Magyar Hiradó, 1971. július-december (63. évfolyam, 26-52. szám)
1971-08-26 / 34. szám
S. oldal MAGYAR HVHAÜf Thursday. August 26, 1971 Egy valódi gentleman halála. Irta: KLAMÁR GYULA Rudolf trónörökösről, Ferenc József és Erzsébet királynő fiának haláláról, amely “mayerlingi tragédia” néven vonult be a történelembe, még ma sem szűnnek meg a történészek vitatkozni. Újabb és újabb szempontok szerint ítélik meg Rudolf halálát, amely 31 esztendős korában, 1889-ben következett be a mayerlingi kis vadászházban, amely még a mai napig is — kibővítve — fönnáll cs ahol még ma is ugyanaz az apácarend őrzi a nagy titkot, amelyet akkor odaépitettek a vadászházhoz épített kápolna gondozására. A legutóbib időkig Rudolf halálát politikai okokkal magyarázták, mégpedig főként azzal, hogy Rudolf bele volt keveredve egy, a magyarok által szőtt összeesküvésbe, amely I. Ferenc József ellen irányult volna. Az összeesküvő magyarok — nevük nem szerepelt soha a nyilvánosság előtt — Ferenc József helyett szívesebben látták volna a magyar trónon fiát, Rudolfot, mégpedig nem úgy, ahogy természetes uton-módon amugyis bekövetkezett volna, hogy a császár és király halála után ő következett volna. Az összeesküvők célja az lett volna, hogy a monarchia megszüntetésével egyidejűleg kikiáltsák Magyarország függetlenségét és Rudolfot tegyék meg magyar királynak, aki hajlandó is lett volna erre . . . A terv idő előtt kipattant és a trónját, valamint a Habsburg-dinasztiát féltő császár intézkedett, hogy a magyarok terve ne váljék valósággá. Volt olyan verzió, amely szerint felbérelt emberek agyonlőtték a királyfit a mayerlingi vadászkastélyban, de olyan verzió is akadt, hogy öngyilkosságba kényszeritették, végül olyan változat is felmerült, hogy Rudolf maga, amikor látta, hogy túlságosan messzire ment az apja elleni konspiráció terén, önként fordította maga ellen a fegyvert. De nemcsak magával végzett, hanem ifjú szeretőjét, Vecsera Máriát is magával vitte a halálba. Minderről senki sem tudott semmi bizonyosat, minthogy Ferenc József parancsára az összes erre vonatkozó aktákat részint megsemmisítették, részint pedig titkos irattárba helyezték, ahol — állítólag — ma is megvannak még és csak az idő múlására várnak, hogy nyilvánosság elé kerülhessenek. Az egyik neves bécsi történész és egyetemi tanár a napokban hosszas kutatásai alapján egy uj verziót hozott nyilvánosságra. Alaposan átnézte az összes Rudolf-Mayerling-Vecsera iratot és arra a meggyőződésre jutott, hogy az un. “magyar összeesküvés” vádja nem tartható fenn, mert erre nézve semmiféle komoly adat a szóbeszéden kivül nincs. A magyarok valóban szerették Rudolfot, akárcsak az édesanyját, de az semmivel sincs alátámasztva, hogy egy független királyság terve miatt belementek volna a felkent király személye elleni összeesküvésbe és még kevésbé tételezhető ez fel Rudolfról magáról. A történész tanulmányozta a nemrég előkerült levélváltást Rudolf és az akkori idők hires bécsi sebészprofesszora: Billroth között. E'zek a levelek mindmostanáig a nagy professzor hagyatékában bújtak meg. A titkosnak jelzett levelekből világosan kitűnik, hogy Rudolf un. paranoiában szenvedett. Későbbi levélváltások során felmerült a fiatal Vecsera bárónő neve és Rudolf arról panaszkodott az orvosnak, hogy Mária “másállapotban van,” vagy legalábbis azt hiszi, hogy gyermeke lesz tőle . . . A bécsi történész szerint itt kell