Magyar Hiradó, 1971. július-december (63. évfolyam, 26-52. szám)

1971-09-09 / 36. szám

14. OLDAL MAGYAR HÍRADÓ Thursday, Sept. 9, 1971 EGY FÉRFI, AKI CSAK AZÉRT GYILKOLT, HOGY GYAKORLATA LEGYEM A GYILKOLÁSBAN (Folytatás) A detektívek nyomban érintkezésbe léptek azzal az autókölcsönző céggel, amely­től Goldstein a kékszinü Ca­­dillaeot kölcsönözte. Kiderült, 'hogy a kékszinü autót vissza­vitte é3 nyomban azután el­ment egy másik kölcsönzőhöz és onnan kölcsönözte ki a fe­kete Cadillac automobilt. A megegyezés szerint, a fe­kete Cadillacnak Nevadaban kellett maradnia, sőt, néhány napon belül Goldsteinnek visz­­sza kellett volna vinnie a ko­csit. Mindez nem volt keresz­tülvihető abban az esetben, ha Golsteinék el akarták hagyni Las Vegast. Ennek ellenére, bizonyos­nak tűnt, hogy Goldsteinék elhagyták Las Vegast: egyet­len motelben, vagy szállodá­ban sem lehetett nyomukra bukkanni. A Plymouth station wagon ugyancsak bérelt kocsi volt, Chicagóból. A las vegasi ren­dőrség érdeklődött a chicagói rendőrségen és azt a választ kapta: Goldsteinnek nincs 'bűnügyi múltja. A las vegasi rendőrség kü­lönösképpen érdeklődött azi­ránt: mi késztette Goldsteint arra, hogy a kékszinü Cadil­­lacot egy feketeszinü Cadil­lac autóval cserélje fel ? Ennek tisztázására a detek­tívek szemügyre akarták ven­ni a kékszinü Cadillacot. A kocsi a rendőrségi laborató­riumba került vizsgálatra és a vizsgálat eredménye meg­lepő volt: a hátsó ülésen egy 22-es kaliberű revolverből származó golyót fedeztek fel, ezenkívül, a hátsó ülésen és a vezetői ülésen vérnyomok voltak láthatók. Ezekután kétségtelenné vált, hogy — tekintettel Alyce Deeter titokzatos eltűnésére —- a las vegasi rendőrség gyil­kosság! üggyel találta magát szemben. A detektívek nem hittek ugyan abban, hogy a Gold­steinék által megadott wyo­­mingi cim valódi cim, min­­deneestre azonban leellenőriz­ték a dolgot. Meglepő módon, a cim valódi cim volt, egy ál­lattenyésztő birtokról volt szó amely létezett, sőt, a birtok tulajdonosa ismerte Gold­­steint. — Igen — mondotta a tu­lajdonos — Goldstein itt la­kott két hónapig, azután el­ment, majd nemrégiben visz­­szajött, tegnap azonban ismét eltávozott. A további nyomozás során a következők derültek ki: Goldsteinék augusztusban érkeztek a birtokra, egy kis­fiúval, akit fiuknak mondot­tak. Az igazság azonban az volt, hogy a gyerek Goldstein unokaöccse volt, nemsokkal később, Goldstein visszavitte a gyereket Chicagóba. Amíg a birtokon volt, Gold­stein gyakran lovagolt, időn­­kint horgászott és később vá­sárolt egy 22-es kaliberű au­tomata pisztolyt, amellyel időnkint célbalövést gyako­rolt. Goldstein egy napon közöl­te a tulajdonossal: a birtokot hajlandó volna megvásárolni és cserkészek rendelkezésére bocsátaná, táborozási terüle­tül. A tulajdonos azt vála­szolta, hogy 150,000 dollárért hajlandó a birtokot eladni. Goldstein szemrebbenés nélkül aláírta a szerződést és kijelentette: rövidesen kifize­ti az előleget, 40,000 dollárt. Goldstein arra hivatkozott: chicagói rokonai fogják ren­delkezésére bocsátani a 40,- 000 dollárt. Az egyezmény