Magyar Hiradó, 1971. július-december (63. évfolyam, 26-52. szám)
1971-08-26 / 34. szám
Thursday, August 26, 1971 MAGYAR HÍRADÓ 15. oldal ' A MAGYAR SZENT KORONA KRÓNIKÁJA: A zárak fölnyittatnak . . . Irta: BALOGH LÁSZLÓ A budapesti Akadémia archeológiái szakbizottsága 1880 tavaszán javaslatot terjeszt elő. A javaslat kifejti, hogy a magyar szent korona eddig megjelent leirásai és ábrái sem a valóságnak, sem a “müarcheológiai tudomány mai állásának” nem felelnek meg, emiatt több fontos kérdést megoldatlanul hagynak. Az Akadémia intézkedjék a halaszthatatlanul fontos müvizsgálat ügyében, eszközölje ki a vizsgálatot végző férfiaknak a “megkivántató” engedélyt. Az Akadémia teljes ülése (“méltányolván az előterjesztésnek úgy nemzeti, mint tudományos mütörténeti jelentőségét”) támogatja a javaslatot, s meglepően rövid idő alatt megszerzi az uralkodó és az országgyűlés hozzájárulását. A főrendi ház és a képviselőház 1880. május 7- én tartott ülésén a korona vizsgálatának napját május 9-én reggel tiz órára tűzi ki, s kijelöli a két ház küldöttségét is. (A főrendi házat a pannonhalmi főapát, négy gróf, egy báró képviseli.) Az Akadémia által kiküldött tudományos bizottság elnöke a Corvinák egyik felkutatója, Ipolyi Arnold pap-történetiró, tagjai: Pulszky Ferenc, Henszlman Imre, Fraknói Vilmos és Pulszky Károly. A bizottság a korona és a koronázási jelvények szabadkézrajzi, mértani, fényképi felvételére a legszakavatottabb mestereket, Rauschner Lajos mintarajztanodai tanárt és Divald Károly fényképész hazánkfiát alkalmazta”. (1.) A vizsgálat — országos esemény. Május 9-én reggel a budai királyi palotában megjelenik a hercegprímás, a miniszterelnök, a kormány, az ország zászlósurai, udvari méltóságok, “ő Felsége által meghatalmazott és személyét képviselő biztosok”, a főrendi- és a képviselőház küldöttsége. Tiz órakor a korona és a koronázási jelvények szekrényét a kijelölt terembe viszik, “hol a pecsétek a ládáról levétetvén, a zárak fölnyittatnak, s a Szent Korona a többi jelvényekkel kivétetett. Az ország prímása által felmutatott Szent Koronát a közelállók kegyeletes csókkal illették.” A küldöttségek távoztával a bizottság munkához lát. Rauscher rajzol, Divald fényképez, Pulszky Károly, a bizottság jegyzője, Peregrinyi János parlamenti gyorsírónak tollba mondja a korona és a jelvények minden egyes alakjának, idomának leírását. A bizottságon kívül állandóan a teremben van az egyik koronaőr, báró Vay Miklós, a koronaőrség két tisztje, az ajtó előtt, a folyosón ódon fegyverzetű, piros ruhás koronaőrök diszőrsége áll. Déltájban félbeszakad a munka: az uralkodó: Ferenc József — családjával éppen Magyarországon tartózkodik — érkezik. “Ő császári és apostoli Királyi Felsége legmagasabb személyében is megjelenvén, főudvarmestere és főhadsegéde kíséretében megtekinteni méltóztatott a munkálatot, hogy a Szent Koronát — úgymond — életében még egyszer láthassa.” HETI NAPTÁR AUGUSZTUS 29— Vas., Pünkösd u. 13. vas. 30— Hétfő: Róza 31— Kedd: Rajmund SZEPTEMBER 1— Szerda: Egyed 2— Csütörtök: Tódor ,3—Péntek : X. Pius 4—Szombat : Rozália A bizottság hamarosan ismét pihenni kényszerül: Ezúttal a huszonkét éves Rudolf trónörökös és népes kísérete (“József főherceg és neje őfelségéik, Kóburg Fülöp királyi herceg fenséges nejével, Haynald Lajos bibornok érsek, gróf Lónyai Menyhért, az Akadémia elnöke, több kitűnőség, miniszter és főur, szakértők és akadémiai tagok”) jön a koronát nézni. A bizottság estig, majd a palotából el sem távozva másnap estig dolgozik. Május 10-én este a koronát és a jelvényeket visszahelyezik a szekrénybe — a küldöttségek ismét felvonulnak —, s ezzel a korona és a koronázási jelvények hivatalos és tudományos vizsgálata véget ért. (2.) A lapok hetekig foglalkoznak az eseménnyel. A Vasárnapi Újság Deák Farkas akadémikus (szintén tagja egy küldöttségnek) Írását közli. Érdekes idézni a cikkből: milyennek látja a múlt századi ember a koronát? Deák leírja, hogy a teremben egy asztalon fekszik a kard, a jogar, az aranyalma, az ablak mellett, piros bársonnyal bevont asztalkán pedig a korona. “Három aranypánt képezi a korona alkatrészeit. Az alsó pánt kerek abroncs, hat és fél centi széles, ez az újabb rész, görög koronának is mondhatik, mert Dukas Mihály görög császár küldötte I. Gézának 1074-ben. A második és harmadik (keresztben egymásra hajló) öt centi széles pánt alkotja a korona fő részét: a második a homlok közepétől a fej hátulsó részéig, a harmadik a fej egyik oldalától (egyik fültől) a másikig hajlik, s a végük az alsó aranyabroncshoz van szegezve. E felső rész római vagy latin koronának neveztetik, ezt küldte Szilveszter pápa I. István királyunknak a 10-ik század végén. A korona tetején van egy kis gombos kereszt, úgy látszik, újabb mü, aranya is más szinü, mint akár a római, akár a görög koronáé ... A görög rész szentképekkel és jókora drágakövekkel van ékesítve, mégpedig felváltva: egy kép, egy drágakő. A képek színes zománcozással vannak előállítva, kék, zöld, piros, testszin, fehér, fekete színekben, görög feliratokkal. A római rész is képekkel van díszítve rajta az idvezitő és nyolc apostol képe látható, latin feliratokkal.” Deák felfigyelt arra, hogy a drágakövek fénye (gyémánt egy sincs a koronán) “meglankadt”, az ametisztek, a nagy és kis gyöngyszemek “a sok évszázados elzárás és egyéb viszontagságok miatt elhalványultak. Azt is észreveszi, hogy István koronájának felső részének belsején töredezés nyomai látszanak. “Vajon nem volna-e jó kijavíttatni (megnitteltetni) most, amikor még minden nagyobb változás nélkül véghez lehetne vinni . . .” Majd ezt írja: “A történészek beszéljék el, miként kapta István a korona felső részét Szilveszter pápától, s miként Géza a másodikat a görögök császárjától, hogy miért alkottak a kettőből egyet, mily viszontagságokon ment keresztül az annyi király fejét szentesítő ereklye. A közjog tudósai mondják el, hogy a magyar korona “nem is tárgy, hanem személy”, hogy milyen viszonyban áll a királyokkal és a nemzettel. A szkeptikusok hadd hánytorgassák, hogy nem is arany, nem is korona, hogy kövei hamisak, hogy zománca csupán festés, hogy az egész csak a papok kreatúrája. Mi . . . csak azt ismételhetjük, hogy a korona, mint műremek, közelről és mindenféle nagyitó üvegen tekintve is mindenkit, laikusokat és szakembereket egyaránt meglepett és elbájolt.” (3.) Az Akadémia május 31-én hallgatja meg a bizottság jelentését — a Fővárosi Lapok tudósítása szerint — a tagok, közöttük Arany János jelenlétében (a költőt egyébként nem hívták meg egyetlen küldöttségbe sem), de nem valami sok hallgató részvételével. A bizottság javasolja az Akadémiának: “ajándékozza meg a nemzetet és a müközönséget a nemzet megszentelt ereklyéje leírásának és színezett képeinek kiadásával”. Az Akadémia ajándéka hat esztendőt késik: 1886- ban jelenik meg Ipoly Arnold könyve: A magyar szent korona és a koronázási jelvények története és műleírása. “E korona — Írja a szerző — oly számos viszontagságokon ment át, minőket más keresztény korona egy sem ért.” Sorozatunkban a korona “viszontagságairól” lesz szó. (Folytatjuk) Mint az űrhajós, ki a földről a hold felé száll, miért ne szállna lelkem is testem törvény-rácsain át a csillagok felé? Miért ne próbálná ki vágyam a tág teret, földi börtöne után a végtelent? Vagy talán az űrben is az egyetlen Akarat törvénye rángat, és hiába küzdők ellene, szabad csak akkor leszek, ha újra egyesülök vele? . -í $ M :lÍ m k 1 ~’SB Történelem pongyolában Henry Laboucher brit diplomata franciás hangzású neve ellenére jellegzetes megtestesítője volt annak, amit “angol hidegvérnek” szoktunk nevezni. Mikor a washingtoni angol követség titkára volt, berontott hivatalába egy honfitársa. — A nagykövettel akarok beszélni — szólt anélkül, hogy köszönt vagy bemutatkozott volna. Laboucher ránézett a modortalan gentlemanre és csendesen közölte: — A nagykövet nincs itt. — Nem baj! — csattant fel a látogató. — Majd megvárom! — Tessék helyet foglalni — mutatott egy székre a titkár és beletemetkezett irataiba. De a vendég nem ült le, hanem türelmetlen léptekkel fel és alá járt a szobában. Egy óra múlva azonban megunta a sétálást. — Mikor jön meg a nagykövet? — kérdezte mogorván. — Nem tudom biztosan — hangzott a válasz. — De biztosan visszajön? — Remélem. Laboucher pennája tovább szántotta az iratpapirokat és a nyugtalan angol tovább rótta a lépteit. Körülbelül a második órai szobagyaloglás után azonban indulatosan odaterpeszkedett a titkár asztala elé: — Mit gondol, egy órán belül itt lesz? — Aligha — felelte barátságosan Laboucher. — Ugyanis múlt szerdán utazott Európába és csak holnap érkezik oda. Tehát, amennyiben meg óhajtja várni, amig visszatér, úgy mégis jobb lesz,, ha helyet foglal valamelyik karosszékben. FLÓRIÁN TIBOR: Mint az űrhajós...
