Magyar Hiradó, 1971. július-december (63. évfolyam, 26-52. szám)
1971-09-16 / 37. szám
Thursday, Sept. 16, 1971 Magyar híradó 15. old«! 7 A MAGYAR:SZENT KORONA KRÓNIKÁJA: A szultán felpróbálja Irta: BALOGH LÁSZLÓ IV. rész néhány nappal Pozsonyban összeül egy másik ki-Negyven éve sincs,- hogy Mátyás meghalt, és a szultán hadseregével már Buda alatt táboroz. Sátrában egy szőnyegen hever a korona . . . 1 Hiába van apja halálakor Corvin János kezében, a herceg mit sem tud kezdeni vele. Nála sokkal erősebb jelöltjei vannak a trónnak: II. Ulászló lengyel király és Mátyás özvegye, Beatrix. Ulászlót-azért támogatják a rendek, mert Mátyás után olyan királyt akarnak, aki úgy uralkodik majd, ahogyan nekik tetszik. Ulászló mindent megígér: a rendeknek, hogy hitlevelet ad, vetélytár-g,nőjének, Beatrixnak, hogy feleségül veszi. Corvin János remélt királysága ezzel megpecsételődik. A rendek sereget küldenek ellene, legyőzik, elveszik tőle a koronát, és Ulászót annak rendje és módja szerint Székesfehérvárott az esztergomi érsek magyar királlyá koronázza. Állja a szavát: Beatrixet feleségül veszi, pontosabban: eljátszik vele egy esküvői komédiát, aztán mindent megtesz, hogy többé színét se lássa. (A házasságot VI. Sándor pápa Ulászó kérésére érvényteleníti, a becsapott királyné hazatér Nápolyba.) A rendekkel már nem boldogul ilyen könnyen: alaposan megkurtitják jogait. Hitlevélben kénytelen hozzájárulni, hogy a koronát a főurak és a főpapok gondviselése alatt hagyja, az általuk választott koronaőröknek adja át; a koronaőrök rendelkezésére bocsátja a visegrádi várat, ahol a koronát ezentúl őrzik. A rendek elégedettek lehetnék: Ulászló nem sok vizet zavar. Legnagyobb gondja, hogy fiát még időben királlyá koronáztassa. Hosszas vita után eléri, hogy kétéves fiát királlyá koronázzák. II. Lajos néven tizennyolc évig király, és mindössze húszéves, amikor a mohácsi csatá után a Csele patakba fullad ... De addig — még Ulászló uralkodása alatt — .történik egy és más a koronával. Az országgyűlések egyike állandó témája. Törvénybe iktatják, hogy csak világi főurak, választhatók koronaőrnek, főpapok nem, hogy mindig két koronaőrnek kell lenni. Az 1514-es országgyűlésen pedig Werbőczy István országbírói itélőmester kifejti a hires^“szentkorona-elmélet”. Eszerint az ország a koronáé, a korévá pedig: a király és a nemesség egy.vtt. Vagyis: az ország a királyé és a nemeseké. Hogy ez az elmélet nem elvont jogi eszmefuttatás, azt már az országgyűlés előtt a gyakorlat: a Dózsa-felkelés kíméletlen vérbefolytása bizonyítja. Egyébként éppen a felkelés leverésével tűnik'fel Zápolyai János erdélyi vajda, tizenkét évvel később az — egyik király ... II. Lajos 1516- ban ül a trónra. Apjához hasonlóan ő is tehetetlen: a főurak egymással vannak elfoglalva. Szabács és Nándorfehérvár eleste után a török előtt szabad az ut Magyarországra, Báthori István nádor azonban csak azzal törődik, hogy Zápolyai ellen pártot szervezzen. 