Magyar Hiradó, 1971. január-június (63. évfolyam, 1-25. szám)

1971-01-21 / 3. szám

ThurscfaV, .Tan. 21, 1971 MAGYAR HÍRADÓ- 15. ©Mai MAGYAR MÚLTÚNKRÓL: : HONFOGLALÁS KORABELI MAGYAR CSALÁD A honfoglaló magyarság életének kutatásában a néprajzi ismeretek felhasználása elsősorban László Gyula nevéhez fűződik. A másik nagy ered­mény Szőke Béla érdeme: ő ismerte föl a hon­foglaló magyarság köznépének régészeti hagya­tékát. (Régebben e hagyatékot a helyi őslakos­ság, főleg a szlávok emlékeinek tartották.) A köznép emlékeinek néprajzi szemléletű vizsgálata újabb lehetőségeket csillantott fel a honfoglalás korával foglalkozó kutatók előtt: kiteljesedett ké­pünk a honfoglaláskori magyar családról is. TÖRÖK EREDET — PATRIIJNEÁR1S NAGYCSALÁD A család szón hétköznapi értelemben egy fér­fi, egy nő és ezek vér szerinti vagy fogadott gyer­mekeinek közösségét értjük. Ezt az egyszerű csa­ládformát nevezi a néprajz kiscsáládnak. A nép­rajz azonban ismeri a nagycsalád fogalmát is. Ebbe beletartoznak a nagyszülők, valamint a nős és nőtlen fiúgyermekek is. A, nagycsalád három ritkábban négy nemzedé­ket ölet fel és a családtagok száma elérheti a 30- 35 Töt is. Ilyen nagycsaládok nyomait ismerte fel László Gyula a bezdédi és a kenézlői (Szabolcs —Szátmár megye) honfoglaláskori temetőkben. A honfoglalás korabeli temetők és a nagycsa­lád összekapcsolását két fontos néprajzi jelenség tette lehetővé. Az egyik a magyar nagycsalád múlt századi megléte volt. Göcsejben, a Csal­lóközben, Nógrádban és Magyarország más vi­dékein is élt még a szokás, hogy a fiuk általában nem költöztek el szüleiktől, hanem hazavitték az aszonyaikat a régi házba. Ez a hagyomány arra is mutathatott, hogy a magyarság a régebbi időkben nagycsaládi szerve­zetben élt. A másik érdekes jelenség az volt, hogy a teme­tőkben a rokonság meghatározott helyre temet­kezett. Mindenkinek az életben viselt rangja, rokonsági foka és szerepe szerint — előre meg volt határozva a sírhelye. így kerültek a teme­tőbe egymás mellé a férj és a feleség, melléjük férfi gyermekeik és ezek feleségei. A bezdédi és a kenézlői honfoglaláskori teme­tőben meg lehetett figyelni, hogy a sírok hatá­rozott rendszer szerint helyezkedtek el. Bezdé­­den a középen fekvő férfi sírja volt a leggazda­gabb. A halott mellé tették szablyáját, szép mü­­vii tarsolylemezét. Tegezében nyolc nyilesucs volt, lova fel volt szerszámozva. E sírtól balra temet­ték a férfiakat, jobbra a nőket. A férfiak sírjai sokkal gazdagabbak voltak a nőkénél, de a jobb és a bal oldali sírok között hasonlóságok is mutat koztak. Például az egyik férfi-sirban egy sarló volt, ugyanígy a női oldal megfelelő sírjában is. Arra lehetett következtetni, hogy e két sir férj­nek és feleségnek sírja. A tizennyolc sírból álló temetőt egy honfoglalás-kori családdal azonosít­hat juk. Ha összehasonlítjuk azokat a honfoglalás-ko­ri temetőket, amelyek az említett két temetővel rokonok, két fontos megállapítást is tehetünk : 1. az e típushoz tartozó temetőkben találjuk a legszebb és a legértékesebb honfoglalás-kori le­leteket. 