Magyar Hiradó, 1971. január-június (63. évfolyam, 1-25. szám)

1971-06-24 / 25. szám

[ 10. oldal MAGYAR HÍRADÓ Thursday, June'24, 1971 A londoni földalatti-villa­mos csarnokok és a nagyfor­­galmu autóbusz megállóhe­lyek újság és könyvpavillon­­jaiban megvásárolható egv pirosfedelü könyvecske (jól elfér a zakózsebben) amely­nek az a cime: “A dickensi London.” A Dickens-regények és novellák egyes szinterei­nek felvillantásával mutatja be Londont: Highgate Hill-t, ahol zihálva kaptatott a me­redek utón Bill Sikes, miután megölte Nancyt — a Twist Olivér cimü regényben. A St. Mary-1 e-B ow templomot, amelynek tőszomszédságában volt “Dombey és fiá”-nak irodája. A Covent Gardent és Nagypiacot, ahol Copperfield Dávid nézte éhesen és kime­redt szemmel az ananász-he­gyeket. Job Trotter, a Piek­­wick-club kedves figurája a Covent Garden-i piac egyik zöldséges kosarában töltött egy éjszakát. Dulwich-ban pedig maga Pickwick ur bé­relt házat. “Nagy kertje van” — mondotta Pickwick ur — “és London környékének egyik legbájosabb részén áll.” Garden Court-ban pedig Mag­­witch, a szökött fegyenc, visszatérve Ausztráliából, árulja el védencének, a döb­bent Pip-nek,. hogy ő a titok­zatos jótevője. Természetesen a “Nagy várakozás” cimü re­gényben. Utcák, terek, kocs­mák, vendégfogadók, házak, sőt még házak ablakai is . . . a Bayham Street-en például, a Camden Town kerületben, hol Sikes emeli be az egyik ház ablakán Twist Olivért, betörésre biztatva. Harley . Street-et, a londoni orvosok utcáját “A Kis Dorris”-ból ismerjük. A Green Street-en, a Nemzeti Arcképcsarnok mögött (most Orange Street­­nek hivják) állt a “Ritka Ré­giségek Boltja.” A “Mansion House”-ban a lordmayor “pa­rancsba adja ötven szakácsá­nak és inasának, hogy méltó módon készüljenek fel Kará­csony ünneplésére...” — amint azt a “Karácsonyi Ének”-ben olvastuk. Irodal­mi emlékek térképe. A di­ckensi London útikalauza. A könyvecskét a londoni Városi Közlekedési Vállalat adta ki és függelékében közli, hogy az egyes színhelyekre melyik földalatti-villamossal és há­nyas autóbusszal lehet eljut­ni. Elvezeti az utast London­nak azokra a tájaira, ame­lyeket képzeletében oly jól ismer. Mert aki olvasta Di­­ckenst, annak ezek az utcák és házak és vendégfogadók nem idegenek. Most, ha elin­dul kezében a kis könyvvel, viszontláthatja mindet. És elámulhat, mert csakugyan szakasztott olyanok, amilye-LONDONI POSTA: REGÉNYEK ÉS VÁROSOK neknek elképzelte. Dickens úgy láttatta Londont az olvasóval, aki sohasem járt Londonban, ahogyan egyet­len idegenvezető sem képes rá, még akkor sem, ha kézen­fogva vezeti végig a városon utasát. A magyarázata ennek egy­szerű: Dickens cselekményes­sé tette a várost. Emberi sor­sokkal népesítette be az utcá­kat, a házakat. A csapszékek poharait itallal töltötte meg. A konyhák felől sültek illata szállt. Az adósok börtönének celláiból foglyok sóhaja hal­latszott. Mindezek nélkül a város olyan, mint a nagy mű­gonddal bediszletezett szín­pad, amelyen csak az arctalan statisztéria hullámzik föl s alá, a főszereplőket, az epi­­zodistákat, a tragédiát és a komédiát falak rejtik. A sze­replő nélküli városban el lehet menni a múzeumokba,képtá­rakba, színházakba és áruhá­zakba, a vendéglőkbe és a kocsmákba — az odaadás hiányzik