Magyar Hiradó, 1971. január-június (63. évfolyam, 1-25. szám)

1971-02-11 / 6. szám

6. oldal MAGYAR HÍRADÓ Thursday, Feb. 11, 1971 ÚTLEVÉLRE VÁRVA ... Irta: KLAMÁR GYULA “A szabad világban élők teljesen elfelejtkeznek arról: mit jelent még ma is egy országban ülni és arra várni, hogy a hatóságok megadják az en­gedélyt a kivándorlásra és átad­ják a hozzá szükséges útleve­let . . . vagy mit is beszélek, hi­szen útlevelet nem adnak, csak úgynevezett “utiokmányokat”, amelyek csak arra alkalmasak, hogy az ember elhagyja vele ha­záját, de arra már, hogy szabad emberként éljen a világban” — mondja egy kivándorló az egyik nagy bécsi organizáció előszobá­jában. Majd igy folytatja: “Azonkívül azt se tudja a világ, hogy egy-egy procedura mennyi ideig tart? Van köztünk nem egy olyan, aki tiz, sőt olyan is, aki 15 évvel ez­előtt nyújtotta be kivándorlási kérelmét! Egy év­tizedig várni, miközben már megszűnik az em­ber rendes állampolgár lenni, mindenütt mint “ki­vándorlót” tartják számon, sokszor már állása sincs, bútorait eladogatta abban a reményben, hogy nemsokára már mehet. . . ,S nem mehet éve­ken, évtizedeken át . . . Ismét kérvényezni, sür­getni, utánajárni, kérni, könyörögni, jajgatni, el lehet képzelni mindezt hogy unják a hivatalok, hiszen az ember már saját magát is unja, és a legszívesebben kötelet vetne a nyakába . . “Aztán a végén mégis megvan az “utlevé,l”-nek csúfolt papiros és ki lehet jönni, csakhogy az em-A kinai Kommunista Párt Pekingben megjelenő hivatalos napilapja, a Népújság, azzal vádolja Nixon elnököt, hogy az indokinai háború kiszé­lesítésére törekszik és a “Kennedy-Jchnson féle aggvessziv irányvonalat követi.” Anwar Sadat, egyiptomi elnök, közölte az új­ságírókkal : Ez volt az utolsó eset, hogy Egyiptom hajlandó volt az ideiglenes közelkeleti fegyver­­szünetet meghosszabbítani. (Az újból meghosz­­szabitott ideiglenes közelkeleti fegyverszünet március 5-ödikén jár le. — Szerk.) A Szovjetunió Gorki nevű városában, 79 éves kólóban, meghalt Rákosi Mátyás, a Magyarorszá­gi Kommunista Párt volt főtitkára, egykori ma­gyar miniszterelnökhelyettes, aki a második vi­lágháború után évekig Magyarország vaskezii és könyörtelen diktátora volt. Rákosi már 1956 óta kegyvesztett volt a Szovjetunióban és a Komin­tern egykori befolyásos tagja halálos ágyánál csupán orosz felesége volt jelen. Souvanna Phouma herceg, laosi miniszterelnök, tiltakozott az amerikai légierőtől támogatott dél­vietnami invázió ellen. Január hónapban a munkanélküliség arány­­szám 6 százalékos volt az Egyesült Államokban, szemben a decemberi 6.2 százalékos munkanél­küliséggel. Hét hónap óta először történt meg, hogy a munkanélküliség arányszám csökkent. Maria Callas, operaénekesnő, Aristotle Onassis, görög hajómógnás egykori barátnője, New York Cityben való tartózkodása alkalmával, kijelentet­te az újságírók előtt: Nem igaz az a hir, hogy el­vesztette a hangját, rövidesen ismét fellép majd operaszinpadon. Miss Callas nem közölte az idő­pontot, az operát és a helyet. berek addigra rendszerint már megöiogedtek, el­fáradtak, betegek lettek, a legszívesebben marad­nának, de hát azt sem lehet: menni kell, akár akar, akár nem, sőt alá kell irni egy olyan papi­rost, hogy soha többé