Magyar Hiradó, 1971. július-december (63. évfolyam, 26-52. szám)

1971-10-07 / 40. szám

Thursday, October 7, 1971 WtAGV AR ntR4l»0 S. oldal HOMOKI ERZSÉBET r i*. jk iLELKI KLINIKÁJA NÉVTELEN NŐ. — A férjem nagyon jószivü ember, mindenkin szeret segíteni, bár sokszor megtörtént, hogy rosszal fizettek neki a jóságá­ért, például egyszer garanciát vállalt a bankban egy barátjáért, az illető visszament Magyaror­szágra és a férjemnek kellett megfizetni a tarto­zást. A gyárban ahol dolgozik, egy asszonyt ott­hagyta a férje, az én férjem nagyon sajnálja az asszonyt és vigasztalja, sokszor elmegy hozzá, moziba is viszi és hetek óta szabadnapon, szom­baton vagy vasárnap majdnem egész nap vele van. Nekem ez már nem tetszik, de amikor szólok neki, azt mondja, hogy nincs ebben semmi, csak vigasztalni akarja szegényt, legyek én is olyan jószivü, mint ő. VÁLASZ. — Levele olvasása közben majdnem könnyeztem a férje jószívűségén, hogy olyan oda­­adóan vigasztalja ezt az egyedül maradt nőt. A maga helyében azonban ultimátumot adnék át neki: azonnal szüntesse be a négyszemközti vi­gasztalást, ha vigasztalni akarja, hívja meg ma­gukhoz és csak a maga jelenlétében vigasztalja a •nőt. # * * J.—A. — Kedves Miss Homoki, az ön Ítéletét szeretném olvasni az én szerelmemről. Két éve élek csodálatosan nagy szerelemben egy nős em­berrel, két gyermeke van. Ő is rajong értem, ha akarnám, elválna a feleségétől és elvenne engem, de én nem akarom, hogy miattam elváljon miu­tán tudom, hogy nagyon-nagyon szereti a gyer­mekeit és akkor elszakadna a gyermekeitől és el­venném a gyermekektől az apjukat. Én úgy sze­retem őt ,hogy inkább feláldozom magamat ezért a szerelemért, nem törődök vele, hogy mások mit mondanak rólam és nem veszem el a családjától, hanem megelégszek azzal, hogy minden szabad idejében velem van, pedig az lenne a legnagyobb boldogság hogyha egy pillanatra sem válna el tőlem és mindig csak vele lehetnék. Tudom, hogy sohasem fog elhagyni engem, én sem hagyom el őt és a mi szerelmünk egy tiszta ideális szere­lem. Érzem, hogy az én részemről ez egy önfelál­dozó idealista szerelem és nem érzem magamat hibásnak illetve bűnösnek azért, mert egy csalá­dos emberrel vagyok szerelemben. Azt hiszem, hogy igazat ad nekem és megnyugtató lesz az Ítélete. VÁLASZ. — Nem ítélek, nem vagyok senkinek a bírája. Csak a véleményemet irom meg, ami nem megnyugtató. Maga az egész történetet fel­lengzősen, hamis idealizmussal látja, amelyet a valóság egy nem is távoli időpontban teljesen összezúz. Idealizálja a férfit, az érzéseit, a jövőt és elsősorban önmagát. A tiszta szerelemben élő, önfeláldozó szerelmes szerepében tetszeleg. Be­hunyja a szemét a tények elől, hogy itt 5 ember életéről van szó: a maga, a férfi, a feleség és a két gyermek életéről. A gyermekek mindenkép­pen szenvednek, mert szüleik házasélete nem le­het jó, ha az apa minden szabad percét magával tölti. Tehát mindenképpen máris elvette az ap­jukat. Ez a háromszög örökké nem állhat fenn. Vagy maga unja meg az “idealizmust” vagy a férfi fog visszatalálni a családjához. Nem bocsát­kozom bele, hogy megérdemli-e vagy nem, de egé­szen biztos, hogy maga lesz az, aki egy napon boldogtalanul egyedül marad. Csak azt tanácsol­hatom, hogy vegyen erőt magán, főként