Magyar Hiradó, 1971. január-június (63. évfolyam, 1-25. szám)
1971-06-17 / 24. szám
Thursday, June 17, 1971 MAGYAR HIRADŐ 9. oldal Ogden Nash emlékezetére Irta: ACZÉL BENŐ A napokban 68 éves korában meghalt Ogden Nash, hires amerikai költő. Bökverseket irt, azokról volt hires. Tudtommal ő bizonyitotta be elsőnek a világirodalomba«, hogy valaki hires költő lehet, pedig komoly verset életében keveset irt és azokat sem emlegette senki. De az irodalomban lenézett bökverseket olyan stílusban irta, mint őelőtte senki. Ujitó volt a verselésben, a ritmusban, a rimelésben. Semmiféle szabálya nem kötötte, több soros mondatokra félsorokkal felelt, a rim után a válaszoló rim sorokkal később következett be. De az irodalmi színvonal alá nem sülyedt soha. ■ Nekrológjai sokat idéztek a verseiből, ennélfogva ez volt az első negrológ amelyet az ember végigröhögött. Versekben kifejezett ötletéi mindig elmések és mindig váratlanok voltak. Legtöbbször valami társadalmi fonákságot gúnyolt ki, de sokszor csak szójáték volt az egész esetleg filozófiai gondolat nélkül, hogy úgy mondjam: nyelvtani vicc, de ellenállhatatlanul mulatságos. Valamelyik ujságirónak, aki meginterjuolta, azt mondta, hogy ami fennmarad belőle, az egyetlen epigramma: Candy is dandy But liquor is quicker. Ez körülbelül lefordíthatatlan két sor, de én .mégis megpróbáltam, abban a deményben, hogy valakinek majd jobban sikerül. Az én hevenyézett fordításom: A bonbon is jó, nem mondom, De férfi borral gyorsabban forral. Egy másik rigmusát már csak az én tökéletlen fordításomban idézem. Ez a költői hivatásról mond keserű ítéletet: Az anyának, ha a fia költő, azt tanácslom ne játszók arra, Hogy majd megkoronázza az utókor, Kövesse első sugallatát és fojtsa meg még jókor. Vagy célozva a hires “limerick”-re, amely szerint Bostonban csak két elismert család van, a Lowellek és a Cabot-ok és a Lowellek nem állnak szóba senkivel, csak a Cabot-okkal, mig a Cabotok, csak Istennel. Ogden Nash, egyizben mikor az autóját Bostonban kifosztották ezt irta: Nem lepett volna meg, ha kirabolnak Chicagóban, De nem Bostonban, ahol közszájon forgott, Hogy a Cabot-ok csak Istennel állnak szóba — Remélem hát, hogy legközelebb Megemlítik Istennek ezt a dolgot . . . Ilyeneket irt Ogden Nash és ezekről lett hires. De mielőtt bárki megvetőleg nyilatkoznék a műfajról és leghíresebb költőjéről, hadd árulom el, hogy a magyar irodalomban is igen neves költők írtak bökverseket. így többek közt — (magyar könyvgyűjteményem, ahol minden jobb költő képviselve volt, eltűnt az idők viharaiban, tehát csak emlékezetből idézek) — Vörösmarty Mihály, akitől emlékszem ezekre a kis epigrammákra: Rágalom az, hogy Márk kardot sem dánta a csatában Futva az ellen elől karddal tütötte lovát ... Vagy: Tested az ég felé, lelked a pokolnak, Mi dolog ez földi? Csak nem akasztanak? — De biz’ azt cselekszik, jó uram, saskesely . . . — S miért? — Egy oroszlánnak sasszámyát loptam el . . . H.CZÉL BENŐ őszintén szólva, ma sem tudom, hogy ez mit jelent. Gyanakszom, hogy valamelyik költő plagizált és azt csúfolja ki a vers. De annyi biztos, hogy tréfáról és ugyanarról a műfajról van szó, amely Ogden Nashnak hirnevet és anyagi jólétet szerzett. Például Petőfi: Amióta megláttalak, menyecske. Bordám alatt, az a kis husdarab, Ugrálni kezdett, mint sziklán a kecske, Kebled fejérlő, mint az alabastrom, De bum sötét, mint holmi ócska klastrom, Csak a halál lesz bus szivemre flastrom . . . A századeleji költők közül csak Heltai Jenőt idézem: A vers arról szól, hogy az úri társaságokban valósággal divatba jött az ezüstkanalak lopása. A költő erről igy ir: Van fakanál, van vaskanál, s van, mely csatorna, oly kanál, Vagy magyarul kanális, és van ezüst kanál is. Ezután a költő megállapítja, hogy mindenki lop ezüstkanalat, ha alkalma van rá és a verset igy fejezi be: És bármit mond a a Pl. Corr. Te is fogsz lopni olykor . . . Politische Corresponded volt az akkori németnyelvű hivatalos lap neve,)' A bökvers műfaja tehát nem uj, de el kell ismerni, hogy Ogden Nash fejlesztette tökélyre. Adassák meg minden tisztelet érette . . . HOMOKI ERZSÉBET LELKI KLINIKÁJA SZEPERÁLT. — Kedves Mrs. Homoki, csak két évig éltem a férjemmel, mert munkakerülő volt, nők után futott és ivott, nekem kellett eltartanom, ezért ügyvédhez mentem és szeparáRattam magamat. Egy évig nem hallottam róla, négy hónappal ezelőtt azonban beállított és könyörgott, hogy nincs lakása, nincs ennivalója. Megsajnáltam és