igy a városból, a szívdobogás, a szem rebbe­­nése. A város irodalmi hát­tér nélkül nem vall. Van egy bizonyos határvonal, amelyen túl csakis a fikció igaz, s a tények statisztikája semmit­mondó. Dickens a város írója volt. Minden regénye egy-egy londoni útikalauz. A szabad szemmel láthatatlan város térképe. Az angol irodalom­ban ő fedezte fel a várost. A város őelőtte csak holt része volt a tájnak. De aki a vá­rosról kezd írni, városi embe­rekről, városban pergő sor­sokról, drámákról és komédi­ákról, annak az alakjai más koerográfia szerint mozog, mozognak. A nagy, végelát­hatatlan, szabad táj széles és ellenőrizhetetlen terepet jelent, hegyek, dembvonula­­tok, ösvények, tavak és erdő­ségek: a fantázia korláttalan vágtába kezdhet. De aki vá­rosi emberekről ir és városi sorsokról, az házsorok között közlekedik, annak ismernie kell a boltokat,s háztetőket, a hidakat, behunyt szemmel kell vezetnie alakjait, tudva, hogy melyik utca melyik tér felé vezet, s miféle házak ke­retezik azt a teret és ismer­nie kell az utcák kövezetét is s hogy hoj vannak irodaépü­letek, hol lakóházak, hol ban. kok, kocsmák, kaszárnyák, boltíves kapualjak. Kitől kaphatna nagyobb segítséget a londoni Közleke-Irta: HALÁSZ PÉTER dési Vállalat, mint Dickens­­től, ha utast akar verbuválni a Smithfield Market felé ve­zető autóbuszvonalára, vagy a holborni Staple Inn-hez? Az ut izgalmassá válik, feszült­séggel teljessé, az utas többé nem várost néz, de meghitt ismerősök látogatására indul. Halász Péter A világnyelv világjelentőségü Írója ilymódon teszi városá­nak egyik kültelki utcáját ugyanolyan vonzó látványos­sággá,, mint amilyen a histó­riai nevezetességű székes­­egyház. A grönlandi utas a Pali Mailt keresi és ott is a Reform-clubot, ahonnan Fogg ur (fogadásból) elindult 80 napos földkörüli útjára. Vagy a Wimpole Street-et, ahol Henry Higgins professzor lakott. Mert az irodalmi hő­sökkel benépesitett város kö­vezetét nem csak Dickens re­gényalakjai koptatják. Sheri­dan természetesen Verne Gyula képzeletének szülötte, de azt senki kétségbe nem vonhatja, hogy Sheridan a Saville Row 7-es számú házá­ban lakott, a Burlington Gardens tőszomszédságában. S meglehet, hogy Higgins csak Shaw Pygmalion jában élt, de hogy a Wimpole utcá­ban lakott, az bizonyos. Mint ahogyan köztudomású, hogy amikor “Bohémia királya” Londonba érkezett Sherlock Holmes tanácsát keresve, akor a Langham Hotelban szállt meg, a Portland Place sarkán, dr. Watson pedig, a nagy detektív jóbarátja s munkatársa — egy ideig — a Queen Anne Street-en la­kott. A világnyelven Írott iro­dalom leküzdhetetlen előnye kis országok nagy irodalmi alkotásaival szemben, gondo­lom London utcáin, Dickens hőseinek nyomába járva. Mi­lyen Budán és Pesten vezet­hetné végig az utat Krúdy Gyula, vagy Gelléri Andor Endre! Hogyan kelne életre Krúdy térképén Óbuda, kocs­mák, lugasok, macskaköves utcák, az Üllői úti söntés, hol utolsó pörköltjét fogyasztja el a párbajra induló, holt-di­dergésében csillapithatatltn étvágyú tiszt ur, vagy Gel­léri józsefvárosi utcái, miféle műemlékké magasztosulna az ő útikalauzában a gőzös mo­soda, múzeumi kincsé a szállí­tók stráfszekere. Liliom vi­lághírűvé tette a vurslit, a baj csak az, hogy a pesti vursli internacionálissá sztá­­rolódott