Magyar Hiradó, 1971. július-december (63. évfolyam, 26-52. szám)
1971-08-26 / 34. szám
Thursday, August 26, 1971 MAGYAR HÍRADÓ 7. oldal I B 1 L Irta: HAJNAL ERZSÉBET A név után az olvasó egy páncélos vitézt képzel el, teljes fegyverzettel, hosszú dárdával a kezében, egy nemes arab paripán ülve. Vagy ami még a képzelőerőt foglalkoztatja, egy elegáns arisztokratát, aki monoklin keresztül nézte a világot és elegáns kézmozdulattal rázott le magáról mindent, ami őt teljes kényelmében zavarni merte. Pedig se egyik, se másik. Hanem . . . Elöljáróban, el kell mondanom, hogy Ubul nem nagyon huimi Srzsebei kedves házaspár életéhez tartozott, mint családtag. A véletlen sodorta hozzájuk és akkori sovány, nyeszlett mivoltát hamarosan felcserélte egy biztonságosabb külsővel, melyet csakis a családnak köszönhetett. Kigömbölyödött, lassan pocakot eresztett és élt, mint Marci Hevesen. Fel kellene világosítanom a kedves olvasót Ubul múltjáról, de elölő járóban mégis szeretném elmondani Ubul kiválóságait. Hihetetlenül intelligens voltát lehet, hogy örökölte, de az sem lehetetlen, hogy ez a család oltotta bele. Ugyanis minden körülötte forgott, Ubul jóléte, vagy nemjóléte képezte a fő gondjukat. S miután minden rendes regényalak küllemének, amiről a továbbiakban lesz szó, hozzátartozik a családi körülményeinek leírása, ezt én nem hanyagolhatom el és el kell mondanom, hogy Ubul miként látta meg a napvilágot és miként került a végtelen szerencse folytán a családhoz, akik a későbbiek folyamán a nevelőszülők tisztségét vállalták magukra. Anyja, egy nagyon szép teremtés volt. Rengeteg him érdeklődött utána s ez nem volt jó hatással az erkölcseire. Mondhatnám, hogy kissé ledér életet élt. Gyönyörű kék szemeit hosszú, bársonyos pillák borították. Nem volt nehéz sikereket érni el náluk. Mikor bajba került, a felelőtlen megszökött az apai teendők elől, és szegény magárahagyott cicuska, bemenekült a nyitvalevő üzlet ajtaján, ahol a tulajdonos megszánta és ott tartotta. Nem tudom, talán volt vele valami szándéka, avagy csak a jólelkek szolidaritása vitte rá, de az otthontalan, nyilván boldogtalan teremtés, megszülhette nála Ubult. mindent megpróbáltunk vele, hogy itthon tartsuk, de nagyon nehezen sikerült. Bezártuk az ajtót, ablakot, hogy ne szökhessen el, de leleményessége határtalan volt. Miközben simogatott, ölelgetett bennünket, addig egy óvatlan pillanat elég volt neki, hogy elillanjon. Nem lehetett megakadályozni, hogy megszökjön. Mindig bátrabb lett és tovább maradt ki. Már az is megtörtént, hogy napokig nem láttuk. Kerestük mindenütt, ahol csak lehetett. Egy napon ismét megjelent, lustán lefeküdt aludni és amig kialudta magát, minden jó volt. Megette a legjobb falatokat amiket odatálaltunk neki, abban a reményben, hogy otthon tarthatjuk. De sajnos, semmi sem használt. Megint elkódorgott, nem fogott rajta az intő szó, akármit mondhattunk neki, meghallgatta, aztán egyik fülén bement, a másikon kiment. — Aztán végleg elmaradt — vette át a szót az asszonyka és a szeme könnybe lábadt. — Nagyon szerettük — folytatta a férj. — Annyira megszoktuk, hogy el sem tudtuk képzelni az életünket nélküle.” — Elmondtuk-e, hogy került hozzánk Ubul ? — kérdezte az asszony. — Nem, de szeretném hallani — feleltem. — A feleségem mindenáron egy cicát szeretett volna — mondta a férj. — Elmentünk egy állatkereskedésbe válogatni. Gyönyörűeket mutattak, de az áruk is gyönyörű volt. Ott szerénykedett a sarokban egy kis keshedt, csúnya cica. Megkérdeztem, mibe