Magyar Hiradó, 1971. július-december (63. évfolyam, 26-52. szám)

1971-09-09 / 36. szám

10,. oldal magyar WMAir Thursday, Sept. 9, 1971 UTINAPLÓ ART BUCHWALD: ÉGSZAKADÁS Washington: ‘"majd meglátjuk" hangulat BAD GASTEIN, Ausztria. — Augusztusi vasárnap. Gyönyörű. Az égboltozat tün­döklőén ikék. Süt a nap. Nem éget; nem bágyaszt; nem fá­­raszt. A levegő tiszta, illatos, ózondus. A hegygerinceken friss hó ragyog. Vasárnap. Szeretem Gas­­' teint. Nem azért, mert öt­száz év óta világhírű fürdő­hely. Nem azért, mert milli­ók zarándokolnak ide a föld­kerekség minden tájáról. Nem azért, mert egykoron kedvenc tartózkodási helye volt Ferencz Józsefnek; Vil­mos császárnak és mindenek felett Erzsébet királynénak; diplomatáknak; muzsikusok, nak. És nem is azért, mert a gyógyforrása örök ifjúságot és a kínzó arthritistói való szabadulást ígéri. Nem ezek miatt zártam a szivembe már réges-régen. Nem majmolok, nem utánzók én senkit. Önmagáért szere­tem én ezt az osztrák fürdő­helyet. Edith és én órákon Ikeres­tül mendegélünk az erdőkben, az egekre törő fenyőfák ár­nyékában. Ezek a fenyőfák évszázadok óta hullatják le a kifogyhatatlan tűket. így keletkeznek kilométeres süp­pedő szőnyegek, melyeken olyan kényelmesen sétálga­tunk, mintha szmirna sző­nyegen lépkednénk. Virágot szedünk. Enciánt, cikláment és' ibolyát kötünk csokorba. Vasárnap. A turisták ko­rán kelnek. Egyetlen percet se akarnak elmulasztani a fenségesnek ígérkező augusz. tusi vasárnapból. Korán elin­dulnak, hogy mielőbb megér­kezzenek a Rudolf Hőche, a Windischgratz csúcs meg a többi kiránduló hely magas­ságába. A Grüner Baum, Gamskar, Hubertus is gyor­san megtelnek. A szabadtéri délutáni koncert karosszéke­it is elfoglalták már a mu­­zsjka kedvelői. A műsor el­sőrendű. Hja! Vasárnap dél­után. A karmester négy órakor magasra lenditi a pálcáját. Lehár “Vig özvegyiével kez­dik. Aztán újabb melódiák következnek. Jómagam is ön­feledt boldogságomban dúdo­lom : SCHÖN IST ES AUF DER WELT ZU SEIN, DIE SONNE SCHEINT FÜR GROSS UND KLEIN.” Magyarán: Irta: dr. FÁBIÁN SÁNDOR SZÉP EZEN A VILÁGON ÉLNI, A NAP NAGYOT, KICSIT ELÉRI. ... Egynegyed hat. Mi az ? Az Istenért! Mi történt? A karmester leengedi a pálcá­ját. Félbeszakad a muzsika. Dr. FABIAN SÁNDOR A hallgatóság felugrik a he­lyéről. Rohannak az embe­rek. Ki, merre lát. Mi törté­nik?!? Sötétségbe borult a város. Nyoma sincs a ‘‘kék égbolto­­zat”-nak. Láthatatlanná vált a hegycsúcsokon a “ragyogó friss hó”. Istenem! Mi történik körü­löttem? Mit látok? Mit hal­lok? POKLOK POKLA Égszakadás. Földindulás. Pokol lett a mennyországból. Kiszabadultak az ördögök. Ömlik az eső. Villámlik. Mennydörög. A gleccserek­ről töméntelen mennyiségű víztömeg zuhog le. Galambto­jás nagyságú jégeső tombol. Percenként fülsiketítő robaj­jal csap be a villám. Megre­megnek az épületek. Ezer­nyi “Niagara vízesés” támad egyik pillanatról a másikra. A Fő utca haragos, vad folyóvá változott. Mihez hasonlítsam ? Már sok vihart megértem. De ilyet: sehol és soha. Front­­katona voltam a világhábo­rúban, de a srapnell meg a bomba robbanása nem oko­zott ilyen detonációt, mint ez a fergeteges égi