Magyar Hiradó, 1971. január-június (63. évfolyam, 1-25. szám)
1971-01-21 / 3. szám
MAGYAR HÍRADÓ 7. oldal Thursday, Ján. 21, 1971 TITOKTARTÁS Irta: PAPP ^ Mielőtt a fenti cimet lekopogtam, azon tűnődtem, mi is a “diskréció” helyes magyar meghatározása. Volt rá néhány kifejező szavam, de egyiket sem találtam elég jónak.. A magyar nyelv védelmében arra törekszem, hogy minden adódó esetben megkeressem az idegen kifejezés magyar változatát és azt alkalmazom. Saj. nos, azonban minden nyelv, természetéhez tartozik, hogy vannak olyan meghatározásai, amelyeket nem lehet pontosan lefordítani más nyelvre. így vagyunk a ‘'diszkrét” szóval is és így végül is a fenti cim mellett döntöttem, bár úgy érzem, ez sem az igazi. Nézzük tehát magát az esetet, melyből majd kiderül, miről is van szó. Nemrégiben történt, hogy egy családnál megismerkedtem egy férfivel, akinek modora, múltjára való gyakori hivatkozása, sok egyéb jellegzetes megjegyzése arra mutatott, hogy rendkívül hiú és dicsekvő természetű. Ahogyan részletezte, milyen magas állást, töltött be az óhazában, én egyre arra gondoltam, milyen igaz a mondás, hogy “Mesziről jött ember sokmindent mondhat....” Lehet, hogy igaz, amiket mesél, de valószínű, hogy nagyon eltúlozza. Bár az ilyen gyökértelen embernek az is megbocsátható, mert minél több volt a személyi, vagy vagyoni értéke, annál fájóbb számára a tudat, hogy itt csak egy szám a sok között. Ezt á tudatalatti, vagy tudatos fájdalmát azzal enyhíti, hogy felnagyítja a múltját és igyekszik többnek látszani elbeszélései által, mint amennyit a tömegben jelenthet. Ez talán érthető és mindenesetre megbocsátható annak, akit a világot felforgató vihar elsodort a szülőföldjéről és idegen talajba ültetett . . . Van azonban valami, amire nincs mentség és soha, semmilyen körülmények között nem bocsátható meg senkinek, ez pedig a diszkréció hiánya,, amely nem is függ össze hely vagy helyzet változással, hanem inkább jellemkérdés. Az említett “előkelő” férfi áttért itteni sikereinek elmondására is és minthogy anyagi téren Amerikában még szép keveset tud felmutatni, azt hozta fel saját rendkívüli volta bizonyítására, hogy milyen gazdag és előkelő nőket ajánlanak neki feleségül, de ő még válogat, mert igényei vannak. Az els.ö felesége, aki az óhazában meghalt, rendkívüli szépség volt, azonfelül nagyon müveit , nő is, ö tehát-most sem elégszik meg kevesebbel. Aztán elővett a táskájából egy levélköteget, amelyben — mint észrevettem —, fénvké pék is voltak. Keresgélt köztük pár percig, végül felém nyújtott egy képet és azt mondta: “Itt van például ez! Ugye, rendkívül szép és hogy milyen müveit, olvassa el levelét, asszonyom”. Amint a fényképre rápillantottam, szinte' elállt a lélegzetem ... Rögtön felismertem rajta egy ujan.erikás nőt, akiről tudtam, hogy nagyon vágyik .férjhezmenni, csak azt nem tudtam, hogy hirdetésekre is válaszol. A levélszöveg, illetve a stilus volt meglepetés számomra, mert volt alkalmam többször beszélgetni ezzel a nővel, amikor még Calif ormában lakott. így tudtam, hogy müveit szépség, csinosnak mondható. Amit a levélből kivettem az nem annyira öt, mint inkább a címzettet helyezte igen élénk megvilágításba; abból ugyanis kitűnt, hogy a hirdetés szövegében nem csupán saját személyét és múltját festette túl élénk színekkel, hanem a jelenlegi anyagi helyzetét is . . . ., ■ ; • Mikor, visszaadtam a “dokumentumokat”, eny-ARGA ÉVA he undort éreztem ezzel az emberrel és a hasonlókkal szemben és eszembejutott az a vicc, mely szerint a titoktartó ifjú társaságában így beszélt egy nőről: “Én nem nyilatkozhatok. Mert ha azt mondanám, hogy viszonyom volt ezzel az itt említett növel, akkor indiszkrét lennék és ha azt mondanám, hogy nem volt, akkor hazudnék . . .” * * Napokig nem ment ki a fejemből ez a kis eset, miközben arra gondoltam, hogy figyelmeztetnem kellene azt az ismerős fiatalasszonyt. A címét megszerezhetném, de nyilván előttem is röstellné az esetét és szerencsére veszély nem fenyegeti. Ha komolyra fordulna a dolog, ő is van olyan tisztánlátó, hogy rájöjjön, hol a hiba és itt lakó rokonai is figyelmeztetnék. Tehát inkább cikk formájában ismertetem az ügyet, amelynek manapság nagyon megvan az időszerűsége. Az uj bevándorlókkal átjött ide sok odaáti szokás is. Egyre többet olvashatunk a lapokban a házassági hirdetésekből. Ez helyes, mert sok egymáshoz illő ember megtalálja ez utón a párját. A hirdetések arra mutatnak, hogy a nőknek az élettárs itt még fontosabb, mint az óhazában volt. Sok az olyan nő, aki jártas lévén valamilyen ipari szakmában, már üzletet nyitott, vagy épp akarna nyitni, de ehhez kellene olyan férj, aki jól beszél angolul és . érti az üzletvezetést. Sok az olyan nő is, aki épp azért, mert itt jobban keres, mint valaha az óhazában, már csak otthon után vágyódik és ahhoz kell a jó férj . . . GÖRBE TÜKÖR PAPIRHAJÓ Moly Máté immár egy értizede a hivatal legmegbízhatóbb előadójának számított. Káros szenvedélyt nem ismert, kizárólag a munka kötötte le figyelmét és idejét. Egyik nap özvegy Tabak Tódomé szelídített vadnyultartási kérelme elveszett az Íróasztaláról, tűvé tette miatta a fél hivatalt, beszedett egy marék idegcsillapitót, de az akta estig sem került elő. Zugó fejjel botorkált haza, undorral turkált a székelykáposztában.