Magyar Hiradó, 1971. július-december (63. évfolyam, 26-52. szám)

1971-09-16 / 37. szám

Thursday, Sept. 16, 1971 MAOYAK HÍRADÓ S, oldal 1 HOMOKI ERZSÉBET LELKI KLINIKÁJA DIVAT JELIGE. — Kedves Erzsébet, szeret­ném tudni a véleményét a nők mai öltözködésé­ről, ahogy mutogatják magukat, átlátszó blúzt, hot pantsot hordanak, este elől köldökig, hátul csípőig kivágott ruhát viselnek. Mit akarnak elér­ni ezzel a férfiaknál? VÁLASZ. — A divatlélektan szerint ugyan­azt akarják elérni, amit kőkorszakbeli ősanyáink. A női öltözködés ugyanis lényege szerint mindig ugyanaz volt, és ugyanaz maradt. Azt a célt szol­gálta és szolgálja, hogy a gyengébb nem, akár nyakig begombolva, akár derékig kivágva, meg­mutatkozzon a férfiaknak. A női öltözködés ren­deltetése tehát az maradt, ami volt. Csak a külső formája változott. A combot feltáró hot pants csak a felhasznált anyag mennyiségében tér el dédanyáink háromréteges szoknyájától, céljában azonban a kettő azonos. Dédmama igy akarta, dédunoka úgy akarja magát megmutatni a férfi­nak. Ez a probléma elvi része. A lélektani lényeg pedig az, hogy a férfiak most ugyanannyit tudnak a nőkről, mint akkor tudtak, amikor a nők nya­kig begombolkoztak. * * * FIATAL ÖZVEGY. — Kedves Erzsébet, sür­gős választ kérek, mert nekem nagyon fontos lenne. Két kisgyerekkel már két éve fiatalon öz­vegyen maradtam. Egy korban hozzám illő ma­gyar férfi házassági ajánlatot tett. Nagyon gye­rekszerető, a nevére akarja fogadni a gyerekeket és Ígéri, hogy jó apjuk lesz. Szívesen lennék a felesége, mégis félek a gyerekek miatt, mert ha nem fogadják szívesen, akkor szerencsétlen há­zasság lesz. VÁLASZ. — Az asszonynak akinek gyermekei vannak és másodszor is férjhezmegy, mindig szá­molnia kell az esetleg felmerülő nehézségekkel. Az ilyen házasságban sok a veszélyes buktató. Megtörténik, hogy a gyerekek betolakodót látnak a férfiben, mert úgy érzik, hogy elrabolta tőlük az anyjukat. Enyhébb eset amikor csak olyan la­kótársnak veszik, aki kényelmetlenséget okoz ne­kik, akinek a szokásai újak számukra és megza­varja eddigi életmódjukat. Természetesen sok függ attól, hogyan közeledik hozzájuk a mostoha­apa. Jólelkü ember-e. A gyerekek érzékenyek, de ugyanakkor ösztönösen megérzik, ha valaki sze­reti őket. Végeredményben azonban majdnem minden az anyától függ. Pártatlannak kell lennie, nem szabad egyik oldalon csak az uj férjnek ked­vezni vagy másik oldalon mindent ráhagyni a gye­rekekre. Vigyázni kell, hogy se egyik, se másik ne érezze magát megrövidítve. Figyelembe kell ven­ni a férfi szempontjait, de úgy kell viselkednie, hogy a gyerekekben ne támadjon olyan érzés, hogy elvesztettek valamit az anyai szeretetből. Viszont az sem helyes, ha azzal akarja megmu­tatni változatlan anyai szeretetét, hogy agyon­kényezteti őket. Ezzel egyrészt rontja a gyere­kek jellemét, másrészt az uj férjben támaszt tu­datalatti féltékenységet és ez bizonyos fokig szembeállítja őt a gyerekekkel. Az asszonynak majdnem minden esetben egy kis féltékenységgel kell megbirkóznia. A gyerekeknek fáj, hogy meg­osztotta a szeretetét, a férj pedig akárhogyan is vesszük, legtöbbször szeretné őt csak a magáé­nak érezni. Tehát nem könnyű az anya helyzete. Sok tapintattal, türelemmel, asszonyi diplomá­ciával azonban át tudja hidalni a nehézségeket. Ha pártatlan marad és egyformán gyengéd mind a két “félhez”, akkor lassan eléri, hogy a gyere­kek előbb kellemes vendéget, aztán barátot majd apát lássanak az uj férjben. Ne féljen. Minden­képpen jól teszi, ha férjhezmegy. Az anyai szere­tet sokat ér, de a gyerekeknek apára is szüksé­gük van. * * * UJ JAMERIKAI H. — Kedves Homoki Erzsé­bet, 8 hónappal ezelőtt érkeztem Amerikába. 41 éves özvegy vagyok. Két hónapig a húgomnál laktam Clevelandben, most a másik húgomnál la­kom New Yorkban és itt is maradok. Kiván­dorló útlevéllel jöttem, megvan a rezidenciám. Iskolában tanulok angolul. Ott ismerkedtem meg egy burgenlandival, ő is angolt tanul, de már jó állásban van egy német hangszervállalatnál. Ud­varol nekem és már nyilatkozott, hogy elvenne, de nem tudom, hogy mennyi az értéke ennek, mert eljegyzés még nem volt. Komolyan vehetem a házassági ajánlatot? VÁLASZ. — őszintén megmondom, hogy a ma­ga helyében tőle kérdezném meg. A házassági “hadjáratban” egyébként a nyilatkozat még nem házasság azonban valahogyan olyan közel van hozzá, mint a mozgósítás a háborúhoz. * * * Üzenetek. — 1. Mrs. F. (Queens). Rövid kérdé­se szószerint ez: “Tulajdonképpen kicsoda ez a Mrs. Martha Mitchell, az igazságügyminiszter fe­lesége, akinek a politikai kijelentéseiről annyit beszélnek és feminista-e”. Arkansasban, Pine Bluff városban született. 