Magyar Hiradó, 1971. július-december (63. évfolyam, 26-52. szám)
1971-09-09 / 36. szám
Thursday, Sept. 9, 1971 .MAGYAR BIRADO •11. oldal 1 VARSÓI SÉTA egy régi varsói polgármester kérte fel a “kefebaj usszut”, hogy eltüntesse mindazt, ami volt ?... Jót nevetünk. Aztán már rohanunk is, a régi Varsó, az óváros felé. Amelyet múzeumi érdekességként hagytak CSÖKKENŐBEN Ä SZEX-HULLÁM? Minden, nagyváros, orszá-I gának jeliegzeteségét mutatja. Épületeiben, utcáiban, em. hereiben. De annyira, mint Varsó, talán egy sem. A föld kerekségén. Elég egy sétaút gépkocsin. S csak egy pár pontot, képet kiragadva a városból és embereinek mozdulatából, szavából, rögtön tudomásul kell venni, J 'hogy itt a történelmi sors mindenre rányomja bélyegét. Nyugat és kelet közvetlen két nagy néptengerének szorításában. Amely tragikus következményein túl, az élniakarás, a megmaradás szépségeiben érdekes és Ígéretes, a jövőre nézve. Ezért követjük most. ilyen nyomon, ezt a varsói “anzix’’-ot sorainkban. Tekintetünket mintegy “csodára” vetve. Mert mi lehetne más, mint csoda az, ha egy nép és országa, nyugatról pontosságot keletről érzelmes-séget örökölve, higgadt, de lelkes pillanataiban is. élni engedve azokat akik benne hasonultak — minden más erőszakkal szemben, büszke a sajátjára. A “polisoh” név fogalma valamikor, a magyar fülekbe, régi hibáink miatt, eléggé furcsa értelmezéssel jutott el. Annál inkább értékelte ezt a nagyvilág. Mert viharok idején kap értéket a kiállás. Amellett amely mégis csak emberi s e jogon a megmaradás. E pillanatban ilyen gondolatokkal ülök be “Varsó-sétára” barátom gépkocsijába, mely történetesen lengyel “Fiat”, mégpedig 125 P. tipusu. Amelyből naponta 40-et gyártanak, s az esetleges részletfizetésnél, még előre meg is lehet rendelni a szinét, kéket, szürkét stb. A “Warsava” és a “Mikrus” mellett, ezek futkároznak többségben. Ára ezerötszáz dollár... — Szomorút vagy jót mutassak? — kérdezi barátom lendülettel, amint beülök kocsijába. — Amit akarsz — feleltem, mintegy az egész világot magamhoz ölelő szándékommal. De az bizonyos, hogy az eddigi benyomások, amik értek, úgy első látásra, úgy hatottak, hogy egészen uj Varsót látok. Széles sugárutakkal parkokkal és mindenütt modern stílusban felépített, napos, erkélyes házakkal. Tréfásan jegyeztem meg Edmundnak: — Mondd, nem Ivóid Zolién meg. De a nevetés torkunkra fagy, amint odaérünk. Éppen a Zamkowy téren. Ahol Zsigmond király emlékoszlopa állt. Aki Krakkóból helyezte ide a fővárost valamikor. És most a kettétört felrobbantott emlékoszlop előtt, hatalmas plakát-fényképek mutatják: miként helyezte el a hitleri katona dinamitját. Miként repült a levegőbe a királyi palota. Amelynek újraépítésére most amerikai lengyelek adnak anyagi segítséget. Nézzük a romokat, ott közvetlenül a Vistula partján. Szinte bebújunk kis utcákba, terekre, ahol már a 12-ik században épült lőrések fogadnak, a felvonó hid előtti régi vizesárokkal. És köztük egy emlékoszloppal, mely egyik oldalán, az 1794-beli Kilinski suszter dicsőségét hirdeti. A cári “occupacio” ellen, a másik pedig az újabb eseményeket, a fasizmus ellen. — Igazi lengyel műemlék — tör fel belőlünk a meglepetés. De aztán tovább