Magyar Hiradó, 1971. július-december (63. évfolyam, 26-52. szám)

1971-09-02 / 35. szám

Thursday, September 2, 1971 MAGYAR BIKADO II. oldal ' CSILLAGHULLÁS - MA... Ki tudja kiragadni magáti a bűvölet alól, amit a csilla­gos éjszaka szemlődése ad? Azt hiszem senki. Mert úgy esztétikailag is gyönyörű az ilyesmi. Ilyenkor augusztusban. Itt, lent az ember, a földön. A végességeinek tudatában. Lábai alatt érezve a földet. Amely jó hogy ott van a tal­pa alatt. Úgy biztonság érzé­sében. És fent, amire nézhet. A felfoghatatlan, a sejtelmes az álmainak még ki sem for­málódott tapogatózásaiban. Mindez igy volt, sokáig. És az ezzel együtt járó “volt je­len” megalapozta, hogy mi va­gyunk valóban idelent. És ezért volt, többek között regényeknek, vagy Madách Imre “Ember tragédiájának” most elhalt rendezőjénél si­kere. Ki, elsőnek használta gömbfelületü színpadon, az “Ádárn az űrben” jelenetet, a szegedi Dómtéren. Most azonban hogy elkez­dünk holdra, csillagokra — égitestekre járni, mintha va­lami zavaró érzés ütné fel fe­jét e téren. Elmélázó szemlé­letünk ellenségeként Valami olyasmi, ami csaló­dottsággal jár. Mert mit is ér a hold, ha már rátapostak? Mert mit is ér az augusztu­si csillaghullás? Ha annak tudjuk az okát. Ha az ilyes­mit előre már percről-percre bejelentették . . . És e vonalon tovább menve, mit is ér az ölelés, egy női karból, ha már előre ki tud­tam érezni az egész vacsora­meghívásból, hogy ez lesz a vége. Na lám, na lám! “Tempora routantur et nos mutamur in illis.” Milyen fene nagyhangú idézet. Aztán mégis mindnyá­jan beleesünk. De mibe?, ragadjuk meg Irta: IVÁN! ZOLTÁN még egyszer az égbőltszemlé­­let kérdését. Az égbolt azonban nem ad feleletet. S talán még akkor se fog, ha minden nap, perc­nyi pontossággal induló autó­buszokon járunk hozzája. Ki­emelkedő fényes pontjaihoz. Jván) Zollcin A “Marshoz”, a “Szaturnus­­hoz” és igy tovább. Mi lehet tehát a megoldás? A ma és a holnap szemléleté­ben? E kérdés és felelet összjá­­tékát tettük fel egy amerikai tó partján, a hétvégező társa­ságnak. Hallgatott a tó. Hallgattak körülötte az évszázados fák. Hallgatott minden, ami szép­ség. A viztükrözésben meg­­megcsiilanó fénynyalábok el­haladó motorcsónakoktól, egyebektől, hirdették, hogy idelent is élünk. — Igen ,ez az igazság. Ma már nincs álmodozás, valaho­vá odafentre,------szólt egy hang. Majd a másik: Na-na gyerekeim, hiszek magam is abban, hogy mind­ezt egybefogni szép dolog, igaz is ... De akkor, valami egyéb, valami más fogja meg­­sinyleni a lényeget. — Mi, az álmodozás? — kérdezett rá másvalaki. — Talán? Aztán csend támadt, pil­lanatra. Még nem a dolgok mélyén. Hanem úgy, szóváltás hevé­ben a fennakadásokban. S hogy valamivel kitöltsék az űrt, a beszédben nemcsak egymással hanem föld és ég között is akadt még pár meg­jegyzés. A fogalmak majd elmo­sódnak. Készüljünk fel rá . . . — Hogy érti? Idelent — odafent ? . . . — Ne szólj bele drágám. Igaza van. Ez már részlet­­kérdés . . . — Részletkérdés nincs — kiáltott a vitába egy másik. Aztán megittak egy vis­­kit, a holdjárók egészségére. A leadott jelentések pontos tudatában. Hogy igy és úgy, holnap másképp lesz. Felmérünk mi földi emberek mindent, pon­tosan. S az űrhajósok neveinek el­sorolása után, — hosszan el­hallgattak. Csak később egy nő szólalt meg nyugágyából: — Lám-lám megint lehullt egy csillag . . . Augusztus van . . . S az égszemléletre is fogé­kony, de mégis e pillanatban tudományoskodó társaság, irigyelte e felszólalót. Az augusztusi csillaghul­lásért. Miért? . . . Mert talán kü­lönös fények gyultak a nő szemében? Ki tudja? — Majd segítségül hívás­ként mindenki szólni akart: megkérdezzük a visszatérő asztronautákat. — Talán ők jobban tudják, mit jelent elmerengni egy augusztusi csillaghullás lát­tán. LIKACS HALÁLA ÁLLATVILÁG AZ EMBERBARÁT DELFIN KÖZÖNY T Azt hiszed már, hogy a szerelem csak oksó pompa, cifra fényűzés. Régen hiszed. Az álom segít csak rejtőzködni a vágjak esetlen hajnali zűrzavarba — Pizsamába bújtál és papucsba, s keskeny szemmel kémleled a Holdat ha vörös képpel nő a hegy mögül; olyan vagy már mint egy gumiállat, kedves, bölcs, és mindig egyszerű; ha rálépnek hosszan felvisit még, ámde végül elromlik a sip és némán tűr el csókot és rúgást. — 1NCZE MÁRIA “A delfin az egyetlen te­remtmény, amely az embert saját akaratából szereti” — irta Plutarkhosz