2. az ilyen jellegű temetőkben mindig a férfi­ak sírjai kiemelkedően gazdagok. Az egyetemes néprajz azt a családformát, amelyben a családfő férfinak a vezető szerepe tapasztalható, s amelyben a leszármazást a fér­fiágon keresztül tartják számon, patrilineáris (a pater—“apa“, linea “vonal“ latin szavakból) csa­ládnak, illetőleg partilineáris nagycsaládnak ne­vezi. Ez a nagycsalád fogalma volt jellemző a honfoglaló magyarság egy részére. MAGYAR EREDET MATRILINEÁRIS HAGYOMÁNY A honfoglaló magyarság egy másik ágában egé­szen más tárgyi hagyatékot találunk, és más a családfonna is. Nádudvaron (Hajdú—Bihar me­gye) 1904-ben végzett ásatások során egy olyan temetőt sikerült feltárnom, amelyben a temet­kezések rendszere egyértelmű volt. A temető hat sírból állt, összesen 48 temetkezést tártunk fel. Példaként a második sort mutatjuk be. A 13 ha­lottból 6 nő és hét férfi volt, közülük egy fiatal korú. A sor elején a legrangosabb egy aranyo­zott ékszerrel ellátott női halott volt, utána min­den női sir szegényebb és fiatalabb volt. A te­metkezések három nemzedéknyi időn át a 970-es évektől az 1060-as évekig történtek. A sor tehát azonosítható egy nagycsalád három nemzedéké­vel. 'j ' ' Hasonló szerkezete volt a többi sírnak is. A 48 sírból csak egyetlenegy férfisálban volt mellék­let, egy gyűrű. Hasonlót tapasztaltunk a kér­­pusztai (Somogy megye) temetőben is. A 388 sír­ból álló temetőben mindössze tizenkét férfisir­­ban volt melléklet. Tízekben a temetőkben úgy­nevezett köznépi emJékanyagot találtunk, egysze­rű bronz vagy ezüst haj karikákat, fülbevalókat, bronz k a rperecéket, nyakpereceket s csak rendkívül ritkán találtunk bennük kiemelkedően szép ötvöstárgyakat. A férfisirok legjellemzőbb sajátossága az, hogy ezekbe majdnem teljesen melléklet nélkül temet­ték a halottakat. Pedig minden férfinak volt leg­alább kése. tüzcsiholója és sokuknak lehetne gyű­rűje, hajikarikája, sőt értékesebb ékszere is. Még­is csak elenyészően kevés halott mellé tették a sírba a tárgyat. A névadás szokásában is ősi vonásokat figyel­hetünk meg. Például Kalotaszegen szokás volt a gyermeket vagy a férjet a feleség vagy annak anyja, nagyanyja keresztnevével, esetleg a bece­nevével nevezni (Lina Pali, Julis, Jámbor stb.) A Komárom megyei Kocson a harmincas évek­ben is voltak családok, amelyek a feleség rokon­ságát jobban számon tartották. A magyar nyelv tanúsága szerint ük szavunk eredetileg csak anyai ősre vonatkozott. Az anyaági rokonság rendjé­nek meglétét tanúsítja ara szavunk is. Ezeket a jelenségeket a régebbi matrilineáris nagycsalád hagyományaihoz kapcsolhatjuk. Eb­ben a családban a leszármazás tudata az anyai ágon öröklődött tovább, a család feje a nagy te­kintélyű ük lehetett. (Talán reá vonatkozik ez a népmeséi szólásunk: “Szerencséd, hogy öreg­­anyádnak szólítottál!”) HAGYOMÁNYOK ÉS NÉPEK ÖTVÖZETE Végezetül szólnunk kell a honfoglalók harma­dik nagy csoportjáról is. Ez egy keveréki csoport, amelyben a férfisirok leletei szegényesebb kül­sővel ugyan — megegyeznek az első csoport le­leteivel (szablyák. lószerszám, ij és tegez, stb.), a női sírok leletei pedig a másik csoport leletei­vel egyeznek meg (bronz karperecek, nyakpere­­cek, gyiirük, hajkarikák, stb.) E harmadik csojjort családjaiban a leletek alap­ján