Magyar Hiradó, 1971. július-december (63. évfolyam, 26-52. szám)
1971-09-02 / 35. szám
Thursday, September 2, 1971 MAGYAR BIKADO II. oldal ' CSILLAGHULLÁS - MA... Ki tudja kiragadni magáti a bűvölet alól, amit a csillagos éjszaka szemlődése ad? Azt hiszem senki. Mert úgy esztétikailag is gyönyörű az ilyesmi. Ilyenkor augusztusban. Itt, lent az ember, a földön. A végességeinek tudatában. Lábai alatt érezve a földet. Amely jó hogy ott van a talpa alatt. Úgy biztonság érzésében. És fent, amire nézhet. A felfoghatatlan, a sejtelmes az álmainak még ki sem formálódott tapogatózásaiban. Mindez igy volt, sokáig. És az ezzel együtt járó “volt jelen” megalapozta, hogy mi vagyunk valóban idelent. És ezért volt, többek között regényeknek, vagy Madách Imre “Ember tragédiájának” most elhalt rendezőjénél sikere. Ki, elsőnek használta gömbfelületü színpadon, az “Ádárn az űrben” jelenetet, a szegedi Dómtéren. Most azonban hogy elkezdünk holdra, csillagokra — égitestekre járni, mintha valami zavaró érzés ütné fel fejét e téren. Elmélázó szemléletünk ellenségeként Valami olyasmi, ami csalódottsággal jár. Mert mit is ér a hold, ha már rátapostak? Mert mit is ér az augusztusi csillaghullás? Ha annak tudjuk az okát. Ha az ilyesmit előre már percről-percre bejelentették . . . És e vonalon tovább menve, mit is ér az ölelés, egy női karból, ha már előre ki tudtam érezni az egész vacsorameghívásból, hogy ez lesz a vége. Na lám, na lám! “Tempora routantur et nos mutamur in illis.” Milyen fene nagyhangú idézet. Aztán mégis mindnyájan beleesünk. De mibe?, ragadjuk meg Irta: IVÁN! ZOLTÁN még egyszer az égbőltszemlélet kérdését. Az égbolt azonban nem ad feleletet. S talán még akkor se fog, ha minden nap, percnyi pontossággal induló autóbuszokon járunk hozzája. Kiemelkedő fényes pontjaihoz. Jván) Zollcin A “Marshoz”, a “Szaturnushoz” és igy tovább. Mi lehet tehát a megoldás? A ma és a holnap szemléletében? E kérdés és felelet összjátékát tettük fel egy amerikai tó partján, a hétvégező társaságnak. Hallgatott a tó. Hallgattak körülötte az évszázados fák. Hallgatott minden, ami szépség. A viztükrözésben megmegcsiilanó fénynyalábok elhaladó motorcsónakoktól, egyebektől, hirdették, hogy idelent is élünk. — Igen ,ez az igazság. Ma már nincs álmodozás, valahová odafentre,------szólt egy hang. Majd a másik: Na-na gyerekeim, hiszek magam is abban, hogy mindezt egybefogni szép dolog, igaz is ... De akkor, valami egyéb, valami más fogja megsinyleni a lényeget. — Mi, az álmodozás? — kérdezett rá másvalaki. — Talán? Aztán csend támadt, pillanatra. Még nem a dolgok mélyén. Hanem úgy, szóváltás hevében a fennakadásokban. S hogy valamivel kitöltsék az űrt, a beszédben nemcsak egymással hanem föld és ég között is akadt még pár megjegyzés. A fogalmak majd elmosódnak. Készüljünk fel rá . . . — Hogy érti? Idelent — odafent ? . . . — Ne szólj bele drágám. Igaza van. Ez már részletkérdés . . . — Részletkérdés nincs — kiáltott a vitába egy másik. Aztán megittak egy viskit, a holdjárók egészségére. A leadott jelentések pontos tudatában. Hogy igy és úgy, holnap másképp lesz. Felmérünk mi földi emberek mindent, pontosan. S az űrhajósok neveinek elsorolása után, — hosszan elhallgattak. Csak később egy nő szólalt meg nyugágyából: — Lám-lám megint lehullt egy csillag . . . Augusztus van . . . S az égszemléletre is fogékony, de mégis e pillanatban tudományoskodó társaság, irigyelte e felszólalót. Az augusztusi csillaghullásért. Miért? . . . Mert talán különös fények gyultak a nő szemében? Ki tudja? — Majd segítségül hívásként mindenki szólni akart: megkérdezzük a visszatérő asztronautákat. — Talán ők jobban tudják, mit jelent elmerengni egy augusztusi csillaghullás láttán. LIKACS HALÁLA ÁLLATVILÁG AZ EMBERBARÁT DELFIN KÖZÖNY T Azt hiszed már, hogy a szerelem csak oksó pompa, cifra fényűzés. Régen hiszed. Az álom segít csak rejtőzködni a vágjak esetlen hajnali zűrzavarba — Pizsamába bújtál és papucsba, s keskeny szemmel kémleled a Holdat ha vörös képpel nő a hegy mögül; olyan vagy már mint egy gumiállat, kedves, bölcs, és mindig egyszerű; ha rálépnek hosszan felvisit még, ámde végül elromlik a sip és némán tűr el csókot és rúgást. — 1NCZE MÁRIA “A delfin az egyetlen teremtmény, amely az embert saját akaratából szereti” — irta Plutarkhosz már kétezer évvel ezelőtt, és ezt az állítást mind a mai napig nem cáfolta meg semmi. J HALÁSZOK SEGÍTŐTÁRSAI Ausztrál halászok emberemlékezet óta a szó szoros értelmében együttműködnek a delfinekkel a nagyobb fogás érdekében. A part kiemelkedő pontján őrszem figyeli a halrajok vonulását. Amikor egy nagyobb csoport húz el a part előtt, jelt ad társainak — és a parttól nem messze ugyancsak a “nagy vadászatra” várakozó delfineknek. A megszokott jelre a delfinek — mintegy vezényszóra — félkört alkotnak és a kiszemelt halrajt kérlelhetetlenül a sekélyebb vízben előkészített hálókba terelik. Jutalmuk nem marad el: a halászok — ez is ősi hagyomány — a fogásból gazdagon megajándékozzák “ segitőtársaikat.” Hogy miféie érzelmi szálak fűzik a delfineket az emberhez, ez egyike azoknak a titkoknak, amelyek megfejtésével évtizedek óta számos kutatócsoport foglalkozik. Dr. John Lilly vezetésével például amerikai tudósok kezdték vizsgálni a delfinek agyműködését. Az egyik californiai “delfiniskola” állományából néhány példányt elaltattak, hogy a koponyatető felnyitásával tanulmányozhassák az •agytevékenységet. A műtét maga semmilyen veszéllyel nem fenyegetett, a narkózistól azonban a kutatók őszinte szomorúságára — a kisérleti állatok csaknem kivétel nélkül elpusztultak. Kiderült, hogy a delfinek — eltérően más állatoktól — nem bírják az altatást, megfulladnak. Csupán egyiküknek sikerült túlélnie a tortúrát, amikor azonban visszaeresztették a vízmedencébe, magatehetetlenül elsüllyedt. Ismeretes, hogy a delfin tüdővel lélegző viziemlős, amely ha nem tud időben friss levegőért a viz felszínére emelkedni, menthetetlenül elpusztul. Ez fenyegette a medence fenekére lesüllyedt állatot is, amely halálos veszélybe kerülve riasztó füttyjeleket adott. ÉLETMENTŐ DELFINEK Ekkor meglepő esemény játszódott le. A medencében tartózkodó egészséges delfinek bajba jutott társuk segítségére siettek, a viz felszínére emelték és ettől kezdve “váltott műszakban” állandó ügyeletet tartottak a beteg mellett, A kutatók viz alatti mikrofonok segítségével megfigyelhették, hogy a delfinek számukra nyilvánvalóan érthető hangjelekkel tájékoztatták egymást szándékukról, cselekedeteikről. Magatartásuk annyi értelemről, segitőkészségről és jó szándékról tanúskodott, hogy a tudósok abbahagyták a delfinek életét, egészségét veszélyeztető kísérleteiket. A vállalkozásnak azonban annyi haszna mégis csak volt, hogy az elpusztult állatokat felboncolták agyukat tüzetes vizsgálat-Tangerben szivszélhüdés következtében elhunyt Lukács Pál, a század első felének hires filmszínésze. Az Oscardijas művész 80 éves volt. * * *í» Lukács Pál 1891-ben született Budapesten. A színház és a film világa egyaránt vonzotta. Tíz éven át a Vigszinház népszerű hősszerelmese volt. Első filmjét 1917-ben készítette, Magyarországon kívül Ausztriában és Németországban filmezett. Később Hollywoodba költözött, ahol 1948-ig a vezető sztárok közé tartozott. Később visszavonult és a II. világháború után mindössze egyszer állt kamera elé. Legemlékezetesebb alakítása a Szürke ruhás hölgy, a Sámson és Delila, a Némó kapitány és Az Apokalipszis négy lovasa cimü filmekhez fűződnek, Az őrség a Rajnánál cimü német film Müller mérnökének megformálásáért Oscar-dijjal tüntették ki. HÓDIT A COCA-COLA EUDAPEST — Szűk már az évi 26 millió palack Coca- Colát készítő gyár. A Budapesti Likőripari Vállalat ezért újabb üzemet épített, és korszerű, óránként 12 ezer palackot töltő gépsort helyez üzembe néhány nap múlva Kőbányán, a Bánya utcában. Az uj üzem, amely még a szezonban enyhíti az üdítőitalhiányt, évi 14 millió palack Colát gyárt. Épül és még ebben az évben elkészül a szeszipari vállalatok trösztjének nagykanizsai, évi 20 millió palackos Colatizeme is, amely elsősorban a Balaton-környékre szállít majd. Jövőre összesen 60 millió palack Coca-Cola kerülhet forgalomba. "Csúcsforgalom" LAUSANNE — Négymillió gépkocsi haladt át a Mont Blanc-alaguton hat év alatt. Az 1965. julius 18-i megnyitás óta, pontosan 3,975,891 jármű vette igénybe a zalagutat. nak vették alá. Ekkor állapították meg, hogy a delfinek — legalkbbis az agy fejlettségét tekintve — messze az állatvilág többi tagja fölött állnak, szoros közelségben az emberhez.