kontinensközi átlé. nyegülésében. A dickensi Covent Garden a londoni Co­vent Garden maradt. A ven­dégfogadók, amelyekben Pickwick ur megszállt, mind­örökre ittmaradnak Angliá­ban. Krúdy kisvendéglői is megmaradnak Pesten és Bu­dán, de magánügyként. Az asztalait körülvevő emberek pedig nem kevésbé érdekesek, mint a Pickwick-club alakjai. Kevés irodalom keltette úgy életre fővárosát, s népesítette be oly sajátságosán érdekes emberekkel, sorsokai e fővá­ros utcáit, tereit, házait, mint a magyar irodalom Budapes­tet. De ezt a térképet csak mi ismerjük, a magánügy beava­tottjai. A világutazó nem bol­dogul vele. Mit tudhat, mit sejthet a Mókus utcáról! Semmit. Szeme fölcsillan, aj­ka mosolyra húzódik, s benn­fentes tájékozottsággal sut­togja: — Csikós! Gulyás! És ha nagyon jólértesült, akkor hozzáteszi még: — Ba­laton ! Képzelete prospektuson ne­velődött, csak a széles pano­rámát éri föl, utcáink, háza­ink, vendégfogadóink regény­alakjai sötétben maradnak, drámájuk távoli zugait még ódon konflislámpa gyér fénye sem világítja be. MESÉL A MÚLT: MÁTYÁS KIRÁLY MODELLT ÜLT A nagy király élethüség­­foen páratlan képének mükő­­öntvényből készült másolata a budavári Szent Miklós to­rony falmezején van elhelyez­ve. Az eredeti dombormű a szászországi Bautzen város középkori erődjénk a kaputor­nyát disziti, ahová még Má­tyás életében, 1486-ban emel­ték. Mátyás győzelmes hadjá­rata alkalmával Bautzen vá­rosán is meghódolt a magyar csapatoknak. A király ekkor e vidék kormányzójának a ra­vasz Steini György lovagot tette meg, aki a várossal elké­szítette Mátyás szobrát, Stei­ni háromszor véteti le az em­lékszobrot, mert nem volt an­nak hűségével megelégedve. Majd Budára küldte a szob­rot, hogy a királyi udvarban fejezzék be azt. A budai mű­vészek Mátyás élő, eredeti arcáról készítették el a szob­rot és csak azután küldték vissza Bautzen városba, ami­kor a király is meg volt elé­gedve arcának élethüségével. E modellülés — a magyar müvészettörténelemnek egyik legérdekesebb adata. Az emlékmű különben az akkori kor Ízlése szerint ké­szült. A király egy templom­kapunak kiképzett oszlopos fülkében trónol. Feje födetlen, dús fürtü, reneszánsz divatu. Gótikus liliomokkal díszített páncélzatot visel, ölébe római palást omlik. Ruhája a tudó­sok megállapítása szerint tel­jesen korszerű. Két nemes apród mint angyal lebeg a ki­rály alakja mellett. Az egyik egyenes, magyar pallost, a másik jogart, mindkettő pe­dig a király fölé gótikus ko­ronát emel. A kapuiv feletti párkányon a következő a fel­írás: Mathias Rex alatta: Anno MCCCCLXXXVI Sál. Magyarul: Mátyás király — a megváltás 1486. évében. Gyom veri fel a kerteket GYÜRÜFÜ — Fél éve halt ki a zselici Gyürüfü község. Az eléptelenedett faluban megkezdődött a lassú pusztu­lás. Egyetlen utcájának kö­zepén méteres árkot vájt a dombokról lezúduló esővíz. A vályogházak falai megrepe­deztek, a kerteket felverte a gyom. A hétvégeken viszont kirándulók keresik fel az el­némult falut. Gyürüfü továb­bi sorsáról máig sincs döntés. Városháza gyufaszálból GYŐR — Hétszázezer gyu­faszálból építette meg Bara­­nek Lajos, a győri motorgyár szakmunkása, 600 munkaóra alatt a győri városháza mo­delljét, a város 700 éves ju­bileumára. HIRDESSEN LAPUNKBAN

Next

/
Thumbnails
Contents