megengedtem, hogy egy hétig itt legyen. Azóta itt van, nem keres munkát, egész nap a lakásban ül, csak akkor megy el egy-két ólára ha pénzt adok neki a bárra. Mindig hízeleg és éjszaka már többször levett a lábamról, amiről nem tehetek, mert fiatal nő vagyok és ő mégis férfi. Férjnek azonban nem kell, örülök, hogy szeparáltam, én nagyon megdolgozok a pénzemért, minek költsem rá olyan férjre, aki nem dolgozik csak iszik. Most nem tudom, hogy mit csináljak, hogy ne menjen el a pénzem. VÁLASZ. — Meglehetősen furcsa észjárás. Férjnek nem kell, mert nem akarja rákölteni a keresetét. Mint éjszakai szeksz-szolgálatot teljesítő férfinek azonban lakást, kosztot és zsebpénzt ad neki. Mondjon le a szolgálatairól és tegye ki a lakásból. Akkor megmarad a pénze. * * * BÉCSI LÁNYOK JELIGE. — Kedves Homoki Erzsébet, biztosan meglepődik, hogy Bécsből kérünk tanácsot. Magyar lányok vagyunk. A múltkor itt volt Amerikából (Detroit) egy ismerős hölgy és az hozott magával egy magyar újságot a Lelki Klinikával. Megbeszéltük, hogy írunk önnek. Gyermekkorunkban jöttünk Ausztriába a szüléinkkel, akik jó barátok. Én 20 éves vagyok a barátnőm 21 éves. Itt modernek a lányok és azt mondják nekünk, hogy ha nem élünk úgy ahogyan ők, akkor sohasem megyünk férjhez, mert amelyik lány nem tart barátokat és nincs több szerelme, az nem tud ismerkedni és jól férjhezmenni. ön Amerikában él, ahol jól megy a nőknek, ezért megkérdezzük, hogyan lehet jól férjhezmenni. Mellékelünk nemzetközi couponokat és kérjük, hogy küldje el nekünk légipostán az újságot, amelyikben benne lesz a válasz. VÁLASZ. - Talán nem lesznek megelégedve a válaszommal. Speciális amerikai receptet ugyanis nem adhatok, mert a férjhezmenésre sem Amerikában sem Európában nincs szabály. Csak nagyvonalakban lehet körülírni a dolgot. Márpedig én elég konzervatív állásponton vagyok és ez nemcsak Amerikában, hanem Európában is konzervatív. De mivel kérdezték, hát válaszolok. A jó házassághoz barát és előzetes házassági játék semmiesetre sem feltétlenül szükséges kellék. Szerelem kell hozzá. De nem vakszerelem. A szív szava mllett a józan ész szavára is kell hallgatni. Ezzel is kell irányítani sorsunkat a cél felé. A hirtelen fellobbanó érzés, amit sokan szerelemnek tartanak, gyakran szalmaláng és amilyen gyorsan fellobban, olyan gyorsan kialszik. A szerelem útja ritkán nyílegyenes. Alig akad lány, aki annak a férfinek lesz a felesége, akiről elsőnek érezte azt, hogy szerelmes belé. Gyakori a csalódás, a kiábrándulás. Ilyenkor nem szabad kétségbeesni. Egyszer csak megjön az igazi férfi. Ne alkossanak a fantáziájukban férfi-ideált, ne határozzák el, hogy milyen férfi a zsánerűk, mert ez naiv és primitiv dolog. Zsáner nincs, csak egyéniség van. A karcsú szőke férfi vagy a zömök barna egyformán lehet rossz vagy jó férjanyag. Ne a haj színébe, a váll szélességébe szeressenek bele, ez csak olyasmi, ami legfeljebb felkeltheti az érdeklődésüket. Azzal pedig ne törődjenek hogy a többi lány esetleg kineveti magukat, mert nem modernek és nem tartanak barátot. Nevessenek csak a “modern” lányok. Az nevet igazán, aki utoljára nevet! Márpedig nem nevet a végén az, aki valami elhamarkodott esküvő napján rögtön elindul a válóperes biró felé. , * * * I ÖLTÖZKÖDÉS JELIGE. - Kedves Erzsébet, 41 éves vagyok, nem vagyok csúnya, testi hibám nincs, nem rossz az alakom és mégsem vagyok elegáns, mert nem vagyok jómegjelenésü. Nekünk nincs annyi pénzünk, hogy drága butikból öltözködjek, áruházban vásárolok. Más nők isi vesznek ott ruhát és ők elegánsak benne, nem úgy mint én. Mit tehet egy ilyen nő mint én? VÁLASZ. — A drága butikból kikerült ruha természetesen elegáns, de sem a butikban vett sem az áruházakban vett szép ruha egymagában még nem teszi elegánssá magát a nőt, aki viseli. Hiába vesz magára valaki elegáns ruhát, attól még úgy nézhet ki, mint egy eleven ruhafogas. Ugyanakkor a másik nő egyszerű ruhában is jómegjelenésü. Ennek a titka a tartás, a fellépés. Az a nő elegáns és jómegjelenésü, aki nyugalmat, higgadtságot, fensőséges szerénységet áraszt magából, nem forgolódik folyton, mozdulataiban nem kapkodó. Mindennek azonban természetesnek kell lenni, nem szabad kitűnni annak, hogy jó benyomást akar elérni. Az egészhez jóformán csak egy dolog szükséges: önbizalom. Az önbizalom adja a biztonságot és biztonságérzet hozza a jó fellépést, a jómegjelenést. Amig nem veri ki a fejéből a gondolatot, hogy nem jó a megjelenése, addig nem lesz önbizalma a jómegjelenéshez. ,
