Magyar Hiradó, 1971. július-december (63. évfolyam, 26-52. szám)

1971-07-01 / 26. szám

MAGYAR HÍRADÓ 15. olda) ' Thursday, July 1, 1971. ' EZ IS TÖRTÉNELEM . . . N BUDAPEST MÚLTJÁBÓL AZ ORSZÁGBÍRÓ KÖLTŐ Kardforgató és lantpengető hőse volt korának, Buda 1686-1 ostromának egyik főszereplője, gróf Koháry István. Kihályhüségében Thököly börtö­neiben szenvedett rabsága alatt véste elméjébe az ott kigondolt költeményeit, mert írószerhez nem jutott. Harminchét éves korában vett részt Buda visszavételében és utána a magyar lovasság parancsnoka lett. 1714-ben országbíróvá is válasz­tották. Sok kitüntetésben részesült. Mint költő a barokk lira jellegzetes képviselője. Két verseskö­tetét 1720-ban adta ki Budán. Itt is halt meg vízivárosi házában 1731. március 31-én, nyolcvan­két éves korában. ÓBUDA - A MAGYAR GRINZING Az óbudai szőlőhegyek már a rómaiak korában és folytatólag végig az összes történelmi koro­kon — még a. nagy pusztítást okozó török idők­ben is — termesztették izes, tüzes gyümölcsüket. A sokszor változó, de mindig szorgalmas óbudaiak állandóan művelték szőlőiket, mert a rendszeres, polgári foglalkozás mellett minden polgárnak volt szőlője és a maga borát itta. Vendégfoga­dóba csak sörözni járt. Szüret idején három-négy hétig is hangos és vidám volt a határ. A nagy borkereskedő familiák még Lengyelországba is szállították nagy mennyiségben a zamatos óbu­dai bort: A 18—19. században olyan jó hire volt az óbudai bornak, hogy messze vidékről jöttek azt megizlelni a “Feinschmecker”-ek. A múlt szá­zad végi íiloxéra-vész tetemes kárt okozott a sző­lőkben, bár a hivatásos bormérők kezén mostani századunk elején is voltak nagykiterjedésü sző­lőskertek. Sok régi család: apáról fiúra, unokára örökölve űzte nagy szakértelemmel, becsületesség­gel ezt a mesterséget, de a mi századunkra már csak három tucatnyi, jellegzetes, óbudai kocsma maradt. Közöttük a leghíresebb a Mókus utcai Kéhli volt, ahol a Pestről iderándult írók, bírák, egyetemi tanárok, katonatisztek eszegették pa­pírból a szomszédos hentesnél vett kitűnő csülköt meg egyéb finomságokat, és itták hozzá a zöld szilvánit. Itt volt a tanyája utolsó éveinek estéin Krúdy Gyulának, sőt utolsó útjára is innen ment a szomszédos házban lévő otthonába. Állandó törzshelye fölött ma is emléktábla hirdeti a nagy álmok álmodójának emlékét. A többi legrégibb és legnagyobb bormérőcsalád: a Templom utcai Haszmann, a Szentendrei utcai Wéberek, a Wat­­zek, a Killer, majd a Giglerek, Müllerek, Prószok, a Kuncze, a Gemedl, Raab és a hamisítatlan “schramli” zenével is vonzó Vörösvári úti Berlin­­ger voltak a kedvelt helyek. Régi világ, amire már csak a mindinkább kevesbedő óbudai öregek emlékeznek. Eltűnnek a régi bormérő házak is és a mai kor hatalmas, uj Óbudát teremtő épít­ményei magasodnak a helyükön. “PECH!” Félelmetes és veszélyes éjjeli sötétség borult a 18. század első felében a pest-budai utcákra. Ezért a városi tanács 1715. augusztus 9-i ülé­sén úgy rendelkezett: szigorúan tilos éjjel az ut­cákon kóborolni, de ha valakinek mégis el kell hagynia a házát, akkor gyertyával, vagy lámpás­sal kell kisértetnie magát. A haladás első lépcsője