Magyar Hiradó, 1971. január-június (63. évfolyam, 1-25. szám)
1971-01-28 / 4. szám
Thursday, Jan. 28, 1971 MAGYAR HÍRADÓ 9. oldal HOMOKI ERZSÉBET LELKI KLINIKÁJA JULIA. — Kedves Miss Homoki, többször voltam már szerelmes és jól kiismerem a férfiakat, mindent tudok a szerelemről és elég volt belőle. Rájöttem, hogy az életnek más értelme is van, nemcsak a szerelem van a világon. Úgy érzem, hogy többet ér, tartalmat ad az életnek a költészet és írtam is már néhány verset. Mellékelten küldöm a verseket. Kérem, Írjon róluk kritikát és tegye lehetővé, hogy lapjukban leközöljék a verseimet. VÁLASZ. — Beküldött versek, cikkek elbírálása és közlése nem tatrozik rám, ez a szerkesztő dolga. Verseit továbbítottam a szerkesztőségnek. Ha jónak tartják akkor közük. Ennyit a versekről. Amit a szerelemről ir, abban van valami igazság, hogy az életnek más értelme is van, mint a szerelem. Tagadhatatlan azonban, hogy a szerelem, amennyiben nemcsak a közös ágyat tartja annak, tartalmat adhat az életnek. Ami pedig azt illeti, hogy mindent tud a szerelemről, abban kételkedek. Olyan maga, mint a kisgyerek, aki megtanulja az ábécét és azt hiszi, hogy ezzel felérkezett a tudomány csúcsára. Van egy mondás: a jó pap holtig tanul. A jó szerelmes holtig tanul és még akkor sem tudja pontosan a- szerelem ábécéjét. * * # SÜRGŐS. — Kedves Homoki Erzsébet, nagyon kérem, hogy ne tegye az újságba a nevemet és adjon jeligét az üzenetnek, én ráismerek, hogy nekem szól. Két és fél évvel ezelőtt mentem férjhez. Ő már akkor is elég gazdag volt és azóta még többet szerzett. Nincs anyagi gondom és ennek dacára alig tudom leírni, hogy mi történt velem és milyen szerencsétlen vagyok, mert a férjem mindig ver. Egyszer véresre vert és orvoshoz kellett mennem. Az orvos kérdezte, hogy ki bántott, én azonban szégyeltem megmondani és azt meséltem az orvosnak, hogy este sötétben az utcán megtámadtak és megvertek. A férjem a verések után mindig bocsánatot kér, ajándékokat ad és mondja, hogy nagyon szeret engem, kéri, hogy felejtsem el, Ígéri, hogy ezentúl soha, de elmúlik egy-két hét és újra megver. Azt is megírom a férjemről, hogy nem nagyon érdekli őt a férfi és nő közötti szerelem és ha panaszkodok a verés miatt, akkor azt is szokta mondani, hogy ö már ilyen és ha nekem nem tetszik úgy ahogyan van, akkor menjek oda ahová akarok. Kedves Erzsébet, legyen szives magyarázza ezt meg és adjon tanácsot. VÁLASZ. — A magyarázat: a férje beteg. Szadista vagy legalábbis közel jár a szadizmushoz amit magával müvei. A szadista mások kínzásában, gyötrődésében talál lelki és szekszuális kielégülést. Vigye idegorvoshoz. Talán segít rajta. Ha nem sikerül, akkor csak az marad hátra, hogy otthagyja. Előbb azonban rendezze az anyagi kérdést. Köteles lesz eltartani, mert semmiféle bíróság sem kötelezheti magát, hogy ilyen házasságban éljen. Jeligének a “Sürgős” szót választottam. Ezzel is figyelmeztetni akarom, hogy ne (halogassa a megoldást. Intézkedjen mielőtt még jobban elfajul a dolog, mert a rendszeres “szerelmi” verés után még rosszabb is következhet. * * * NAPPAL JELIGE. Kedves Miss Homoki, a rovatában megjelent az “I” betű jeligével irt levél, amelynek írója panaszkodott, hogy a férje nappal akar vele szerelmeskedni. Legyen szives megüzenni nekem a levélíró nő nevét és cimét. VÁLASZ. — Jeligés levél írójának a nevét és cimét csak az illető beleegyezésével adhatom ki, ami érthető is, hiszen azért ir jeligével, mert nem akar a nevével szerepelni. Maga nem tartja tiszteletben a levélíró névtelenségét, ugyanakkor azonban maga is névtelenül, jeligével kéri a cimét. Ez kissé furcsa, egyoldalú gondolkodásra vall. Igaz? * * ❖ B. K. — Kedves Miss Homoki, 1964 óta vagyok Amerikában, majdnem jól megtanultam angolul, mindent tudok ami a napi életben és a munkámhoz kell. Szeretek olvasni és sokat olvasok magyar újságot és magyar könyvet. Magyar ismerőseim sokat azt mondják, hogy inkább olvassak angolul, az hasznosabb, mert a magyarra Amerikában nincs olyan szükségem, mint az angolra. Mi a véleménye erről? VÁLASZ. — Természetesen helyes ha fejleszti angol nyelvtudását. A hasznosság mellett azonban más is van: lélek, lelki szükséglet. Tehát olvasson magyarul is. Kosztolányi Dezső azt irta, hogy csak az anyanyelvvel