Magyar Hiradó, 1971. január-június (63. évfolyam, 1-25. szám)
1971-06-24 / 25. szám
6. oldal MAGYAR HÍRADÓ Thursday, June 24, 1971 lomeggyilkosok a vádlottak padján Irta: SÁGI PÁL Az amerikai közönség szeret bűnügyi tárgyalásokról olvasni. Jövőre olyan tárgyalásiból olvashat, amelyiken megszámlálhatatlan sokasága gyilkos ül a vádlottak padján. Az Egyesült Nemzetek annyi sikertelenség és még több balfogás után most végre egy valóban életfontosságú akcióba fogott. A jövő évben, a világ valamenynyi országának bevonásával konferenciát tervez, amelynek célja: nemzetközi összefogás az emberiséget fenyegető láthatatlan gyilkosok, a levegőt, a vizet, a természetet mérgező gázok, gőzök, füstök ellen. A gyilkosok ellen készülő vádirathoz Amerika szállíthatja a legsúlyosabb vádpontokat. Ez természetes, hiszen itt majdnem 100 millió autó és a világ legnagyobb iparának számtalan ága fertőzi a környezetet. New Yorkot tavaly 110 napon át boritottta mérgező anyagokkal telitett füst. Érthető, hogy Amerika fél legjobban a környezet szennyeződésétől. És mint minden nemzetközi segitő-akciónál szokás, nyilván Amerika fogja vállalni a legnagyobb anyagi áldozatokat a gyilkosok ellen induló harcban. Mert a környezetvédelem érdekében valóban óriási áldozatokat kell hozni, nempedig látványos mutatványokat produkálni. Teljesen haszontalan és gyerekes dolog, hogy a hippik a televízió közreműködésével eltemetnek egy autót. Az sem ér többet, hogy Lindsay new yorki polgármester időnként elzárja az autóközlekedés elől a Fifth Avenue és a Madison Avenue egy-egy szakaszát, nagy televíziós parádéval együtt menetel a környezetvédelemért tüntető tömeggel és arra buzdítja a közönséget, hogy biciklin járjon. Az sem vezet eredményre, hogy néha riasztó számokat hoznak forgalomba. Például azt, hogy A New York Times és a Washington Post óriási feltűnést keltett vietnami sikksorozatának leglényegesebb tanulsága: Az Eisenhower adminisztrációtól kezdve mindegyik adminisztráció szándékosan félrevezette az amerikai polgárokat az indokínai helyzetre vonatkozóan. Nyilvánvalóan ez az oka annak, hogy a kérdéses dokumentumokat titkos és bizalmas dokumentumoknak nyilvánították. A megoldás, mindenesetre, érdekes: először félrevezetik az amerikai népet azután pedig az arravonatkozó bizonyítékok nyilvánosságra hozatalát, “nemzetbiztonsági érdekekre” való hivatkozással, megtiltják. Mahmoud Riad, egyiptomi külügyminiszter kijelentette a közelmúltban: Nincs remény közeli megegyezésre a Közelkeleten Izrael és Egyiptom között. Emlékezhetünk arra, hogy Rogert, amerikai külügyminiszter, alig néhány héttel ezelőtt “reményteljesnek” nevezte a közelkeleti helyzetet. Kérdés, hogy Mr. Rogers értékelése helytelen volt-e, vagy pedig a külügyminiszter szándékosan nem mondott igaazt? La Rochelleben( Franciaország) egy Philippe Noirot nevű farmer a közelmúltban, az erdőben, olyan gombára bukkant, amelynek súlya majdnem 9 font. Monsieur Noirot kommentárja: Most már csak a megfelelő steaket kell elkészíteni az óriási gombához. Az amerikai munkaügyi minisztérium jelentette: Az elmúlt májusban a fogyasztói ár-index 0.6 százalékkal emelkedett. (A megelőző 4 hónapban az áremelkedés 0.3 százalékos volt.) a new yorki repülőtereken felszálló gépek motorjaiból évente 36 millió tonna széndioxid kerül a