Magyar Hiradó, 1971. július-december (63. évfolyam, 26-52. szám)
1971-08-26 / 34. szám
Thursday. August 26, 1971 \GYAH HÍRADÓ 9. oldal VIGYÁZAT, TURISTÁK! Irta: SZÉKELY MOLNÁR IMRE A nyárral együtt jár a turistaszezon . . . Akinek van pénze, szedi a sátorfáját és elindul nyaralni. Ezernyi helye van a világnak, ahol szívesen látott vendég a turista. Az útiterv mindenkinél már készen áll és az idén is sokan repülnek Európába, meglátogatják Olaszországot, Ausztriát ... De az arany olcsósága és a keleti ékszerek elcsábítják Görögországba és Törökországba is a vakációzókat. Egy kis ékszer, egy nyaklánc, egy karkötő, tele a keleti ötvösművészet díszeivel a legszebb ajándék, pláne meg, ha potom pénzért jut hozzá valaki. Magam is kiváncsi vagyok Isz.tanbul aranyutcájára, a 4000 üzletet magába foglaló bazárra, ahol aranyhegyek halmozódnak fel a pultokon és mindenki talál zsebéhez és Ízléséhez megfelelő portékát. Azonban most álljunk meg egy szóra . . . Mindenütt sok a hippy s ezek mindenre el vannak szánva, hogy pénzhez jussanak. Azelőtt Olaszországban a szállodák környékén egész gyerekraj követte a külföldi vendégeket és nyújtogatták a kezüket fillérekért. Ez a kép hozzátartozott az olaszországi élethez. Ma más a helyzet. A megnövekedett turistaforgalom nagyobb jólétet biztosit a lakosságnak. De viszont még mindig akad feljegy eznivaló. A látványos nagyobb tereken, ahol fényképezni akar a turista, körülveszik a hippyk. Ez szervezett tol vaj társaság. Valamivel lekötik a turista figyelmét, közben egy ügyes kéz egyetlen mozdulattal elragadja tőle a fényképezőgépet. De van úgy, hogy mást is. A tolvaj elmerül a hippy-gyürüben, s a kör bezárul mögötte. A turista nem tudja, hogy ki volt az illető és nem várhatja a római, velencei, firenzei, vagy a nápolyi rendőrségtől, hogy egy fényképezőgép után kutasson. De az is hippy specialitás, hogy az autóbuszról vagy a vonatról elemelik a turista bőröndjét. S aki elbóbiskol, az biztos lehet affelől, hogy valami kár éri . . . Ugyanilyen tolvajlások szokásosak Párisban, sőt arról is hallottam, hogy valaki megállt egy forgalmas utcán, hogy bemenjen egy üzletbe, mire egy uniformisba bujt alak lépett hozzá és egy nyomtatott Írást nyújtott feléje azzal, hogy Írja alá. Az illető azt hitte, hogy itt ez a szokás, hogy hivatásos parkőrök teljesítenek szolgálatot és az automata helyett ezek veszik át a parkolási dijakat. A cédulát aláírta, majd 25 centet adott a “parkőrnek”, gondolva, hogy ez busásan elég arra a néhány percre, amig bevásárol. A turista nem is töltött 10 percnél több időt az üzletben. De amikor kijött, csodálkozással vette észre, hogy az autója eltűnt. Elment a rendőrségre és itt érte a legnagyobb meglepetés. Tudtára adták, hogy az autóját 1 dollárért eladta az autó-temetőnek... Különösen vigyázzanak azok, akik átszállással utaznak, mert ott adódik a lopásból eredő legtöbb kellemetlenség. A repülőtéri lopásra specializált tolvajok rendkívül ügyesek, bátrak, szemérmetlenek. Egy óvatlan pillanat elég, hogy elemeljék a turista mellől a bőröndöt, vagy kézitáskát. Hallottam egy olyan esetről, hogy az autóbuszról emelte le valaki a bőröndöt. A turista még idejében észrevette, utánarohant a tolvajnak, —rendőr is került elő és csak hosszú huzavona után tudta visszakapni a bőröndjét, akkor is csak azért, mert a bőröndön rajta volt a