Magyar Hiradó, 1971. január-június (63. évfolyam, 1-25. szám)
1971-06-24 / 25. szám
Thursday, June 24, 1971 MAGYAR HIKADÓ II. oldal > Szamárfej és vizsgatétel mindig- csak bejáratnál való ülést tartja helyesnek. — Csakugyan úgy gondolod?... Úgy gondolom, hogy a “Szent Iván-éji álom” nem ok nélkül tört éppen júniusi zárás idején Shakespeare nevű ur tollára. Mert hogyan is lehetne másként elképzelni, hogy valaki szerelmes. De olyan erősen, hogy még a szamárfejét is álomlovagjának tekintse. Az ilyen májusi sétákból átmentett hagymázos állapot, ha nem egyebet, annyit jelez, hogy az illető nem törődik a természet incselkedésre szánt idejének végeztével. A zárórát egyre hangoztató pincérrel. Hanem tovább turbékol. Ahelyett, hogy tudomásul venné, a nyár, s ezzel együtt a csókok nyomán fogant termés, a gyümölcs ügyét. Ilyen, határmesgyének tűnt fel gyermekkoromban az a jelenet is, amikor apám kézen fogott, s elvezetett az iskolába. Ahol édesanyám tanított. Hogy megnézzük, mi történik ilyenkor a tintafoltos katedra körül. Úgy virágokkal feldíszítve. Akkor még sejtelmem sem volt az úgynevezett társadalmi bajokról. Annál inkább arról, hogy Kovács Bözsikébe vagyok szerelmes. S mert e kérdéses és csak anyám szereplését célzó ünnepségen, sem én, sem ő nem voltunk közelebbről érdekelve, bizony unszolni kellett a “csemetét” — engem, — hogy hivatalos iskolaceremóniákra elcipeljék. Dehát mentünk. Megfürdetve, felöltözötten, szépen. S amint besirültünk az iskolába, a folyosón, már nyílt az ajtó — apám nyitotta — ahol sok-sok helybeli előkelőség , hallgatta mái*, amint a fehérruhás kislányok feleltek, édesanyám kérdéseire. Az igazat megvallva, ez az esemény azt kellett volna jelentse most, hogy ki mit tanult,- az .emberiség szellemi kincseiből ? Minden egyébtől eltekintve. De amint apámmal beléptünk, ő-pedig erélyesen lenyomott a bejárat melletti helyre, hogy ne zavarjuk az ünnepséget, a későbbiek során másra gondoltam. Arra, hogy itt rangsorolás jegyében történik minden, eme ártatlan eseménynél is. Hiszen az első sorban ülök, vezérigazgatók, egyebek integettek apám felé, a melléjük ülésre invitálva. Kovács Bözsike egyiknek éppen a térdén ült. Irta: IVÁNI ZOLTÁN Emiatt nem tetszett az a szerénység, amint apámra néztem. De ő csak ült, s nyomott engem is le a sarokba. Hallgattam annyám kérdéseit, aki hivatása tüzében lefokozta tudását a falusi isko-Iráni Zoltán Iában. Mert ott is, lám valakinek tanítania kell. Ha még az akkor nagy furcsaságnak számitó kerékpáron jár és tesz meg kilométeres utakat. S hallgattam apám suttogását is: maradj csendben! (A Kovács Bözsikéhez való közelebb kerülési szándékomban.) Apámét, aki a bankigazgató névvel úgy élt vissza, hogy a falusi ügyfelek hátát lapogatta kedvesen: “ne féljen, várunk az árveréssel.” S ezért bizony nem egyszer gyűlt meg a baja, ama másik zárásnál. Amely a bank teljhatalmú vezérképviselői előtt a mérleget mutatta. Olyan egyenlegformában, ahol a nagyok “bűnét” átirták ahová kellett. S a szegényekét már másnap követelték. És ilyenkor, a zord arcok, apám ügyében csak azért nem sújtottak le, mert egyszerűen nélkülözhetetlen volt. A kamatszámítás terén, gyors és időt nyerő eljárást találva ki. Akkor, amint a záróünnepségen ültünk, nekem fogalmam. sem volt mindezekről. Nem ismertem apámat, anyámat, úgy igazán. De a későbbi megismerést már akkor jelezte valami. Úgy ünnepség és> felet1 és végeztével, az általános taps, elismerés és zsongás között anyám felém is lépett volna. S mielőtt ezt megtette, rólam, de a vezérigazgató lányáról is megfeledkezve, hirtelen kiesett körülgondolt szerepéből. S mint úgy igazán, gyermekek nevelője, a helybeli nagybőgős cigány lányával beszélgetett el hoszszabban. — Boriöka — szólt ő szerényen — ha máskor a hangsúlyt veszed, a szavalásnál, gondolj a zenei hallásra. Hiszen ti értetek ehhez ... Ez a pillanat, amit különben messziről néztem végig apámmal, egészen megfordított bennem mindent. Nem kívántam már1 Kovács Bözsikét, hogy melléje ülhessek. Nem kívántam, az első sort, a vezérigazgató bácsival együtt. A mindent feloldó mozgásban, virágcsokrok, hangos ki-bej árkálás közben egy óvatlan pillanatban apámhoz szóltam. —Jobb helyet nem is találhattunk volna, mint a bejáratnál. Milyen jó, hogy megkéstünk ... Azt hittem e megjegyzéssel apám kedvére teszek. Szempilláim valami miatt fényesen csillantak rá. S lám: ő ? ... Bár integetett felesége, anyám felé, bár kedvesen mosolygott és kezet rázott kollégáival, a gazdag fűszeressel, az ügyvéddel, biróvai, mikor kimentünk a folyosóra, anyámat várva a nebulók virágjaival, aggodalmas