Magyar Hiradó, 1971. július-december (63. évfolyam, 26-52. szám)
1971-09-23 / 38. szám
r 14. OLDAL MAGYAR HIRAM Thursday, Sept. 23, 1971 HIRES BŰNÜGYEK ÖT ESZTENDŐ ÓTA VÁLTOZATLANUL REJTÉLY: KI GYILKOLTA MEG PERCY SZENÁTOR LÁNYÁT? (Folytatás) Semmiféle adat nincs arravonatkozóan, hogy Valerie felébredt-e amikor a gyilkos belépett hálószobájába, felismerte-e hajnali látogatóját és történt-e valamiféle beszélgetés kettejük között. Minderre csak a gyilkos tudna felelni. A gyilkos több Ízben beleszurt a lányba, valószínűleg egy kétélű késsel — a sérülések ezt mutatták. Valerie testét 10 késszurás érte: a szúrások a lány hátát, hasát, mellét és szivét érték. Valerie fején 4 zuzódás volt, a zuzódásokat valami nehéz, tompa tárgy okozta. Sem a kétélű kést, sem pedig a tompa tárgyat nem találták meg. Valerie térde védekezőén volt felhuzódva teste előtt, mindkét karjával elfedte arcát, kétségtelen, hogy a lány védekezett és szembe próbált szállni támadójával. Valerie halkan felnyögött. A nyögés nem volt‘4hangos, ahhoz azonban elegendő volt, hogy felébressze mostohaanyját. Mrs. Percy felkelt az ágyból és először Sharon hálószobájába nézett be, mert az volt közelebb. Sharon aludt. Ekkor Mrs. Percy észrevette, hogy Valerie hálószobájának bezárt ajtaja alól halvány fénycsik szűrődik ki. Mrs. Percy lenyomta a kilincset és belépett a szobába. A szobában egy férfi hajolt Valeria ágya fölé. A férfi 20 és 80 év közöttinek tűnt, körülbelül 5 láb 8 incs magasságú volt, testsúlya 160 font körül lehetett, bozontos haja volt, világosszinü inget és tötétszinü nadrágot viselt, övvel. Mrs. Percy nem látta a férfi arcát, csupán a férfi fejét látta hátulról. Valerie mostohaanyja egy pillanatig döbbenten állt a szobában, azután felsikoltott. Az ágy fölé hajló férfi megfordult és zseblámpájának fényét Mrs. Percy arcába villantota. Mrs. Percy elvakult a fénytől és kirohant a szobából és nyomban felébresztette férjét, akinek elmondotta, hogy egy férfi van Valerie hálószobájában és alighanem megsebesítette a lányt. Miközben Mrs. Percy saját hálószobájukba futott, megnyomta az épület tetején elhelyezett sziréna belső gombját az előszobában. A sziréna pontosan reggel 5 óra után 5 perccel szólalt meg és Kenilworth lakosainak nagyrészét felébresztette. Valerie gyilkosa elmenekült, valószínűleg ugyanazon az utón, ahogyan bejutott a házba, a legfantasztikusabb azonban az, hogy senki sem látta távozni a házból és senki sem látta az utcákon sem. Charles Percy felébresztette telefonon Robert M. Daleyt, Kenilworth rendőrparancsnokát, majd feleségével együtt belépett Valerie hálószobájába. Valerie mozdulatlanul feküdt a véráztatta ágyon és időnkint halkan felnyögött . . . -nyögései azonban egyre halkabbak és egyre ritkábbak lettek. Percy telefonált a szomszédban lakó orvosnak Dr. Robert Hoffnak. Dr. Hoff 5 óra után 18 perccel állapította meg Valerie halálát. Valerie egyetlen pillanatra sem nyerte vissza eszméletét, egyetlen szót sem ejtett ki a száján. Richard Speck alig néhány hónappal a történtek előtt gyilkolt meg Chicagóban 8 ápolónőt és Percy, attól tartva, hogy Valerie gyilkosa Speckhez hasonlóan, tömeggyilkosságot tervez, családja minden egyes tagját saját hálószobájában tartotta egyideig. A házat a rendőrség végigkutatta, mivel a gyilkost senki sem látta távozni. A