névjegye. S azt csak mellékesen irom meg, hogy a nagy tumultusban a honfitársak falaztak a tolvajnak, aki mig az “illem tartott”, megszökött. Ajánlatos tehát, hogy mielőtt elindulunk vakációra, necsak az életünket biztosítsuk, hanem a bőröndöt is. Ezt a cikkemet senki se vegye annak, hogy reklámot akarok csinálni a biztosítóknak, mert eszem ágában sincs. Kizárólag a turisták érdekeit nézem s ha ehhez még hozzáveszem azt, hogy egy 10,000 dolláros életbiztosítás 10 dollárba kerül, úgy gondolom, nem árt a figyelmet felhívni arra, hogy aki ilyen biztosítást csinál, toldja meg a bőröndjének a biztosításával is. Ennyi pénzt megér. Ha netán ellopják tőle a bőröndöt, a kára megtérül. De leghatásosabb az önbiztositás. Ha az egyik szeme állandóan rajta van a csomagon, akkor nem érheti a felvázolt meglepetések egyike sem . . . ifit HOMOKI ERZSÉBET PA1 LELKI KLINIKÁJA SEGÍTSÉGET KÉRŐ — Kedves Miss Homoki, sírva irom ezt a levelet, mert én egy szerelmi regény szomorú hősnője vagyok. Kérem, olvassa el türelemmel a levelemet, hogy mindent megértsen és lássa, hogy mit tett velem a sors. Hét évig éltem jó házasságban, már az első évben egy szép kisfiam született. Anyagilag is jó helyzetben voltunk, a férjem annak dacára, hogy fiatal volt, vezető állásban dolgozott nagy fizetéssel, nekem pedig jó üzletem volt Jersey Cityben. Egyszer bejött az üzletbe egy férfi és abban a pillanatban, amikor megláttam, azonnal éreztem, hogy valami történni fog. Üzletileg beszéltem vele, közben azonban már úgy éreztem, hogy egészen el vagyok szédülve. Ő is észrevette rajtam, hogy mi történik velem, többször is bejött, mintha ebédelni jönne, de csak azért jött, hogy lásson. így született meg életem nagy szerelme, ami miatt elhagytam a férjemet. Csak abban az esetben akart válni, ha a gyermekünk nála marad, s én beleegyeztem, mert nem tudtam élni a szerelem nélkül. Fájt, hogy nem akart elvenni, azt mondta, hogy ő elvből nem nősül és anélkül is boldogok lehetünk. Az is rossz volt, hogy sokat kártyázott és rájöttem, hogy viszonya van egy pincérnővel, aki nálam dolgozott. Amikor ki akartam dobni a nőt, azt mondta, ha elküldöm, akkor ő is elmegy. Féltem, hogy elvesztem, inkább tűrtem egy évig a nőt, aki nagyon szemtelen volt hozzám és azt is tudtam, hogy a nő sok pénzt kap tőle az én pénzemből, mert minden pénzt rábíztam, én csak dolgoztam. A pincérnő után még két nő jött, egyikkel Európába is elutazott, ő fizette a költségeket. Pesten a Gellért Hotelben laktak. Ezek miatt sokat sírtam, de nem bántam, akármit csinál, csak vele lehessek. Ő kihasználta ezt és azt akarta, hogy adjam el az üzletet, ezt is megtettem. Hozott egy nőt, hogy azzal társuljak, de az pénz nélkül jött be az üzletbe, amit az én pénzemen vettek, ők vannak elől az üzletben, a szakácsot elküldték, én főzök. A nő úgy beszél velem, mint egy cseléddel. Én mindent megtettem érte és szomorúan érzem, hogy már nem akar engem és el akar menni. Mit tehetek még, hogy megtartsam, akármit tanácsol, megteszem, mert nélküle meghalok. VÁLASZ Maga nem szerelmi hősnő, hanem a szerelem rokkant ja, már amennyire szerelemnek lehet nevezni azt a torz szenvedélyt, hogy belekapaszkodik egy kalandorba, aki az első perctől kezdve nem magát akarta, hanem a pénzére vadászott. Ébredjen fel a hősnő rosszul értelmezett Székely-Molnár Imre szerepebői. Nem hősnő az