nem tér vissza, nem térhet vissza, mert elvesztette állampolgárságát és a jogát is arra, hogy egyszer ismét meglátogassa őrei földjét . . Sok-sok ilyen vallomást lehet összegyűjteni ab­ban a menekült-áramlatban, amely mostanában önti el Nyugat kapuját: Bécset. Sokat próbált zsidók jönnek elképzelhetetlenül rongyosan, éhe­sen, fáradtan a keleti blokk államaiból. Az utolsó három hónapban — megbízható statisztika sze­rint — 323 kivándorló érkezett az osztrák főváros­ba legális uton-módon. Ez havonta több mint száz kivándorlót jelent — hozzátehetjük nyomban, hogy százezrek várnak még ügyük elintézésére. Ezek az emberek r.em vádolnak, csak panasz­kodnak, többnyire a bürokratákra, akik megke­serítik az emberek életét. Csak itt-ott hallani másféle kifakadásokat is, például az egyik Orosz­országból érkező ezt mondja: “Egyszer a hiradó-moziban végignéztem egv filmet, amelyben a film irói és rendezői kimutat­ták, hogy mind a három arab-izraeli háborúban Izrael volt és nem Egyiptom és Nasser az aggresz­­szor . . . Felkeltem és szédelegve mentem ki az utcára, magamban egyre azt hajtogatva, hogy minél előbb elmegy az ember, annál jobb . . .” ARCOK A MÚLTBÓL Pozsonyban, 1849. november 4-én született Ló­­czy Lajos, a földtani tudományok kiemelkedő alakja, a nagy utazó, akinek kutatási eredményei korszakot jelentenek nemcsak Magyarország — a Balaton —, har.em Ázsia geológiai és geográ­fiai történetében is. Májusban múlt ötven esztendeje, hogy a nagy tudós meghalt. Az évfordulóról méltóképpen em­lékezett meg Balatonfiired, ahol annak idején oly szívesen tartózkodott, és a hozzá közöli Arács, ahol hamvai pinennek. Nemrégiben, születésnap­ján is sokan zarándokoltak el sírjához, tisztelői, barátai, hozzátartozói. Lóczy Lajos két fia külföldön él, egy leánya pe­dig Budapesten, őt kerestük fel Mester utcai al­­kásán, közvetlen forrásból hallhattunk Lóczy La­jos életéről, munkájáról, és néhány olyan mozza­natról, amelyet lexikonok, tanulmányok nem pub­likálnak. A finom hangulatú kis szobában, egy fotel mé­lyére kuporodva, gőzölgő feketekávé mellett hall­gattuk Lóczy Magda visszaemlékezéseit. — Apám egészen fiatalon, 28 éves korában in­dult el a múlt század egyik legjelentősebb Ázsia­­kutató expedíciójával, amelyet gróf Széchenyi István fia, Béla szervezett. Apámat Pulszky Fe­renc, a Magyar Nemzeti Muzeum akkori igazga­tója és Suess Ede, a bécsi egyetem világhírű ta­nára javasolta erre az útra, mivel az expedíció ve­zetőjének, illetve szervezőjének jól képzett geog­ráfusra és geológus szakemberre volt szüksége. — 1877. december elején indultak útnak Bom­bay felé. Az expedíció tagjai között volt még Bá­lint Gábor nyelvész és Kreitner Gusztáv térképe­ző geográfus is. Kínát, Belső-Ázsiát és Tibetet akarták megismerni. Olyan helyeket kerestek fel, ahol előttük európai ember még nem járt. Apám az utón szerzett tapasztalatainak, tudományos eredményeinek a feldolgozását hazatérése után azonnal megkezdte, amely még igy is mintegy 20 évet vett igénybe. Élményanyagáról több könyvet is irt. A kinai birodalom természeti viszonyainak KUmátz Gyula Becket-nek van egy hires szinmüve, címe: “Godotra várva ...” — ez a darabeim já foly­ton az ember eszében, amikor az emigránsokkal