kerül. Ingyen adom — mondta a kereskedő. — Akkor ezt visszük — és hónom alá kaptam. így került hozzánk Ubul. Feleségem szerint még az ő nevét is ki tudta mondani. Ha hazajöttem a munkából, már előre szaladt hogy felköltse és a nevén szólítsa. Olyan gyönyörű macska lett belőle, hogy mindenki megcsodálta. Sajnos, elvesztettük. Az asszonyka már a zsebkendőjét vizesre sírta. Én még elfelejtettem közölni a kedves olvasóval, hogy az egész történet egy intelligens, okos macskáról szól, akit biztosan elcsábított egy kacér macskahölgy. A NYUGODALMAS ÉLET TITKA: DERŰS ÖREGKOR Egy kedves házaspár mesélte el nekem ezt az édes történetet, ők voltak, akik örökbe fogadták Ubult, körülimádták, kigömbölyitették, mert amikor magukhoz vették, olyan szánalmasan nézett ki, hogy rossz volt ránézni. Sovány, keshedt, lehet, hogy anyja már a születése után otthagyta. Az sem volt biztos, hogy ahol megszületett, megadták-e neki a megfelelő gondozást. így hát nagyon szerencsésnek mondhatta magát, hogy elkerült az áporodott üzlet levegőjéből, egy olyan otthonba, ahol a világon mindene megvolt. Eleinte nagyon jól viselte magát. Úgy látszott, hogy hálás mindenért, amit érte tettek. Vigyázta a nevelőszülők álmát, várta, hogy hazajöjjenek, ha valahová elmentek nélküle, ami nagyon ritkán történt meg. Kitörő örömmel fogadta őket, hol a szép szőke asszonyhoz simult dédelgetésért, hol a férjéhez. A boldogság megszépítette és Ubul bőségesen kapott és adott szeretetet. így hármasban egy nagyon kiegyensúlyozott családi életet éltek. Lassan felnőtt, szép, izmos him lett belőle és mi tagadás, már kezdték érdekelni a nők. Eleinte csak néha sompolygott el hazulról és lesütött szemekkel hallgatta a dorgálást, később már nem nagyon hatottak rá a jóra intő szavak, úgyszólván csak étkezni járt haza. Azt is nagyon sietve tette és ismét éltünk hosszú órákra. “Be kell vallanom mondta a nevelőapa — hogy A derűs öregkornak, a hosszú életnek a “titkát” minden időkben lázasan kereste az emberiség. A tudós alkimisták rejtelmes boszorkánykonyháikban az izzó tégelyek mélyére meresztett szemmel lesték a “bölcsek kövének” megszületését, amely a különböző fémeket ezüstté, aranynyá tudja változtatni, betegségeket gyógyít és segítségével tetszés szerint meghosszabbítható a földi élet. A bölcsek köve csodálatos erejével szoros rokonságot tart az “élet vize” és az “élet fája” mesés hagyományra. Az élet fájának gyümölcse is halhatatlanságot szerez. A legenda bibliai magva ott található Ádám és Éva történetében, akik csak a tudás fájáról ettek, de az élet fájának gyümölcsét már nem Ízlelhették meg. A tudás fája gyümölcsének fanyar izét pedig azóta is érzik mindazok, akik a szellemi látóhatár legmagasabb csúcsai felé törnek: Homályos ködbe burkolt kérdések hétlakatját kísérlik feltörni a tudósok szerte a világon. A görögök a sportot tekintették az életmeghosszabbitás legalkalmasabb eszközének. A rendszeres testedzés valóban megszabadítja a testet sok felesleges bajtól és tehertől. Ma is érvényes ez s díjtalan szociális támogatásként kellene eljuttatni mindenkihez, aki élni óhajt vele, mint életmeghosszabbitó táplálékkal! A felesleges teher leadásáról még annyit, hogy a kövér, tunya ember zsirfeleslege a szívre hárit fokozott munkát, ezt pedig szervezetünk más része is megsínyli. Az “alkatkutatás” azt is megállapította, hogy asztmára, epekőmegbetegedésre,, érelmeszesedésre, koszoruérbajókra és főleg cukorbajra inkább hajlamos a kövér, mint a sovány ember! Az