53 éves. Lánykori neve Martha Elizabeth Beall. Színésznő akart lenni, az anyja azonban nem engedte. Tanárnői diplomája van, de csak félévig tanított. A háború alatt egy katonai arzenál főnökének a titkárnője volt. Fe­leségül ment egy tartalékos kapitányhoz, aki ci­vilben női kézitáskákkal kereskedett. Utóbb el­vált és elvette John Mitchell ügyvéd, a mai igaz­ságügyminiszter. Első házasságából származó 24 éves fia katonatiszt, második házasságából egy 10 éves lánya van. Nem feminista, sőt ellenkező­leg, hadilábon áll az uj feministákkal. — 2. Könyv jelige. A szóbanforgó könyv fedelén látható 4 nagybetű AMDG, a Jezsuita Rend latin jelmonda­tának röviditése: Ad Majorem Dei Glóriám, ma­gyarul Isten nagyobb dicsőségére. GONDOLATOK Nem érdemes hazudni ott, ahol az igazság job­ban kifizetődik — tartják a haszenelvüek. * * * Némelyik szélkakas beképzeli magának, hogy ő mutatja a szélnek, merre fújjon. * * * Ha a főnök jellemez engem, az minősítés. Ha a kollégám, az fúrás. * * * Közel vagyunk ahhoz az időhöz, hogy teljesen megszűnjön az átkos protekció. Tudniillik úgy látom, hogy lassanként már mindenkinek van protekciója. * * * A szex — mondja egy mama a lányának — az első lépcsőfok a háztartási gondokhoz. * ■* * Nem szabad előre inni a medve bőrése, különös­képpen nem a medve társaságában. * * * Az autó az életet gyorsabbá teheti. De rövi­debbé is. * * * A nyomdok, amibe a fiú lép, rendszerint ép­pen az, amit az apa el szeretne simítani. EMBEREK ÉS ESETEK A FIGYELMES IDEGEN i Furcsa kalandja volt két turistáskodó tanár­nőnek Bern városában. Pénzüknek már nagyrészt nyakára hágtak, és hazafelé készülődtek. Az utol­só érvágást a vasúti jegy meg a szállodai számla jelentette számukra, és utána olyan lapos lett a pénztárcájuk, mint egy divatos karóra. Össze­kaparták aprópénzüket, s banánt vásároltak érte. Mivel a vonat indulásáig nem sürgette őket az idő, a szomszédos parkban kényelmesen elfogyasztot­ták a finom eledelt bucsuebédként. Alighogy lenyelték az utolsó falatot, körülnéz­tek: egy elhullajtott madártollat sem vetek ész­re a ragyogóan tiszta utakon. Sehol egy szemét­gyűjtő kosár! Hová tüntessék el a jó csomó ba­nánhéjat? Magukkal vigyék? Á . . . Végül is mit tehettek? Volt náluk egy üres áruházi zacskó, eb­be belegyömöszölték a banánhulladékot, és a pak­­kocskát — a környéken nem járt senki — óvato­san a pad alá csúsztatták. Megnyugodott lélekkel álltak fel, majd bevonultak a szemben levő szál­lodájuk kapuján. Alighogy becsomagoltak, csöngött a telefon. — Egy ur keresi a hölgyeket. Szíveskedjenek lefáradni! — közölte udvariasan a portás. Senkit nem ismernek a városban! Csak a ren­­dárség lehet! Te jó ég! Vajon mit akarhatnak?! — nézett egymásra bizonytalan tekintettel a két barátnő. A hallban ősz hajú, elegáns öltözetű férfi sie­tett eléjük: — Bocsánatot kérek, hölgyeim, a zavarásért: a parkban felejtették ezt a csomagot. Remélem, nem hiányzik belőle semmi! — mondotta udva­rias mosollyal, és átnyújtotta a pad alá dobott banánhéjas zacskót. Bállá Sándor Mosolyogjunk NEM ELSIETNI! | — Vádlott, bűnösnek érzi magát? — Nem tudom megmondani, tisztelt bíróság, még nem hallottam a tanukat. VÉTKES A gépkocsivezető az útkereszteződés előtt fé­kez, és hátulról beleszalad egy autó. Dühös nő száll ki belőle, és rátámad a meglepett gépkocsi­­vezetőre : — Nem tud vigyázni? Maga ma már a harma,­­dik, akibe beleszaladtam! ÉRTELMEZÉS Két szomszédasszony beszélget. — Amióta a fiam az egyetemen van, furcsa le­veleket ir haza. Nemrég elő kellett vennem az idegen szavak szótárát, hogy megértsem. — Az még jó — mondja a másik asszony. Ha az én fiam ir, akkor rögtön a betétkönyvet kell elővennünk. RAVASZ! — Te szegény! Ilyen beteg vagy . . . Csináltál végrendeletet? — Igen. Minden vagyonomat arra az orvosra hagyom, aki meggyógyít. TITKÁRNŐ i | A barátnő csodálkozik: — Kinek viszed ezt a nagy tortát? — A férjem titkárnőjének. — Olyan jóban vagytok?! Talán születsénap­­ja van? — Nem. Még túlságosan karcsú az alakja. |

Next

/
Thumbnails
Contents