1526. augusztus 29-én bekövetkezik a mohácsi katasztrófa. A király halott, a korona Visegrádon van. Zápolyai azonnal megkaparintja, és a király választó országgyűlést hiv össze Székesfehérvárra. A főrendek megválasztják királynak, a mohácsi csatában elesett esztergomi érsek helyett a legidősebb főpap, Podmaníczky István nyitrai püspök koronáz. Szerémi György királyi káplán, aki részt vesz a koronázáson, azt írja, hogy a korona Zápolyai fején forogni' kezdett. A püspökök ezért megfogják a koronát, de amint elengedik, a korona ismét forog. “Mondják, azért, mert a király érdemtelen rá,-keze á pórhadak leverésétől véres . . . mások mondják, hogy kicsiny a feje.” A koronázás után rályválasztó országgyűlés. A jelölt: Habsburg Ferdinánd osztrák főherceg, II. Lajos nővérének férje. A Ferdinánd-párti magyar főurak kijelentik, hogy a fehérvári országgyűlés érvénytelen, Zápolyai törvénytelen király, és megválasztják Ferdinándot. Ferdinánd serege betör az országba, egyebek között elfoglalja Visegrádot is. (Zápolyai, illetve: János király megfut.) Perényi Péter koronaőr, aki nemrég még Zápolyainak adja ki a koronát, és tartja Székesfehérvárott a feje fölé, most Ferdinándnak nyújtja, Podmaniczky nyitrai püspök, aki Zápolyait koronázta, most Ferdinánddal teszi ugyanezt . . . (Perényi egyébként a korona kiszolgáltatásáért Jánostól és Ferdinándtól is megkapja az erdélyi vajda méltóságot.) Megint két király van: mindkettőt ugyanabban a városban, ugyanazzal a koronával, ugyanolyan szertartással koronázzák — ugyanazok. 2 A korona szerencsés véletlennel visszajut János királyhoz. A Mohács után elvonult török sereg ismét visszajön az országba, ezért Perényi magához veszi a koronát, s biztonságosabb vidék felé menekül. Útközben János király embere — bizonyos Szerencse János — koronástól elfogja. A koronát és a koronaőrt Budára viszik, Jánoshoz. Budára, amit a török már visszafoglalt Ferdinántól. Ekkor jut a krónika szerint a szultán sátrába. Szolimán Rákoson ver tábort, és azt üzeni János királynak: látni szeretné a koronát, amelyről sokat hallott. János természetesen elviszi. A szultán nézi-nézegeti, aztán elfelejti viszszaadni, a király pedig “nem véli illőnek, visszakérni.” Amikor korona nélkül tér vissza Budára, Perényi koronaőr és Várady érsek visszamegy Rákosra. Valamilyen ürüggyel kihallgatást kérnek a szultántól. (A krónikák azt Írják, az érsek az egyházi ékszerekről letördel néhány gyémántot, hogy szükség esetén ezekkel váltsa vissza.) A szultán sátrában, “drága szőnyegen” valóban meglátják a koronát. Úgy tesznek, mintha meglepné őket, hogy itt találják, és szerényen megkérdik: “miért van itt a magyarok koronája?” A szultán azt válaszolja: ha eddig a magyarok koronája volt, most már a törököké lesz. Azonban csak viccel . . . Kijelenti: azért kívánta látni, mert azt hallotta, összefüggésben van az angyalokkal, márpedig a törökök is tisztelik az angyalokat. Azt is látni akarta, értékes, vagy sem. “De nem nagyon értékes, mert nem igen drága kövek vannak rajta, egyszerű, és nincs eléggé diszitve. Beszéd közt elfelejtettem visszaadni, és barátom, János király megfeledkezett visszakérni. íme, azért vigyétek, és adjátok vissza kezébe hitetekre . . .” Az érsek és a koronaőr fellélegzik, mielőtt azonban visszakapnák, a szultán előbb maga, aztán a jelenlevő főemberei; Imbrahim, Ajaz és Mehemed fejére teszi a koronát . . . 3 János nem adja vissza Perényinek, hanem haláláig magánál tartja. Özvegye, Izabella később kénytelen béketárgyalásokat kezdeni Ferdinánddal, aki a többi között a koronát is követeli. 