Magyar Hiradó, 1971. január-június (63. évfolyam, 1-25. szám)
1971-06-17 / 24. szám
10. oldal MAGYAR HÍRADÓ Thursday, June 17, 1971 A népi kultúra legközvetlenebbül és legérthetőbben a népdalban és a népmesében fejlődött ki. Értékeiből, eredményeiből a látszat ellenére is a legkevesebbet az irodalom vett át. Kölcsey éjszakákon át izgatottan forgatja, feszegeti a “paraszt dalokat.” Egy alkimista módjára próbálja elemeire bontani azokat, de külső hámjukon, formáikon túl, nem tudott tovább hatolni. Petőfi volt az egyetlen, aki sejtette a titkot, onnan tudjuk, mert élt vele. ígérte, hogy meg fogja magyarázni, de nem magyarázhatta meg! A lényeg előtt.ma is értelmetlenül állunk. A népdalokban először az tűnik fel, hogy a dal rendszerint valami természetből vett képpel, vagy valami roppant egyszerű megállapítással kezdődik. Esik eső, az eke szarvára ... Mi köze ennek az utána következő sornak: Ne hajts kislány a legény szavára... A ritmus, a rím fonalán kívül, mi fűzi össze e két sort: Magasan repül a daru, szénen ^ szól... Haragszik a kis angyalom, mert nem szól... Bartók, Kodály és Vikár gyűjteményeit forgatom. Ezrével sorolhatnám fel az ilyen egymástól elütő és mégis olyan egységes sorpárokat. Elszakadt a szép bécsi keszkenőm, Elhagyott a szép barna szeretőm ... Ilyesfajta szokványos természeti képek más népek népköltészetében is vannak. A román népdalok jórésze az ismert Frunza verdével, a zöld levéllel kezdődik. De mindig csak azzal... A magyar népdal kezdő sora mindig más és más. Ha kissé különös módon is, de mindig hozzátartozik a dalhoz, azt érezzük. A gyaraki biró kapujában. Leesett a kalapom a sárba. Gyere babám, add fel a kalapomat, Sajnálom a szép szabadságomat ... Szükséges-e magyarázni, hogy a kalap nem véletlenül esik le, hogy helyére majd csákó kerül, s igy magától értetődően a civil élet, a legényélet szabadságának az elvesztését jelenti? A második szakasz az édesanyát idézi fel: Kis tanulmány a népdalokról A gyaraki biró udvarában Lehullott az akácfa virága, Felszedné azt, de sok édesanya, Csak fia ne lenne katona. A hulló fehér akácvirág az édesanya hulló könnyeit idézi. A harmadik szakasz vége a búcsúzó legényről szól, aki egyre közeledik felénk és a vers lényege felé: A gyaraki biró kis kertjében, Lehullott a ropogós cseresznye, Olyan piros, mint a kicseppent vér, Meghalok a kedves galambomért ... A hulló akácvirág, a hulló könny után a piros cseresznye az ömlő vér, mesterien zárja be a költeményt. Ezek után világos lesz az is, hogy e dalban: Kaposvárban ég a gyertya, Barna legény gyújtogatja, Hol eloltja, hol meggyujtja, Bus szivemet szomorít ja ... A leány nem a kilobbanó fény miatt szenved, hanem a legény szerelmének a változása miatt. A másik szinte önmagáért beszél: Eg a kunyhó, ropog a nád, Öleld hozzád ezt a barnát, A versben nem a nád ég, a szenvedély. Legtöbb kép a szerelemre vonatkozik: Szárad a fü a hegytetőn, Elhagyott legényszeretőm. A fü száradása a szerelem apadását jelenti. Ezekben a versekben a jelképeket könynyü volt felfedezni. Egyelőre nem is akartam többet, mint felfedezni őket, kimutatni jelenlétüket. Kimutatni azt, hogy a természeti leírások nem véletlenül kerülnek a népdalokba; és ha ott vannak, jelentenek is valamit. Vikár mellé kell állnunk, ő .szoros összefüggést lát az ilyen sorokban: Egerben a fűszál mind bánatnak hajlik, Az én kedves rózsám rólam gondolkozik. Persze igaz, hogy a lekonyult fűszál nemccsak hangulatot, de hasonlatot is teremt a gondolkozó szerelmessel. így tudjuk meg róla, hogy szomorú dolgokat gondol: Lcca, ucca, ég az ucca, messze látszik a lángja, Irta: Székely Molnár Imre Piroslik a, piroslik a kedves rózsám orcája. Miért? A dal maga szolgál magyarázattal, egyértelművé téve a kezdő szimbolikus képet: Nem titok, kimondom: Összeölel, összecsókol Engem az én galambom. Székely-Molnár Imre A virágoknak is fontos szerepük van. Mindegyik külön-külön jelképez, kifejez vagy előkészít valamit. Egy trubadúr költő sem fejezhette volna ki tömörebben: Édesanyám rózsafája, Én voltam a