Magyar Hiradó, 1971. január-június (63. évfolyam, 1-25. szám)
1971-01-21 / 3. szám
14. oldal MAGYAR HÍRADÓ Thursday, Jan. 21, 1971 A1 CHICAGÓI ÁPOLÓNŐ MEGGYILKOLÁSÁNAK i SZEMTANUIÁT MA IS KÍSÉRTIK AZ EMLÉKEK A 30 esztendős, .rendkívül csinos, filipino születésű Mrs. Corazon Amurao Atienza, jelenleg Washington, D.C.-ben él férjével együtt. Mrs. Atienza különös teremtés: nappal sem mer egyedül maradni egy szobában, nyugtalanul és keveset alszik és éjszaka égnie kell hálószobájában a villanynak. Mindez érthetőbbé válik, ha visszaemlékezünk arra, hogy évekkel ezelőtt Chicagóban 8 ápolónőt meggyilkoltak és a gyilkosságoknak egyetlen szemtanúja és túlélője volt: egy fiatal filipino ápolónő, Corazon Amurao. Corazont ma is kisértik ápolónő-társai sikoltásai és hörgései és a pszichiáterek szerint bizonytalan, hogy valaha is kiheveri-e a szörnyű kalandot Mrs. Corazon Amurao Atienza és valaha is egészséges lesz-e? Az esküdtszék a gyilkosságokban bűnösnek találta Richard Franklin Specket és a bíróság halálra ítélte. Specie jelenleg Illinois államban, egy börtön halálcellájában várakozik sorsára és fellebbezése eredményére. A tárgyaláson a vád koronatanúja Corazon Amurae volt: ő volt az egyetlen, aki látta a gyilkost, aki beszélni hallotta a gyilkost és aki túlélte a szörnyű kalandot. Kilenc ápolónő lakott egy lakásban, nyolcat meggyilkoltak, Corazon életben maradt. A tárgyaláson Corazon azt vallotta: Speck összekötözte a nyolc ápolónőt, mindegyiküket levetkőztette, majd halálra szúrta, vagy megfojtotta őket. A gyilkos egy konyha-ablakon keresztül lépett be a lakásba a korahajnali órákban: a kilenc fiatal ápolónő aludt. Első áldozatát a gyilkos a földszinten elhelyezett díványon találta és pillanatokon belül végzett vele. A gyilkos ezután a lépcsőn felment az emeletre és ott hármas gyilkosságot követett el. Mindhárom meztelen összekötözött hullát a padlón hagyta. A szomszédos hálószobában ismét három áldozatra talált a gyilkos: két hulla a padlón. a harmadik az ágyon hevert, amikor a bestiális gyilkos elhagyta a hálószobát. Az egyik hátsó szobában alvó ápolónő felijedt és rémülten sikoltozva a fürdőszobába szaladt. A gyilkos egyetlen ütéssel bezúzta a fürdőszoba ajtaját, és amikor elhagyta a fürdőszobát, a fiatal ápolónő hullája meztelenül, ernyedten hevert a fürdőkádban. A gyilkos tehát nyolc fiatal növel végzett, hátra volt még azonban a kilencedik akit előzőleg egy ágylepedővel összekötözött. A kilencedik ápolónő az akkor 26 éves Corazon Amurao volt. Mindmáig teljesen megfejthetetlen, hogy a gyilkos miért hagyta életben ezt a nőt. Tény az, hogy Corazon Amurao életben maradt, Speck elhagyta a házat és nemsokkal azután, Corazon kiszabadító 1;ta magát kötelékeiből. A bírósági tárgyaláson Corazon Amurao eskü alatt vallotta, hogy a vádlottban, Richard Franklin Speckben, felismeri a gyilkost. A fiatal filipino ápolónő, könnyek között, ezeket mondotta tanúvallomása alkalmával : A gyilkos minden egyes mozdulata pontos és előre kiszámított volt, magatartásából azonban kétségtelenül kiderült, hogy ez az ember valójában szörnyeteg. A detektívek azt állítják, hogy Speck könnyedén és hanyagul végzett áldozataival, mielőtt meggyilkolta őkev, kedvesen és barátságosan elcsevegett velük. Az egyik detektív szerint Speck percekig tréfálkozott három ápolónővel, aztán kedvesen a szomszédos szobába tessékelte őket, ahol pillana-1 tok alatt mindegyikükkel végzett. Egyetlen személy van csak, aki még Corazon Amuraoná! is részletesebb és pontosabb felvilágosítást tudna adni a történtekről — és ez maga a gyilkos. Egyesek szerint kérdéses, hogy a gyilkos valóban Richard Speck-e? Corazon Amurao előzetes személy leírása a gyilkosról nem egyezett por.pontosan Richard Speck személyleirásával, habár a tárgyaláson Corazon felismerni vélte Speckben a gyilkost. Speck hivatalból kirendelt védőügyvédje azzal érvelt: Corazon Amurao — érthető módon — túlságosan izgatott volt a történtek idején