volt, amikor itt-ott vaskarikába illesztett szurok­fáklya adott némi világosságot. A szurok azonban csepegett és kárt tett a ruhákban. S mivel a szu­rok német neve Pech, azóta a kárvallott ember szomorúan mondja: pephje van! NÉHÁNY ADAT: A HASISRÓL — Közép-Európában is termesztik a Cannabis sativa nevű, mintegy két méter magas kenderfaj­tát. Kifizetődő textilrostja és olajos magja. E nö­vény alacsonyabb változata a közép-ázsiai Can­nabis indica. Elsősorban India egyes vidékein Iránban, Észak-Afrikában és a két Amerikában nevelik. Gyantáját összegyűjtik, megszáritják, és kis lemeznek, rudacskák formájában, ópiummal vagy dohánnyal keverve árusítják. Indiában sa­­rasz, ganzsia, bang, Algériában, Marokkóban kif, Tunéziában takruri, Közép-Afrikában, Brazíliá­ban zsomba, riamba, liamba, Törökországban ha­­bak, Mexicoban geifa, Észak-Afrikában és Ma­dagaszkár szigetén majunsira, Szíriában és Li­banonban hasis a neve. — Az asszírok egykoron cunubunak, a szkiták cannabisnak, a germánok lanapasnak hívták, a görögök pedig konabosnak: zajnak. Ezzel is je­lezték, hogy a szer zajos részegséget okoz. Egyes arab sejkek alattvalóikat a csaták előtt hasissal etették. Baudelaire irta: a kábító kender “zajos és heves őrjöngést robbant ki, elveszi az ember eszét”. Mindenkire másképpen hat. Egyesek ké­jes mámort, mások nyugtalanságot, szorongást, rosszullétet éreznek. Sokaknak káprázatos vízióik vannak a szertől. Amikor a hatása elmúlik, az em­ber borzalmas fejfájást érez, amelyet teljes aka­rathiány kövét, egy ideig képtelen komoly mun­kát végezni. — Mexicoban a kábítószert rituális szertartá­sok keretében kedvelőik közösen szívják, szájból szájba adva a “cigarilló”-t. Másutt a porrá tört hasisrudacskákat pipadohánnyá dolgozzák fel, vagy pedig italokba, süteményekbe, mandulás, mogyorós fahéjas bonbonokba keverve árusít­ják. Az Egészségügyi Világszervezet kábítószer bizottsága megállapította: a hasis napjainkban nagyméretű nemzetközi üzérkedés tárgya ...” ÁLLÍTSD MEG... Nézd, — mennyien mennek az utcán és nem érnek össze kezek. Egymás mellett csak elsietnek. Mért szaladnak az emberek? Nem egymásra, — máshová néznek. Arcokon idegen vonás. Nem állna meg, hogy összekösse meleg, baráti kézfogás. Állítsd meg a siető embert és adjál kezébe — kezet. Legyen egy perce észrevenni az elsietett életet. Kezed melegén érezze, hogy kell, — hogy érdemes meg>áJlni. Van még jóság — észrevenni és van sok szépség — megcsodálni. Szabó Sándor TÖRTÉNELEM PONGYOLÁBAN II. Oszkár Svédország és Norvégia királya az Észak Csillaga rendjelével óhajtotta kitüntetni Adolf Erik Nordenskjöld himeves sarkkutatót, aki 1878—79-be.n Vega nevű hajóján felfedezte az északkeleti átjárót. Ám a rendkívül puritán Néhány évvel később Nordenskjöld, újabb sark­vidéki útjáról visszatérve, egy személyes vadász­zsákmányként hozott, hatalmas jegesmedve bő­rével ajándékozta meg az uralkodót. — Kedves Nordenskjöld — mondotta az ajándék ávételekor II. Oszkár —, én köszönettel elfogadom ezt a pompás medvebőrt. Ugyanis nekem semmi okom nincs rá, hogy olyan büszke legyen, mint ön. * * * Themisztoklész athéni hadvezér és államférfi politikai elgondolásainak