legszebb ága, De egy gonosz leszakított, A kebelén elhervasztott... Az anya — sokszor madár képében jelenik meg. — Néha nem is rokonszenves madár alakjában: Hármat tojott a fekete kánya, Engem szeret a kend barna lánya, Akármilyen korhely gyerek vagyok, De szeretőt mindig szépet tartok. A készlet kifogyhatatlan: Könnyű apró halat fogni, Nehéz szálkájával enni, Könnyű szeretőt találni, De nehéz azt megtartani... A dal egyszer szomorú, egyszer humoros, jókedvűen kötődő, mint például: Összedőlt a sajtárom dugája. Elhagyott a szeretőm bujába. Azaz, ha összedül is valami amit eddig abroncs fogott össze, nem a világ dőlt öszsze, vagy ez: Diófának hajlott ága, — Ketten feküdjünk egy ágyra, Olyan távol estünk egymástól, Mint a csizmám a kapcámtól... Azaz nem is olyan siratnivalóan messzire. De térjünk vissza a virágokra. A magyar népdalban mindegyiknek megvan a maga fontos, szimbolikus jelentése. A zsálya például az égő szerelem jelképe, mindig azt idézik: Tele kertem zsályával, Szerelemnek lángjával — Márta asszony kerüli, Megccsókolni nem meri... Ellentétben az érzéki zsályával, a folyton virágzó szekfü az igaz szerelmet idézi fel: Szérűi van a rózsám háza, Körülfutotta a zsálya, Nem futja a szekfü körül, Mert nem voltál igazszivü ... A viola szintén a heves szerelem jelképe:: A violát akkor szedik, Mikor reggel harmat fénylik. Mert ha akkor le nem szedik, A szine is mgeváltozik. A legények nem szeretik. Természetes ezek után, hogy a kert magát a szivet jelenti: Sosem tartottam egy virágnál többet, Mégis azt kilopták irigyiil kertemből. A csillag kedvesen maga a legény a lányok szemében: Fényes csillag kezd ragyogni az égen, Olyan szépen nem ragyogott már régen, Fényes csillag ragyogj nekem sokáig, Mig a babám hozzám talál idáig... A hasonlóság néha azonossá válik, mint például ebben a négy sorban: Kaszáscsillag jár az égen, Kaszál a babám a réten, Aranydészü a derekán, Nem hajlik a kasza után ... Természetesen nem minden képről mutatható ki ilyen mély összefüggés. Az az ősi költői szellem, mely ennek a virágnyelvnek, ezeknek a képeknek egész' rendszerét diktálta, idővel feledésbe megy és maga a nép sokszor olyan képpel kezdi a dalt, melynek semmi köze a mondahivalóhoz. Ma nem tudja felismerni mindig a kapcsolatot, feledi az ősi hitvilágot, a hajdan volt kultúra nyelvét, szellemét. JÚNIUSI ÉVFORDULÓK Ferenczy Béni Kossuth-dijas szobrász és grafikus 4 esztendeje halt meg. Feszty Árpád festőművész halálának 57. évfordulója. Szomory Dezső iró, újságíró születésének 102. évfordulója. Dénes György színművész, a Magyar Népköztársaság érdemes művésze 73 esztendeje született. Apor Péter történetiró, költő születésének 295. évfordulója. Kármán József iró, a felvilágosodás képviselője, a feudális magyar társadalom kulturális elmaradottságának bírálója 176 esztendeje halt meg. > , , t;Simonyi Mária szinmüvésznő — Móricz Zsigmond özvegye — 12 esztendeje halt meg. Benyovszky Móric hires magyar utazó — akit Madagaszkár szigetén 1776-ban a bennszülöttek királyukká választottak — 185 éve halt meg. Cházár András jogtudós, az első magyar siketnéma intézet alapitója születésének 226. évfordulója. Hunyadi Jánost 525 éve választották Rákos mezején az ország kormányzójává. II. Rákóczi György erdélyi fejedelem halálának 311. évfordulója. Boross Géza színész, a magyar kabaré kiemelkedő .alakja 16 esztendeje halt meg. Boncza Berta (Csinszka), Ady Endre felesége, költő születésének 77. évfordulója. Dsida Jenő erdélyi költő, lapszerkesztő 33 esztendeje halt meg. Lányi Sarílta költő és műfordító születésének 80. évfordulója. Bánki Ilonát, korának legnagyobb magyar mérnöke születésének 112. évfordulója. Kozma Lajos építész, bútortervező és grafikus, a modern magvar iparművészet j egyik kiváló képviselője 87 esztendeje született. I. Rákóczi György erdélyi fejedelem születésének 378. évfordulója. Tóth Ágoston honvédezredes, a 19. századi magyar térképészet úttörője 82 esztendeje halt meg. Gombocz Endre botanikus, flórakutató és szisztematikus születésének 89. évfordulója.