Magyar Hiradó, 1971. július-december (63. évfolyam, 26-52. szám)
1971-09-02 / 35. szám
Thursday, September 2, 1971 MAGYAR HIRAlK’ 9, oldal BIZALOM JELIGE — Kedves Mrs. Homoki, mással nem tudok beszélni erről és ezért fordulok önhöz bizalommal, hogy megtudjam, mi lehet az, ami most van az én házasságomban. Én 37 éves vagyok, a férjem 41 éves. 6 éve vagyunk házasok, szeretem a férjemet és ő is szeretett engem. Körülbelül egy fél év óta megváltozott, már nem kellek neki. Ha megsimogatom, vagy meg akarom csókolni, akkor eltol magától és igy viselkedik akkor is, amikor éjszaka közeledek hozzá, néha már majdnem gorombán csinálja ezt és látom, hogy nappal is mindig ideges hozzám. Félek, hogy valami miatt kiábrándult belőlem vagy egy másik nőt szeret és nagyon szerencsétlennek érzem magamat. Hogyan tudnám visszafordítani hozzám? VÁLASZ — Ne féljen másik nőtől. Nem arról van szó. Orvosi eset. Csak azért válaszolok részletesebben, hogy megnyugtassam és rátereljem a figyelmét a helyes útra. A férje valami átmeneti szexuális képességi zavarral küzd, csak szégyelli bevallani, azért utasítja el a közeledését, ezért ideges. Ilyen fiatal korban ritka eset, de nem egyedülálló. Mással is megtörtént már ez. Nem kell megijedni tőle, orvosi kezeléssel rendbe lehet hozni. De a maga segítsége is kell hozzá. Tapintatosan terelje a szót az idegeskedésére és ebből kiindulva beszélje rá, hogy okvetlen menjen orvoshoz. Maga pedig türelemmel várja meg a kezelés eredményét. Addig legyen tartózkodó a gyengédség terén. Mégegyszer hangsúlyozom: mindez csak magyarázat. A segítség az orvosnál van. ★ MRS. W. — Kedves Erzsébet, amerikai némethez mentem feleségül, egy 7 éves és egy 5 éves kisfiam van. Együtt lakunk a férjem édesanyjával, nem irom, hogy az anyósommal, mert az én anyám már lánykoromban meghalt és a férjem édesanyja igazán olyan, mintha az édesanyám lenle. Úgy szeretjük egymást, mint anya és lánya. Mégis van közöttünk eltérés, amit szeretnék elintézni vele. Én azt akarom, hogy a gyerekeimből rendes emberek legyenek és igy nevelem őket. Ő ellenben kényezteti a gyerekeket, hozzá mennek panaszkodni rám és védi őket. Nem tartom jónak ezt a kényeztetést, mert ha egy nagymama igy védi és kényezteti a gyerekeket, akkor nem tisztelik az anyjukat és hiába az én nevelésem. VÁLASZ — Ne nézze olyan tárgyilagos szigorúsággal a dolgot. Természetesen en engedje elfajulni, de azért adjon egy kis szabadságot a nagymamának ezen a téren. Mindnyájan tudjuk, maga is tudja, hogy a nagyszülők, különösen a nagymamák, bálványozzák a kisunokákat. Éppen így a gyerekek is mindig imádják a nagymamát. A gyereknek szüksége van az ilyenfajta szeretetre. A mama jól adagolt, igazi szeretete mellett rendszerint ott van a jól adagolt helyes szigorúság és nevelési módszer kötöttsége, ami mind nagyon helyes a gyermeknevelésben. A gyereknek azonban néha pártos, elfogult szeretet is kell. Szeretet, amit nem korlátol semmiféle elv, semmiféle igazság. Az anyai szeretet a gyereknek: kenyér, mindennapi eledel, ami nélkül nem élhet. A nagymamái szeretet azonban habostorta és nincs gyerek, aki nem kívánja meg a kenyér mellett a tortát. A mama kenyere életadó és tápláló, de a nagymama tortája olyan édes, olyan finom. Persze, vigyázni kell, mert ha sok a torta, a gyerek elrontja a gyomrát. Helyesen teszi, ha vigyáz arra, hogy a torta ne ártson meg nekik. De azért néha hunyjon szemet afölött, ha a nagymama a maga módján szereti őket és ők is a maguk módján a nagymamát. Ez nem rontja komoly mértékben a nevelést. Amikor a mama szigorú, a gyerek kisírja magát a nagymamánál, a nagymama megvigasztalja, de a gyereknek mégis a mama a mama. * ★ MRS. J. P. (Chicago) — Kedves Homoki Erzsébet, látogató vízummal jöttünk Amerikába és hála Istennek sikerült végleg ittmaradni. Most már minden rendben van. A férjem perfekt angol, én is elég jól beszélek angolul. Már állásban vagyunk mind a ketten ugyanannál az amerikai vállalatnál. Csupa drága jó ember dolgozik itt, majdnem mindennap meghívnak minket vacsorára és hétvégen elvisznek kirándulni, áldja meg őket a jó Isten, hogy igy bánnak velünk. Sokat vagyunk együtt és nekem furcsa, ahogy ők esznek, vágják a húst és utána jobbkézbe veszik a villát. A férjem azt mondja, hogy én is egyek igy, mert megsértődnek. Nekem ez nehéz, mindig megfeledkezek róla. VÁLASZ. — Nyugodtan egyen csak a megszokott módon. Nem lesz belőle sértődés. Az amerikaiak tudják, hogy az európaiak másként kezelik a kést-villát. ★ Üzenetek. 1. Nobel-dij jelige. Pierre Curie és a felesége, született Marie Sklodowska együtt kapták meg a Nobel-dijat. Házasságukból született lányuk Irene, annak férje Frederick Joliot. Mindketten a Joliot-Curie családnevet használták és ők is együtt kaptak Nobel-dijat. — 2. M. F. Chorin Ferenc a Salgótarjáni Kőszénbánya elnöke, a Gyáriparosok Országos Szövetségének elnöke és a felsőház tagja volt. Itt Amerikába finanszírozó és befektető vállalatokat szervezett, egészen haláláig dolgozott. Több amerikai magyar szervezetet támogatott, köztük azt a kettőt is, amit levelében említ, illetve kérdez. FÉRFI SAROK A TELEFON Úgy kezdődött, hogy amikor felvettem a kagylót, ismeretlen női hang szólalt meg. — Igazán nagyon sajnálom, de ma semmiképpen sem találkozhatunk. — Bocsánat — mondtam —, itt valami félreértés lesz. — Nem, szó sincs félreértésről! — tiltakozott a hölgy élénken. — Ma egyszerűen nem tudok időt szakítani! — Hát ha nem, hát nem — nyugodtan bele a sors akaratába. Lehet, hogy kissé hidegnek érezte a válaszomat, a telefon gyakran torzítja el a tónust. — Jaj, nem akartam megsérteni — jelentette ki sietve. — Pár nap múlva ismét felhívom és mindent megmagyarázok. — Kötve hiszem — mondtam, mert nem tartottam valószínűnek, hogy valaha is sor kerül a következő beszélgetésünkre. Tévedtem. Néhány nap múlva a nő újból telefonált. — El sem hiszi, milyen kellemetlen a számomra — mentegetőzött —, de valahogyan most minden úgy összejött, hogy sajnos . . . — Sajnos, most sem láthatjuk egymást? — fejeztem be a mondatát. — Nagyon bánt, de nem . . . Remélem, nem veszi túlságosan a szivére? Közöltem vele, hogy amennyire csak tudom, megőrzőm a nyugalmamat. Ilyenformán a második beszélgetésünk is lezárult. A harmadik telefon aztán kifejezetten zavarba hozott. — Csodálatos volt a tegnapi éjszaka — csicseregte a már ismerős női hang. — De most, ma este nem mehetek fel hozzád. Ugye, nem haragszol? — Nem — feleltein, mi mást mondhattam