arccal nézett rám. És szólt az én megjegyzésemre. Ami az életben, a — Igen, — feleltem nagy csodálkozással — miért kérdi? Hiszen maga mondta. Mi történt, mi nem, úgy hazamenésünkben, a további, akra már nem emlékszem. Csak arra, hogy amikor másnap édesanyám záróünnepélyre kapott virágai között időztünk, édesapám megszólalt: — Nézd, labdarózsa ... Milyen szép! Labda is, és rózsa is! Labda, amely az igazán hívőt, mindent vállalót a levegőbe dobja. Azok között, akik a rózsák illatából maguknak csinálnak ünneplést. — Miért mondod ezt édesapám — törtem rá. — Csak úgy, nehogy én legyek a hibás, mert a bejárat mellé lenyomtalak ... Féltelek. — Mitől ? — kérdeztem kerekre gyűlt képpel. És édesapám, úgy a záróünnepély utó és másnapos hangulatában megjegyezte, szinte pontot tevés parancsolásával, de kötelessége tudatában : — Hát attól a szamárfejtől... Amelytől lám, mentes vagy... de sokat fogsz szenvedni az életben. — Éppen ezért. FURCSA A női egyenjogúság gyakorlati segítőinek mutatja az angol férjeket az a statisztika, amelyet a londoni Daily Mirror közölt a minap. Eszerint az angol férjek 81 százaléka naponta mosogat, 22 százaléka mos és vasal. 34 százalékuk naponta megveti az ágyat, 35 százalékuk segít a takarításban, 64 százalékuk egyedül tisztítja a család cipőit, 36 százalékuk főz, 65 százalék bevásárol. 39 százalékuk pedig éjjel tisztába teszi és megitatja a bébit. * * * Dél-afrikai lelkészeknek vitájuk támadt a fokvárosi fogház igazgatóságával. A lelkészek amiatt tiltakoznak, hogy a város közelében lévő Robbin Island börtönsziget őrei következetesen elkobozzák a szigeten szolgálatot teljesítő papoktól — a misebort. Az indokolás: a szigeten — ahol 900 szinesbőrü elitéltet tartanak fogva — szesztilalom van. * * * A repülő csészealjak “szakértője” : Hermann Oberth professzor a müncheni Abend Zeitungnak adott nyilatkoza-VILÁG... tában kijelentette: a világűr lakói 1990-ben megszállják a Földet. A professzor szerint jelenleg is rendszeresen látogatnak el földünk légkörébe idegen csillagok “megfigyelői”, s az emberek csak azért nem veszik őket észre, mert “sokat ülnek autójukban, s nem néznek fel az égre .,.” Érvei alátámasztására Rudi Nagora 25 éves müncheni mérnökre hivatkozott, aki a héten, este 9 órakor két repülő csészealjat látott, miközben az országúton autóját javította. A mérnök elmondta az újságíróknak: igaz, hogy aznap este megivott néhány üveg sört, de azért esküdni mer, hogy csészealjakat látott ... * * * “Asszonyom, csatolja oe a biztonsági övét és kényszerítse erre a férjét is”. Baumel francia közlekedési államtitkár fordult ezzel a felhívásai a francia asszonyokhoz, akik a több millió franciaországi gépkocsiban rendszerint a legveszélyesebb helyen: a vezető melletti ülésen foglalnak helyet. Biztonsági öv nélkül ugyanis egy közepes sulyosságu balesetnél, a vezető mellett ülő személynek 81 százalékos esélye van arra, hogy fejsérülést, 42 százalékos esélye, hogy láb-, 25 százalékos, hogy mellkasi sérülést szerezzen. * * * A milánói bíróság a napokban felmentett egy istenkáromlással vádolt fiatalembert. Francesko Dettori bíró, a döntés indokolásában megállapította: amikor a vádlott autójába egy másik kocsi hátulról beleszaladt — az uj olasz alkotmány vallásszabadságról szóló szakasza értelmében — a vádlott teljes joggal káromkodott isten és a Madonna nevével. A Vatikán hivatalos lapja, az Osservatore Romano éles cikkben támadta az ítéletet. A milánói ügyészség pedig a legfelsőbb birósághoz fellebbezett, hogy ott döntsék el: milyen szavakkal szabad káromkodni Olaszországban. HUMOR Két barátnő beszélget: — Miért nem jársz már azzal az építésszel ? — Nem tetszettek nekem a tervei. íJí * * Kigyullad a családi ház, menekülni kell. Rohanás köz. ben a feleség odaszól a férjének: — Ó, milyen szép! Tizenkét év óta az első eset, hogy együtt megyünk el hazulról. * * * Földrajzóra a felső tagozaton. — Azt tehát megértettétek, mit jelent az, hogy a föld gömbölyű. Mármost arra felelj, Podozcsák, hogy ha te például a Times Squaren egy lyukat fúrsz, s azt folyton mélyíted, végül is hová jutsz? — Az elmegyógyintézetbe. * * * A tanító fölhívja földrajzból Pistikét. — A Dunának melyik partján van Buda? — A bal partján. — Szamár vagy. Magyaráztam, hogy ha a viz folyása irányában uszunk, jobb kéz felől a jobb part, tehát Buda, bal kéz felől a bal part, Pest. — Igen, tanító ur, de én a hátamon úszom. * * * “Egy francia irodalmi lap pályázatot hirdetett a legrövidebb szerelmes levélre. Az első dijat egy méregdrága női bunda számlája nyerte el, amelyre egyetlen szót Írtak: kifizetem.” I