robogunk. Én is, Edmund is, az uj és jövőbe nézés emberei vagyunk most. És igy, magunk igazságában szívesen tekintünk vissza. A továbbiakban. Mert hová is kanyarodnánk máshová, a Sobieszki palota megcsodálása után, mint a környék egyik legszebb gótikus templomához. Közel Chopin születése helyéhez. Varsótól 30 kilométerre. Egy templom áll itt, Brochow községben. Egyetlen épület, mely példázza, mindennél jobban, országa sorsát. A 16-ik században épült. A svédekkel folytatott háborúban lerombolták. 1662-ben renoválták. Az első világháború idején nyctc hónapig bombázták. Német seregek! Másodszor 1929-ben építették újjá. Hogy aztán a második világháború hitleri bombái teljesen tönkretegyék. A lengyel nép szeretete építette fel megint 1948-ban, e gótikus remeket. Amely különben arról nevezetes, hogy aulájában őrzi a Chopin család házassági, születési és keresztelési okleveleit. Fut tovább a gépkocsi. Vissza az uj Varsóba. Elhaladunk az egyik nyirfakeresztes temető előtt. Mely megannyi keresztjével a fasizmus áldozatait jelenti. Bekanyarodunk a főállékon a Lazienki park mellé. Hol a pomerámiai erdők lombjai ölelik át ma a Chopin szobor fejét. Melyet annak idején a fasizmus lerombolt. Mert az ő mazurkái és etűdjei, lombok alatt is hirdették az ellenállást. S a lengyel nép szeretete lopta vissza. Valamilyen németországi vasabroncs telepről. Edmund és én, ennyi élmény láttán, percnyi szünetben beleszagolunk a jó varsói és mindenütt hársfákkal szegélyezett utcákba. S csak azután hajtunk tovább. Végig Varsó főutcáin. Egy helyen azonban mégis lefékezünk. Nagy, hatalmas sziklatömb áll az úttest jobboldalán. Edmund különös izgalommal kezd magyarázni. — Látod, látod... A kő! Igen, nincs rajta semmi felírás. — Dehát micsoda? — kérdezek rá érdeklődéssel. — Itt lőtték le Kuczerát, a Gestapo főnökét, 1943-ban. Amint éppen hivatalából kilépett, azaz a kocsiján. — Kik és honnan? — A túlsó oldalról .. . Hatan voltak. Lengyelek. Egyik se több közülük 18 évesnél. HAMBURG. — Az idei év első hat hónapjában erőteljesen csökkent a legkülönbözőbb fajtájú és az utóbbi években a lap-piacot elárasztó, rengeteg meztelenséggel tarkított szex-lapok példányszáma. Túl korai lenne még az úgynevezett szex-hullám végéről beszélni, mindeneset, re ebben a vonatkozásban a filmek terén is változás rajzolódik ki. Eltekintve a romantikus “Love Story” sikerétől, a bécsi filmprogram is nagyon erkölcsös képet mutat: kivéve persze néhány filmszínházat, amely a csípős kosztra specializálta magát. A Ny.-Németországban megjelenő “Texintern” azt írjál hogy a “Neue Revue” cimü lap, amely a többi érintett képeslaphoz hasonlóan Ausztriában is kapható, január és junius között kénytelen volt 121 000 olvasójától búcsút venni. Az olvasói nyilván megunták, hogy a lap minden egyes példányában átlagosan 50 meztelen nőt nézegethettek. A “Wochenend” ésa “Sexy”, mindkettő a Bauer-kiadó lapja, és az emberiség első számú témájával foglalkozik az első sortól az utolsóig, kénytelen volt ugyancsak hatalmas példányszám-csökíkenést elkönyvelni: az első 218 900, a másik 95 150 példánnyal kisebb számban fogyott. S nemcsak arról van szó, hogy a naivan összeállított meztelenkedésre untak