Magyar Hiradó, 1971. január-június (63. évfolyam, 1-25. szám)
1971-02-11 / 6. szám
Thursday, Feb. 11, 1971 MAGYAR HÍRADÓ 7. oldal MÁTYÁS AZ IGAZSÁGOS Irta: HAJNAL ERZSÉBET Biztosan van kedve néhány olvasónak kirándulni velem a múltba. Az iskolában a történelem órákon nagyon lenyűgözött engem Mátyás királynak az alakja, aki köré a monda valóságos dicsfényt alkotott. Feszült figyelemmel hallgattam a történelem tanár előadását. Emberi mivolta úgy megelevenedett előttem, hogy részt vettem az akkori életében, megdobogtatta szivemet a félelem ha cselszövénvt szőtek ellene. Élete nem volt zavartalan, mert csalódnia kellett, királyi volta nem óvta meg őt az emberi go-Fiatal volt, tapasztalatlan. Hitt az emberi jóságban és ezért meg kellett, hogy szenvedjen. Magányos volt, nem talált sok hü társat a bajai megértéséhez. Udvarlói, még az is, aki leghübbnek látszott, hálót szőttek köré. Be akarták keríteni, megsemmisíteni, kiebrudalni a királyi palotából. Ahogy a történelem számontartja a nádor és a pécsi püspök Csemicei János, újból összeesküdtek ellene. Nem a harctól félt, amit kemény elszántsága meg tudott akadályozni, hanem a csalódástól, hogy felszínre kerülnek a mocsokban azok, akik az ő szemében eddig vele tartottak. Talán az egyetlen embere, akiben váltig megbízhatott, az udvari bolondja vol. Groteszk kicsi ember, akinek a nevét nem tartotta érdemesnek felimi a történelem. Pedig dehogy is volt bolond. Mátyás király környezetében ő volt a legokosabb. Sok bölcs tanácsát fogadta meg a király. Talán ez volt az ok, amiért elnevezték Mátyást igazságosnak. Mikor a Duna jégén királynak kiáltották ki Mátyást, a nádor, a püspökök azt hitték, hogy a fiatal uralkodó viaszbábu lesz a kezükben. Nagyon csalódtak. Egy keménykezii igazságos, lendületes uralkodót kaptak, akinek nem a főurak kiváltságai voltak a főszempontjai, hanem az ember. Minden alatvalójában ezt látta. Nem engedte meg a kiváltságosak jogtiprását a szegényekken. Ellenállt minden kizsákmányolási kísérletnek és megvédte a gyengébbet a szegényekkel szemben. Sokszor beszélgettek egymással. Mátyás nem volt király akkor, amikor az udvari bolondjával egyedül volt. S az udvari bolond sem volt hivatalában amikor a királlyal bizalmas kettesben lehettek. Több volt mint száz udvari tanácsadó. Hűséges bajtárs, őszinte barát. Mátyás jóakarója. “Meglestem feleségedet néhány éjszaka, amikor kiszökött a palotából, szegényes ruhában. Engedje meg, hogy leboruljak a lábai előtt, mert tudom, hogy mi indította erre a cselekedetre. Meg akarta nézni a való életet, a jobbágyai sorsát, a kegyetlenek neveit felírni. Tudni akarta, hogy él a népe, és kik suhogtatják a korbácsot felettük. A magyar népnek végre van egy egy igazi királya és ez felséged. Ezért gyűlölik a főurak és ezért varinak ellene, mert tudják, hogy nem lehet már zsarnokoskodni többet a néppel, amig Mátyás a király.” A király elgondolkozott. Harcra akarják rábírni. Maga előtt látta a most békés városok romjait. Nem, nem engedi a népet ismét vérezni. A háború útja könnyel és bánatai van kövezve. “Művelni kell a népet királyom, mondta a bolond. Tegnap beszélgettünk róla. Itt van ez a Gutenberg, valami betütalálmánya van, jó lenne utánanézni. Mért ha meg lehetne valósítani az országban, akkor sok emberhez eljutna az igazság. Ha a népet megtanítjuk olvasni, írni, akkor gondolkozni is fog. Lesz saját akaratuk. A király hivatta az alkancellárt. Karai, aki szintén egyik hűséges, okos társa volt a királynak az uralkodásban, meghozatta Mainzból, Gutenberg műhelyéből az első nyomtatott pédányt. Csináljuk meg a nyomdát, mondta Karainak. Gyorsabban terjed a szó a nyomtatott betű utján. Legyen a népemé a tudás hatalma. A bolond okos és Karai egyszerre hagyták el a király szobáját. Karai nfegsimogatta az okos bolond kócos fejét, mintegy tudomásul adva neki, hogy tudja, hogy részese a királyi akaratnak. A bolond belépett a könyvtárba, ahol rengetegen írták, festették, másolták az iratokat pergamentre. Mindenféle akadt közöttük. Voltak akik festették művészi ecsetjükkel a képeket, amiket a betűk köré rajzolták. Nem lesz rátok nemsokára szükség, mondta a bolond jókedvűen. A betűt nyomtatni fogják, titeket meg szélnek eresztenek, — évődött velü. Gyors lesz a munka és eljut mindenkihez, aki szeretni fogja. A művészetet nem lehet megölni, mondta egy szerzetes. Mindég lesznek, akik akarni fogják. Ez igaz, felelte a bolond, de te