értelmében Goldsteinnek október 24-ikén kellett kifizetnie a 40,090 dol­lárt, október 17-edikén eluta­zott Chicagóba, hogy “meg­szerezze a pénzt.” Amikor hosszabb ideig nem tért visz­­sza, a birtok tulajdonosa fel­hívta telefonon Goldstein egyik chicagói rokonát, aki gúnyosan mondotta: — 40,000 dollár ? Stuartnak sohasem volt több pénze 28 centnéi! Goldstein később visszaér­kezett a birtokra és közölte: rövidesen megszerzi a 40,000 dollárt. A birtokról számos levelet küldött Goldstein, a detektívek megtalálták a le­velek másolatait Goldstein egykori szobájában. A máso­latokból kiderült: Goldstein, egyáltalában nem cserkészek­nek akarta bér beadni a birto­kot, hanem szex-orgiákat akart ott rendezni, különösen olyanok számára, akik az ott tartózkodás ideje alatt haj­landók voltak “házastársat cserélni szexuális célokra.” A Goldstein házaspár szám­iája a birtokon megközelítet­te a 2000 dollárt és eltávozása előtt Goldstein hitelkártyával j fizetett.A kérdés ez volt: hon-' nan akarta Goldstei-n megsze­rezni a birtok megvásárlásá­hoz szükséges pénzt? November 177-edikén Gold­stein váratlanul belépett egy chicagói rendőr-őrszobára és kijelentette: — Stuart Goldstein vagyok s tudomásomra jutott, hogy be­szélni akarnak velem egy bé­relt Cadillac ügyében. — És másról is — hangzott a válasz és a chicagói rendőr­ség nyomban értesítette a las vegasi rendőrséget arról, hogy Goldstein megkerült. Ugyanekkor letartóztatták Goldstein feleségét, Reneet, egy közeli motelben. Renee ki­jelentette: ő mindenképpen ártatlan, hajlandó viszont a rendőrséggel együttműködni. Az ő információja nyomán találták meg Alycé Deeter hulláját Las Vegas közelében egy kiszáradt folyómederben. A kérdés ez volt: miért gyilkolta meg Goldstein a koktél pincérnőt? A válasz megdöbbentő: azért, mert gyakorolni akarta a gyilkos­ságot. Goldsteinnek van egy gaz­dag nagybátyja, aki Calif or­mában él és akinek halála után, végrendelete értelmé­ben, ő örökölné vagyonát. Ezt a pénzt akarta Goldstein a bir­tok megvásárlására fordítani. A baj csak az volt, hogy a nagybácsi, idős kora ellenére, nem akart meghalni. Gold­stein elhatározta, hogy siet­tetni fogja a dolgokat és el­teszi a nagybácsit láb alól, hogy mielőbb hozzájuthasson a pénzhez. A gyilkosságot azonban először gyakorolni akarta. Ki akarta próbálni, hogy van-e elég bátorsága egy gyilkosság elkövetésére? A “kísérleti nyúl” Alyce Deeter, koktél pincérnő volt. A kísérlet kiválóan sike­rült: Goldsteinnek volt mer­­sze elkövetni egy gyilkossá­got, meggyilkolta a pincérnőt. Goldstein olyan nyilatkoza­tot irt alá, amelyben tanúsí­totta, hogy felesége teljesen ártatlan. Renee azt vallotta, hogy a gyilkosság idején ö szállodai szobájukban tartóz­kodott, egyedül. A vádat elej­tették ellene, viszont előre megfontolt szándékkal elkö­vetett gyilkossággal vádolták Stuart Goldsteint. Goldstein ártatlanságát hangoztatta, azzal az indoko­lással, hogy elmebeteg. A ki-KürthY Miklós: KRÓNIKA . . . mert lásd, még nyár van és lakásomban zugnak az air conditionerek, még verej­tékezik a hom­lokom, ha az utcán járok és