elhízás megrövidíti az élettartamot. A biztositó intézetek adatai is igazolják, hogy “háromszor annyi sovány ember éri el az emberi kor végső határát, mint amennyi kövér.” Ezért vannak azután a különböző élethosszabbitó “diétáknak” is lelkes apostolai. A vegetárius életmód követői esküsznek rá, hogy Zaro Aga, a 156 évesnek mondott török teherhordó, kizárólag azért válhatott ilyen élemedett korú matuzsálemmé, mert mindig kenyéren, hagymán és gyümölcsön élt. Persze, a hires muzulmántól senki sem követelt hiteles okmányokat, sem születésének pontos idejét, sem étrendjét illetően. Állítólag Ninon de Lenclos elbájoló szépsége, 70 éves kora ellenére is.azért lobban tóttá lángra az ifjak szivét, mert növényevő volt. Mistinguette, az örökifjú francia dáma is hústalan életrendjével vált a hoszszu élet hírverőjévé. * Kétségtelen, hogy a táplálkozás terén igen sok hibát követünk el. Nagyapáink idejében divatos volt az a szólás-mondás, hogy: “Fogainkkal ássuk meg sírunkat!”. Bevallhatjuk, hogy a “békebeli magyar koszt” a rengeteg hússal, tulzsiros, tulfüszeres ételeivel, amilyen hires volt, — ugyanolyan káros is. Furcsa ellentmondás, hogy amikor Afrikában, Ázsiában, milliók éheznek. Észak-Amerika és Európa egyik legfontosabb táplálkozási problémája az elhízás. Vannak olyan kutatók is, akik az “egészséges álom’ élethosszabbitó varázsát minden egyébnél többre értékelik. Azzal érvelnek, hogy a természetben is a fák téli álma az életfolyamatok időleges szunnyadása. Tavaszonként szinte újjászületnek. Ezért olyan hosszú életűek. Az egészséges álom után újjászületik az ember. Régi tapasztalat: “Korán fekvő, korán kelő embert hosszú élettel ajándékozza meg a gondviselés!” Az köztu domásu, hogy az éjfél előtti alvás legalább kétszer annyit ér, mint az éjfél utáni, ezért fontos a korai lefekvés. Újabban a vitaminok és hormonok kerültek az élethosszabbitó varázsszerek lajstromára. Aránylag elég fiatalkorúak, tehát még pirospozsgásak és divatosak. A “szakértők” sokat várnak tőlük. Steinach és Voronoff néhány évtizede nagy port felvert “megfiatalító műtétéi” merész kísérletek voltak a hormonok élettani hatáskutatásának göröngyös utján, de kudarcuk még nem jelenti azt, hogy ezen az utón már nincs mit keresniük az életbuvároknak. Constantin Parhon román endokrinológus és kitűnő munkatársai a hosszú élet és az öregség elleni harc kemény problémáival viaskodva sok szép eredményt értek el. Egyszerűen fogja üstökön a nagy titkot egy svájci orvos, aki összeállította a “hosszú élet ötparancsolatát”. Tessék kipróbálni: 1. Aludj naponként nyolc órát, ha lehet, többet is. Tiz órán át aludni időpocsékolás. 2. Ne egyél a kelleténél többet! Ez az italra és dohányzásra is vonatkozik. 3. Kerülj minden felesleges fizikai megerőltetést. Ez a lelki vívódásokra is vonatkozik! 4. Legfontosabb a mély lélegzetvétel. Ezt alkalmazd helyesen, főleg járás közben! 5. Lefekvés előtt, lefekvés után ajánlatos negyedórás torna! Ennyi az egész. Nos, ugyebár nem is olyan nehéz betartani ezeket az aranyszabályokat, ha van hozzá akaraterő és kitartás. A “kevés étel — hoszszu élet” egyébként nemcsak a svájci professzor aranytanácsa, hanem a francia orvosoké is. Gyakran hallottuk idézni Huchardnak, a neves párisi belgyógyásznak ama mondását, hogy az ember olyan idős, mint amilyen a szive. Eszerint tehát vigyázzunk a szivünkre, mert hiába egészséges a gyomrunk, tüdőnk, ép az idegrendszerünk, rugalmasak izmaink, ha a szivünk motorja elrom(Folytatás a 9-ik oldalon)