keresni a mayerlingi tragédia igazi okát. A tulérzékeny, paranoiás Rudolf nem volt képes lelkileg elviselni a valódi vagy elképzelt tényt: szerelmesének súlyos helyzetét és nem normálisan reagálta le, ahogyan az akkori udvarnál, vagy bármilyen polgári, akár főúri társaságban az ilyen eseteket kezelték, hanem a saját érzékeny .becsületkódexe értelmében — miután a fiatal lányt sohasem vehette volna feleségül, — “gavallérosan fizetett”, mégpedig az életével. Más kérdés, hogy a becsületkódex miért irta elő számára szerelmesének agyonlövését is? De ez bizonyára — mondja a történész — már öröklött elmebajával függött össze. Az uj verzió heves vitákra ad majd alkalmat a történészek között és bizonyára akad majd olyan is köztük, aki a régi teóriát, a magyarok összeesküvését fogja védelmébe venni; kétségtelen, hogy az tetszetősebb és romantikusabb, mint a legújabb, amely a paranoiás ember elmezavarát teszi felelőssé a múlt századvég legnagyobb feltűnést keltő tragédiájának felidézésére. FÖLDRÉSZEK “UTAZÁSA”: ELSÜLLYEDT KONTINENSEK AZ ÓCEÁNBAN Az utóbbi években jelentős geofizikai kutatásokat végeztek a Csendes-óceánon. Főként a hatalmas medence délnyugati részén, azaz Ausztráliától északra, keletre, és délre vizsgálják az óceán aljzatát. Az eddigi eredmények alapján máris leszögezhetjük, hogy: talán nincs még egy pontja a világtengernek, ahol a mélységbeli szerkezet ilyen bonyolult lenne. Helyenként valóságos kontinens-méretű tömegek süllyedtek le, másutt a földkéreg felszakadt és világrész nagyságú szárazföldek szakadtak szét. Az egymástól lassan elváltozó földrészek között először sekélyebb tenger, később mély óceán keletkezett. Megint másutt ez idő szerint szárazföldi és óceáni eredetű üledékek felhalmozódása folyik és évtizmilliók elmúltával uj, hatalmas lánchegységek emelkednek majd ki az óceánból — méretben, szerkezetben a Cordillerákhoz vagy az Alpi-Himalája rendszeréhez hasonlatosak. INDIA UTAZÁSA Hogyan is jöhetett létre ez a különleges szerkezet? Ha erre a kérdésre választ találunk, az egyúttal azt is jelenti majd, hogy az elsüllyedt kontinentális tömegek nyomaira bukkantunk! Az említett mozgások természetesen nem egyik napról a másikra játszódtak le, hanem évmilliókat vettek igénybe, mégis viszonylag gyorsnak nevezhetők, hiszen tiz-, vagy százmillió esztendő a Föld négy és félmilliárd éves korához viszonyítva nem nagy idő. Mai földtani világképünk szerint valamikor egyetlen hatalmas szuperkontinens létezett, amelyet Pangeának hívunk. A Pangea először két részre szakadt szét: az északi Laurázsiára és a déli Gondwana-földre. Ez utóbbiból alakultak ki — további szétszakadások következtében — a mai déli kontinensek: Antarktisz, Dél-Amerika, Afrika, Ausztrália és India. Igaz, India ma már az északi féltekén van és Ázsiának szerves része, valaha azonban Afrika keleti partjától vált le! Önálló szigetként mozgott északkelet felé, amig szembe nem találkozott Eurázsia hatalmas tömbjével. Ehhez azután hozzákapcsolódott, s felgyürte a Himalája hegyláncát! Közben Ausztrália mind keletebbre sodródott. Ezeket a mozgásokat a tudósok feltevése szerint a kéreg alatti földköpenyben folyó lassú áramlások okozták. Hosszú “utazás” után, amelyet évi néhány centiméteres sebességgel tett meg, Ausztrália végülis eljutott mai helyére. Keleti és déli részéről ekkor kisebb darabok szakadtak le. A déli az Antarktisz felé távolodott el: ez a mai Tasmánia. A keleti darab nemsokára maga is két részre vált: igy keletkezett Uj-Zéland északi és déli szigete. TASM ANTIS — “ATLANTISZ” Amint Uj-Zéland szigetei eltávolodtak Ausztráliától, a szigetek és a kontinens közötti nagy szakadás területére behatolt a Csendes-óceán víztömegének egy része. így alakult ki a Tasmán-tenger medencéje. Csakhamar kialakult a Tasmántengertől északra levő Korall-tenger is. A gigantikus folyamat azonban ezzel még nem fejeződött be. A Tasmán- és Korall-tengerek fenékrétegei is felszakadtak és a mélyből a felszínre ömölhetett a földköpeny sürü, nehéz bazaltos anyaga. A Tasmán-tenger napjainkban már valódi óceán, hiszen, aljzatán éppen olyan kőzetek találhatók, mint a Csendes- vagy az Indiai-óceánok legmélyebb részeiben. Minden jel arra mutat, hogy nemcsak Tasmánia és Uj-Zéland két szigete szakadt le Ausztráliáról, hanem néhány más szárazföld is. Ezeket azonban hiába keresnénk a felszínen: mind elsüllyedtek és ma már több ezer méterrel a viz felszíne alatt vannak. A tudósok olyan meggyőződéssel vallják azt, hogy ezen a területen a földtani múltban ilyen elsüllyedt szárazföldek valóban léteztek, hogy még külön neveket is adtak nekik, így a szakirodalomban ismeretes például Archeo Malanasia (ősi Malanézia) földje, azután Tasmantis (a név az ugyancsak elsüllyedt ‘Atlantisz’ nevéből származik), Aequinoetica (amely az egyenlítő mentén helyezkedett el valamikor) és Archeo Fijia (ősi Fidzsi) szárazföld. UJ-ZÉLAND, AZ ÚSZÓ SZIGET Ezek a hatalmas, valamikor tipikusan kontinentális kéreg-szerkezetű földrészek a szerkezeti erők hatására süllyedtek lassan a viz felszíne alá. Eközben alsó, eredetileg bazaltos rétegük oly nagy mélységbe került, hogy a Föld belsejében uralkodó magas hőmérséklet hatására megolvadt. A lesüllyedő tábla peremei mentén azonban a mélységbeli bazaltos anyag felnyomult és oldalról ráfolyt a táblának még megmaradt gránitos rétegére. Könnyen elképzelhetjük, hogyan is játszódott le ez, ha egy deszkadarabot helyezünk a vízbe. Amennyiben a deszkát kezünk erejével lenyomjuk, a viz a falap szélei mentén feltör és oldalán ráömlik a deszka felszínére. így alakultak tehát ki az említett, különleges szerkezetű kéregdarabok, vagyis azok, amelyeknél fenn van a bazaltos réteg, lenn pedig a gránitos öv. Ezeknek állítólagos kéregvastagsága nagyjából csak a fele a közönséges kontinentális kéregtábláknak. A földtani közelmúltban, azaz a földtörténet legutóbbi 10—15 millió esztendejében is történtek süllyedések, de ezeknek esetében a vázolt folyamat még nem fejeződött be. A szóban levő területek Ausztrália peremtengerei, például az Ausztráliát Uj-Guineától elválasztó Arafura-tenger, a Carpantaria-öböl, az Ausztrália és Kelet- Indonézia között levő Timor-tenger. Végezetül még egy érdekes feltevésről kell néhány szót ejtenünk. Uj-Zéland két szigete ez idő szerint is kelet felé mozog. A keleti előterükben, de már a Csendes-óceán területén levő üledékek zónákra ezért oldalirányból, vizszintes helyzetű nyomóerőket gyakorolnak. Ezek előbb-utóbb meggyünk, később pedig arra késztetik az üledékes rétegeket, hogy a nehézségi erő irányával ellentétesen, azaz felfelé térjenek ki a nyomóerők hatása alól. Vagyis ezeket az üledékes rétegeket felpréselik majd és néhány tízmillió év leforgása alatt Uj-Zéland keleti partjai mentén uj hegyláncok fognak felgyürődni az óceán mélyéből Dr. Hédervárl Péter