a nő, aki még a gyermekétől is megválik egy kártyás léhütő kedvéért, tűri a megaláztatások sorozatát és nemcsak ezt a kalandort, hanem ráadásul még a barátnőit is eltartja. Az ilyen nő beteg. Azt írja, hogy akármit tanácsolok, megteszi. Gyógyítsa ki magát a betegségéből. A recept: kavarja elő a lelke mélyéről a még megmaradt női és emberi önérzetét és lökje ki ezt a csirkefogót a nővel együtt. Ne féljen, nem hal bele. Ha megszabadul a közelségétől, azonnal megszabadul a hatása alól is. Úgy érzi majd, mintha rossz álomból ébredt volna. Ha megteszi, uj életet kezdhet. Ha nem teszi meg: előbb-utóbb tragikus vége lesz. * * * NÉVTELEN — Kedves Mrs. Homoki, 54 éves nő vagyok, de az életemben már annyi bajom volt, hogy az egy 100 évesnek is elég lenne. Vallásos környezetben nőttem fel, de én már azt gondolom, hogy van-e értelme a hitnek, a vallásnak. Kérem, hogy név nélkül válaszoljon a kérdésemre. \ VÁLASZ — A képességem nem elegendő, a hely pedig kicsi ahhoz, hogy teológiai vitába bocsátkozzak valakivel, sőt hogy meggyőzzem valamiről. Csak egyetlen gyakorlati példával válaszolok: Nincs hajó, amely horgony nélkül vágna neki a tengernek. Hogyan merészkedne ki az élet viharos tengerére az ember horgony nélkül. Ez a horgony a hit, a vallás. AGGLEGÉNY — 51 éves agglegény vagyok. Anyagi gondom nincs, nem vagyok gazdag, azonban szépen megélek a jövedelmemből és az egészségemre sem panaszkodhatok, de az utóbbi években már nagyon egyedül érzem magam, azonban azon gondolkozók, hogy érdemes-e még ebben a korban megnősülni, vagy sem. VÁLASZ — Fogadja el a meghatározásomat: az agglegény olyan ember, aki úgy megy az életen keresztül, hogy nem tudja, milyen egyedül van. Leveléből látom, hogy maga már tudja. Tehát akkor már nem is agglegény, csak még nőtlen. Vagyis egyszerűen meg kell változtatnia a családi állapotát. Sürgősen és bátran keressen feleséget. DERŰS ÖREGKOR í (Folytatás a 7-ik oldalról) lőtt, alig ér az élet egy hajítófát is. Igaz, hogy először rendszerint csak egy szerv válik üzemképtelenné, de ez maga után vonja a többi romlását is. Ezért mondja talán Selye professzor, a világhírű magyar származású kanadai kutató: “Az emberi szervezet — mint az autókerék, vagy a szőnyeg — akkor tart legtovább, ha egyenletesen kopik el. Sokat használhatunk önmagunknak, ha mindennapi életünkben engedünk a változatosság természetes igényének. Ne felejtsük el, hogy minél gyakrabban változtatjuk tevékenységünket, annál biztosabban óvjuk meg szerveinket a felőrlődéstől”. De az egészség nem csupán élettani, fizikai és kémiai tényezők függvénye, A léleknek is előkelő szerepe van az egészséges élet kialakításában. A nyugodt vérmérsékletű, vidám kedélyű, nem aggodalmaskodó, derült életszemléletü emberek talán éppen ezeknek a jótulajdonságaiknak köszönhetik hosszú életüket. Ugyanezt mondja más szavakkal a 16-ik századbeli angol közmondás is: “The best physicians are Dr. Diet, Dr. Quiet and Dr. Merryman”. Paracelsus, az orvostudomány Lutherje hatalmas köteleket irt a “Vita longa” titkairól, de a mértékletes, derűs és nyugodt élet dicséreténél jobb tanácsot ő sem adhatott. A múlt század egyik csodadoktora egyetlen mondatnyi testámentumában hagyta ránk a nagy titok nyitját: “A fejet tartsuk hidegen, a lábat pedig melegen. A belek legyenek nyitva, mert ez a hosszú élet titka!” Dr. Palócz Gyula j