középpontjában Athén tengeri hatalmánk fejlesztése állott, és igy állan­dó viszályba került a szárazföldi háború folyta­tása mellett sikraszálló ellenfelével: Ariszteidész­­szel. Mégis, egy alkalommal úgy adódott, hogy a két athéni államférfit együtt küldték követségbe, Themisztoklész és Ariszteidész némán haladtak egymás mellett a város kapujáig, ám, amikor a kapun kiléptek, Themisztoklész odafordul követ­társához : — Hallgasd meg javaslatomat, ó, Arisztetidész. Idegenek között, közös ügyben kell majd fáradoz­nunk, hagyjuk hát itt minden ellentétiinkent, vi­szályunkat Athén kapujában. Ha szerencsésen hazatérünk, újra felszedjük és visszavisszük a vá­rosba . . . * * * • Jules Mazarin, bíboros, XIV. Lajos korlátlan hatalmú első minisztere — eredetileg Giulio Rai­­mondo Mazzarino, a pápai hadsereg olasz szár­mazású zsoldos katonája — hires volt arról, hogy ha megajándékoz valakit, mindig roppant ked­vetlen és rideg. A bíborosnak ezt a különös tulajdonságát hal­kan és titokban, de gyakorta kifogásolták az ud­varnál. — Jobb, ha valaki nem ad soha senkinek ajándékot — mondották többen —, mintha ad, és közben fancsali képet vág hozzá . . . — Sokkal kellemesebb ez igy — vetette közbe egy tapasztalt udvaronc. — Az a körülmény, hogy az ajándékozó rosszkedvűen, barátságtala­nul nyújtja át az ajándékot, felmenti az ajándéko­zottat attól, hogy hálásnak kelljen érte lennie.--------------* l AZ INDOKÍNAI HÁBORÚ ÜGYÉBEN KONGRESSZUSI VIZSGÁLAT SZÜKSÉGES Arthur J. Goldberg, aki valamikor a US Leg­felsőbb Bíróság bírája volt, majd a Johnson ad­minisztráció nagyrészében a US UN-hez delegált nagykövete volt, nemrégiben azt javasolta: Állít­sanak fel egy közös szenátusi és képviselőházi kü­lönbizottságot, amelynek az lenne a feladata, hogy vizsgálatot indítson az indokínai háború ügyé­ben. A New York Times, a Washington Post és egyéb lapok vietnami cikksorozata után úgy tűnik, hogy Mr. Goldberg javaslata mindenképpen észszerű. A Pentagon tanulmányából kiderül, hogy a re­publikánus és a demokrata adminisztrációk egy­aránt félrevezették a kongresszus és az amerikai népet az indokinai kérdésben. A nyilvánosságra került adatok megdöbbentők és óhatatlanul is felmerül a kérdés: megfelelő el­járás-e az, hogy egy adminisztráció félrevezeti az amerikai népet, azután pedig az errevonatkozó dokumentumokat titkosnak és bizalmasnak nyil­vánítja? Ezenfelül, a külügyminisztérium és a Pentagon számos, egykori, magasrangu tisztviselője nyilat­kozott az elmúlt napokban a különböző kongresz­­szusi bizottságok előtt és kijelentette: sok eset­ben teljesen szükségtelenül nyilvánítanak titkos­nak és bizalmasnak egyes dokumentumokat. Véleményünk az, hogy az Egyesült Államok in­tegritása követeli a kongresszusi vizsgálatot. Vé­leményünk az, hogy az amerikai népnek, amely 50,000 fiatal polgárát és sokbillió dollárját áldoz­ta fel ebben a szerencsétlen háborúban, joga van ahhoz, hogy a teljes igazságot megtudja. Az utcák komolyabb megvilágítására az első lépést Buda tette 1777:ben olajlámpások felsze­relésével. z. 1. felfogású tudós tisztelettel elhárította a királyi kitüntesét.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents