Magyar Hiradó, 1971. július-december (63. évfolyam, 26-52. szám)

1971-09-02 / 35. szám

Thursday. September 2, 1971 MAGYAR HÍRADÓ 7. oldal Ez Is Amerika problémája Irta: RUBY ERZSÉBET Az East River partján húzódó Green Point brooklyni negyedben a mi utcánk nem valami szép. Azért jobb emberek laknak itt a bérházak­ban, mivel a közhitt szerint a viz partján tisztább és hűvösebb a levegő. Fél utcányira vagyunk a viz partjától s a közbeeső tér­séget beépítették különféle, ki­­sebb-nagyobb gyárakkal. Ez az­tán elintézte ezt a környéket. Szennyezik a levegőt és kloáká­­nak tartják az East Kivert Főleg ukránok és lengyelek laknak itt és jól érzem magam köztük. Jóindulatú, becsületes szándékú, szorgal­mas, tiszta és vallásos nép. Éjszakánként a nap­pali idegölő zaj után gyógyító a csend, csupán a folyón úszó fehérhajók tülkölése hallatszik, az ife csak akkor, ha köd lepte be a nagy folyót. Hanem aztán: két hónapja hogy a házunkkal szemben levő nagy bérházban két puerto-ricoi család költözött be, sok apró gyerekkel. Az első hetekben csendesen viselkedtek, óvatosan tájé­kozódtak. Néhány hét óta elviselhetetlenül zajong­­nak, éjjel bandákba verődve bömbölnek. A ricsaj este tiz órakor kzdődik és reggel három óráig tart. A fehér lakók rendőrt hívtak s perceken beiül meg is érkeztek. Megdorgálták az ifjakat, azzal az Ígérettel, hogy ha még tovább lármáznak, bör­tönbe viszik őket. Alig hogy elmentek, újra kez­dődött a lárma. Hozzá még azzal a gyorsan pergő nyelvükkel állandóan jár a szájuk. És csak kiabál­va társalognak. Ebben az utcában mi fehérek kö­rülbelül ezren lakunk. A két puerto-ricoi család 31 személyből áll. Ez a kisebbség terrorizál bennün­ket, álmatlanná téve éjszakáinkat, s a lakosság kialvatlanul megy a másnapi munkára. Igazságosan próbálnám megítélni ezt a mindig vidám népet. Jóindulatú nép, szívélyes és össze­tartó. Ha a családban gyermek születik — és ez igen gyakori családi esemény náluk —, a nagyobb testvérek őrjöngő szeretettel becézik az újszülöt­tet. — Csak hát primitívek. Itt, a nagy civilizá­ciótól nem esnek hanyatt, ők megtartják a maguk szokásait, de nagyobb céljaikat is gátlástalanul viszik véghez; nem törődve törvénnyel, szabályok­kal, mert hát Amerika szabad ország! Ennek a fennkölt meghatározásnak kitekert értelmezése, egyik sírásója lenne, ennek a hatalmas országnak, de résen lesznek azok, akik máris látják a belső hibákat . . . Eszembe jut gróf Széchényi Zsigmondi "Afri­kai pásztortüzek” cimü vadásznaplójában ez a jel­lem-meghatározás: . . Felfogadtam 26 bennszü­lött feketét teherhordozónak. Megfigyeltem: A mezítelen teherhordók naivak, becsületesek és ra­gaszkodók, mint egy ártatlan gyermek. De ame­lyik bennszülött már csikós trikót visel, gyűrött micisapkával, az már minden hájjal megkent csir­kefogó.” Mint a puerto-ricoiak. Mikor ideérkezik gyö­nyörű szép hazájából, ahol a politika jóvoltából, máris amerikai állampolgár, még rajta van a ha­zai köntös. De amikor megmelegszik, határt nem ismerő vakmerőén viselkedik. Nem izgatja őket a fehérek fejcsóválása, még ő csodálkozik, hogy miért nem szabad neki lármázni, mikor neki ar­ra kedve van? És itt van a csattanó: A puerto ricoiak éjsza­kai bömbölését, először a velük egy házban lakó három néger jelentette fel, vagyis rendőrt hivott. Két banktisztviselő és egy nőtlen tanító. Az em­ber azt hinné, hogy a három intelligens néger fel­jelentésének mélyebb pszichológiai háttere van— és pedig az, hogy próbálják bizonyítani, hogy a puerto-ricoi alacsonyabb nívójú, mint a néger. Ar­ra hivatkoznak, ha egy néger család a fehérek kö­zé költözik, alkalmazkodik a fehérekhez. Nem kellemetlenkedik, igyekeznek átvenni a fehérek szokásait, de a puerto-ricoi nappali és éjszakai lármájával elűzi maga mellől a többséget, a fe­héreket. Hajnali egy órakor a lányok sikoltozásá­tól idegsokkot kap az ember. Legfelháboritóbb az, hogy éjfél után apró puerto-ricoi gyerekek — 6- 8 évesek — a zajongó banda körül bicikliznek s egyik kezükkel fogják a kormányt, másik kezük­ben fagylalttölcsér! Éljen Amerika! De a kiské­­sit neki, gyermekkorunkban csak Jézuska neve­­napján kaptunk fagylaltot, s azt is jó magavise­­letünkkel kellett kiérdemelnünk. Ez az, ami felháborító, hogy néhány ember po­kollá teszi életünket. Megmásítják eddigi élet­formánkat, mivel miattuk este 10 órától hajna­li 3 óráig nem tudunk aludni. Aki teheti, az átvir­rasztott éjszakát kipótolja és későn kel fel. De mit csináljanak azok, akiknek pontos időben mun­kába kell menniök. Az alattam lakó fehér család lakást keres, elköl­töznek innen. A földszinten lakó öreg házaspár ma költözik. Itt van már a butorszállitó és a szemközti házban lakó puerto-ricoiak érdeklődnek a háziurnái, hogy kiadja-e nekik a lakást, mert a fivére idejönne lakni a családjával. A háziúr bizony füllentett. Azt mondta, hogy már ki van adva a lakás. Erre a termetes asszonyság pergő nyelven fenyegetőzött, hogy feljelenti a háziurat, hogy nem akarja nekik, az amerikai állampolgá­roknak kiadni a lakást. Majd ő utána néz, hogy ki van-e adva! így keletkeznek országszerte a puerto-ricoi góc­pontok. Pedig nagyon áldásos volna, ha ennek a nációnak is külön települést létesítene az illetékes hatóság — mint a néger Harlem. Ott aztán ordít­hatna éjjel-nappal torkaszakadtából. E sorok Írója évtizedek óta este 9 órakor már lefekszem és í'eggel 6 órakor már főzöm a kávét. A puerto-ricoiak éjszakai üvöltésétől ezt az évek hosszú során beidegződött szokást meg kellett vál­toztatnom. Most reggel 3 órakor tudok elaludni és hat óra helyett délelőtt 10 órakor ébredek fel. A teljesen megváltozott életprogramomban az a szo­morú, hogy nekem merőben idegen népek miatt kell szenvednem. És sokezren vagyunk igy. Teg­napelőtt este nagy eső volt. Na — gondoltam — most nem ülnek ki a ház elé ordítozni, rádiózni, táncolni, énekelni —, jól kialszom magam. Hát ké­rem, csak reggel háromkor aludtam el, mert a szervezetem nagy kínnal néhány hét alatt hoz­zászokott a megváltozott időrendhez és máról-hol­napra ezt visszacsinálni nem lehet. Azt mondják, hogy a sors ércgépezetében őr­lődünk. Dehogy is kérem. A politika ércgépezeté­ben őrlődünk, a többit tessék kitalálni. Hogy miért Írtam ezt a cikket? A New York Times aug. 20-iki számában írja: “Újabban me­gint nagy számban vándorolnak Amerikába a puerto-ricoiak és Brooklyn, Green Point negyedé­ben levő Franklin utcát vették birtokukba. (Ezen a Franklin Streeten lakom én is.) Ez az East Ri­ver mentén húzódó szép hosszú utca teljesen meg­változott. Éjjel-nappal lármáznak ezek a pergő­­nyelvű polgárok és nagyon jól érzik magukat, stb. Egyszóval újabb nagyszámú puerto-ricoi beván­dorlás. Majd elfelejtettem: A jövő évben lesznek a nagy választások. Már eleve gondoskodnak sza­vazókról a nép barátai . . . Tiszta szívből kívánom, hogy csak fél éjszakára jöjjenek ide az East Ri­ver mentén húzódó Green Pointra, tudom, meg­emlegetik a . . ; tovább nem merem mondani. Mélyen lenyúlnak mélyszagu bodzafák. A hold milyen meleg, forogva, fénylőn visszaremeg az ízes füvet rágó tehén domború szembogarán, melyet dülledten semmibe ejt. Alig hallod ficamos állának őrlő zaját, odahull, lebukva a csendbe, melyet nagynéha, hangtüvel szurkál a kutya nyúló vonitása. Gyárak torkán ordító, fagyos kiáltás, mint fojtott emberé kínnal kibuggyan. Utána ijedten ujrafesziti sátrát a csend. SZAVAK-FOGALMAK TRUBADÚR — így hívták a hippyt a közép korban. OKOS EMBER — Aki előre látja, hogy mi van megszületőben, ezért nagyon óvatos. KÖNNYEK — A költők rendszerint gyöngyhöz hasonlítják a könnyeket. Persze, a gyöngy való­diságát sokkal könnyebb megállapítani. DEMOKRÁCIA — Olyan rendszer, amelyben a polgár szabadon választja meg azokat a politiku­sokat, akik elkutyavetyélik az általa fizetett adót. GYÉMÁNT — Az a legfőbb jellemzője, hogy nőtől szinte lehetetlen visszakapni. ANATÓMIAI TULAJDONSÁGOK — Mindenki rendelkezik velük, de fiatal hölgyekét ajánlatos mégis elsősorban tanulmányozni. HUMORISTA — Olyan ember, akinek kitűnő em­lékezőtehetsége van, s azt hiszi, másnak ninps. Mosolyogjunk NŐI LOGIKA Manci megismerkedik egy csinos, fiatal orvos­sal, aki nagyon megtetszik neki. Próbálja a há­zasságra terelni a szót, de az orvos szabadkozik: — Én még nagyon keveset keresek­— Annyi baj legyen. Ha elvesz engem felesé­gül, a barátnőim belebetegszenek az irigységbe és akkor sokat fog keresni. • HOGY MÚLNAK AZ ÉVEK . . . Egy asszony sírva mondja a férjének: — Valaha azt mondtad, hogy legszívesebben megennél, annyira szeretsz. És ma válással fe­nyegetőzői, mert találtál egy hajszálat a leves­ben . . . PARADICSOM Két üzletember beszélget: — Mit szólsz a gazdasági helyzethez? — Paradicsomi az állapot. — Hogy érted ezt? — Nemsokára meztelen leszek . . . • EGY OKOS KÉRDÉS Az idős milliomos igy kérte meg a fiatal hölgy kezét: — Akar az özvegyem lenni? FLÓRIÁN Ti «OR: Megindul a csend a bodzafák mögül

Next

/
Thumbnails
Contents