már kétezer évvel ezelőtt, és ezt az állí­tást mind a mai napig nem cáfolta meg semmi. J HALÁSZOK SEGÍTŐTÁRSAI Ausztrál halászok ember­­emlékezet óta a szó szoros ér­telmében együttműködnek a delfinekkel a nagyobb fogás érdekében. A part kiemelkedő pontján őrszem figyeli a hal­rajok vonulását. Amikor egy nagyobb csoport húz el a part előtt, jelt ad társainak — és a parttól nem messze ugyan­csak a “nagy vadászatra” vá­rakozó delfineknek. A meg­szokott jelre a delfinek — mintegy vezényszóra — fél­kört alkotnak és a kiszemelt halrajt kérlelhetetlenül a se­kélyebb vízben előkészített hálókba terelik. Jutalmuk nem marad el: a halászok — ez is ősi hagyomány — a fogásból gazdagon megajándékozzák “ segitőtársaikat.” Hogy miféie érzelmi szálak fűzik a delfineket az ember­hez, ez egyike azoknak a tit­koknak, amelyek megfejtésé­vel évtizedek óta számos ku­tatócsoport foglalkozik. Dr. John Lilly vezetésével például amerikai tudósok kezdték vizsgálni a delfinek agyműkö­dését. Az egyik californiai “delfiniskola” állományából néhány példányt elaltattak, hogy a koponyatető felnyitá­sával tanulmányozhassák az •agytevékenységet. A műtét maga semmilyen veszéllyel nem fenyegetett, a narkózis­tól azonban a kutatók őszinte szomorúságára — a kisérleti állatok csaknem ki­vétel nélkül elpusztultak. Ki­derült, hogy a delfinek — el­térően más állatoktól — nem bírják az altatást, megfullad­nak. Csupán egyiküknek sike­rült túlélnie a tortúrát, ami­kor azonban visszaeresztették a vízmedencébe, magatehetet­­lenül elsüllyedt. Ismeretes, hogy a delfin tü­dővel lélegző viziemlős, amely ha nem tud időben friss leve­gőért a viz felszínére emelked­ni, menthetetlenül elpusztul. Ez fenyegette a medence fe­nekére lesüllyedt állatot is, amely halálos veszélybe ke­rülve riasztó füttyjeleket adott. ÉLETMENTŐ DELFINEK Ekkor meglepő esemény játszódott le. A medencében tartózkodó egészséges delfi­nek bajba jutott társuk segít­ségére siettek, a viz felszínére emelték és ettől kezdve “vál­tott műszakban” állandó ügyeletet tartottak a beteg mellett, A kutatók viz alatti mikrofonok segítségével meg­figyelhették, hogy a delfinek számukra nyilvánvalóan ért­hető hangjelekkel tájékoztat­ták egymást szándékukról, cselekedeteikről. Magatartá­suk annyi értelemről, segitő­­készségről és jó szándékról tanúskodott, hogy a tudósok abbahagyták a delfinek éle­tét, egészségét veszélyeztető kísérleteiket. A vállalkozás­nak azonban annyi haszna mégis csak volt, hogy az el­pusztult állatokat felboncol­ták agyukat tüzetes vizsgálat-Tangerben szivszélhüdés következtében elhunyt Lukács Pál, a század első felének hi­res filmszínésze. Az Oscar­­dijas művész 80 éves volt. * * *í» Lukács Pál 1891-ben szüle­tett Budapesten. A színház és a film világa egyaránt von­zotta. Tíz éven át a Vigszin­­ház népszerű hősszerelmese volt. Első filmjét 1917-ben ké­szítette, Magyarországon kí­vül Ausztriában és Németor­szágban filmezett. Később Hollywoodba költözött, ahol 1948-ig a vezető sztárok közé tartozott. Később visszavonult és a II. világháború után mindössze egyszer állt kame­ra elé. Legemlékezetesebb alakítása a Szürke ruhás hölgy, a Sámson és Delila, a Némó kapitány és Az Apoka­lipszis négy lovasa cimü fil­mekhez fűződnek, Az őrség a Rajnánál cimü német film Müller mérnökének megfor­málásáért Oscar-dijjal tüntet­ték ki. HÓDIT A COCA-COLA EUDAPEST — Szűk már az évi 26 millió palack Coca- Colát készítő gyár. A Buda­pesti Likőripari Vállalat ezért újabb üzemet épített, és kor­szerű, óránként 12 ezer pa­lackot töltő gépsort helyez üzembe néhány nap múlva Kőbányán, a Bánya utcában. Az uj üzem, amely még a sze­zonban enyhíti az üdítőital­­hiányt, évi 14 millió palack Colát gyárt. Épül és még ebben az évben elkészül a szeszipari vállala­tok trösztjének nagykanizsai, évi 20 millió palackos Cola­­tizeme is, amely elsősorban a Balaton-környékre szállít majd. Jövőre összesen 60 mil­lió palack Coca-Cola kerülhet forgalomba. "Csúcsforgalom" LAUSANNE — Négymillió gépkocsi haladt át a Mont Blanc-alaguton hat év alatt. Az 1965. julius 18-i megnyi­tás óta, pontosan 3,975,891 jármű vette igénybe a zalag­­utat. nak vették alá. Ekkor állapí­tották meg, hogy a delfinek — legalkbbis az agy fejlettsé­gét tekintve — messze az ál­latvilág többi tagja fölött áll­nak, szoros közelségben az emberhez.

Next

/
Thumbnails
Contents