1551 nyarán a kolozsvári nagytemplomban “régi müvü és erősen megvasalt szekrényben” Izabella átadja a koronát Ferdinánd vezérének, Castaldónak, Castaldo pedig erős kísérettel Tokajba küldi. Tokajban már várják a koronát Ferdinánd megbízottai. Pallavicini Sforza és Serédi Gáspár. Ök viszik Pozsonyba, ahol éppen országgyűlést tartanak, Ferdinánd is ott van. Fennmarad egy okmány 1552. március 25-i kerekezéssel, mely szerint Ferdinánd Pallavicinitől átvette a koronát. Vagyis Kolozsvárról nyolc hónap alatt ér Pozsonyba. Aztán innen is tovább költözik: Bécsbe. Ferdinánd magával viszi, és több mint ötven évig csak koronázás alkalmával hozzák Magyarországra. A korona viszontagságainak talán ez a legdrámaibb időszaka. Hatvan év alatt négy király verseng érte, és ennek az a következménye, hogy a korona megmarad, csak éppen — kis hiján — az ország vész el. Három részre szakad. (Folytatjuk) EGY SZÁLLÓIGE EREDETE: HOGY KERÜLI AZ ÖRDÖG A FALRA? Egyik gyakran idézett közmondásunk: “Nem jó az ördögött a falra festeni.” Akkor szoktuk idézni, ha azt akarjuk kifejezni, hogy nem jó a rosszat felidézni, mert baj szakad belőle, ránk vagy másokra. Honnan ered a szólás és mi a magyarázata ? A magyar közmondások és szállóigék tudósa, 0. Nagy Gábor megállapításából tudhatjuk meg, hogy a közmondás nem magyar különlegesség, ,más európai népek szólás-mondás kincsében is megtalálható. Egy lengyel tudós szerint középkori eredetű, és egy legendára vezethető vissza. Eszerint élt egyszer egy jámbor szerzetes, aki gyönyörű Mária képeket festett — ugyanakkor rendkívül rut alakban tudta ábrázolni az ördögöt. Egy alkalommal egy igen magas templom falára festett képet, amelyen a Boldogasszonyt lehetett látni, a lába alatt pedig elrettentőén visszataszító alakban a Sátánt. A Szent Szűz képe már elkészült, éppen az ördögöt festette, és egyszerre csak ott termett mellette az állvány magasán maga a pokol fejedelme. Felszólította a művész-szerzetest, ne ábrázolja őt olyan rut ábrázattal. Mikor a jámbor lélek nem hallgatott rá, először fenyegetni kezdte, majd mikor azzal se ért el eredményt, bosszúból kirántotta alóla a pallót,, hogy zuhanjon le s törje öszsze magát. A szerzetes ijedten kiáltott fel és önkéntelenül Mária keze után nyúlt, amely ott fehérlett előtte a képen. S lám “csuda-történet” — ahogyan a régi prédikátorok szokták mondani — Mária kinyújtotta a kezét a képből s mindaddig fenntartotta a jámbor festőt, amig a földi segítség meg nem érkezett. "HATÁRVITA” A VATIKÁN ES OLASZORSZÁG KÖZÖTT VATIKÁN VÁROS - Egy kis határvita keletkezett a Szentszék és az olasz állam között a Szent Péter Bazilika baloldalán épült uj kihallgatási csarnok építkezése nyomán. Ezen a helyen a múlt háború folyamán egy kis utcát, — amely Róma városához tartozik — a vatikáni és olasz hatóságok közös megegyezéssel ráccsal zártak le. Az tucán át ugyanis bárki, illetéktelen is, ellenőrzés nélkül bejuthatott volna Vatikán állam területére. A bontások, melyek a kihallgatási csarnok építése folyamán szükségessé váltak, kiszélesitették a szűk utcát. A Momento- Sera c. római napilap szerint az Örök Város szeretné újra helyreállítani az utcában a szabad közlekedést és lebontani a sorompót. A “területi kérdés” ügyében a Vatikán és Róma városa illetékesei tárgyalásokat kezdtek.
