Magyar Hiradó, 1971. július-december (63. évfolyam, 26-52. szám)

1971-07-01 / 26. szám

14. OLDAL MAGYAR HIRADrt HIRES BŰNÜGYEK TEXASI HÁZASSÁGI BONTÓPER- RABLÁSSAL ÉS GYILKOSSÁGGAL Texas még mindig nagy­részt az erőszak földje: a re­volver gyorsan sül el Texas­ban és a kést egyetlen szem­­pillantás alatt az ember hátá­ba vágják. Ezenkívül, Texas a különös ötletek, a különös há­zasságok és a különös házas­sági békülések földje is. A texasi férjek híresek ar­ról, hogy a legkülönösebb esz­közökkel próbálják különvál­­tan élő feleségüket visszahó­dítani. Egy texasi férj például egy egész teherautóval küldött ezüst béke- dollárokat küüön­­váltan élő feleségének, s ezen­felül néhány brilliánst is. Az ötlet brilliánsnak bizonyult: a különváltan élő feleség meg­hatódott és nyomban vissza­költözött férjéhez. Egy másik texasi férj fel­fogadott egy pilótát, aki re­pülőgépével órákon keresztül “irta” az égre: — I love you, Margie. A szerelmi vallomást félnap után abba kellett hagyni, mert az illetékes hatóságok azzal fenyegetőztek: bírósági eljárást indítanak a férj és a pilóta ellen egyaránt, a leve­gő szennyezése miatt. A kü­lönös szerelmi vallomás azon­ban megtette hatását: Mar­gie még aznap visszaköltözött férjéhez. Akadt olyan texasi férj, aki különváltan élő felesége laká­sára minden órában orchideá­kat, minden félórában pedig rózsákat küldetett, egészen addig, amig az asszony laká­sa egy virágkereskedésre em­lékeztetett. A különváltan élő feleség, az orchideák és a rózsák erde­jében, kapitulált, ismét össze­költözött férjével és még ma is boldogan élnek, ha meg nem haltak. Mert erről is van szó Texas­ban, a gyors pisztolyok és a villanó kések földjén: a külön­válások és a házassági bontó­perek egyrésze halállal végző­dik. Nem mindegyik texasi férjnek van pénze arra, hogy ezüst békedollárokat küldjön feleségének, az égen valljon szerelmet, vagy pedig orchi­deákkal és rózsákkal zsúfolja tele a különváltan élő asszony lakását. Ezek közül a texasi férjek közül sokan az erőszakhoz for­dulnak és meggyilkolják a ma-1 kacsul különváltan élő felesé-1 get és ezzel a különválást véglegessé és visszavonhatat­lanná teszik. Texas, éppen ezért, a halá­­losvégü házassági bontóperek és különválások földje is. Az alábbiakban, a rendőr­ségi jegyzőkönyvek alapján, egy különlegesen érdekes te­xasi házassági bontóperről számolunk be. Ez a különvá­lás és bontóper gyilkossággal végződött, különös módon azonban, az áldozat nem a há­zasfelek egyike, hanem egy harmadik személy volt. A houstoni rendőrséget 1971 március 28-adikán, es­te, egy Mrs. Joann Halcomb nevű nő hívta fel telefonon. Mrs. Halcomb közölte: éppen most ki akarta rabolni egy férfi, ő (Mrs. Halcomb) azon­ban, a kettejük közti dulako­dás közben, saját késével agyonszurta a támadót. Nyomban két detektív ment ki a helyszínre, Joann laká­sára. Joann a Texasi Parole Board egyik vizsgálóbiztosa, aki nők ügyeivel foglalkozik, ő maga 1969 óta él különvál­tan férjétől, William S. Hal­combtól és nem sokkal a tör­téntek előtt házassági bontó­peri keresetet nyújtott be fér­je ellen a bíróságon. A nyomozás hamarosan megállapította, hogy az agyonszurt férfi a 36 eszten­dős Joseph Wayne Wilson, aki a Houston melletti Baytown­­ban lakott. Wilson igazi te­xasi módjára végezte életét: lábán diszes cowboy-csizma volt. A detektívek rövidesen megtalálták Wilson autóját is, amellyel a rablásra érke­zett: a kocsi egy 1971-es Ma­verick volt. A nyomozás azt is kiderí­tette, hogy Wilson kiszolgált fegyenc volt, aki nemrégiben heteket töltött egy ideggyógy­intézetben, mint idült alkoho­lista. Ezután következett Joann Halcomb rendőrségi kihallga­tása, Joann 31 éves, szőkeha­­ju-, zöldszemü, rendkívül szép asszony. Mrs. Halcomb egyál­talában nem csinált tragédiát a dologból, nem zokogott, nem tört össze, hanem nyugodtan kijelentette a detektívek előtt: — Boldog vagyok, hogy igy történt s én gyilkoltam meg |a támadót és nem ő gyilkolt 1 meg engem. Joann ezután a következők­ben beszélte el a történteket: — Este félhat lehetett, amikor a televíziót néztem otthon. Csengettek az ajtón. Kinyitottam a kémlelő-nyílást és ajtóm előtt egy férfi és egy fiatal nő állott. A férfi affelől érdeklődött, hogy melyik la­kásban laknak Wilsonék? Azt feleltem, hogy legjobb tudo­másom szerint, ilyen nevű há­zaspár nem lakik ebben a bér­házban. A férfi ekkor arra kért: engedjem be őket laká­somba, hogy telefonálhassa­nak. Erre nem voltam hajlan­dó