volna? Szóval már tegeződünk! Okkal tételeztem fel, hogy bennünket immár nem egyszerű ismeretség fűz egymáshoz. További telefonbeszélgetéseink aztán semmi kétséget nem hagytak affelől, hogy valóban ez a helyzet. Bevallom, olykor még pirulásra is késztettek a hölgy bizonyos szűkszavú1 utalásai a köztünk történtekre. A telefon ördögének jóvoltából valami egészen különleges kapcsolat támadt köztünk. Minden olyan esetben, amikor a nő azt közli, hogy nem ér rá, hozzám fut be a vonal. Lassacskán már nagyon is kezdett idegesíteni ez az egész história, dühös lettem á nőre. Legutóbbi beszélgetésünk aztán lehetővé tette, hogy bosszút álljak. — Feltétlenül szükségem lenne 500 dollárra! — hadarta izgatottan a telefonba ismeretlen barátnőm. — Méghozzá sürgősen! Tudnál adni? — Természetesen — válaszoltam. — A legnagyobb örömmel! Igazán boldoggá tesz, hogy segítségedre lehetek! — Akkor negyedóra múlva nálad leszek! Gyorsan helyére tettem a hallgatót, mert féltem, kibuggyan belőlem a visszafojtott nevetés. Ledobtam magam a fotelbe és amint elképzeltem a tréfa várható fejleményének különböző változatait, valóságos röhögőgörcs fogott el kacagtam egyfolytában. Negyedórán át. Akkor felberregett a csengő az előszobában.., Ágoston János ÉVFORDULÓ: } ENRICO CARUSO Nemrégen mult ötven esztendeje, hogy 43 éves korában meghalt Enrico Caruso, e század legjelesebb tenoristája. 1873-ban született Nápolyban. Marcellino Caruso vasmunkás huszadik gyermeke. A jóhangu kisfiút édesanyja egy kis nápolyi templom kórusában énekeltette. Itt fedezte fel és taníttatta Missiano, az akkori idők ismert baritonistája. Caruso első szerepe a nápolyi Mercandate színház előadásán a Lammermoori Lucia Edgárja volt. Első nagy sikere pedig 1897. aug. 12-én a Bohémélet livornói ősbemutatóján, a Puccini kívánságára énekelt Rodolfo. (Az egész harmadik felvonást meg kellett ismételni. Talán ez volt a Bohémélet egyetlen előadása, amikor Mimi kétszer halt meg.) — S ekkortól két és fél évtizedig Carusónak világszerte nem támadt versenytársa. Hatvan opera főszerepét énekelte. Nem akadt metropolis, ahová ne hívták volna. Egyetlen kudarca, fiaskója: az 1907-es budapesti. Fellépését nehezítette, hogy partnernője Vasqiezné Italia meghűlt, s lemondta az előadást. Heyette Ney Hermina volt Aida. A publikum komoly élményt várt az “istenített” énekestől. Az első ária után viszont — okkal — elmaradt a taps. Caruso gyöngén, erőtlenül, fáradtan énekelt, egészen a Nilus-parti jelenetig. Másnap reggel elutazott Budapestről. Soha nem beszélt életének egyetlen bukásáról. — S hogy a budapesti indiszpozició mennyire kivételnek bizonyult, arra csupán egyetlen egy példa: 1910. dec. 10-én Carusót a Nyugat lánya premierjén 47-szer tapsolták ki a függöny elé a Metropolitan nézői. Tenorja mindvégig csodálatosan hajlékony, behizelgően lágy, ugyanakikor mégis érces volt. Hangerejével, fizikumával azonban meglehetősen könnyelműen bánt. 1920 karácsony estjén még a Metropolitanban énekelt, másnap viszont konziliumra kényszerültek az orvosok. A művész tüdejét operálni kellett. A műtét sikerült. Carusónak viszont megmondták: soha többé nem énekelhet. Az imádott Nápolyba utazott' haza — meghalni. HOMOKI ERZSÉBET LELKI KLINIKÁJA