ahhoz, hogy tanuvallomasat es Speckre vonatkozó felismerését megbízhatónak lehessen elfogadni. Ezenkívül, egy chicagói bár tulajdonosa és felesége azt vallotta a tárgyaláson, hogy abban az időpontban, amikor a nyolcas gyilkosság történt, Speck az ő bárjukban ivott. Mindezzel szemben tény az, hogy az esküdtek bűnösnek találták, a bíróság pedig halálra Ítélte Richard Franklin Specket. Maga Speck, az egész tárgyaláson, meglehetősen közömbösen viselkedett, saját ügyében nem vallott tanukként, ő maga személyesen sohasem vallotta magát sem ártatlannak, sem bűnösnek és az ügyben semmiféle nyilatkozatot nem tett. Casimir Wachowski, Mrs. Corazon Amurao Atienza ügyvédje, a következőket mondotta az újságíróknak: — Az emlékek ma is, évek múltán, rendkívül élénken éinek Mrs. Atienzában. Emlékszik arra, amikor Speck távozása után, elhagyta búvóhelyét és a szomszéd szobában megtalálta az első meztelen hullát. Még ma is, ha egy ajtót hirtelen becsuknak, vagy kinyitnak, összerezzen és szemében nyomban félelem lángol fel. Egyidőben arra gondoltunk, hogy talán pszichiátriai kezelésre lenne szüksége, ettől azonban mégis eltekintettünk. Valószínűnek tartjuk, hogy évek múlva, az emlékek elhalványulnak Corazon tudatában. — Nem tudom azonban, hogy meddig fognak még kísérteni az emlékek — mondotta Corazon. Mindeddig kisértenek még a meztelenül heverő hullák a szobákban és meddik kisért Richard Speck hideg tekintete? S a kérdés az: valóban Richard Speck volt-e a gyilkos és ha igen, kisérti-e áldozatainak emléke? Tény az, hogy egy ízben, Speck, kivágta egy újságból a nyolc meggyilkolt ápolónő fényképét és felszegezte a fényképeket halálceilája falára. Senki sem tudja, mi rejlik emögött a különös cselekedet mögött, mert Richard Speck, az egyetlen, aki sok mindenre magyarázatot adhatna — nem nyilatkozik. Nem tudom, észrevették-e önök is, hogy ilyenkor, közvetlenül karácsonykor és újév után, őrületesen unalmas az élet ? Túl vagyunk az összes izgalmakon: karáé s o nykor minden ismerősünknek és r o kominknak megvettük a szokásos ajándékokat azért, mert ez igy szokás és mi is megkaptuk a magunk szokásos ajándékait azért, mert ez igy szokás. Karácsonykor, pontosan két napon keresztül, igyekeztünk jók és megértőek lenni embertársainkhoz, mert szégyeltiik volna, ha még ezen a két napon sem tudunk jók lenni hozzájuk és különben is ez a szokás: karácsonykor két teljes napon keresztül jónak kell lennünk. (Úristen! Milyen nehéz volt! Önöknek nem?) Azután elkövetkezett az újév és ekkor, teljesen idióta módon, hangosan vigadtunk amiatt, hogy ismét elmúlt egy év, ismét öregebbek lettünk és ismét közelebb kerültünk a halálhoz. Vigadtunk azonban — habár erre semmi okunk sem volt — mivel, ez a szokás. Karácsonykor és újévkor jólesően fürödtünk meg a szokások és a hagyományok langyos fürdőjében. Szilveszterkor, pontosan éjfélkor, elmondottuk a szokásos banalitást : — Reméljük, hogy az ujesztendő jobb lesz, mint amilyen a régi volt . . . S azután . . . mindez elmúlt. Most itt állunk kicsit ijedten és elhagyatottan, a mindennapok szürkeségében. Már nem kell jónak lennünk, már lehetünk rosszak is (ami természetünk), hiszen elmúlt a karácsony. Már nem kell örülnünk az újévnek, hiszen túl vagyunk a szilveszteren. S kicsit elveszetten és tétován totyogunk most a mindennapokban, szájunk körül bamba mosolygással: nincs miért jónak lennünk, nincs minek örülnünk, nem kell dühöngentink az ostoba és hasznavehetetlen karácsonyi ajándékon és nem kell dühöngeniink azon, hogy kénytelenek vagyunk pénzünket ajándékozásra költeni. Itt állunk karácsony és újév után . . . úgy peregnek a napok, mint máskor, unalmasan reménytelenül és most magunkra vagyunk hagyatva és árvának érezzük magunkat. Columbus, Ohioban Max Love, tűzoltó hadnagy óriási tüzlángokon keresztül hatolt be egy égő házba, hogy kimentse a karjában tartott 3 éves Troy Hopsont, aki hálás mosollyal tekint életmentőjére. HIRDESSEN LAPUNKBAN! Kürthy Miklós