és becsuktam a kémlelő­­nyílást. — Kisvártatva különös zajt hallottam a konyha irányá­ból. Amikor megfordultam, szembe találtam magam az előbbi férfivel, aki betörte a konyhaajtót és igy jutott be a lakásba. Mögöte állott a nő. — A férfi jókora mészáros­kést szorongatott kezében és rám parancsolt: azonnal adjak oda minden pénzt, ami otthon van. Bementem a hálószobába és retikülömből kivettem a pénzemet, amely kevesebb volt, mint 15 dollár. A férfi zsebrevágta a pénzt és éksze­reket követelt. — Elővettem az ékszeres kazettát és kinyitottam, A férfi egyideig turkált a kazet­tában, ahonnan — érthetetlen módon — csupán egyik arany karórámat vette ki. — Közben az ágy szélén ül­tem. Miközben a férfi turkált az ékszereskazettában , mo­rogva odavetette: — Ez nem minden, amit magától akarunk, babuskám. Majd jön még más is. — Fogalmam sincs arról, hogy mi lett volna ez a “más”, tény azonban, hogy féltettem az életemet. Hirtelen felkap­tam egy széket és a férfit fejbeütöttem vele. — A férfi iszonyatos düh­be gurult és nekem ugrott. Előzőleg azonban az öltöző­­szekrényre tette a mészáros­kést. Dulakodás közben fel­kaptam a kést és kétszer has­­baszurtam vele támadómat. — A férfi megingott és azt motyogta: — Végeztél velem, te szaj­ha! — azután kitántorgott a nappali szobába, ahol össze­­ssett. Tudtam, hogy meghalt. Közben azonban eltűnt a társ­nője. Fogalmam sincs, hogy hova lett és miképpen mene-Thursday, July 1, 1971. Kürthy Miklós: A KRÓNIKA Legutolsó szobatársam a kórházban Edgar volt. Edgar körülbelül 6 láb magas, 55 éves és fején mindössze né­hány szál haj van, kinosan aprólékos p o n tossággal elrendezve. Edgar egye­­jött be a Kürlhy Mikló* kórházi szobá­ba, levetkőzött, azután enge­delmesen, önként befeküdt az ágyba és közben egyetlen szót sem szólt. Nemsokkal később megtudtam, miért: Edgárnak torokrákja volt. ő maga közölte ezt velem, hö­rögve és algi hallhatóan, mi­után odahívott ágyához. Az ezt követő éjszaka, vala­mivel éjfél után ,arra ébred­tem, hogy Edgar az ágyam mellett áll és a vállamat ráz­za. nek Edgárt. A hajszálak kincs elrendezettsége idegesített. —Hol van Joan? Gondol­ja, hogy visszajön? Szőke a haja és kék a szeme . . . Aka­rom, hogy Joan visszajöjjön: —Edgar hörgött és sípolva, zihálva lökte, fújtatta fölém a szavakat. Közben a kinosan elrendezett hajszálak meg se rezzentek koponyáján. — Hagyjon békén! — felel­tem ásítva — Joan nem jön vissza . . . Joan "Sohasem jön vissza többé ... a Joanok, akik elhagytak bennünket, so­hasem jönnek vissza. Joan véglegesen elment ... érti? — mondtam kegyetlenül és könyörtelenül. Edgar azonban tovább hör­gőit, rákos torkából sípoltak a szavak, tekintetét meredten szegezte rám: —Joant akarom . . . jöj­jön vissza ... hol van Joan? Nemsokkal később, két fér­­fiápoló, egy hordágyon elvit­te Edgárt. Amikor reggel visszahozták, csendes volt és mozdulatlanul feküdt az ágyon. Másnap megoperálták, két nappal később elhagytam, a kórházat. — Mi van ? — kérdeztem és nyomban feltűnt, hogy Edgar hajszálai, az ágybanfekvés ellenére is, kínos pontosság­gal, makulátlanul elrendezve simulnak koponyáján. Fan­tasztikusnak találtam ezt a pontosságot és ezt a rendet és ettől a pillanattól fogva nem találtam rokonszenves­kült el, mert a dulakodás he­vében nem is ügyeltem rá. — A nő talán 25 éves lehet, alacsony, hízásra hajlamos, barnahaj u és pufókarcu. Szó­val, ez történt. Fogalmam sincs arról, hogy Wilson mi­ért éppen engem akart kira­bolni, sohasem láttam őt az­előtt. (Folytatás a következő héten.) Kora délelőtt volt. Odamen­tem Edgar ágyához és békü­­lékenyen — az ellenszenves, kinosan elrendezett hajszálak ellenére — kezet nyújtottam. Edgár keze hideg és nedves volt. Láttam az arcán ,hogy valamit mondani akar. Fölé­be hajoltam. Lassan mozgő szájjal, erőlködve és kinosan lehelte a szót a levegőbe: — Jo-an . . . Nem válaszoltam. Szó nél­kül kimentem a szobából. A dolog szinte tragikus volt. Ez az ember, halálos betegen, hörgő torokkal és ziháló mel­lel, Joant várja, akinek szőke a haja és aki elment. Nem tu­dom, mikor ment el Joan, csak azt tudom, hogy Edgar hiába várja: a Joanok sohasem tér­nek vissza. Keserű szájízzel léptem ki a kórház kapuján. A müncheni államügyész kijelentése szerint Senta Berger (baloldali kép) és Romy Schneider filmsztárok ellen birósági eljárást indítot­tak, mert bevallásuk szerint tiltott abortusz műtétet hajtottak végre rajtuk. TBRJKSZriÄFiÄFi

Next

/
Thumbnails
Contents