nem lehet soha jóllakni, csak attól nem kapunk soha csömört, csak azt fogadjuk magunkba korlátlanul úgy, hogy minden szemerjét vérré változtatjuk. A többi nyelvből kisebb-nagyobb adagot bírunk el, mint a hasznos orvosságból. Ami túl van ezen az adagon az már nem gyógyít: mérgezést okoz. Persze az nem mérgezés, ha valakinek sikerül tökéletesen megtanulni angolul, mert azzal uj, második kultúrát szerez magának. Viszont abbahagyni a magyar beszédet, a magyar olvasását, és ezzel elveszteni a magyar anyanyelvben rejlő kultúrát: lelki és szellemi öngyilkosság. EMBEREK ÉS ESETEK . . . M! VAN EMÖGÖTT? Dolgom volt a minap a városházán, és eszembe jutott, hogy tényleg, szégyen és gyalázat, de Isten tudja, hányadszor járok már itt, tudva tudom, hogy a Hogyhivják Pista is itt dolgozik, és be nem kukkantottam hozzá még egyszer sem! Hát illik ez? Csak akkor megkeresni egyik embernek a másikát, ha akar tőle valamit? Nem illik, hanem nagyon is csúnya viselkedés, döntöttem el bűntudatosan. De mivel mulasztást helyrehozni sosem lehet késő, néhány perc múlva már utón is voltam, mindent rendbetenni. S a folyosón kóvályogva még ismerősbe is botlottam, lehetett tőle tudakozódni: — Melyik is a H. Pista szobája? Benéznék hozzá egy percre, ha már itt vagyok. A megkérdezett felhuzkodta a szemöldökét, és igy suttogott: — Mit akarsz tulajdonképpen tőle? — Hát nem érted, hogy csak üdvözölni kívánom, és semmi egyebet? Megszeppenve konstatáltam, hogy sikerült megbántanom, és hogy mennél többet magyarázok, annál rosszabb lesz, úgy hogy inkább tovalépdeltem az általa megadott irányba. A végcél előtt titkárnő tartózkodott. — Kit jelenthetek, milyen ügyben? — Csak éppen beköszönnék H. Istvánhoz. — Megmondottam a nevemet, és még rá is mosolyogtam, hogy sikerüljön az amúgy is hideg hangulatot még fagyosabbá tennem. Mert az egyből látszódott a hölgyön, hogy nem ilyen ósdi mesékhez van ő szoktatva. Amiért is csak némi töprengés után, megbántott képpel, és dúlt lélekkel eresztett be. Pedig igazán olyan érdemes volt neki. Mert végre-vala'hára elmotyoghattam Hogyhivják Pistának: — Itt volt dolgom, gondoltam, beszaladok, üdvözölni . . . — Nahát, mennyire kedves ... — nyögte meglepetten és fennakadt szemekkel. És azért birt szegényke olyan nagyon uralkodni az örömén, mert egyre csak ezen járt lázasan az agya: — Úristen! Mi a csudát akarhat éntőlem ez a nő?! Az égre, csak nyögné már ki végre. Mit Ígértem neki, s vajh mikor??!! Természetesen ezalatt még az is volt, hogy megszállottan vigyorogtunk egymásra, és egyik lábunkról a másikra állottunk, meg vissza. Hazafelé-utamban pediglen az alábbi tanulságot sikerült összeszedegetnem: — Nagyon rázós az, ha minden átmenet, előzetes figyelmeztetés, avagy bejelentés nélkül rendesek vagyunk. Merthogy jónak lenni csak módjával és óvatosan szabad. G. Szabó Julia RÓNAI MIHÁLY ANDRÁS: INTEGETŐ Vigyázz, hogyha az uccára lemégy: veled megy mindenem. És lélegzetet szaporán ne vég}’. Ezernyi intelem vonul mögöied, amit mind muszáj utánad intenem; sarkadat verje, hosszan, mint uszály. Mert ie vagy mindenem. GONDOLATOK Szivem, ha te nem lennél, egész ideális pár lehetne belőlünk . . . * * # Aki nem képes megfelelő módon fontoskodni, az legrosszabb esetben azt mimeli, hogy időhiányban szenved. * * * Ha asszonyok beszélgetnek, a férfi legbátrabb cselekedete az lehet, hogy nagyon halkan közbeszól. (» | MEGHALT EGY GALAMB * (Folytatás a 8-ik oldalról.) temetője pedig valami gyomor: macskáé, vércséé vagy emberé. Ez a kis vörös galamb — a szél éppen dermedt szárnyának egyik evezőtollát lebbentette most föl — természetes halálával a rideg, ősi törvényt sértette meg. Föllázadt ellene. Végelgyengülésben halt meg, talán trombózisban. Az is lehet, hogy a tüdőgyulladás forró ölelésébe szökött ä tühegyes macskakarmok, az éles vércsecsőr, vagy az emberi étvágy elől. Most itt fekszik a tető hópaplanán, hozzáférhetetlenül. Pilléivel szeliden játszik a szél. Hamarosan talán újabb hóréteget borit rá szemfedőként a januári ég. Mire aztán megérkezik az uj tavasz, már semmi sem lesz belőle. Tollai szétrepülnek, kis teste elporlik, vékony csontjai széthullanak. özvegye pedig uj párra lel valahol, és azzal turbékolja tavaszi himnuszát az ereszcsatornáról. Magyar László