rá az olvasók, hanem az idei évben az igényesen előállitott és drága “Jasmin” is csak 22 230 olvasóval kevesebbnek illatozhat, mint az előző év— És,es ! — Hát igen, aztán felugrottak a “Jip”-jükre. Egyenesen át a Visztulán, a hidon. Hogy közben a visszatüzelésnél megsebesült bajtársukat a | túlsó parton lévő “földalatti” kórházukba vigyék ... Nem is lett volna semmi baj. Ha a gépkocsit otthagyva, elszélednek ... De ők, a pillanatnyi helyzet varázsában, öten felültek újra a gépkocsira és visszahajtottak a hidra. Mert tudták hogy mindenki velük érez. És ebben a dicsőségben osztozni akartak... — No és?... ben. Egyébként ennek a lapnak a szerkesztőségében már reagáltak erre, és a következő számokban fájdalmasan csökkentik e kedvenc témájukat. Nem nagyon segít már a szex és a baloldali társadalombirálat összekapcsolása sem, ami megmutatkozik abban. hogy 17,520 példánnyal csökkent az ezt a keveréket produkáló “Konkret” ciimü folyóirat olvasóközönsége is. Fájdalmas olvasói érdektelenséggel találkoznak azok a képeslapok is, amelyekből koncentrált érzelgősség csepeg, és túlnyomó részt monarchiákkal. levitézlett uralkodókkal, valamint az előkelő társaság pletykáival foglalkoznak. Csupán a “Bunte Illustrierte” hat hónap alatt 78 000 olvasóját siratja. A Soraya és Fabiola lobogója alatt bátran vitorlázó lapocskák mindent összevetve fél millió olvasót vesztettek. Állta a sarat ezel szemben a “Stern”, amely messzemenően lemond az uralkodóházakról és a filmsztárokról, és politikai súlypontú, elkötelezett publicisztikával szolgál. Ennek a képeslapnak az abortuszelleni hadjáratával sikerült példányszámát 50 000- rel növelni. A lapok erdejében a szexvihar csökkenésére utal az is, hogy teljesen eltérő témáin folyóiratok növelték példányszámukat, ami arra mutat, hogy a szex nem állandó koszt, és az embereket más kérdések is érdeklik. — Ez lett a vesztük. Közben a Gestapo elzárta az utat. Innen és onnan. A hid két pontján. Mit tehettek mást, beugráltak a folyóba. Géppuskatüzben lelték halálukat. Mind ahányan voltak. — A kő! Az a bizonyos kő — fut át bennünk a gondolat, amint Edmund rátapos a pedálra. Majd mindent felejtve, mutatja a főúton a “Sezam”, “Junior”, “Sawa”, “Wars” uj bazárok épületkolosszusát. Ahol férfi, asszony, gyermek külön-külön megtalálhatja a bevásárolni valóját. A “Jeruzsálem sugárúton” pedig végig menve, még egyszer felém szól barátom: — Látod, látod, egyszerű városnézés. És mégis történelem van benne. Megölelem, úgy felelem: — így van. De a hársfák illata túléli a dinamitot is, a hársfáké az uj Varsóban. Királyi birtok LONDON. — A Brit Királyi Társaság (Royal Society) amely 311 éve működik, s elnöke egykoron Isaac Newton volt, 1985-ig bérbe vette az Indiai-óceánban fekvő Aldabra-korállszigetet, tanulmányozás végett. Ezen a kis szigeten ember még nem lakott, s nem változtatta meg rajta a természet világát. A társaság a korállszigeten kutatóállomást szándékozik építeni, amelyben két tudós, egy mérnök és egy adminisztratív tisztviselő él majd és dolgozik. Aldabra különlegességei közé tartozik, hogy szárazföldi óriásteknősök élnek itt, természetes környezetben. Rendkívül gazdag a madárvilága is. Hirdessen lapunkban!
