Magyar Hiradó, 1971. január-június (63. évfolyam, 1-25. szám)
1971-02-11 / 6. szám
8. oldal MAGYAR HÍRADÓ Thursday, Feb. II, 1971 MŰVÉSZNŐ A HÁZTETŐN Irta: SÁGI PÁL Hetvenötödik születésnapját ünnepli a film. Harmincegynéhány évig hallgatott, csak akkor tanult meg beszélni. Azóta úgy megjött a hangja, hogy ma már hangos tőle az egész világ. A magyarok már akkor is lépegetni tanították, amikod még gyermekcipőben járt. Nem keveset köszönhet nekünk. Különösen az amerikai filmipar, vagy hogy meg ne sértsük Hollywoodot, az amerikai film-müvészet körül bábáskodott annyi magyar színész, iró és rendező, hogy a 30-as években a tehetségtelen irigyek táblát is függesztettek az egyik stúdió kapujára. — Nem elég magyarnak lenni, tehetségesnek is kell lenni — ezt mázolták a táblára, ahelyett hogy versenyre keltek volna a tehetséges magyarokkal. Akármilyen furcsán hangzik, Magyarországon a film első propagandistája Jókai Mór volt. Párisban nyílt meg az első mozi. Néhány hét múlva Nizzában is vetítettek filmet. Jókai akkor éppen Nizzában járt és egy levelében ezt irta haza: — Csodálatos egy valami ezek a mozgófényképek, amelyek mint a bogár a falon másznak. Nagy kár, hogy nem szinesek, akkor többet tudnánk mutatni. Nagyon szeretném, ha ezek a falon mozgó képek Pestre kerülnének. Ezek a csodálatos képek, amelyek Verne Gyula fantáziáján is túltesznek, valószínűleg Amerikában találnak a leghálásabb talajra. Ott ezeket az ördöngös képeket értékesíteni fogják. A képekből az amerikai dollárokat varázsol elő .. . Jókai Mór, aki akkor még nem is álmodhatta, hogy féltucatnyi regényét filmre viszik, nemcsak propagandistának volt jó: jósnak is bevált. A film valóban elkerült Amerikába és valóban dollárt varázsoltak belőle, mégpedig megszámlálhatatlan dollármilliókat. Az első budapesti mozielőadást 1896-ban a Milleneum esztendejében tartották a Royal Szálló kávéiháztermében. Egy francia mérnök mutatta be a magával hozott “élőképeket”, ahogyan nevezte. Még ugyanabban az évben magyar vállalkozó is akadt. Sziklai Arnold rendezett előadásokat az Andrássy-ut 41 számú házban. Két évre rá pedig már rendszeres előadások folytak a Kerepesi, ma Rákóczi-uti Velence kávéházban és a Wekerle mulatóban. Aztán egymásután tucatjávál nyiltak a mozik, akkori szóval projectographok. Pásztor Mihály publicista a villamos színház nevet javasolta és igy irt róla: — Ugylátszik, hogy a villamosszinház lesz a jövő színháza. Csak egy hibája van, az, hogy néma. Pásztor Mihály elnevezése nem ragadt meg, később Heltai Jenő keresztelte el mozinak a mozit. De a hibát, amit Pásztor Mihály tett szóvá, pár évtized múlva kijavították: megszületett a hangosfilm. Az első magyar film, amelyet már valóban annak lehetett számítani, a Tánc cimü film volt. A nagy Broadway-siker, a Fiddler on the Roof, vagyis Hegedűs a Háztetőn mintájára ennek a fejezetnek Művésznő a Háztetőn eimet lehetne adni. A Tánc, a 222 méter hosszú “óriás” film, éppen 70 évvel ezelőtt készült mégpedig szabad ég alatt, a Rákóczi-uti Uránia Színház tetején felállított ideiglenes kis színpadon. Márkus Emília, a Nemzeti színház nagy tragikája ott, az Uránia tetején táncolta el Salome táncát. Utóbb még (három táncfilmet