háború. Át­szenvedtem Budapest ostro­mát, de u “szőnyegbombá- I ás” nem rázott meg annyi­ra, mint most az elemek kí­sérteties harca. A floridai hurrikán se döbbentett meg úgy, mint ez a szörnyű orkán. A Vezúv kitörése alkalmával a láva eltemette Pompejit és Herkulánumot, de itt a mér­hetetlen tömegű iszap, a föld­csuszamlás ellepi a várost és környékét. Megfojt megful­­laszt valamennyiünket. Az orkán nem csillapodik. Sőt! Egyre erősebb, egyre vi­harosabb, egyre félelmete­sebb. A tomboló jégeső fehér­re festi a piszkos vizet. Az irtózatot a rémületet, a borzalmat növeli, hogy a vil­lany kialszik. Kinos, kegyet­len sötétség. Csak a villám sikitó vijjogó cikázása hoz némi fényt. A hegyről szelíden, csende­sen csörgedező Wlldbach pa­takocskából dühös, felduz­zadt folyó lett. Nem fér a medrébe. Kiugrott.A rettentő víztömeg fantasztikus meny­­nyiségü iszapot, gerendákat, deszkákat és kőtörmeléket so­dor magával. Az ellenállha­tatlan vízesés következmé­nye : földcsuszamlás, földin­dulás. A hatalmas erejű ára­dat gyökerestől tépi ki az óriási fákat. Behatol a szál­lodákba, penziókba, magán­házakba. Legtöbbet szenvedett a “Mitteregger” szálloda. Herr Mitteregger néhány órával ezelőtt még büszke és boldog hoteltulajdonos, most hajlék­talan szegény ember igy pa­naszkodik : — Félóra alatt a kataszt­rófa mindent megsemmisí­tett, amit évek kemény mun­kájával gyűjtöttünk. A Julius Meinl, Alois Rai­ner és más üzletekbe is betört az árvíz. A kiszakított ajtó­kon, ablakokon át az utcára csúszik a rengeteg áru. Kávé, cigaretta, keksz dobozok úsz­nak a viz hátán. A Wetzelbach folyó is kiá­radt a Stubner kogelon és a métermagas lavinaszerű földcsuszamlás magával rán­totta a vasútállomás töltésé­nek nagyrészét. Másfél kilo­méteres hosszúságban fel­­szakitotta a talpfákat, síne­ket és megszüntette az ösz­­szeköttetést a Tauerntunel és a Wörther-See-Express vonalán. ... Ha minden szörnyűsé­get felsorolnék, kötetnyi ter­jedelmű lenne a beszámolóm. HÚSZMILLIÓ SCHILLING KÁR A rádió és a televízió azon­nal jelentette a drámai ese­ményt. Bécs nagytekintélyű újságja, DIE PRESSE; a Welterjedtebb riportlap, a KURÍR és a SALZBURGER NACHRICHTEN képekkel il­lusztrált tudósításokat közöl­tek. Hétfőn megjelent a város­ban dr. Lechner, a kerületi főkapitány és helyszíni szem* Nixon kinai látogatásának bejelentése általában izgal­mat okozott, Washingtonban mégis mindenki megőrizte a nyugalmát és csak igen kevés látható jele van annak, hogy az emberekre hatott volna a dolog. Igaz, hogy a Fehér Ház munkatársai pálcikákkal esz­nek, a városban pedig megje­lentek a Henry Kissingert áb­rázoló plakátok “virágozzék ezer virág” felirattal, a re­publikánus vezetők pedig pe­tárdákat rendeltek, hogy tű­zijátékkal méltóképp ünne­pelhessék Mao Ce-tung szüle­tésnapját. Általában azonban amo­lyan “majd meglátjuk” han­gulat ualkodik. Még számos problémát kell megoldani, mielőtt bármiféle normális kapcsolat alakulhat ki a két nagyhatalom között. Először is itt van az elne­vezés kérdése. Washington­ban elképzelhetetlen, hogy bárki is “Kinai Népköztársa­ságot” emlegessen. Ez az elnevezés ugyanis túl hosszú és