beszélget. A legtöbbje a Szovjetunióból és Len­gyelországból érkezett, a többi kommunista or­szágból lényegesen kevesebben. Csehszlovákiából például csak kettő, Magyarországból szintén ugyanennyi. Viszont Romániából egy se jött, ami azonban nem jelent semmit: a román zsidóság egyenesen Romániából utazik a Közel-Keletre, azaz Izraelbe, de hogy mennyien, azt itt senki se tudja. Hogy a Balkánon egyesek nagy üzlete­ket kötnek az “emberkereskedessel”, az ma már nyílt titok, különösen amióta kiderült, hogy Szó­fiában például egy utlevél-hamisitó műhely mű­ködött hosszú időn keresztül és milliókat vasal­tak ki emigrálni szándékozó emberektől . . . A:banda tagjai Szófián keiesztiilutazó embe­rektől lopták el az útleveleket, majd azokat ara­nyért és kemény valutáért a vasfüggöny mögötti országok kivándorolni szándékozó állampolgárai­nak eladták, természetesen a papírokat minden­kor “hozzáigazították” a vevő adataihoz. Kun­­csafjtjaik voltak Magyarországon éppenugy, mint Lengyelországban, Csehszlovákiában, Romá­niában, Bulgáriában stb. Mi minden kell — a szándékon kívül — ahhoz, hogy valaki legálisan kivándorolhasson? Közeli rokon és egy igazolás arról, hogy fix munkahely­re megy . . . Ezenkívül türelem és türelem. “Akiknek zsebükben az útlevél és bármelyik percben oda utazhatnak, ahová éppen jól esik, el sem tudják képzelni, milyen nagy kincs birtoká­ban vannak” — hangoztatják- az elkinzott kiván­dorlók, amikor 10—15 évi várakozás után meg­érkeznek nyugatra . „ . leírása című müve már 1886-ban megjelent. Gróf Széchenyi Béla kelet-ázsiai utazásának tudomá­nyos eredményei címen látott napvilágott. Később összefoglaló müve, előbb magyarul, majd német nyelven is. — Apám imádta a zenét, egészen fiatalon maga is játszott hangszeren, de egy baleset következ­tében a keze megsérült, valószínűleg ezért hagyta abba a muzsikálást. Anyám szépen zongorázott, s ha apám otthon dolgozott, megkérte, hogy ked­venc operájából, a Sámson és Delilából játsszon, mert a zene inspirálta munkájában is. Ezeket a meghitt órákat ma is szívesen idézem fel. Lóczy Magda édesapja kutatási eredményeiről is beszélt. Lóczy Lajos Kaukuttában, a Bengáliai Ázsiai Társaság könyvtárában megtalálta Körösi Csorna Sándor elveszettnek hitt kéziratos önélet­rajzát, és ekkor régi elhatározását valóra váltva, elindult a nagy Ázsia-kutató utján Lhasza felé, sirját is felkereste Dardzsilingben. Egész útját feltérképezte. A Himalája fő hegyvonulata mö­gött egy addig ismeretlen, második hatalmas hegyláncra bukkant, amelynek a Transzhimalája nevet adta, és amelyre 20 évvel később Even Hé­din svéd kutató is rábukkant. A Himalája e hegy­vonulata ma már Lhotse, azaz Lóczy néven sze­repel. A visszaemlékezéseket nem személyes tapasz­talatok sugallják, hiszen Lóczy Magda jóval az események után született, de elbeszélése olyan szuggesztiv, élményszerti, mintha egykor maga is ott baktatott volna édesapjával a Himalája ösvényein. Kocsis Péter CLAUDE ROY: A RINOCÉROSZ Hogy dühöng az orrszarvú . . . ! Belülről rágja a bu. Egyre járja a folyót Keresve egy csont-golyót. Nem is évődni szeretne . . . — De kuglizni volna kedve . . . ! (Az unalom neki rég rossz! Ó, a szegény rinocérosz . . .) <5‘-­V-

Next

/
Thumbnails
Contents