nem tudod felmérni, hogy mit jelent az, ha mindenki tanulni fog a betűből. A népé lesz a tudás, le fogja törni a tudatlanságot. A népből fognak kiemelkedni a zsenik, akik a világ sorsát előbbre viszik. Karai nem volt halogató ember. Egy levél volt a kezében, amikor a királyhoz ismét bement. Hess András betűszedő Írása, amelyben ajánlkozik, ha megcsinálják Budán a nyomdát, eljön betűszedőnek. S ment minden a maga utján. A nyomda elkészült és Mátyás megmaradt a nép emlékezetében még századok múltán is. A magyar nép büszkesége, korának nemcsak királya, hanem igazi érző embere, Mátyás, az igazságos. Visszamenve 400 évvel az időben, mikor Mátyás meghalt, feljajdult a nép. “Meghalt Mátyás király, oda az igazság.” Mintha látnoki erő mondatta volna velük. Azóta igy van. GÖRBE TÜKÖR A "YES-MAN”-EKRÖL Vannak emberek — a közismerten “bűbájos emberek” — akiktől mindenki el van ragadtatva és áradozik róluk: annyira szeretetreméltóak, oly sok bennük a humor, a közösségi érzés, és mindenekelőtt annyira készségesek. Mikor nem bűbájosak többé a bűbájos emberek? Amikor nem tartják be oly könnyedén és oly barátságos mosoly kíséretében adott Ígéreteiket — ami náluk gyakran, sőt véleményünk szerint többnyire megtörténik. Mi vezeti tulajdonképpen a barátságos embereket, amikor ígéreteket tesznek, amelyeket nem tudnak, vagy nem akarnak betartani, megállapodásokra jutnak, amelyek teljesítésére azután nincs idejük? Tréfásan ezt mondják róluk; “Beszédhibájuk van; nem tudnak “nem”-et mondani!” Ha hitelt adhatunk Gilbert K. Cohen pszichológus-szociológusnak, aki nagyon alaposan foglalkozott “yes-men” és a “yes-women” jelenségével, akkor tulajdonképpen egyáltalán nincs szó “rossz” vagy “hazudós” emberekről, hanem mindenképpen gyenge jellemű embertársainkkal van dolgunk. Ha valaki meggondolatlan igézetet tesz, akkor tulajdonképpen mindenáron rokonszenves színben akar feltűnni és jelleme gyengeségéből fakadóan úgy véli, ezt a rokonszenvet szívességekkel megvásárolhatja. Másrészt viszont nem elég erős ahhoz, hogy megfizesse ennek a valódi árát, vagyis terhére legyen” más embereknek — tehát esetleg rossz színben tűnjön fel előttük — és megtegye amit megígért. A gyengeségből mindig igent mondók mellett meg kell említenünk azokat is, akik hiúságból Ígérgetnek. Ezek a kellemetlenebb fajtához tartoznak. Nem rokonszenvet akarnak kelteni, hanem elsősorban hatalmukat fitogtatni. Ezek az emberek pillantásukkal és gesztusaikkal, anélkül hogy kimondanák, kifejezésre juttatják, hogy “én vagyok az, aki segíteni tud, én vagyok a befolyásos és komoly összeköttetésekkel rendelkező Protektor”. Ők viszont pontosan tudják, hogy nem fogják beváltani az adott Ígéretet, mig a gyengeségből igent mondók az Ígéretük pillanatában többnyire jchiszemüek, és csak később támadnak meggondolásaik. Láng Ferenc Szilánkok NEM! A fiatal lány közli a mamájával, hogy este el akar menni a barátnőjéhez házibuli lesz: — Nem engednek el. Mégpedig több okból. Egy: legutóbb is te voltál nála, most az lenne illő, hogy te hívjad meg őt. Kettő: még nem vagy kész a leckéddel, arról nem is beszélve, hogy megigérted nekem, segítesz a vasalásnál. Három: tudod jól, nem akarom, hogy Péterrel járj, és ugye, ő is ott lesz. Négy: a múltkor sem jöttél haza idejében. Öt . . . A lány elszontyolodva telefonál barátnőjének, hogy hiába beszélt a mamával. — Nem enged? — Nem. — De miért? — Fogalmam sincs róla. De te ismered anyámat. Neki nem kell ok, hogy valamire nemet mondjon. KOSZT Az étkezőben murizik valaki. — Ez az ebéd ehetetlen! Kérem, szóljon a vezetőnek, szeretnék beszélni vele. Néhány másodperc múlva a felszolgáló visszajön. — Ne tessék haragudni, egy kicsit várni kel! a vezetőre. Hazament ebédelni. SZABADSÁG A titkárnő uj főnököt kap. Szükségesnek tartja, hogy rögtön közölje; — Kérem, az előbbi főnököm évente két hónap szabadságot adott nekem. — Igazán? Hogyan tudott meglenni ön nélkül két hónapig? — Velem töltötte a két hónapot. KÉSÉS Megkérdezik valakitől, hogy van az, hogy mindenhonnan elkésik. — Megmondom. Én már olyan pozícióban vagyok, hogy nem enkedhetem meg magamnak a pontosságot. garabonciás GONDOLATOK Mi lett volna az emberiségből, ha Éva a tiltott gyümölcsöt eltette volna befőttnek? * * * Nem tudott a saját lábán állni, ezért lett a főnök jobb keze. ❖ * # Gyermekeinkben leginkább azokat a hibákat kifogásoljuk, amelyeket tőlünk örököltek. Hajnal Erzsébet noszságtól.