semmiképpen sem alkalmas rá. hogy ujságciim­­ben szerepeljen. Sokan szeret­nének visszatérni a “komcsi Kina” meghatározáshoz, má­sok jobban kedvelik a “vörös Kina” elnevezést, nem is szól­va azokról az elnevezésekről, amelyeket Tajvan szeretne al­kalmazni. így tehát Nixonnak min­denekelőtt azt kell mondania Csou En-lajnak: “Mielőtt el­kezdenénk a tárgyalásokat, tudna-e javasolni valami uj nevet hazájának, valami rö­videt, amelynek kimondása a televízióba nem venne ilyen sok időt igénybe?” Vannak aztán Washington­ban olyanok is, akik méer min­dig úgy vélik, hogy a Nixon­lét tartott. Megállapítása sze. rint az anyagi kár több, mint húszmillió schilling. Egyide­jűleg a gyorssegélyalapból egymillió schillinget azonnal kiutalt. A St. Johann regimentből Eberhard! főhadnagy vezeté­se alatt kilencven katonát irá­nyítottak Gasteinba a legsür­gősebb munkálatok elvégzé­sére. A katonák egy hétig maradnak a városban. Mint a károgó varjú a hul­laszagra : úgy jelentek meg itt a zavarosban halászni aka­ró. gonosztevők. Csendőrséget kellett kivezényelni a foszto­gatások megszüntetésére? látogatás következtében a Ki­nai Népköztársaság nem fog­ja megváltoztatni az Egye­sült Államok iránti magatar­tását. Egy ismerős Kina-szakértő azonban azt mondta nekem, hogy nincs a világon még egy ország, amely oly gyors fordulatokra lenne képes, mint éppen a Kinai Népköz­­társaság. “Mao Ce-tungnak mindÖsz­­sze annyit kell tennie, hogy bejelenti: épp most jutott eszébe valami jó az Egyesült Államokról, és másnap már mindenki ugyanazt fogja gondolni. Ez a szép abban, ha az embernek olyan országgal akad dolga, ahol kulturális forradalom volt.” “El tudja képzelni mit je­lentene, ha 800 millió ember készítene cipőket az Egyesült Államok számára?” Barátom elém tárta* milyen következményekkel járhat még, ha a Kinai Népköztársa­ság már nem ellensége az Egyesült Államoknak. Kép­zelje csak el, hogy kénytele­nek lennénk megnyitni hatá­rainkat a kinai turista-forga­lom előtt és megkezdődnék az egymilliós csoportok beáram­lása. Közlekedésünk két hét alatt csődöt mondana.” S ha mindez még nem lett volna elég, barátom tovább is ment: “A Kinai Népköztársa­ság csak azért hajlandó kap­csolatokat létesíteni velünk, mert még nem ismeri az ame­rikai turistákat. Ha megnyit­ják a kapukat az amerikai turisták előtt, kapcsolataink épp úgy el fognak romlani, mint amennyire már elrom­lottak Franciaországgal.” Mindez azonban csak felté­telezés és senki sem tudja biz­tosan, hogyan alakulnak majd a jövőben a dolgok. Lehet, hogy uj kor hajnalát éljük, s tanúi leszünk, amint Mao-Hiltonok emelkednek a magasba Kina-szerte. Tricia Nixon és férje Eddie Cox egymást fényképezik a Nagy Fal árnyékában és Martha Mitchell napernyővel a feje felett csónakázik a Jangcén. Az is előfordulhat azonban, hogy mindez katasztrófával végződik és a következő öt évben uj Joe McCarthy sze­nátor születik, aki a televí­zió által is közvetített kihall­gatás során igy szól majd: “Nos, Mr. Kissinger, volna szives a saját szavaival el­mondani a bizottságnak, hogy is volt az, amikor Pakisztán­ban elrontotta a gyomrát?”

Next

/
Thumbnails
Contents