gyakran nincs étvá­gyam a me­legtől . . . de esténkint és kora hajnal­ban már gyak- Kürlhy Miklós ran hűvös a levegő és tudom, hogy nemsokára végetér a nyár é3 nemsokára fázni fo­gok . . . . . . lásd, tudom, félve és rettegve tudom, hogy rövide­sen eljön a tél és akkor majd a nyárra fogok vágyni . . . óh, lásd, kedvesem, tudom, hogy minden igy múlik el, ilyen bután é3 céltalanul . . . igy rakódtak váilamra az évek, szivem már gyakran za­katol és a fiatal évek, a forró évek, amikor számos eszmé­ben hittem és amikor számos tervet kovácsoltam ... el­múltak ... a fiatalság évei után a bölcsesség évei követ­keztek ... de nem akarok bölcs lenni . . . nem akarok higgadt és megfontolt len­ni .. . fiatal szeretnék lenni, lásd kedvesem , . . forrófejű rendelt két bírósági orvos­szakértő azonban ügy véleke­­det; Goldstein “álmodozó és impulziv természetű”-, de nem őrült. Goldstein olyan.egyezményt akart kötni Nevada állammal, amelynek értelmében megta­karítja a tárgyalási költséget az államnak, bűnösnek vallja magát, amennyiben biztosít­ják arról, hogy későbbi felté­teles szabadlábra helyezése lehetséges lesz. A körzeti ügyész erre nem volt hajlan­szeretnék lenni . . . tervéket szeretnék kovácsolni . . . . . . csalódni szeretnék is­mét, mint ahogyan fiatalko­romban csalódtam . . . harcol­ni szeretnék a világgal, mint ahogyan fiatalkoromban har­coltam . . . ma már nem csaló­dom semmiben, mert semmit sem várok senkitől és semmi­től .. . ma már nem harcolok, az élettel, mert ma már tu­dom, nem nem érdemes . . . ... óh, kedvesem, vigasz­talj meg . . . vigasztalj meg azért, hogy bölcs lettem és nyugodt . . . vigasztalj meg azért, hogy már nem láza­dok . . . vigasztalj meg azért, hogy már nincsenek terve­im . . . ... hallgatom az air con­ditionerek zúgását, de tu­dom, hogy a tél közelit és tu­dom, hogy fagyos napok kö­vetkeznek . . . tudom, hogy a nyarak is mindig hidegeb­bek lesznek számomra . . . óh, kedvesem ... az a leg­­szörnyübb, hogy már emlékez­ni sem tudok egykori önma­gámra ... az évek kifosztot­tak mindenből és már az em­lékek is lassan fakulnak . . . már nem tudom, hogy milyen volt a múlt . . . . . . zugnak lakásomban az air conditionerek és ziháló mellel és elfulladtan búcsú­zom egykori önmagam emlé­kétől . . . óh, kedvesem . . . hagyj most magamra . . . mert sírni csak egyedül lehet igazán . . . dó. Goldstein ekkor azt kérte: esküdtszék helyett bíró tár­gyalja ügyét. Kérését elutasították azzal az indokolással, hogy Nevada államban egy gyilkossággal, vádolt személynek nem áll jo­gában az esküdtszék mellőzé­sét kérni. Goldstein ügyvédje most a nevadai Legfelsőbb Bí­rósághoz fellebbezett, a dön­tés azonban valószínűleg hó­napokat fog igénybe venni., (Vége) A new yorki Lotteryn egy jeggyel heten nyerték meg a főnyere­ményt, az egy millió dollárt. A képen a hét nyertes közül kettő: (bal­ról) Mrs. Mary Luther és Mary Agnes McGivern. A hét, szerencsés hölgy a State Retirement^ System alkalmazottja, s a nyertes számot egy vak újságárustól vették: hálából tizezer dollárt adnak majd neki.

Next

/
Thumbnails
Contents