szálljon le a fellegekből és szakitson. Más nő is volt már szerelmes, aztán erkölcsi vagy egyéb kényszer elszakította a partnerétől, lehiggadt- és más fér­fi mellett reálisabb és mindenesetre erkölcsösebb formában találta meg a nyugalmasabb boldogsá­got. ítéletet vár? Magának kell Ítélkeznie, mi a fontosabb: hamis idealizmus vagy öt ember ren­dezett élete. * * * AJÁNDÉK. — Kedves Miss Homoki, érdeklő­déssel olvastam a Lelki Klinika válaszát a “Fe­renc” jeligés levélre, amelynek Írója egy fiatal­ember, nemrégen jött Amerikába és az ajándé­kozás itteni szokásairól érdeklődött. Én régen vagyok itt és nekem is van egy problémám. Aján­dékot szoktam venni a partnernőmnek, de soha­sem tetszik neki amit veszek, ő úgy tesz, mintha örülne, én azonban érzem, hogy csak mutatja az örömöt, mert nem akar megsérteni. Több bará­tom meséli, hogy velük is ez a helyzet. Sokan örülnének, ha tánacsot adna, hogy hogyan lehet ezt elkerülni. VÁLASZ. - Maga is az olyan férfiak népes táborába tartozik, akik szívesen ajándékoznak a partnernőjüknek, csak nem értenek az ajándéko­zás művészetéhez. Nincs hozzá érzékük. Nem is sejtik, mit kellene venni aminek örülne a partner­nőjük. ízlésük sincs és ha vesznek valamit, töké­letes biztonsággal a legizléstelenebb sálszörnye­teget, kézitáskát — torz-szülöttet választják. Az ilyen férfi legyen ravasz. Vigye el sétálni a nőt a városba. Meglátja, hogy félóra alatt legalább egy tucatnyi kirakat előtt áll meg és száz holmira mondja: “nini milyen szép.” És micsoda öröm ha legközelebb a férfi ezekből hoz neki valamit. Pót­tanácsként azonban hozzáfűzöm: a sétát min­denesetre nem árt úgy irányítani, hogy a drága ékszerboltok kirakait óvatosságból messzire el­kerülje. ÉLET ÉS TUDOMÁNY: A BIOLÓGIA CSODÁI AZ ÖRÖKLŐDÉS A biológia az élő, szerves természetet vagyis az állati és növényi szervezetek életműködésének jelenségeit és törvényszerűségeit tanulmányozó tudomány. A 19. század ipari és technikai forra­dalma, mint a forgószél sepert végig a tudomány valamennyi ágán, igy a biológián is. Gyors fejlő­dése akkor kezdődött, amikor a különféle szaktu­dományok művelői összefogtak, hogy közösen old­ják meg a felmerülő kérdéseket. Munkaközössé­gek alakultak, amelyekben nemcsak biológusok, hanem vegyészek, fizikusok, matematikusok, sta­tisztikusok stb. vettek részt. Közben uj és rend­kívül hatásos eszközök születtek az élő anyag ta­nulmányozására. Ilyen az elektronmikroszkóp, amely miután mintegy milliószoros nagyításra ké­pes, eddig láthatatlan és ismeretlen világba, igy a sejtek titkaiba enged betekintést. Az öröklődés az a jelenség, hogy az utódok kül­ső és belső felépítésükben elődeikre hasonlítanak. Ez az öröklődés szabályozza az egész élet folya­mán a sejtek működését, a külső behatásokra va­ló válaszaikat. De az öröklődő tulajdonságok le­hetnek károsak is, amelyek fejlődési rendellenes­ségeket eredményeznek. Az öröklődés megismeréséhez vezető utat Men­del morva szerzetes a múlt század hetvenes évei­ben tárta fel, amikor növényeknél keresztezési kí­sérleteket hajtott végre. Ez időben az ivarsejtek képződésekor végbemenő folyamatokról a tudó­soknak még sejtelmük sem volt. A kutatók az öröklődés anyagi hordozóját a sej­tek magjában levő sötét pálcikákban találták meg, és