gyilkos azonban nem volt a házban, szinte csodával határos módon sikerült észrevétlenül elhagynia a házat. A házból semmi sem hiányzott, sőt, Valerie öltözőszekrényén hevert retikülje, amelyben 60 dollár volt 10 dolláros bankjegyekben. Az a körülmény, hogy a gyilkos nem fordult Mrs. Percy ellen, arra enged következtetni, hogy előre megfontolt szándékkal kizárólagosan csak Valeriet akarta megölni. A gyilkos, zseblámpája fényével, valószínűleg azért vakította el Mrs. Percyt, mert attól tartott, hogy Valerie mostohaanyja felismerné őt. Minden jel arra mutat, hogy a gyilkos jól ismerte a ház szobáinak a beosztását és a Percy család tagjai ismerték őt. A szexuális motívumot el kellett vetnie, a rendőrségnek, mert a gyilkos nem követett el erőszakot Valerien és semmi jele nem volt annak, hogy ilyesmivel egyáltalában megpróbálkozott volna. Egyesek arra gondoltak, hogy a gyilkos talán meg akarta akadályozni Charles Percy politikai karrierjét, talán úgy vélte, hogy a gyilkosság képtelenné teszi majd Percyt arra, hogy választási kampányát folytassa. Tény az, hogy Percy és demokrata ellenfele, a hivatalban levő Douglas szenátor, kölcsönös megegyezéssel, néhány hétre, felfüggesztette politikai kampányát. Amenynyiben a gyilkos valóban Percy politikai érvényesülését akarta megakadályozni, kísérlete kudarcot vallott. Charles Percy hozzávetőlegesen 400,000 szavazat-többséggel győzött a demokrata Douglas ellen és azóta is Illinois állam republikánus szenátora. Az egyik legérdekesebb kérdés az, hogy amikor a gyilkos belépett a házba, miért nem ugatott a Percy család házőrző vizslája? A vizsla nem kedvelte az idegeneket és valahányszor ismeretlen személy közelítette meg a házat, élesen és sokáig ugatott. Valószínűnek tűnik, hogy a vizsla ismerte Valerie gyilkosát és ezért nem ugatott, amikor a férfi belépett a házba. Amikor Mrs. Percy felébresztette férjét, a kutya, mely általában a garázsban aludt, az* autófeljárón szimatolt. Mindmáig senki sem tudott feleletet adni arravonatkozóan, hogy a kutya miképpen került ki a garázsból és hol tartózkodott és mit csinált a gyilkosság ideje alatt? A gyilkos motívuma egyszerűen megfejthetetlen. Valerie Percynek nem voltak ellenségei. A gyilkos egyetlen nyomot sem hagyott hátra, az egyetlen, bizonytalan személyleírást Mrs. Percy nyújtotta, a gyilkos arcát azonban ő sem látta. A Valerie hálószobájában talált tenyérlenyomatok sem vezettek eredményre: a Federal Bureau of Invesigation ujjlenyomatokat tart nyilvántartásban, tenyér-lenyomatokat nem, a hálószobában talált tenyér-lenyomatok viszont nem egyeztek azoknak a személyeknek a tenyér-lenyomatával, akiket a rendőrség esetenkint a gyil-KsirthY Mikíóa: KRÓNIKA E rovat olvasói gyakran levélben közlik velem véleményüket mindarról, amit irok. A levelek között néhány olyan akad, amelynek tartalma figyelemre érdemes. Az alábbiakban ezekre a fajta leve- Kürihf Miklós lekre próbálok válaszolni. Egy torontói hölgy írja levelében : — Egyenesen émelyítő, amikor a kutyáiról ir. Úgy ir róluk, mintha emberi lények volnának. Szeretném felhívni a figyelmét arra, hogy ezek csak kutyák, -nem emberek és emberekként kezelni őket, a legnagyobb ostobaság. Válaszom a következő: — Asszonyom: Attól tartok, hogy a probléma megfogalmazásával nem értek egyet. Nem tudom, irhátjuk-e azt, hogy ezek “csak” kutyák, kossággal gyanusithatónak vélt. Ma már a Percy család Georgetownban lakik, Washington, D. C. közelében. Charles Percy riemsokkal szenátorrá történt megválasztása után, ott vásárolt házat, a kenilworthi házat pedig elad ta. Körülbelül két évvel ezelőtt egy Norristownban (Pa.) börtönbüntetését töltő, Harold J. Evans nevű bankrabló, azt állította, hogy egy néhai fegyenctársa, Frederick J. Malchow, azzal kérdekett, hogy ő gyilkolta meg Valerie Percyt. Malchow azonban ekkor már halott volt, egy börtönből történt szökési kísérlete közben lőtték agyon. Teljesen bizonytalan tehát, hogy Evans állítása megfelele a valóságnak és az is bizonytalan, hogy amennyiben Malchow valóban Valerie Percy meggyilkolásával kérkedett — ő volt-e csakugyan a lány gyilkosa? Charles Percy időnkint felhívja telefonon Lamb detektív őrmestert és érdeklődik affelől, hogy találtak-e valamilyen nyomot Valerie gyilkosára vonatkozóan, az őrmester válasza azonban minden egyes esetben igy hangzik: — Nem, még nem találtunk semmiféle nyomot, az ügyet azonban változatlanul nyitva tartjuk. (Vége) nem emberek. Kétségtelen, hogy a “csak” szócska odabiggyesztése arra mutat: ön kevesebbre értékeli a kutyákat, mint az embereket. Ezzel kapcsolatban megjegyzem: A kutyák bizonyos vonalon valóban kevesebbek, mint az emberek, kétségkívül egyikükből sem válik Michelangelo, vagy Albert Einstein. Ez tagadhatatlan hátrányuk. Annyival viszont többek, mint az emberek, hogy sem Hitler, sem Mussolini, sem Sztálin nem válik belőlük. A kutyák nem fegyverkeznek és nem viselnek háborút. A kutyák között nincs tömeggyijkos és amennyiben egy kutya öl, akkor az ölésre mi, emberek, idomítjuk be. Politizáló kutyákról sem tudok és ez ismét a kutyák javára Írandó, az emberekkel szemben. Mindezek figyelembe vételével, azt hiszem, a megfogalmazásból nyugodtan törölhetjük a “csak” szócskát. Egy chicagói olvasó írja: — Ön érezhetően rokon« szenvez a hippiekkel, amit egyáltalában nem értek. A hippiek hosszuhaju, szakállas, léha társaság, koldulnak, a. szeretetről fecsegnek és gyakran keverednek a Társadalom legalsó soraiba tartozó, értéktelen elemekkel, nem, egyszer a bűnözőkkel. Érthetetlen számomra, hogy mi teszi a hippieket rokonszenvessé az ön szemében. Válaszom a következő: — Uram: Hozzávetőlegesen kétezer esztendővel ezelőtt élt egy férfi a világnak azon a táján, amelyet ma Közelkeletnek nevezünk. Ez a férfi szakállt és hosszú hajat viselt és adakozásból tartotta fenn magát, gyakran volt látható bűnösök között és a szeretet és a megbocsátás hatalmát hirdette, vagyis, hogy az ö.a megfogalmazásával éljek, a szeretetről “fecsegett”. Ez a férfi tehát, ha ma élne, alighanem ellenszenves volna önnek, mert az úgynevezett “hippie” kategóriába tartoznék, hiszen a mai hippiek számos jellemző vonása egyezik az ő jellemző vonásaival. Ezt a férfit egyébként az emberiség Jézus Krisztus néven ismeri. Ennyit akartam mondani a hosszú hajról, a szakállról és a szeretetről való “fecsegésről.” Rém a láthatárait BENEVENTO — Óriás fejű, kétméteres kígyó rémisztgeti az olaszországi Benevento környékének lakosságát. A. különleges fajtájú hüllő a tudósok szerint egy. kipusztulóban levő faj ritkán látható képviselője. Egyik példányát utoljára 30 évvel ezelőtt látták, kézre keríteni, azonban mindmáig nem sikerült.