a férfi rangosabb; tehát összehasonlítva.az első két csoporttal a harmadikat, a kapcsolat az első csoporttal nagyobb. Mi ennek a magyaráza­ta? Németh Gyula kutatásai nyomán tudjuk, hogy a honfoglaló magyarok öt törzse, — Jenő, Kürtgyarmat, Tarján, Kér, Keszi török neve­ket viselt. Ezt tükrözi a honfoglalók temetkezési emlékanyagának harmadik csoportjában tapasz­talt keveredés is. Tehát a török—magyar együtt­élés maradandó változásokat idézett elő a magyar törzsek többségében mind a családformában, mind a hongfoglalók külső megjelenésében. Dr. Mesterházy Károly ORVOSI EGYVELEG A világ egyik legjobb mikroszkópjával jelenleg a Szovjetunió rendelkezik. E készülék segítségével olyan tárgyakat vizsgálhatnak a tudósok, ame­lyek mintegy kétmilliószorta kisebbek, mint a szabad szemmel látható legparányibb részecskék. Három évi eszméletlenség után egy 50 éves norvég ember, aki annak idején lezuhant egy ház tetőről, most ismét eszik és járni tanul. Az orvo­sok azon is fáradoznak, hogy paciensüket ismét, megtanítsák az alapvető szavak használatára. Az úgynevezett Shunt-módszer, egy újfajta műtéti beavatkozás révén a kövér emberek husz­­huszonöt százalékot fogyhatnak testsúlyukból és a beavatkozás után tetszés szerinti mennyiségű táplálékot fogyaszthatnak — Írja a nyugatnémet Quick egy stockholmi orvos, dr. E'ric Juhi beje­lentésére hivatkozva. Az orvosok szerint Dániá­ban, Svédországban és az Egyesült Államokban is, már számos ilyen operációt végeztek, kitűnő eredménnyel. A műtét lényege: jelentősen, né­mely esetben a felére rövidítik meg a paciensek vékonybelét. (A vékonybél hossza általában mint­egy két és fél méter.) A bél megrövidítése után az elfogyasztott tápláléknak csak mintegy negy­ven-hatvan százaléka szívódik fel a szervezet­be. A svéd orvos azt állítja: az eddigi beavatko­zások kivétel nélkül sikerrel jártak és a megope­rált személyek átlag húsz százalékot veszítettek súlyúkból. A beavatkozás egyetlen hátránya, hogy a megoperáltaknak naponta többször kell felkeresniük a toilettet — nem kis dolog miatt... FALU TAMÁS: ifjúságunk is elbújt... A fák öregek voltak, mi fiatalok voltunk, madarak énekellek és mi velük daloltunk. Majális volt az erdőn, szivünk buvócskát játszott, de megtaláltuk mindig az elbújt boldogságot. Ifjúságunk is elbújt, rejti bokrok, fák árnya, istenem, de boldog lesz az, aki megtalálja ... Nevessünk Arra vagy kiváncsi, hogy miután elváltam tőled, miért a húgodat vettem feleségül? Arról van szó, hogy újabb anyóst már nem bírtam vol­na elviselni. Utánabámul egy sugárhajtású repülőgépnek a várj, aztán igy szól a szomszédjához: — Miként lehetséges, hogy ez a madár ilyen, gyorsan repül? — Te is ilyen gyorsan repülnél, feleli a má­sik, ha égne a farktoliad. Ilyen ez a mai fiatalság — jegyzi meg rosz­­szallóan egy idős hölgy. — Micsoda szabados­ság, micsoda laza erkölcsök?! Nem úgy, mint a mi időnkben. — Bizony, bizony — bólogat a barátnője —, a ketttő össze sem lehet hasonlítani. Bárcsak most volnék fiatal! GONDOLATOK A legtöbb összeadási hibát az anyakönyvve­­zető követi el. * * * Én tudok önmagámon nevetni, de csak akkor, ha semmi okom rá.

Next

/
Thumbnails
Contents