azokat kromoszómáknak nevezték el. Ezek a testecskék sejtosztódás előtt párosával alakulnak ki a sejtmagban, majd mindegyik hosszában ket­téhasad. Később az egyes fél kromoszómák elvál­nak egymástól, egyik csoportjuk a sejt egyik pó­lusa, a másik az ellenkező pólus felé vándorol. Amikor aztán a sejt kettéválik, mindkét uj sejt­be annyi kromoszóma kerül, mint amennyi az anyasejtben volt. Minden faj számban és alakban jellemző kro­­moszómagarniturával rendelkezik. Az ember min­den sejtje 46 (23 pár) kromoszómát tartalmaz. Ebből mindössze kettő az u.n. ivari kromoszóma, mely nő esetében a XX. férfi esetében a XY jel­zést kapta. Megtermékenyítéskor, amikor a csirasejt és a petesejt egy sejtté olvad össze, az uj sejt már tar­talmazza a teljes, átöröklődési anyagot. Az igy kialakult, uj sejt egyik fele anyai, a másik fele apai eredetű. Ez a tény az öröklődés folyamatá­nak legfontosabb jelensége. Egyre több olyan betegséget ismerünk, amely­nek alapja a kromoszómák különböző abnormi­­tása. A mongol idiotizmus, amelyet Down-kornak nevezünk, elég gyakori, súlyos rendellenesség. Ennek a genetikai defektusnak oka legtöbbször az ivarsejt helytelen osztódásának következmé­nye. PILLANTÁS A KROMOSZÓMÁKBA Az öröklődés egységeit géneknek nevezték el. Ezek hosszában helyezkednek el a kromoszómák­ban, és mindegyikük egy-egy tulajdonságért fe­lelős. Mindenki körülbelül egyforma mennyiségű gént kap mindkét szülőjétől. A gén valamennyi létezési forma jellemző je­gyeit örökíti, a kémiai információkat tárolja és adja tovább. Tehát a gén az öröklés, valamint a beprogramozott biológiai célfunkciók letétemé­nyese. A gén anyaga valamennyi élőlénynél a DNS, vagyis a dezoxirubonukleinsav. A szervezetek változatossága az állat- ,s növényvilágban feltétle­nül a gének nagy változatosságát feltételezi. A DNS-nek végtelen sok variációja létezik. Az em­beri sejtmag kb. 50 ezer különböző DNS-mole­­kulát tartalmaz. Ezek előnyös anyagcsere-lehető­ségek között a bennük levő törvényszerűségek szerint, lehetővé teszik az élettani, sőt a szaporo­dási folyamatban is működőképes sejtelemnek keletkezését. Hogy a DNS-nek szerepe van az örökletes tulajdonságok átadásában, azok a kí­sérletek igazolják, amelyek szerint a baktériu­mokból kivont DNS segítségével, bizonyos tu­lajdonságok átvihetők másfajta baktériumokba. Minden idők legparányibb tervrajzának meg­fejtése folyamatban van. Merész álmodozók már­is arra gondolnak, hogy lehetőség nyílik az örök­lésbe való beavatkozásra. Mások továbbmennek, és lehetségesnek tartják, hogy a rák és a fehér­vérűség okát rendellenes kromoszóma-felépítésű sejtek képződésében találják meg. Talán a gének kijavítása lehet majd a rák fontos gyógyítási módja is. Dr. Marek Antal Mosolyogjunk i MILÁNÓ I A neves popfestő kiállítást rendez eredeti képei­ből és magyarázni kezdi őket az egyik látogató­nak: — Ez itt az önarcképem — mondja az egyik kép előtt, amelyiken egy autókormány látható és rajta egy vasaló. — Ó — mondja a látogató kissé elhülve. — Ez pedig — folytatja a festő, rámutatva egy másik képre, amelyen egy szélmalom látható* piros paradicsomokkal körülvéve — a feleségem arcképe. A látogató kissé megijedten közbevág: — Remélem, mester, gyerekeik nincsenek . . .

Next

/
Thumbnails
Contents