levegőbe. Ez igaz. Az is igaz, hogy ez sok. A légkör teljes súlya azonban magyar számhasználat szerint 3 és félezer billió tonna. Ehhez hozzá kell tenni, hogy amerikai számolás szerint egy billió csak ezer millió, magyarban azonban egy billió: milliószor millió. A légkör teljes súlyát tehát valóban csak csillagászati számokkal lehet kifejezni. Ebben a tömegben a 36 millió tonna széndioxid úgy eloszlik, hogy kimutatni is alig lehet. Félreértés ne essék, ezzel nem azt mondom, hogy nem kell harcolni a környezet szennyeződése ellen. Nagyon is kell. De nem azzal, hogy kevesebb legyen a repülőgép és az autó, csökkenjen az ipar. A technikát nem lehet megszüntetni vagy visszafejleszteni. Repülőgép és autó helyett nem térhetünk vissza a lófogatu postakocsihoz, sem a Fifth Avenuei autóbusz helyett a lovasuthoz. Panaszkodnak, hogy sok az üres üveg és az üres élelmiszeres konzervdoboz. Mit szólnának a háziaszszcnyok, ha az élelmiszer mai higiénikus, tartós csomagolása helyett megint papírzacskókba kezdenék csomagolni a tartaléknak szánt ennivalót. A műszálból készült ruha tartós, olcsó, kényelmes, a legtöbbet még vasalni sem kell. Ma a legszegényebb ember szekrényében is lóg belőle pár darab. Ha megszüntetnék a műszálak gyártását, a kispénzű ember alig tudna öltözködni. A kémiai ipar fejlesztése nélkül nem lennének újabb és újabb modern orvosságok, fertőtelenitő szerek: járványok, betegségek keletkeznének vagy térnének vissza. A műtrágyák és rovarirtó szerek nélkül az élősdiek úgy elszaporodnának, hogy még a fejlett országokban is csökkenne a mezőgazdasági termelés, az elmaradt világrészeket pedig minden eddigit felülmúló éhínség fenyegetné. Egy Nyugaton élő magyar szakember megállapítása szerint a demokratikus országok és természetesen Amerika kényelemhez vagy legalábbis viszonylagos kényelemhez szokott népe napokon belül megbuktatná azt a kormányt, amelyik megvalósítaná a szélsőséges természetvédők radikális követeléseit. A környezetvédelem tehát a technika ellen gyakorlatilag megvalósíthatatlan. A technika segítségével, szolgálatba állításával viszont nem reménytelen. Vegyük példának az autót. Technikai újításokkal legalábbis alaposan csökkenteni, viszonylag ártalmatlanná tudnák tenni a kipuffogógázokat. A berendezés drágítaná ugyan az autó költségét, de ha a kormány nem ijed meg és Detroit nem kap szenátusi védőket, rászoríthatja a gyárakat, hogy elégedjenek meg kevesebb haszonnal és ne akasszák az egész költségtöbbletet a vásárlók nyakába. Utána lassú átmenetben következhetne a mai autóval egyenlő kényelmet biztositó, de szennyező anyagot nem termelő villany-autó. És ha már a villanynál tartunk: az elektromosáram-termelésnek át kell állnia az atomenergia használatára. Enélkül nem is lehet elképzelni a technika további haladását, az életszínvonal emelkedését, a technika felhasználását a szennyeződés ellen. Teller Ede, a nagy magyar atomfizikus képviseli ezt az álláspontot a legmeggyőzőbb erővel. Egyik példának óriási méretű földalatti üregrendszereket tudnának hasítani, hogy bennük mérhetetlen tömegű szemetet lehetne tárolni egy millió évre. Az emberek tudatában azonban az atomrobbantás valahogyan összefonódott az atomháborúval. Borzonganak, ha az atomrobbantás szót hallják. A robbantást követő rádióaktiv sugárzástól is