forgattak: Blaha Lujza csárdást, Pálmay Ilka toborzót, Fedák Sári angol számot táncolt. Az első magyar filmhíradó az Appolóban mutatták be. A nagy* lóversenyről -készült, a Király Díjról, amelyen szokás szerint felvonult az egész magyar arisztokrácia. Egyik este egyszerre 130 arisztokrata és arisztokrata hölgy váltott jegyet az Appolóba, Pálffyak, Bethlenek, Nádasdyak, Andrássyak, Esterháziak és a többiek. Mikor a film elkezdett peregni, a főrangú hölgyek és urak nevetgélve kiáltoztak egymásnak: — Nini, a Niki! . . . Hohó hiszen ez Tini kontesz ... az meg Tasziló . . . Szervusztok, szervusz . . . A közönség nem botránkozott meg az eseten. Velük együtt mulatott. Azt is meg kell vallani, hogy ez volt az első magyar film, amit azután külföldi mozikban is játszottak. A magyar filmgyártás hőskorának legszebb fejezete azonban nem Budapesten, hanem Kolozsváron zajlott le. Janovics Jenő, a kolozsvári Nemzeti Színház akkori igazgatója titokban Kopenhágába utazott, kitanulmányozta a gyártást és otthon filmstúdiót épített. Előbb a Cigány, utána a Falurossza cimü népszínművet vitte filmre. Mindkét filmváltozatot az akkor még fiatal Harsányi Zsolt irta. Szentgyörgyi István, a nagy jellemszinész játszotta a FÉRFI SAROK: SZERELEMNEK ELLENSZERE Van-e a szerelemnek ellenszere? Nincs — vághatná rá millió és millió nő meg férfi; a szerelem elkerülhetetlen végzet, akár a halál. Milyen furcsa: a születés ellen lehet védekezni, a halál ellen nem. És mégis szaporodik, egyre szaporodik az emberiség. Miért? Mert a szerelem folyamatosan gondoskodik az utánpótlásról. Hiába, nagy dolog a reklám ... Ez a szerelemmárka olyan világhírű, hogy előbb-utóbb mindenki érdekelt lesz benne, kapja-adja, isteníti, ördöginek tartja, mindegy, a balsikerü találkozások révén is növekszik. S nem is plakátok hirdetik az előnyeit, hanem csupán a száj-reklám. Alulírott, mint szenvedélyes glosszaíró, tudom, milyen nagy fába — mi az, hogy fába? Erdőbe! — vágom Írógépem csorbult élét, amikor a szerelmet — a Szerelmet! — támadom. Ezt azért teszem, mert közállapotaink negatívumai agyon vannak már bírálva, muszáj tehát uj területet keresni. Nos, a szerelmet megfricskázni olyasféle hősiesség, mint Zrínyi Miklósé volt, aki zsebeit arannyal telerakva rohant az ellensége. S e történelmi példá t azért választottam, a sok közül, mert a szerelmi háborúskodásban se hátrány, ha zsebeit degeszre tömi az, aki az ellenfél legyűrésére törekszik. Ha például két teljesen egyforma testi-lelki szépségű férfi startol ugyanarra a nőre, akkor, ha nem is bizonyos, de valószínű, hogy nem az albérleti szoba lakója, hanem a villatulajdonos győz. Hát ilyen destruáló ez az agyonpropagált érzés, ez a ragályos szenvedély, amely ellen nincs kanalas orvosság, nincs injekció: át kell rajta esni, ha mégoly keserű is az utóize. A szerelemben az a lealázó, hogy az embert kiforgatja normális valójából. Az udvarlás bázisa a humor. Tréfálkozunk, derüsködünk, merthiszen az önmagát a maga mord valóságában megmutató férfi, már a startnál elvesziti minden esélyét. Komoly vasmunkások, szigorú egyetemi tanárok és általában mindenki, aki soha nem nevet a más viccén, elkezd bohóckodni. Az udvarló eltitkolja rossz tulajdonságait, anyagi