen nyugszik a gépem (ez az asztal is szőlőben állt vagy száz esztendeig, mig a környékről szobámba került), még az idén nem volt, legalábbis nem láttam seregély-támadást. A valódi invázió, persze, akkor kezdődik, amikor mézédessé válnak a fürtök, kifürkészik e torkos vándormadarak az érés, cukortartalom legkedvezőbb óráját. Mindenki panaszkodik, már csak babonából is, szüret előtt. De szeptember derekán már mintha mozgósítanák a régi szerzámokat, sorba rakják a demiszonokat. A fürdőruhások eltűnnek a tájról, Bacchus töprengő famulusait látni utón, autóbuszon, vonaton, kezükben ötliteres fonott fiaskókkal.

Házunkhoz kisebb, titkosabb otthon is tartozik — a parti nádba bevágott, megtört vonalú palló, mely a stéghez vezet. A stég az a szó, melynek nem tudom magyar szavát s nem is lehet lefordítani egyetlen nyelvre sem. Deszka, melyre le lehetne heveredni, kontemplálni, ha nem lesnének emberre a szúnyogok. Eljön-e valaha az emberiség oly fejlett korszaka, hogy a Balaton-partnak ez az átka már csak az öregek emlékezetét fekszi meg? A nádba most már hosszabb, szinte alagutszerü folyosót kell vágni, hogy csónakunk kijusson a tóra, kedves, majdnem mindig magányos Diósi-öblünkre, melyet a hullámveréstől némileg kiméi a sok növényzet, nád és káka. Ám az idén mintha rettenetes erővel tört volna utat magának földön, vizen, nádasban az elburjánzó növényzet, felágaskodnak a vízben, körülfogják az úszó lábszárát. Olyan, mint amilyen lehet a Sargasso-tengeren, mondtam, így rajtamaradt a név az úszó indákon: sargassónak mondjuk e szívós, nem éppen szere tetre méltó tavi hajtásokat. De ha kijövünk kisöblűnk torkához, innen a tóról nézve gyönyörű a dombok vonulata, a Földvár alakja itt rajzolódik ki a legtisztábban. x

Van-e még egy olyan tája az országnak, ahol ennyire élő lenne a hagyomány, gyökere lenne a legendáknak, ennyire körülölelné az irodalom?

ősz küszöbe. Elhallgatott a veszprémi diákok jó zenekara, mely nyár derekán színessé tette délutánonként az Apátság környékének életét a rövidesen befejeződnek az orgonakoncertek is. Csak a muezum marad nyitva, a régi ze- • neszerszámok kiállításával, s a Rege, melynek hangulata mindig elvarázsol a tengerparti panorámát nyújtó teraszával. Rövidesen elköltöznek azok a gólyák is, amelyeket esztendők óta figyelünk a kecskeköröm csárda asztalától. Vájjon visszajönnek-e, visszajövünk-e még? Valójában Tihanyban nincs soha kapuzárás ; szeptember küszöbén a lassan formálódó csendben azt kell kérdeznem — van-e itt szebb, évszak, mint az ősz?

Passuth László

KIVÁLÓ MAGYAR ELŐADÓK

Keldeurópa! profiam a washingtoni American Universityn

WASHINGTON — Fokozódó érdeklődés nyilvánul meg a Washington, D. C.-i American University és az annak keretében működő American Hungarian Cultural Center keleteurópai tárgyú programsorozata iránt. Az egyetem Nemzetközi Tanulmányi Intézete, Nyelvtudományi Intézete és az Amerikai Magyar Kulturális Központ, közös védnökséggel, különleges előadás-sorozatot nyit meg az 1971-72. szezonra. Az első rész, számos magyar vonatkozással, a következőket nyújtja:

Október 7-én Dorati Antal,

a National Symphony Orchestra és a stockholmi Royal Philharmonic Orchestra világhírű karnagya Bartók Béla müveinek kelet-nyugati hatásáról beszél.

Október 21-én Prof. C. A. Macartney (Oxford), Magyarország történetéről szóló számos nagy mü Írója, a keleteurópai történelmi kutatás problémáiról ad elő.

Nov. 11-én Prof. Eleanor Lansing Dulles, kelet-nyugat német politikai és gazdasági specialista (a néhai külügyminiszter húga) a kelet-nyugati egyezkedések kulcspontjairól beszél.

November 18-án egy szakértő csoport vitatja meg a Szovjet-Keleteurópa térségében mutatkozó újabb jelenségeket. Tárgyalásvezető E. Allan Lightner ny. amerikai nagykövet és volt berlini miniszter; programigazgató Dr. Hám Tibor, a Kulturális Központ elnöke. Résztvevők: Prof. Kurt L. London, a Kínai-Szovjet Intézet v. igazgatója (George Washington University) ; Andor C. Klay, a State Dept. nemzetközijogi osztályának diplomáciai tanácsosa; Robert I. Owen ny. zágrábi főkonzul; Edward Alexander, az Információs Hivatal (USIA) keleteruópai h. osztályvezetője; Tad Szüle, a New York Times keleteurópai vezető specialistája.

Dec. 2-án Prof. Lotz János ad elő észak-keleteurópa zárt körzeteinek pszichológiai nyelvészeti problémairól.

Dec. 16-án Nagy Ferenc v. magyar miniszterelnök beszél a Dunavölgy problémairól.

Terjessze lapunkat