- Felesége, Eufrozina, gyanakvó pillantással leste, vajon hol ténfergett, miféle romlott, ócska nő eteti, ha az ö finom, nagy gonddal készített kosztját nem eszi meg! — Megcsaltál, Máté . . . zokogott az asszony éjfélkor az ágyban, amikor a férfi elfordult tőle, s kínjában a falat kaparta. — A jelek azt mutatják, hogy szeretőd van . . . Hirtelen felült és szembefordult vele, szikrázott, mint egy vadmacskáé. — Valdd be, hol az a dög, hadd írjam fel a címét! Reggel elmegyek és kivájom a szemét a szégyentelennek ... Moly Máté .hörögve kérte bocsánatát és elmondotta végre: egy elveszett akta ment az agyára, már azt sem tudja, hogy fiu-e vagy lány. Fegyelmi vár rá és elbocsátják, ha holnap nem lesz meg. Reggel a tükörből sajnálkozva nézte meghasoniott szürke hasonmását. Úgy érezte, hogy kilókat fogyott, Holdkórosként vánszorgott hivatalába. Fél kilenc után referálásra hívta be magához főnöke, Tokos Lukács, és ő fogvacogva tántorgott be az osztályvezető szobájába. — Remélem, Tabakné aktáját behozta? . . . — kezdte Tokos Lukács, — Persze, hogyne, mi az hogy ! . . . — dadogta Moly. Máté, majd hirtelen visitásban tört ki. Idegei felmondták a szolgálatot. Őrjöngve röhögött, — Megőrült?! — rivalt rá az osztályvezető. — Észnél van, ember? Maga a miniszterhelyettes Végül pedig sok az olyan régi amerikás nő, akinek megalapozott élete van és megengedheti magának azt a luxust, amit egy jóérzésü ‘DP’ eltartása jelentene, ha igazi élettárs lenne. L7tóvégre most, amikor a nők az “egyenjogúságért“ küzdenek, ez a fordított helyzet már se nem elképzelhetetlen, se nem bántó. A fentiekhez a megfelelő partner megtalálását nem lehet pusztán véletlenre bizni, tehát helyénvaló a hirdetés. Sok jó házasságot ismertem odaát is, itt is, amelyet vagy baráti ajánlás, vagy hirdetés hozott össze, ezért nem is vagyok elfogult a formával szemben, csak épp óvatosságot ajánlok, mert soha nem tudhatja a jóhiszemű nő, hogy egy idegennél milyen sorsra jut a levele és a fényképe. Minderről eszembe jut az az érdekes elmefuttatás, amelyet egy amerikai magazinban olvastam arról, hogy mi az oka annak, hogy az amerikai nők legnagyobb vágya egy európai férj. Abból idézem az alábbiakat: “A magyar férfi kitűnő udvarló, bőbeszédű, akár a francia. Forróvérű szerelmes, mint az olasz. Féltékeny, mint a spanyol. Bőkezű gavallér, mint az amerikai. Családjával szemben kötelességtudó, mint a német. De nem olyan megbízható, mint az angol, mert nem tartózik erényei közé a diszkréció . . .V Amennyire jól esett olvasnom a magyar férfit dicsőítő sok elismerő idézetet, annyira bántott e hibának á kihangsulyozása. Igaz, hogy nem szabad általánosítani ezen a téren sem, sőt, itt igazán helyénvaló az a figyelmeztetés, hogy “akinek nem inge, ne vegye magára . . .“ de azzal a javaslattal is megtoldható, hogy akinek szókása, vagyis “inge“, az igyekezzék leszokni róla, azaz szabadulni tőle ... titkárnője anyósának az ügyét gúny tárgyává teszi, kikacagja ? . . . Csillapodjék már meg, az isten pofozza meg!'. . . Mire a mentők kijöttek érte, Moly Máté könynyesre röhögte magát. Az Intézetben két lábon szökdécselt s az első hetekben csak káposztalevelet és nyers cukorrépát rágcsált. Jó hónap múlva váratlanul felkereste Tokos Lukács. Bűnbánó ábrázattal nyitott be a gumiszobába. — Isten engem úgy segéljen, hogy megvan az akta, nyugodjon meg, Máté ... — kezdte dadogva. — A.kisfiam, Gedeon lopta el. Papirhajót csinált belőle a kölyök. Képzelheti, hogy kikapott tőlem. De ugye, most mar nem haragszik rám, Mondja, hogy nem haragszik! . . . — Nem haragszom — szuszogta Moly Máté. — És ugye, már nincsen semmi baja ... — aggodalmaskodott az osztályvezető. ‘ — Nincs —- mondta Moly' Máté közömbös hangon — ninc3 semmi bajom. Apropó - fordult ápolójához — valami változatosat, finomat szeretnék végre enni. Legyen szives, hózzon egv marék szénát ... Zoltai András Gondolatok NEGYEDI Lelkednek nyugalmát Égi kezek védik, Hogy légy mindig boldog Az életen végig. Az én lelkem pedig, Soha sem pihen meg, Csak tövisét érzem A sivár jelennek. VARGA ÉVA