gondjait, rozzant egészségi állapotát, s olyanokat, de olyanokat füllent önmagáról, hogy ha a negyede igaz lenne, ő lenne a Mastroianni. Persze a hölgyek se restellnek olybá tűnni, mintha egy Madame Curie Cigány főszerepét. A Falurossza női főszerepét a 20 éves Berky Lilire bízta Janovics, hősét pedig Varkonyi Mihály, korának legdaliásabb magyar színésze alakitota, aki később Hollywoodba került. És ha már Erdélynél tartunk, Désy Alfréd a némafilm egyik későbbi sztárja is erdélyi születésű. Pályafutásának a hangosfilm vetett véget: olyan izes székely szólással, ejtéssel beszélt, hogy emiatt nem mertek neki szerepet adni hangosfilmen. Nem lexikont irok, egy ilyen kis Írásba nem lehet begyömöszölni nevek és adatok tömegét. Egy adat és hozzá egy név azonban mégis idekívánkozik. A magyar film játszás kezdetén sátormozik járták az országot. Egyik elvetődött a zemplénmegyei Riese községbe. Látogatásáról a ricsei csendőrőrs esemény-naplójában tanúskodik egy feljegyzés. Az első előadáson 7 felnőtt és 19 gyerek ült a padokban. Mikor a film peregni kezdett, a gyerekek a sötétben úgy megijedtek a némán mozgó, hadonászó figuráktól, hogy rémülten rohantak kifelé. Közben leszakitották a tartó-kötelet és a sátor összedült. Szerencsére senkinek sem történt baja, de a mozis összecsomagolt és sürgősen otthagyta a községet. Innen, ebből a kis faluból származik Amerika égjük filmcézárja, Zukor Adolf, az amerikai film magyar úttörője. Most 98 éves. Vajon gondol-e néha a szülőfalujára, ahol bemutatkozásán megbukott a film . . . és egy Monica Vitti egyesülne. Szóval hazudunk, hazudgatunk, tettetjük magunkat. Én tisztelem azokat, a nagy indulatokat, amelyek megnemesitik az embert. Például a futballdrukkerséget. A szerelem azonban a megalkuvások tömegével jár, a férfiben egyre fogy a hősi pátosz, a nőben a simulékony gyengédség, mindenki vészit az egyéniségéből, fuj, de ronda dolog a szerelem. És milyen nevetségesek a nagy szenvedély pillanatai. Az ember hülyeségeket gügyög, oknélkiil átmegy a magázásból a tegezésfce, giccses közhelyeket motyog, belehecceli magát egy olyan hangulatba, amely merőben ellenkezik az alaptermészetével. Hát van ennek mélyebb értelme? Magasabb célja? És milyen költséges! Az ember elmegy vendéglőbe a nővel és olyasmiket eszik, iszik, ami neki, egymagában, soha eszébe nem jutna. Rengeteg érvem lenne még a szerelem ellen, de sajnos abba kell hagynom az Írást. Most ugyanis fél hat, hatkor találkozom legújabb szerelmemmel. Szánlhó Dénes CSUKÁCS ISTVÁN TELI VÁZLAT E téli vázlat mily megnyugtató, ez kell már nékem is, ilyet keres szivem, ily tiszta dalba fogható szép látomást, ágak hajszáleres karca viola-égbolt üvegén, sirály villan, szárny csapása fehér; középpont vagyok, zúgva bekerít, többé már szem elől el nem vészit, mihez, ha egy pillanatra is csak, hogy legyen, hozzáadtam magamat; szomjas tavaszom, rajongó nyaram, sirató őszöm végül is ide eljut, szigorú, változhatatlan megfogalmazásba, a tél ive alá, rég elporladt arcom fölé, hogy elmúljon s legyen mindörökké. BÖLCSESSÉGEK Néha csak akkor veszik észre a csillagot, amikor lehullik. * * * Az ember embernek gyakran farkasa, de úgyszólván mindig rókája. SÁGI PÁL