félnek, rémüldöznek, noha ezt korlátok közé lehet szorítani. A tudomány feladata kikurálni az emberiséget az atomrémületből, ami akadálya a fejlődésnek. A kormány dolga pedig, hogy még kezdeti népszerűtlenség árán se riadjon vissza az atomenergia fokozottabb békés felhasználásától és atommal is bombázza a láthatatlan gyilkosokat. SOKSZÍNŰ világ DÉLIBÁB Felirat Rabat (Marokkó) városszéli benzinkutján: “Itt szolgálja ki Önt a Szahara egyetlen üzerrianyagtöltő-állomása. A sivatagén átvezető benzinkút nem más, mint délibáb”. j -JULIÓ SZABADULÁSA i A .chilei belügyminisztérium hivatalnokai naphosszat nem tudtak hozzáférni egy páncélszekrényben elhelyezett fontos iratokhoz, mert a régi szekrény utolsó kulcsa is elveszett. Végül is a bűnügyi osztályról érkezett a mentő ötlet: “Ki kell hozni a börtönből Julió Guiterezt, aki tizenkét éves korában feltörte az első páncélszekrényt, és most éppen a hatodik büntetését tölti. Julió csupán egy zsebkést, egy harapófogót, némi zsineget, két haj tüt és néhány drótvéget kért. ötórai munka után a páncélszekrény ajtaja felpattant. A hálás bűnügyi osztály aggály nélkül helyeztette szabadlábra Juliót. Titokban minden fogását filmre vették. HATÉKONY RENDSZABÁLY Glasgow nyomornegyedeiben rendkívüli módon elharapódzott a patkányveszedelem. Josephine Collins lefényképezte a patkányok egy támadását, és a megrázó képet elküldte a közegészségügyi hatóságoknak. Válasz a tiltakozásra: “Kitűnő fényképét levéltárban való megőrzés céljából továbbítottuk az országos természettudományi központba.” OLCSÓ VÁSÁR Camille Corot, a mult század egyik legvonzóbb francia mesterének tájképeit napjainkban óriási pénzért vásárolják, ám a művész életében nemigen jutott csengő elismeréshez. Egy alkalommal mégis sikerült neki egyik képét nagyobb összegért eladni. A dolog azonban kissé különös módon történt.,1 Egy napon a későbbi köztársasági elnöknek, Casimir-Périernek atyja látogatta meg Barbisonban a művészt. Corot éppen akkor fejezte be gyönyörű müvét, a Bibilés-t, amelyen az est utolsó fénysugarában nimfák táncolnak a berekben. Casimir-Périernek annyira megtetszett a kép, hogy mindenáron meg akarta szerezni azt. Megkérdezte tehát a festőt, hogy mi az ára? — Átengedem önneg a vásznat — felelte Cörot, — ha kifizeti Millet barátom számláját a mészárosnál és a péknél. — Helyes! — kiáltotta örömmel Casimir-Périer, aki ugyan elcsodálkozott a különös feltételen, de azt hitte, hogy jó vásárt csinál: Hamarosan elhozatta Chaily-be a két számlát, s ekkor nem kis meglepetés érte. Az egyik huszonkétezer, a másik huszonnégyezer frankról szólt. Kiderült," hogy az “Angelus” szorongatott helyzetben élő mestere már 12 év óta nem fizetett a két hűséges és türelmes szállítójának. Casimir- Périer azért terméseztesen kifizette a két számlát. A kép igy 46 ezer frankba került, ami akkoriban hatalmas összeg volt érte. M a már sokszorosáért sem kapható . . . MÉLYREHATÁS A hívők pénzadományaival elégedetlen Barnou főtisztelendö. Larine Sur Sabre községben (Franciaország) a prédikációját a következő szavakkal fejezte be: “Ne akadjanak fenn az én szavaim a ti füleitekben, hanem nyomuljanak mélyebbre, az agyatokba, és onnan szánjanak le a szivetekbe, és nem látom be, miért ne hatolhatnának még mélyebbre, a pénztárcáitokba, ti fösvény zsugoriak!” SÁGI PÁL
